Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-04-03 / 14. szám

IO 2005. április 3. MOZAIK ‘Evangélikus Élet!> A lángoló hegy lelke ► „A fiatalok megmosolyognak, amikor a gyó'rújbaráti millenniumi emlék­mű környékét gondozom” - állítja Molnár Rudolfné, Vilma néni, a Főnix Új­rakezdő Nők Egyesületének nagyasszonya. O azonban még hisz a példa erejében. A fiatalok sem egyformák, hiszen éppen a győri evangélikus iskola nyolc diákja segítette őt 2001 májusában a győrújba- rát-hegyi evangélikus harangláb körüli zöldövezet kialakításában. Ekkor már gyönyörködhettek a 2000. október 8-án felszentelt millenniumi harang hangjá­ban, amely - a maga 316 kilogrammos Úr. Vilma néni azonban folytatja a meg­kezdett munkát.- Száz évig műveletlen volt ez a terü­let! Még mindig tele van gyökérrel: a per- je, a szulák, az akác mindegyre megjele­nik rajta. Rendszeres gondozást igényel, nem szabad esélyt adni az enyészetnek - sorolja. - Páratlanul szép helyen áll a ha­Hegyi Imréné, Molnár Rudolfné és Bárány Gyuláné-az emlékmű gondozói tömegével - Vilma néni szerint egyedül­álló az országban. Molnár Rudolfné Madár Vilmát a kis falvak nagyasszonyainak sorába 2001. október 14-én választották be. A Főnix Újrakezdő Nők Egyesülete „az élethez, a gondoskodáshoz, az anyanyelvhez” kapcsolódó önkéntes közösségi tevé­kenységet ismeri el ezzel a címmel. Vil­ma néni kiszámolta, hogy évente har­minc munkanapot áldoz a győrújbaráti harangláb környékénék gondozására. Annak idején, 1998-ban még férjével együtt ásta ki az alapjait, élete társát azonban két éve magához szólította az rangláb, már Győrszemeréről is látható. Éjszakánként ki van világítva, olyan, mintha lángolna a hegy. Innen pedig tiszta időben még a Somló is látszik. A harangláb környékének szépítése az idén új fejezethez érkezett. Annak emlé­kére, hogy 1517. október 31-én Luther Már­ton a wittembergi vártemplom kapujára függesztette 95 tételét, Vilma néni a Tú- róczy Zoltán Evangélikus Alapítvány közreműködésével felállíttatta itt a refor­máció emlékművét. A gyönyörű fekete gránitkő Márk evangélistát idézi: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!" m Csuhái E. (Kisalföld) Kedves olvasók! Felhívjuk a figyelmet az Evangélikus Külmissziói Egyesület tíznapos programjára, amelynek keretében Richard Hermos tanzániai lelkész és fens Porep, a Bajor Misszió szervezője látogat hazánkba, és szolgál előadással, illet­ve igehirdetéssel közöttünk. Programjuk az alábbiak szerint alakul: • Április 3.: Istentisztelet 11 órakor a kelenföldi evangélikus gyülekezettel (Buda­pest XI., Bocskai út 10.) • Április 4.: Kelenföldi est, az EKME központi rendezvénye a Budapest-Kelenföl- di Evangélikus Egyházközség tanácstermében (Budapest XI., Bocskai út 10.) • Április 6.: Vanyarc, gyülekezeti est 18 órától • Április 7.: Budahegyvidék, bibliaóra de. 10 órától (Budapest XII., Kék Golyó u. 17.); Pesterzsébet, gyülekezeti est 18 órától (Budapest XX., Ady E. u. 89.) • Április 8.: Pécs, ifjúsági óra 19 órától • Április 10.: Dunakeszi, istentisztelet fél 10-től; Székesfehérvár, szeretetvendég- ség 16 órától • Április 12.: Rákospalota, bibliaóra 18 órától (Budapest XV., Régi Fóti út 73.) Sok szeretettel hívjuk és várjuk az érdeklődő testvéreket! ISTENTISZTELETI REND / 2005. április 3. Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modogeniti). Liturgikus szín: fehér. Lekció: ifn 5,4-1 oa. Alapige: )n 5,24-25. Énekek: 388., 214. I., Bécsi kapu térde. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (családi, úrv.) Fodor Viktor: Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. to. Donáth László: Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (családi) Gáncs Péter; de. 11. (konfirmáció, úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (úrv.) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24, de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna: Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné: Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (családi, úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (családi, úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. fél 12. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (családi, úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út itt. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. n. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor: Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) id. Pintér Károly; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) id. Pintér Károly; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél ii. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Egy felejthetetlen nagypéntek -1945 ■ Dr. Nagy Gyula A húsvét előtti napokban a közel nyolc­vanhét esztendőre visszatekintő élet- utam legfelejthetetlenebb nagypénteki ünnepére emlékezem. Hogy mit jelent nagypéntek az egyházi esztendő ünne­peinek hosszú sorában, és hogy miért tartjuk mi, evangélikusok, ezt az ünnep­napot - karácsony, húsvét és pünkösd nagy ünnepnapjaitól elválaszthatatlanul - Isten kegyelme legdrágább ajándéká­nak, szóljon arról ez a rövid, hálás meg­emlékezés! Amikor ifjú lelkészként külföldi ta­nulmányi éveim végén hazatérhettem a II. világháborúban kivérzett, szüntelen bombatámadásoktól pusztított orszá­gunkba, itthon a kegyetlen, sárga csilla­gos zsidóüldözés, majd a nyilas rémura­lom, vér, könnyek és kétségbeesés vett körül. D. Kapi Béla püspök felejthetetlen szeretetével - rövid soproni helyettesítő szolgálat után - Győrbe, diákéveim sze­retett városába küldött segédlelkészi és hitoktatói szolgálatra. Közben befejező­dött Budapest hosszú ostroma; szép fő­városunk nagy része romokban hevert. Az orosz frontvonal a Dunántúlon ke­resztül napról napra közeledett Győr fe­lé. 1945 márciusában már szüntelen ágyúdörgés közben és légitámadások között végeztük a temetési szolgálato­kat, és látogattuk beteg, úrvacsorát kérő híveinket. Bár a frontvonal már elérte Győr déli határát, illetve a Kis-Duna és a Rába vonalát, a német és a nyilas kiüríté­si parancs ellenére - Kapi Béla püspö­künkkel együtt - valamennyi győri gyü­lekezeti lelkész a helyén maradt. A nagy­hét kezdetére már a Rába-parti „evangé­likus sziget” déli határa is frontvonallá vált. Az Öregtemplom melletti konvent­épület lelkészi és tanítói lakásaiból, hiva­talaiból, valamint a szomszédos püspö­ki épületből mindenkinek le kellett köl­töznie a konventépület légoltalmi óvó­hellyé alakított hatalmas, betonfalú pin­céibe. A nagyhét első napjait már itt töl­töttük, több mint százan - öregek, nők, férfiak, gyermekek - összezsúfolva, vas­ágyakon, szűkös élelemmel ellátva. Nagycsütörtök délutánján elnémult a kölcsönös géppuska- és ágyútűz. Jól tudtuk, hogy ez mit jelent: a német és nyilas front visszavonult a Rába vonala mögül. Mi ott maradtunk a két frontvo­nal között, várva a Rábán átkelő orosz csapatok rohamát. Nagycsütörtök alko­nyán mi öten - gyülekezeti lelkészek, közöttünk Szabó József és Lukács István - magunkra öltöttük lelkészi palástunkat, és lélekben mindenre felkészülve, gyer­tyák fénye mellett kiosztottuk és ma­gunkhoz vettük az Úr szent vacsoráját. Ez a nagycsütörtökesti úrvacsora egész további földi életünkre kitörölhetetlen emlék maradt. Ott és akkor éltük át iga­zán a mi Urunk kereszthalálának, ér­tünk hozott engesztelő áldozatának mélységét és megtartó, szabadító erejét. Mivel minden percben bekövetkezhetett a szovjet katonák rohama a búvóhe­lyünk - szerintük nyilván német katonai búvóhely - ellen, virrasztva vártuk a tá­madást a bezárt acélajtó mögött. Éjfél­tájban hatalmas puskatuscsapások zú­dultak az ajtóra. Mi, lelkészek Luther-pa- lástban, magasra tartott kereszttel a ke­zünkben kitártuk az ajtót, és a gyertyák fényében zártuk el az utat a géppiszto- lyos katonák előtt. Azok megdöbbenve meredtek ránk; nyilván magukat meg­adó német és nyilas foglyokat sejtettek az acélajtó mögött. Miután végigjárták a zsúfolt, nyomorúságos tömegszállást, és katonákat sehol sem találtak, közrefog­tak minket, lelkészeket, és a lépcsőkön felkísértek az udvarra. Ott egy hosszú géppisztolysorozatot lőttek a levegőbe, és továbbindultak a visszavonuló kato­nák keresésére. A pincében maradtak pedig - hallva a lövéssorozatokat - lé­lekben elbúcsúztak tőlünk. Ezt követően minden éjszaka jöttek részeg és fosztogató katonák, főleg „női munkaszolgálatosokat” követelve. Idő­közben azonban a nőket és a gyermeke­ket létrákon az Öregtemplom megköze­líthetetlen, romos és hideg padlására menekítettük. így megmenekültek az el­hurcolástól. A közeli római katolikus Püspökvárban báró Apor Vilmos püspök ugyanilyen, a nőket védelmező szolgá­latban szenvedett vértanúhalált. Leírhatatlanok azok a napok, a halál ál­landó közelségében. De a nagyhét, a hús­vét után a romok közé lassan visszatért az élet. Mi, lelkészek Luther-palástban, a környékbeli gazdák lovas fogatain keres­tük föl gyülekezeti tagjainkat, miközben a frontra továbbvonuló szovjet katonák a legtöbben az öklüket rázták felénk, de nem bántottak; mások pedig ortodox ke­resztvetések közt mentek el mellettünk. Még egy felejthetetlen eseményt el kell mondanom abból az időből. Az egyik reggel a templomudvaron egy orosz katonanő és egy németül is tudó katona szólított meg. Arra kértek, a fronton született kisgyermeküket ke­reszteljem meg a sekrestyében. Miután megtörtént, hálásan köszönték meg lel­készi szolgálatomat. Hihetetlen csoda volt ez a véres háború eseményei között! Akkor még nem sejthettük, hogy ez a felejthetetlen nagyhét még csak a kezde­te volt a későbbi négy hosszú, szenvedé­sekkel és hitünk próbatételeivel teli évti­zednek. Élet a kereszt alá rejtve, Krisztus kegyelmének megőrző erejével. A Nagy Könyv Avagy: lehet-e még szavazni? „Ki mit olvasott utoljára? És Te? És Ön? És Kend? Tetszett? Mennyire? Feledhe­tő? Vagy megrázó volt? Esetleg meg­változtatta az életét?” - olvasható an­nak az új, televízióban, interneten, könyvtárakban játszható játéknak a honlapján, amely az olvasás népszerű­sítésére hivatott. A BBC-től vett licenc alapján készülő műsorban hónapokon keresztül ismert közéleti személyisé­gek mutatják majd be kedvenc köny­vüket, egyszersmind felkeltve a nézők kíváncsiságát is az adott regény iránt (Vajon X. Y.-nak miért tetszett? El kelle­ne olvasni...). Az első műsorok már adásba is kerül­tek. (Kicsit emlékeztetnek engem arra, amikor jó pár éve, a 100 éves a mozi című sorozatban Szabó István Oscar-díjas ren­dező számolt be filmélményeiről, egé­szen személyes hangnemben ajánlva az egyes filmalkotásokat.) Mint olvasó az olvasóhoz szólnak, teljesen szubjekti­ven, és az ilyen mindig nagyon érdekes, mert bizony sokat elárul egy emberről az, hogy melyik könyv és miért hat rá, miért nem tudja elfelejteni, miért tartja az éjjeliszekrényén, a keze ügyében, és miért nyitja ki újra meg újra... A sorozat célja világos: minél többen minél többet olvassunk, szeressük az iro­dalmat, ráadásul ne csak szobánk csend­jébe elvonulva élvezzünk egy-egy nagy­szerű könyvet, hanem beszéljünk róla, ajánljunk, urambocsá „kampányoljunk” mellette! A játékban ugyanis minden „érintett” - azaz mindenki, aki valaha is olvasott olyan könyvet, amely tetszett ne­ki - szóhoz juthat a technika jóvoltából, voksolhat kedvencére, s ezzel beszavaz­hatja egy listára. Valamikor az év v.égén sor kerül majd az eredményhirdetésre is; megtudhatjuk, hogy melyik könyv lett Magyarország kedvence 2005-ben. No de nem is a játékszabályok ismer­tetése végett kezdtem el írni, hanem azért, mert már megint „ugyanaz” jutott az eszembe... A Nagy Könyvről - a Könyv, a könyvek könyve. Békés Pál író szavai szerint: „Manapság sokkal keve­sebbet olvasunk, mint korábban - bizo­nyítják egybehangzóán a statisztikák. De még így is, még most is könyvek kí­sérik végig életünket az első mesekönyv­től a tegnapi bestsellerig, az iskolai köte­lezőktől a nagy, megrendítő olvasmány- élményekig.” (http://www.anagykonyv.hu/) Eljátszom a gondolattal... Mi kíséri végig az életemet? Mi az, ami megrendít, lebilincsel, hozzám szól, belém ivódik, átformál? Számomra a Nagy Könyv, az „életemet megváltoztató könyv” egyér­telműen a Szentírás. Belőle ismerhetem meg Jézus Krisztus szavait, cselekedeteit, Isten törvényét és evangéliumát, az em­ber természetét és Isten szándékát. Örü­lök annak, hogy személyes kontaktus­ban lehetek a „szerzőjével” is; nemcsak egy dedikálás erejéig, hanem naponta beszélhetünk... Vannak ugyanis kérdé­seim a könyv kapcsán, amelyeket ő megválaszol. Egyes részeit újra és újra elő kell vennem, annyira fontosak. Má­sok csak idővel engedik megfejteni ma­gukat. És arról sem hallgathatok, hogy olvasmányélménynek is páratlan: fordu­latban, történetben gazdag a Könyv, minden idők legnagyobbja. Tiszta szív­ből ajánlom mindenkinek - „kampá- nyolok” -, annál is inkább, mert tudom: sokak könyvespolcán ott van, talán csak a kelleténél ritkábban nyitják ki... A szavazójáték internetes oldalán közzétett, többek között írók, költők, szerkesztők által felállított könyvlisták­ban eddig még nem sikerült felfedeznem a Bibliát. Persze elképzelhető, hogy be sem nevezhető, hiszen műfaját tekintve nem regény. Krúdy, Thomas Mann, Garda Márquez és Jonathan Swift névsorában a szentírók: Lukács evangélista vagy Pál apostol, esetleg Ézsaiás próféta talán kü­lönösen festenének. Isten Igéje ennek el­lenére minden idők legnagyobb bestsel­lere, és hála neki, Szentlelke által milliók és milliók napi olvasmánya, leg-leg-leg- je, Nagy Könyve. A könyvek könyve olvasójának lenni nem elegendő. Minthogy nem regényről van szó, valami egészen különlegeset tartogat a számunkra: belőle Isten aján­dékaként hit és élet születik. Mert lapjai nem holt betűket rejtenek. A testté lett Ige, az élő, értünk meghalt és feltáma­dott Krisztus szólít meg általa. Amit ő mond, illetőleg amit olvasok, igen, tet­szik, másutt megrázó, semmiképpen nem feledhető, és gyökeresen megvál­toztatja az életemet... Ha lehet, akkor a fenti indoklás mel­lett kategórián kívül szeretnék leadni egy szavazatot a Bibliára. ■ Kőháti Dorottya i é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents