Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-10 / 15. szám
"Evangélikus Élet!; KULTÚRKÖRÖK 5 2P05. április 10. A Szent Szeretet könyve Húsvét utáni interjú Gryllus Dániellel ► Kedd délelőtt, húsvét után. Még visszavágyakozva az ünnepbe, csak félig-meddig a hétköznapokban élve ülünk egy jó hangulatú, a boldog gyermekkort idéző Kaláka-gyer- mekkoncert után, a Millenáris park fogadójának galériáján a tavaszi napfényben Gryllus Dániellel A gyerekzsivaj vadul tombol odalent, egy csöpp kislány (lehet mondjuk hároméves a „rajongó”) meglehetős közvetlenséggel elegyedik szóba a művésszel: „Szia!...” Kénytelen vagyok az ezer kérdéssel érkezett ifjú kis riportert türelemre inteni, hiszen én is kérdezni szeretnék: mégpedig a Gryllus testvérek és művésztársaik legújabb CD-jéről, a megzenésített középkori latin himnuszokat tartalmazó Amor SanctusróL- Honnan jött az ötlet, hogy Babits Mihály 1932-ben megjelent kötetéből válogassanak az új albumra?- Annak, hogy bibliai verseket énekelünk, már - mondhatom - hagyományai vannak: az első ilyen témájú lemez a Pál apostol levelei alapján írott dalsorozat volt 1991-ben. Ennek a sikere indított arra bennünket Sumonyi Zoltán költő barátommal, hogy belefogjunk a következőbe: a Hegyi beszédbe, amely 1995-ben jelent meg. Itt keresendő a magja az Amor Sanc- tusnak Pál apostol levelei esetében a korai magyar bibliafordítások strófaszerkezeteit használtuk (Balassiét, Tinódiét), a Hegyi beszédnél pedig Sumonyi Zoltán az Amor Sanctus középkori himnuszformáit alkalmazta jézus mondatainak versbe formálásához. Némelyik szinte egy magyar népdal formája is lehetne! Zoltán barátomtól megkaptam a kötetet, végigolvastam, és nagyon tetszett. Nos, akkor „elte- metődött” az ötlet, de most megvalósult. A dallamok története külön érdekes: nem találtunk minden vershez ismert, korabeli dallamot, némelyik esetében viszont több variáns is akadt. Megkértem hát Mizsei Zoltánt, aki a Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékén tanít, hogy válasszon ki a strófaszerkezet és a kor tekintetében is hiteles dallamokat. Mai hangzású kísérettel szerettük volna átnyújtani az énekeket. A végeredmény tizenöt ének lett az ötven himnuszt tartalmazó kötetből. Az előadói gárda adott volt: Sebestyén Márta, Sebó' Ferenc és a Kaláka együttes tagjai: Gryllus Vilmos, Radványi Balázs és én. Ez a „verséneklő gárda” tálalja tehát a középkor kincseit Babits Mihály fordításában.- Van-e kimondottan evangélikus megfogalmazása, feldolgozása ezeknek a latin himnuszoknak?- Azt hiszem, hogy nincsen. Lutheránusként nyilván én ezzel az attitűddel olvasom, énekelem őket, Mizsei Zoltán maga katolikus egyházzenész, de azt hiszem, ezeknek az Isten és az ember viszonyát középkori módon tükröző, egyetemes értékű, szép verseknek, himnuszoknak az előadásmódja nem felekezeti kérdés.- Másképp nyúl hozzá a dalszerző egy szakrális szöveghez, a bibliai igeversekhez - a Hegyi beszédhez, Pál apostol leveleihez vagy a zsoltárokhoz -, illetve egy latin himnuszhoz, mint mondjuk egy József Attila- vagy egy Ady- vershez?- Az a meglátásom, hogy gyakorlatilag nincs különbség. Az én dalaim bibliai ihletettségű előadói darabok. Akkor is, ha például a zsoltárok között több olyan is akad, amely már közösségben is használatos, sokfelé éneklik, és így liturgiái funkciót is kaphat. De alapvetően nem egyházzenét írok, a szakrális szöveget is előadom mint verset, mint dalt, mint József Attila műveit - akár az ő verseiből is lehetne szakrális szöveg egy bizonyos szituációban! A kettő között van átjárás, azt hiszem. Elsősorban református gyülekezetekben énekelik - igaz, hogy az eredeti, előadói tempónál lassabban - a zsoltáraimat. Hogy megszólaltatják őket, az igen nagy örömöt szerez nekem.- Már elő is készítette ezzel a következő kérdésemet: az nem kétséges, hogy van missziói hatásuk ezeknek a daloknak, inkább az a kérdés, hogy milyen. Hogyan él tovább az énekelt szent szöveg, és hogyan vezet egy lelket Isten felé? Hogyan találkozik Ön ezzel a hatással?- A tavalyi Szélrózsa találkozóról van egy nagyon szép emlékem: későn érkeztem vissza a szállásra egy koncert miatt, és arra ébredtem, hogy a reggeli áhítaton a közösség az általam megzenésített zsoltárt énekli... Jó érzés, ha az ember olyasmit ír, amit használni lehet. A másik pedig, hogy találkoztam már olyan emberekkel, akik az én CD-m hatására lettek templomba járók, váltak kíváncsivá az evangéliumra. Ahogyan nem a népművelés az elsődleges célom egy József Attila-vers előadásával, úgy ez esetben sem a misszionálás az első számú szempont, hanem az értékek felmutatása. De az ember ráérez a dolog ízére, és ha ennek missziói hatása van, annak nagyon örülök. Félreértés ne essék: nem szégyellném sem a népművelést, sem a misszionálást, sőt! De én egy „színpadi figura” vagyok, aki a kompozícióit úgy írja, hogy ezzel „tálalja”, nyújtja át magát a verset, s elgondolkodtatni kíván vele. Ugyanez vonatkozik ezekre a bibliai szövegekre is.- Volt-e, illetve lesz-e élő lemezbemutató koncert?- Koncerten elég nehezen reprodukálható az Amor Sanctus. Ehhez több példányban is jelen kellene lennünk, „meg kellene sokszorozódnűnk”, hiszen egyszerre több hangszert kellene megszólaltatunk. A CD-'n hallható, hogy bizony hangszerelési bravúrokra volt szükség a felvételekor. De a dalok közül néhány bizonyosan hallható, elénekelhető lesz élő koncertelőadásban is. Szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe viszont e helyütt az Énekelt Biblia című könyv bemutatóját, illetve a koncertet. Sumonyi Zoltán költő válogatott verseinek gyűjteménye az idei könyvfesztiválra jelenik meg, ebből az alkalomból adunk koncertet Vilmossal és Sebestyén Mártival április 23-án, 19 órakor a XII. Kerületi Művelődési Központban. Mindenkit szeretettel várunk! ■ Kőháti Dorottya Ember az embertelenségben Volker Schlöndorff: A kilencedik nap , ► Kétségek és kísértések közt vergődő embert ismerhet meg a néző a kiváló német filmrendező, Volker Schlöndorff legújabb munkájában. A szakma „nagy öregjének” nevéhez köthető többek között a Katharina Blum elvesztett tisztessége (i975)> vagy az 1991-es Bádogdob című alkotás, amelyet Cannes-ban Arany Pálma-díjra, Hollywoodban pedig a legjobb rendezésért járó Oscar-díjra érdemesítettek. 2004- ben forgatott mozija - A kilencedik nap (Der neunte Tag) - megtörtént esetet feldolgozva a hűség és az árulás kérdését boncolgatja. A filmet a hazai filmszínházakban április 7-től vetítik. A történet Jean Bemard luxemburgi pap (1907-1994) életrajzán alapul, akit 1941- ben szállítottak a németországi Dachau koncentrációs táborába, ahonnan 1942. augusztus 5-én szabadult. Az itt eltöltött időszakkal kapcsolatos emlékeit napló- szerűen jegyezte le, ezt később Pfarrerblock 25487 címmel adták ki. Schlöndorff új filmjét - és benne Henri Kremer tisz- teletes alakját - erre a kiadványra építve álmodta meg. A mű azonban a valóságos történeti alap mellett is a képzelet, ha tetszik, az alkotói szabadság eredménye és szülötte. Kilenc nap történetét láthatjuk, amelynek elmúltával a főhősnek- Henri Kremer abbénak (Ulrich Matthes)- életről és halálról, a maga, a barátai, valamint családja sorsáról kell döntenie. Aki egy - ha egyáltalán lehet ilyet mondani - „szokványos” második világ- háborús sztorira számít, annak csalódnia kell. Az alkotás lényegét egy kettős „szellemi párbaj” adja. Egyfelől a pap és á náci Gebhardt hadnagy (August Diehl) „küzdelme”, azaz naponkénti beszélgetései egymással, másrészt pedig a katolikus egyház szolgájának harca önmagával és Istennel. A rendező drámai jelenetekkel, erőteljes színekkel és hatásos képi megoldásokkal érzékelteti a koncentrációs táborban szinte „természetesnek számító” kegyetlenséget, hozzásegítve a nézőt ahhoz, hogy jobban megértse és átérezze a főhős helyzetét. Krémért ebből a földi pokolból kilenc nap „eltávozásra” küldik. Csak később, Luxemburgban, a Gestapo főhadiszállásán derül ki: végleges szabadságának az az ára, hogy el kell árulnia egyházát, hitét, családját és társait. Azt a feladatot szánták neki, hogy a luxemburgi katolikus egyház püspökét rábírja a nemzetiszocializmus támogatására. A film végkifejletét, vagyis azt, hogy miként dönt Henri Kremer abbé, természetesen nem árulhatjuk el. Azt viszont el lehet mondani, hogy még olyan filmek, mint a Schindler listája, A zongorista vagy - hogy a legközelebbi hazai példát említsük - a Sorstalanság után is lehet igényes, művészi módon újat mondani a holokausztról, az emberi megalázott- ságról, kiszolgáltatottságról, jó és rossz döntésekről. ■ - gazdagA kilencedik nap (Der neunte Tag)’. Rendező: Volker Schlöndorff; forgatókönyv: Eberhard Gömer, Andreas Pflüger; operatőr: Thomas Erhart; zene: Alfred Schnitke. A német nyelvű, magyar felirattal ellátott film játékideje 98 perc. Magyarországon forgalmazza a Best Classics. Bővebb információk az interneten a www.demeuntetag.de honlapon olvashatók. Munkácsy a nagyvilágban Az év kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában ► Ritka élményben lehet része a művészet barátainak ez év július végéig a Budavári Palotában. Munkácsy Mihálynak, a magyar festészet kivételes tehetségű alakjának száztizenöt - magán- és közgyűjteményekben őrzött - alkotását láthatja a közönség. A tárlaton sok olyan mű is szerepel, amely hazánkban eddig soha nem, illetve nagyon régen volt kiállítva. A több mint száz festmény mellett bemutatott grafikai művek, írásos dokumentumok és Munkácsy-ereklyék új Munkácsy-kép kialakítását is lehetővé teszik. Ha lehet, egy kicsit még közelebb hozzák, még inkább hazahozzák a művészt, aki ifjúkorától mind a mai napig a magyar művészet világszerte legismertebb képviselője, bár alkotóéveit majdnem teljes egészében Párizsban töltötte, és művei jelentős része külföldre került. Huszonöt esztendős korában festette meg ifjúkori fő művét, a Siralomházat, amely akkora összegért kelt el, amilyenről álmodni sem mert volna. A ’80-as években a művész az amerikai műgyűjtők körében olyan népszerűségnek örvendett, hogy Párizsban már a „festőállványáról” megvették szalonképeit. A felbecsülhetetlen értéket bemutató kiállítás látogatóinak elöljáróban azonban azt is el kell mondani - nem ünneprontásként, inkább a művész emberi értékeinek, hitének, a szépért, az igazért, a valóságért és nem utolsósorban a tudásért folytatott küzdelmének a megértéséért, kiemeléséért -, hogy milyen rögös út vezetett rendkívüli tehetségének ehhez a csodálatos kibontakozásához... A hatéves korában árvaságra jutott gyermek rokoni kegyelemkenyéren élve kezdte az elemi iskolát, majd hamarosan asztalosinasként, nehéz munka mellett kezdett rajzolgatni. Rossz ellátás, rossz lakásviszonyok, hajnali kelés, tíz-tizen- két órányi munka sokszor dermesztő hidegben; amint később írja, .....gyermekko romból csak félelemre és szomorúságra emlékezem vissza”. Mindezt hosszan tartó betegség követte, és csak mindezek után talált el a festészethez. Szamossy Elektől tanulta a festőmesterséget, aki a képzés fontos elemének tartotta a másolást is. Ilyen alapismeretekkel, vázlatkönyvével és Szamossy ajánlásával érkezett 1863-ban Pestre, hogy a neves tájképfestő, Ligeti Antal pártfogását kérje. Másik pártfogója Than Mór volt, aki az életképfestészetet ajánlotta számára. így kezdődött a művész pályája. Tanulás, munka, majd utazás: Bécs, Düsseldorf, Párizs... Az 1867-ben megalakult magyar minisztérium közoktatási minisztere, Eötvös József az első képzőművészeti ösztöndíjat neki utalta ki. Munkácsy a nagy pénzösszeggel a párizsi világkiállításra utazott; nem hiába, mert elnyerte a kiállítás egyik aranyérmét. Ezután egymást követték a kiállítások; művei elismerést arattak, megnyílt előtte a világhír felé vezető út. Egyre nagyobb számban készültek képei megrendelésre - főképpen, szalonképek, virágcsendéletek, portrék. Közben vallásos témájú, hatalmas festményein, világsikert arató alkotásain dolgozott (Krisztus Pilátus előtt, Golgota), illetve jellemábrázoló művészetének drámai erejű műveit alkotta (Krisztus a keresztfán). A Munkácsy a nagyvilágban című időszaki kiállítás - mely a Magyar Nemzeti Galéria és a Pannon GSM tízéves együttműködése révén jött létre - lehetővé teszi, hogy a művész külföldön és itthon, magán- és közgyűjteményekben őrzött alkotásait is megismerje a nagyközönség. A változatosság, az eddig kevésbé ismert művek sokszínűsége még inkább rámutat Munkácsy művészetének titkára: egyéni stílus, fáradhatatlan kísérletezés, mindenkitől a számára leglényegesebb ismeretek elsajátítása, eredeti témakere- I sés, változatosság, bámulatos jellemáb- § rázoló képesség. Mindezt örömmel átad- f ta az őt párizsi palotájában mind gyak- o rabban felkereső hazai tehetségeknek, fi- 3= atalabb honfitársainak - tanácsait pénzzel s a fiatal tehetségek oktatását évente segítő Munkácsy-díjjal is megtetézve. Ilyen sok mindenre emlékeztet a budai Várban látható kiállítás, mely Bakó Zsuzsanna és Boros Judit rendezésében jól megtalálja az összhangot az ismert és a most először bemutatott Munkácsy- művek között. A tárlat július 31-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában, a Budavári Palota C épületében. ■ SCHELKEN PÁLMA
