Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-10 / 15. szám
"Evangélikus Élet^ PANORÁMA 2005. április 10. 7 edő római főpap leteitek nem jelentik az egyházat. Az egyház a bennetek lévő Krisztus.” Igen, a szenvedő Krisztus. Nem egyszerű ezt a nagy ívű életpályát összefoglalni. Sem a nyolcvanöt esztendőt, sem pápai szolgálatának huszonhét évét. Karol Wojtyla utazó pápa lett, nem csupán a Vatikán „fogságából" menekült. Kezdetben „lengyel pápának” nevezték, de nemcsak a szláv népeket szerette, és az egykori keleti blokkot képviselte, hanem a római katolikus világegyházat. Nemcsak Rómában, közvetlen környezetében volt kontaktusképes ember, hanem - sok nyelven értvén - az öt világrészen mindenütt otthon érezte magát. Nem ragadt az Örök Város dimenzióiban, hanem világméretekben gondolkodó és cselekvő emberként vezette egyházát. Mindig szívügye volt a világbéke. Tekintélye messze túlnőtt Itá- lián, és nemzetközi világi testületekben is hallgattak szavára. II. János Pál méltó utódja lett három elődjének: XXIII. Jánosnak, a dialógus jóságos pápájának, VI. Pálnak, az okosan egyensúlyt kereső, a zsinatot folytató és befejező pápának, és I. János Pálnak, a mosolygó pápának, aki oly gyorsan tűnt el a pápai székből. Sőt nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy II. János Pál több értelemben is meghaladta a zsinati pápákat. Az ökumenizmust nemcsak igenelte, hanem belső szükségszerűségnek és visszafordíthatatlan folyamatnak nevezte. Amit pedig a bűnbánat és bűnvallás vonatkozásában meg mert tenni, az minden addigi képzeletet felülmúlt. Több mint százszor vallotta meg a kereszténység nevében az egyház vagy az egyház gyermekeinek bűneit. Nem beszélt mások bűnéről (tua culpa), hanem saját felvállalt bűneként szólt a kereszténység vétkeiről (mea culpa). Emlékezhetünk 2000. március 12-re, amikor a római Szent Péter-bazilikában II. János Pál a hívő közösség, az egész egyház nevében bocsánatot kért Istentől az egyház gyermekeinek múlt- és és jelenbeli vétkeiért. Ezt a különös magatartást többen megbotránkoztatónak tartották, vitatkoztak vele, de a Nemzetközi Teológiai Bizottság Emlékezés és kien- gesztelőáés című dokumentuma a bibliai teológia alapján megmagyarázta a pápa kijelentését. Záró könyörgése emlékezetes marad mindannyiunk számára, akik olvastuk: „Add nekünk irgalmasságodat és bűneink bocsánatát Jézus Krisztusért, élők és holtak bírájáért, aki megváltotta az emberiséget minden bűntől. Teljes szívvel, bűnbánatot tartva visszatérünk hozzá.” A húsz-egynéhány témában és a több mint száz alkalommal elmondott bűnbánó bocsánatkérések közül most csak kettőre emlékeztetek. Amikor a pápa elröpült Franciaország felett, bocsánatot kért Istentől mindazért, amit Szent Bertalan éjszakáján a rómaiak egykor elkövettek a francia hugenották ellen... És 1992-ben, Amerika felfedezésének ötszáz éves évfordulóján bocsánatot kért Istentől, amiért a magukat kereszténynek mondó hódítók lemészárolták az őslakos indiánokat. Megrendítő hatásuk volt ezeknek a bocsánatkéréseknek... Nemcsak szenvedéseiről, betegségeiről, hanem cselekedeteiről és írásainak sokaságáról is lehetne szólni; hasonlóképpen lelkipásztori szolgálatáról, a tudós tanár morális tanításairól, irodalmi és zenei érzékéről, karizmatikus kisugárzásáról; továbbá világegyháza vezetéséről, a klérus és a laikusok közelítéséről, a Kúria átszervezéséről; a zsidóság irányába tett gesztusairól, a világvallások képviselőivel való kapcsolatépítést szolgáló kezdeményezéseiről; az új jogi kódex és az új káté bevezetéséről - az enciklikákat nem is részletezve a pápai felelősség megosztásáról, a püspöki szinódusok jelentőségéről és a máig emlékezetes első magyarországi látogatásáról (1991, Máriapócs-Debrecen-Bu- dapest). A nyolcvanöt évnyi, valóban gazdag életút áttekintését nem fejezhetem be másként, mint egy rövid személyes emlékezéssel. Huszonegy évvel ezelőtt, 1984. március 3-án, Közös Bizottságunk mandátumának visszaadásakor találkozhattunk a művelt, több nyelven beszélő, világot járt, kontaktusképes egyházi vezetővel. Akkor átvillant az agyamon, amit Barth Károlyról olvastam, aki 1965-ben meghívás alapján, megfigyelői státusban részt vehetett a zsinat utolsó fázisának ülésein. A teológus, aki egy teljes órán át beszélgethetett VI. Pál pápával, később így írt: „Megbizonyosodtam, hogy a pápa nem az Antikrisztus, mint ahogyan a 16-17. században protestáns őseink vallották. Ez az ember nem .akar betéríteni minket saját egyházába; Jézushoz akar térni és téríteni, az egy, szent, egyetemes és apostoli egyház igazi Urához." Aki egyszer találkozott II. János Pállal, az megérti és a magáénak vallhatja ezt a néhány barthi mondatot. Így emlékezhetünk a szimpatikus pápára, akit Paul Poupard bíboros így nevezett: „II. János Pál, avagy a nagyszabású pápa”. Egészségében és betegségében ilyennek láthattuk őt, Róma püspökét. ■ Id. Hafenscher Károly II. János Pál pápa emlékére Erdő Péter bíboros, prímás, eszter- gom-budapesti érsek a katolikus egyházfő emlékére múlt vasárnap az alábbi nyilatkozatot adta ki: „Krisztusra bíztuk életünket, aki előbb szeretett minket, és jó Pásztorként életét áldozta értünk" - ezt írta II. János Pál pápa 2004- ben megjelent könyvében. O maga is huszonhét éven keresztül jó pásztorként vezette az egyházat. Szolgálata nyomán a világban és az egyházban döntő változások mentek végbe. A II. vatikáni zsinat nagyszabású pasztorális programja az élet sok területén konkrét valósággá vált. Az ő munkásságának is köszönhető' egyházunk szabadságának kiterjedése. Átvezette az egyházat a harmadik évezredbe, ahogyan azt a saját különleges küldetésének is tartotta. Karizmatikus személyisége a pápai szolgálat egészen új stílusát valósította meg. Mi, magyarok is, hívők és minden jóakaróid ember, hálával és tisztelettel gondolunk rá. O volt az első pápa a történelemben, aki Magyarországra látogatott. Különösen közel állt hozzánk, Közép-Ke- let-Európa népeihez. Sok szentet és boldogot adott az egyháznak, köztük a 20. század vértanúit és hitvallóit, így magyar boldogokat is: Apor Vilmost, Batthyány- Strattmann Lászlót, Romzsa Tódort. Nagy törvényhozói művet hagyott hátra: a zsinat irányelvei alapján törvénykönyvet adott ki a latin egyház és a keleti katolikus egyházak számára. Különösen a volt szocialista országokban, de a világon másutt is újjászervezte a hierarchiát, sok új egyházmegyét és egyháztartományt alapított. A mai magyar püspökök szinte mindnyájan tőle kapták kinevezésüket. Néhányunkat ő maga szentelt püspökké. Ez különleges lelki kapcsolatot jelent számunkra. Pápaságának ideje alatt jelentó'sen bővültek az Apostoli Szentszék diplomáciai kapcsolatai. II. János Pál pápa különleges szeretettel és nyitottsággal folytatott párbeszédet a keresztény testvérekkel, de a többi vallás képviselőivel is. Felejthetetlen emlék marad a római zsinagógában és a damaszkuszi Omajjád mecsetben tett látogatása és találkozásai, közös imádságai a fiatalok százezreivel és millióival. Sokan, nagyon sokan vagyunk, akik nemcsak tiszteltük és csodáltuk, de szívből szerettük őt. Személye útmutatás és példakép számunkra: egy Krisztusra bízott élet példája. 0 is elmondhatta Szent Pál apostollal: ,A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság koszorúja, melyet azon a napon megad nekem az Úr." (iTim 4,7-8) rező Mária-tiszteletet, a munkásként szerzett tapasztalatokat, a lengyel zsidók deportálásának elítélését és a kommunizmus elleni harcot. Több mint húsz alkalommal kíséreltek meg ellene merényletet, a legsúlyosabbat 1981. május 13-án: a római Szent Péter téren a török Ali Agca közvetlen közelről lőtt rá; a merényletet csodával határos módon élte túl. 1995-ben csípőoperációt hajtottak végre rajta, 1992-ben jóindulatú daganatot távolítottak el vastagbeléből, két évvel később combnyak- csonttörést szenvedett. 1996-ban vakbélműtéten is átesett. Élete végén Park- inson-kórban szenvedett. II. János Pál volt a legtöbbet utazó pápa, 104 külföldi látogatása során 129 országot keresett fel, több mint egymillió kilométert tett meg a Föld körül, és több mint 3300-szor szólt a hívők tízmillióihoz az általa kezdeményezett új evangé- lizáció jegyében. Két alkalommal járt Magyarországon: először 1991. augusztus 16-20. között, majd 1996. szeptember 6-7-én a pannonhalmi bencés monostor fennállásának 1000. évfordulója alkalmából. Pápaságának több mint huszonhat éve alatt számos elődjének rekordját döntötte meg. O a huszadik század leghosszabb ideig szolgáló pápája. A 264 katolikus egyházfő közül csak három ült hosszabb vagy ennyi ideig a pápai trónon - Szent Péter (Kr. u. 64/67-ig), IX. Pius (1846-1878) és XIII. Leó (1878-1903). A pápa nagy álma a keresztény egység megteremtése volt, és ezen az úton megtette az első lépéseket. Híve volt a vallások közötti párbeszédnek is, a Szentszék 1994 júniusában felvette a teljes körű diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. II. János Pál pápasága alatt... Olaszországban és a világban összesen 1 247 613 kilométert utazott, azaz több mint háromszor tette meg a Föld és a Hold közötti távolságot 104 alkalommal járt Olaszországon kívül, 129 országot keresett fel 822 napot, azaz több mint két évet és három hónapot töltött a Vatikánon kívül több mint 1160 általános audienciát tartott, amelyeken több mint 17,5 millió hívővel találkozott a világ minden részéről több mint száz nagyobb dokumentumot adott ki, ezek közül 14 enciklika, 45 apostoli levél, 14 apostoli buzdítás 1338 boldogot és 482 szentet avatott, többet, mint elődei az elmúlt négy évszázadban együtt több mint 1590 állam- és kormányfővel folytatott megbeszéléseket pápai misén a legnagyobb, mintegy négymilliós tömeg Manilában vett részt pápai misén a legkevesebben, mintegy kétszázan 1989-ben tett észak-európai útján vettek részt A feltámadás hitével búcsúzunk A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában testvéri együttműködést folytató történelmi protestáns és ortodox egyházak, valamint a hozzájuk kapcsolódó ökumenikus szervezetek közössége nevében őszinte, testvéri együttérzésünket fejezzük ki II. János Pál pápa elköltözése miatt a Magyar Katolikus Egyház gyászoló közösségének. Mint Krisztus testének tagjai osztozunk egy olyan egyházfő halála miatti veszteségben, aki krisztusi szeretettel fordult az ökumené nagy családjához és azon túlmenően igaz emberbaráti szeretettel minden jóakaratú emberhez, különösen is az elesettekhez. Mindazok, akik az evangélium szellemében hisznek a béke és igazságosság lehetőségében, és ennek munkálására magukat elkötelezik, szellemi vezetőjüket és munkatársukat tisztelhették II. János Pál pápa minden nyomorúság iránt érzékeny személyében. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 1991-ben, II. János Pál első magyarországi látogatása alkalmával a debreceni református Nagytemplomban ökumenikus istentisztelet keretében köszönthette a római katolikus egyházfőt. E találkozónak kiemelkedő eseménye volt, amikor II. János Pál az ellenreformáció áldozatainak, a gályaraboknak az emlékművénél fejet hajtott, és elhelyezte a ki- engesztelődés koszorúját. Huszonhat éves egyházkormányzói szolgálata során személyes bátorítást és buzdítást adott az európai és a világméretű ökumenikus mozgalom számára. El- vitathatatlanul meghatározó szerepe volt Európa újraegyesítésének folyamatában, a „közös európai ház” felépítésében, s benne a krisztusi hagyományok és értékek megjelenítésének erőfeszítésében. A hívők egysége és az egész emberiség jóléte érdekében megélt kontinentális és globális nyitottsága lelkesítőén és bátorítóan hatott a magyarországi egyházak együttműködésének megelevenedése számára is. „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" (2Kor 13,13) Mint Krisztus népe, a húsvéti feltámadás bátor hitével búcsúzunk II. János Pál pápától. D. Szebik Imre, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára II. János Pál pápa halála április 2-án este nemcsak egy „igazán rendkívüli ember" életének, hanem a római katolikus egyház nagyon jelentős pontifíkátusának a végét is jelenti, amely egybeesett az emberi történelem egy döntő fázisával - olvasható a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) nyilatkozatában. A dokumentumot közvetlenül a nyolcvannégy esztendős egyházfő elhunyta után adták ki. A római katolikus egyház II. János Pál pápasága alatt „alapvetően hozzájárult a jelentős ökumenikus folyamatokhoz”, különösen a kétoldalú párbeszéd kialakulásához a tanítás kérdéseit illetően - emelte ki az LVSZ főtitkára. Dr. lshmael Noko lelkész azt is hangsúlyozta, hogy a Lutheránus Világszövetség, valamint a Vatikán közti bilaterális kapcsolatok II. János Pál pápasága alatt gyümölcsözővé váltak. Ez különösen is a meg- igazulásról szóló közös katolikus-evangélikus nyilatkozat esetében érvényes. Noko a továbbiakban méltatta a pápának azt a tulajdonságát is, hogy nagyon fontosnak tartotta a személyes kapcsolatokat. Megbecsülését fejezte ki II. János Pál mély spiritualitása iránt, amely áthatotta életét nagy felelősséget jelentő hivatalának gyakorlása során. Ugyancsak tisztelettel emlékezett arra, hogy a katolikus egyház feje fáradhatatlanul kereste azokat a lehetőségeket, amelyek a keresztény egyház egységét szolgálhatnák. Emellett igyekezett feleletet adni arra a kérdésre, hogy a katolikus egyház miként segíthetné a különböző világvallásokat abban, hogy a bőrszín vagy a kedvezőtlen szociális helyzet miatti politikai és gazdasági elnyomást, valamint a szegénység, éhezés és betegség miatti szenvedést csökkentsék. H Forrás: LWI Isteni retorika Kritikus igehallgató vagyok. Nem teológiai, sokkal inkább retorikai szempontból bírálom gyakran édesanyám vasárnapi prédikációit, különös tekintettel a mondanivaló átlátható szerkesztésére, az általa használt kifejezésekre, a választékos szókincsre és a hangsúlyozásra. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy az üzenet akkor fog minél több hallgató szívéhez eljutni, ha az a leginkább megfelel a magyar nyelv és a helyes beszéd szabályainak. Húsvét után azonban megtanultam: nem mindig csak a szépen artikulált szavakkal, a logikusan felépített mondatokkal lehet kifejezni az evangélium lényegét. II. János Pál ugyanis a halál küszöbén is prédikált, bár a gégemetszés miatt egy hangot sem tudott kiadni a torkán, s izombetegsége miatt a Szentírást sem tudta megfogni. Már a jeruzsálemi bevonulásra és a keresztre feszítésre emlékezve kifejezésre juttatta, hogy milyen fontos a számára, hogy - végső soron televíziós kapcsolat segítségével - a hívőkkel együtt részt vegyen a közös ünneplésben. Beszélni már nem tudott, szeretetteljes, áldó mozdulatában azonban benne volt minden, ami egy többoldalas imába belefoglalható. Később halálos ágya lett szószékké, minden egyes hírműsor pedig valóságos igehirdetéssé. Nyelveken szólni, sőt anyanyelvén suttogni sem tudott, mégis mindenki érthette a pápai lakosztályból szóló evangéliumot. A hírügynökségeken, tévécsatornákon keresztül óránként érkeztek az információk a római püspök minden mozdulatáról. Azokról, amelyek prédikációvá változtatták a szenvedés minden stációját. Beszámoltak arról, hogy a főpásztor pénteken - szokásának megfelelően - ismét át akarta élni a Megváltó szenvedését, ezért felolvastatta a nagypénteki történetet az őt ápolókkal. Azt üzente ezzel, hogy életünk alkonyán sem tekinthetünk másra, mint Jézus Krisztus keresztjére, mely erőt adhat földi szenvedéseink idején. Halálának délelőttjén újabb hír érkezett: háláját fejezte ki a vele virrasztó tömegek szeretetéért. Kicsivel később pedig azt kérte az őt siratóktól, hogy ne legyenek szomorúak, majd hozzátették a jelentések, hogy a pápa is vidám. Hittel viselt betegsége, az örök életbe vetett reménysége példa lehet mindannyiunk számára, akik szorongunk a betegségektől, a katasztrófáktól és leginkább a halál sötét árnyékától. II. János Pál utolsó szava pe- dig úgy zárta le párnák közt tartott evan- gélizációját, ahogy minden prédikációnak és minden keresztény ember életének be kell fejeződnie; a pápa ugyanis bíborosai szerint azt suttogta: „Ámen.” Sokáig talán nem értettük, miért kell a végsőkig ragaszkodnia egy halálos beteg embernek Péter trónjához. Egy dinamikus, sok helyre utazó és még többet megszólaló főpásztorra várt a világ. Eljön majd ez az idő is. Azonban előtte bebizonyosodott, hogy a Szentlélek segítségével egy haldokló ember is tudja milliók felé közvetíteni a Biblia üzenetét. Istennél ugyanis mások a retorikai szabályok. ■ László Jenő Csaba
