Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-10 / 15. szám
8 2005- április io. FÓKUSZ ‘Evangélikus Életi? Fogadalomtétel Én, E. M. őszinte szívvel megfogadom, hogy drága evangélikus hitemben úgy, ahogy azt szívembe véstem, híven megmaradok, sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelen valók, sem követke- zendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény sem szakaszthat el engem az Istennek szerelmétől, mely vagyon az Uram Jézus Krisztusban (Róm 8,38-39). Itt állok, másképp nem tehetek. Isten engem úgy segéljen. Ámen. (Az 1953-as konfirmációi fogadalomtétel szövege Németh Tibor Konfirmáció Bakonytamásiban című előadásában hangzott el.) 250 éves a konfirmáció Magyarországon gi életben.” Úgy gondolom, ez Magyar- országra nézve is igaz. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a konfirmáció ezáltal „értelmetlenné” vagy „feleslegessé” vált volna. Ezzel a tudományos konferenciával elsősorban egy dologra szerettem volna felhívni az érdeklődők és főként a teológushallgatók figyelmét, akik végül sajnos nem jöttek el. A konfirmációval kapcsolatos hagyományok megismerése lényeges dolog, hiszen ez gyülekezeti szempontból továbbra is nagyon fontos esemény: a konfirmandus hitben és lélekben egyaránt megerősödhet általa, amint azt a konfirmáció szó jelentése is magában hordozza. Véleményem szerint nemcsak a lelkészeknek, hanem minden gyülekezeti tagnak azon kell munkálkodnia, hogy a felkészítés és az első úrvacsoravétel után ne fenyegessen bennünket a „kikonfirmálás” réme. Ezért arra kell törekedni, hogy a maga közösségében minden ifjú konfirmandus megérezhesse és átélhesse azt, hogy ő mostantól fogva még inkább a gyülekezet nagy családjának a tagja. Úgy érzem, hogy e törekvésünkben csak hasznunkra lehet a korábbi nemzedékek szokásainak, tapasztalatainak és emlékeinek a megismerése. ■ Gazdag Zsuzsanna A konfirmáció népi gyökereiről Találkozás Veres Emese-Gyöngyvérrel hálózhat - vagy mai szóhasználattal élve diszkózhat -, a mai generáció számára természetesen már nem fontos. Az viszont igen, hogy ekkor úrvacsorát vesznek, és ettől kezdve keresztszülők is lehetnek. Egyébként a konfirmációt ma jobban megünneplik, mint korábban, és minden érintett nagyon örül az ajándékoknak, amelyeket az istentisztelet után a szüleitől, nagyszüleitől kap.- Előadása végén azonban nem hallgatta el azt sem, hogy a konfirmáció napjainkban már jóval kisebb bordereivel bír.- Ennél keményebben fogalmaztam: „A társadalmi változások nyomán a konfirmációnak nincs jelentősége a viláKét szentség közötti híd Az érintőképernyő érintésére a múzeumigazgató, Harmati Béla László bátorítja Gáncs Péter püspököt H Folytatás az 1. oldalról A kiállításon nemcsak a pesti gyülekezet első konfirmációs anyakönyvét és konfirmációi ruhákat láthatunk, hanem emléklapokat, kátékat, fogadalmakat is. A látogatók egy érintőképernyős számítógép segítségével megismerkedhetnek a magyarországi konfirmáció történetével is, mely a pietizmus idején vette kezdetét a 17-18. században. Ma a pietizmus megbélyegzést jelent: a világtól elforduló emberekre mondják, hogy pietisták. Olyanokra, akiknek a belső béke, illetve az a céljuk, hogy másokat Istenhez vezessenek, de úgy, hogy közben a társadalommal nem foglalkoznak. Az első pietisták azonban nem ilyenek voltak, hanem megtartották az egyensúlyt az egyén és a társadalom között. Spener, a pietizmus atyja szerint „aliquid analógon seculo reformationis”, vagyis „a pietizmus reformáció a reformáció után”, amelyben a hit átélése a lényeg. Ez a reformhullám érződött országunkban is, amikor a magyar pietisták meg akarták újítani egyházukat, és elkezdték a kátéra tanítani a gyermekeket. A 18. század végére a pietista hatásra elinduló konfirmáció túllépett a pietizmus és a felekezetek keretein, és bár kezdetben sokszínű volt az oktatás, mára egységesedett. A múzeum szeretettel várja az érdeklődőket, akik sok hasznos információval gazdagodhatnak a tárlatvezetéssel is egybekötött múzeumlátogatás során. Az időszaki kiállítás október közepéig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. ■ Fitos Mónika Darázsfészekbe nyúltak egzel a témával - értettek egyet a jelenlévők az előadásokat követő vita során. Hiszen a latin con- firma (megerősítés) szóból eredő konfirmáció - amely elsődlegesen a hit meg- vallását, az első úrvacsoravételt, valamint a gyülekezet felnőtt tagjai sorába való felvételt jelenti - tartalmi és formai kérdéseket is felvető, összetett probléma. Éppen ezért hasznos és érdekes volt az előadások és a beszélgetések során körbejárni, hogy mit jelentett ez a szertartás egykor, és mit jelent ma. A tanácskozás kezdetén Gáncs Péternek, a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetőjének megnyitóbeszéde után elsőként a konfirmáció történetéről hallhattunk dr. Kertész Botond egyháztörténész jóvoltából. Mint kiderült, míg Németországban a konfirmáció történetének kutatása hosszú időre tekint vissza, addig hazánkban nincs irodalma, annak ellenére, hogy a pietizmus hatására jelent meg Magyarországon. Elterjedését Bárány János szuperintendens, felpéci lelkész 1756-ban írt egyházlátogatási utasítása igazolja, melyben konfirmációi oktatást rendel el. A18. század végére áltaLakatos-Bíró Melinda előadása a halmágyi (Erdély) konfirmációs hagyományokról turgia-e a konfirmáció? - Az áldás pillanata és folyamata című referátumában kiemelte, hogy a kereszténység „elegyháziatlano- dása” új, válaszra váró kihívást jelent, és igényli, hogy átgondoljuk a konfirmációt. Hiszen - mint mondotta - „a formák változnak, a szokások eltérőek, de a lényeg ma kommunikálhatóan izgalmas: eljut-e az áldás az áldatlan világban élő emberhez...?” Ugyancsak erre a kérdésre kereste a választ A konfirmáció szerepe a gyülekezetépítésben című előadásában Gáncs Péter püspök. „Az alap a keresztség - hangsúlyozta -, amellyel egy adott egyházközség tagjai elkötelezték magukat arra, zetességeket ismertető előadásaival folytatódott az összejövetel. Ennek köszönhetően bepillantást nyerhettünk többek között - a hazai mellett - a halmágyi és a barcasági csángó evangélikus, valamint a ceglédi és a kalotaszegi református szokásokba. A találkozó záróakkordjaként megtekinthettük Győri János Sámuel lelkész filmes betétekkel gazdagított számítógépes prezentációját is. A konfirmációról szóló érdekes és figyelemfelkeltő szimpózium a tervek szerint a közeljövőben az ünnep témakörének alaposabb átgondolásával folytatódik. ■ GaZsu merni a barcasági konfirmációs szokásokat.- Mondana néhány példát arra, hogy miben állt az említett másság?- A konfirmációra valamikor (a magyar gyakorlattól eltérően) 16-18 éves korban került sor; a 12-13 éves életkor fel sem vetődött. A jelentkezőnek a hat osztályt mindenképpen el kellett végeznie. Régen a konfirmációi oktatás - a papni- járás - minden esztendőben húsvét előtt hat héttel kezdődött, és virágvasámapig tartott. Barcaújfaluban - és lehet, hogy máshol is, csak erről nincsenek írásos adataink - négy hétig minden reggel böjti istentiszteletet tartottak, amelyen minden konfirmációra készülőnek kötelezően részt kellett vennie. Ezenkívül a konfirmandusok (az ottani szóhasználattal: papnijárók) közül két fiú a tanulás után mindennap ott maradt, hogy fát vágjon másnapra, két lány pedig kitakarította a szobát. Két hét tanulás után megkezdődött az előállás. Ez azt jelentette, hogy a lelkész mindannyiukat kikérdezte az addig tanultakról. A papnijárók sorban álltak, legelöl az, aki a legtöbb helyes választ adta. A konfirmációra örömmel és köteles- ségtudóan készültek, hiszen a papi áldás és az első úrvacsoravétel után már felnőttnek számítottak. Ez azt jelentette, hogy lehettek keresztszülők, és mehettek bálba. A lányok ekkor kapták meg a három rend - piros, fehér és fekete - ruhát, a fiúk ettől kezdve udvarolhattak.- Ilyen volt egykor a konfirmáció. És ma?- A templomot még ma is szépen feldíszítik, és Apácán, Krizbán és Barcaújfaluban még most is viseletét hordanak. Az, hogy valaki ezután „hivatalosan is” ► Kétnapos szakmai konferenciára hívogatta az érdeklődőket egyházunk néprajzi munkacsoportja. A 250 éves a konfirmáció Magyarországon című szimpózium résztvevői a Deák téri evangélikus gyülekezet nagytermében március 31-én és április í-jén a konfirmációval kapcsolatos népszokások vizsgálata mellett annak teológiai vetüle- tével is foglalkoztak. A tanácskozás - melynek előadásait a tervek szerint írásban is megjelentetik - tartalmas programját az Evangélikus Országos Múzeum ekkor nyílt, új időszaki kiállítása tette még színesebbé. ► Amikor személyes élmények hatására úgy döntött, hogy kutatási témájául a konfirmációval kapcsolatos népszokásokat választja - mondta -, még nem sejtette, hogy egyszer majd egy tudományos konferenciát is szervezhet, amely szintén ezzel a kérdéssel foglalkozik. A 250 éves a konfirmáció Magyarországon című, március 31. és április 1. között lezajlott kétnapos szimpózium után a szervezővel, Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutatóval beszélgettünk.- Meglepetésként ért, amikor A konfirmáció gyakorlata a barcasági csángó gyülekezetekben című előadását azzal kezdte, hogy a konfirmáció iránti érdeklődését nem családi gyökereinek, hanem magyarországi élményeinek köszönheti.- Az Erdélyben, közelebbről Bácsfalu- ban tapasztalt és átélt konfirmációi gyakorlat megszokott és természetes volt számomra. Amikor ellátogattam anyaországi testvérgyülekezetünkbe, Csepelre, furcsa volt látni, hogy itt sok minden más, mint ahogy azt az édesapám, Veres Károly evangélikus lelkész pásztorolta közösségben láttam. Ekkor határoztam el, hogy még jobban igyekszem megisKonfirmációs viseletek a múzeumi kiállítás tárlójában hogy gondoskodnak közösségük új tagjának hitbeli felkészítéséről. A konfirmáció - azzal együtt, hogy elsősorban természetesen Isten Lelkének munkája - tehát nemcsak a szülők, a keresztszülők és a lelkész, hanem az egész gyülekezet ügye.” A konfirmáció teológiai vizsgálata a konferencia első napján Balog Eszter doktorandusz kátétörténeti áttekintést nyújtó előadásával zárult. Délután és másnap neves néprajzkutatók, valamint folklór szakos hallgatók konfirmációval kapcsolatos, népi jelleglánossá vált az evangélikusok között, ám az oktatás, a vizsga és az istentisztelet ideje nemcsak vidékenként, de gyülekezetenként is különbözött. Az egységesítés igénye a 19-20. század fordulójára fogalmazódott meg. A több mint két évszázada meghonosodott hagyomány gyülekezeti életünk elválaszthatatlan részévé vált. A történeti áttekintés után a konfirmáció teológiai megközelítése került előtérbe. Az Országos Egyházi Iroda igazgatója, ifi. Hafenscher Károly lelkész Li
