Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-03-27 / 13. szám
4 2005- március 27. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életi? Ecce homo? ► Virágvasárnap ünnepén J. S. Bach János-passióját adta elő az oroszlányi evangélikus gyülekezet énekés zenekara, mely vendégszólistákkal is kiegészült. Az alkalmon Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel. „Negyven évvel ezelőtt szólaltatták meg először ezt a művet az oroszlányi templomban. Akkor - az éppen egy éve elhunyt - Nagy Dániel dirigálta az 1962- ben alapított társulatot. Harminchárom éven keresztül szervezte és irányította ezt a gyönyörű szolgálatot, az »Istennek csak a legszebbet lehet adni« elv alapján. Aktív bányászként, a városi szénbánya dolgozójaként szakított időt arra, hogy számos teendője mellett folyamatosan csiszolja karmesteri tudását. A zenét eszköznek tekintette a Jézussal való találkozásra, ránk hagyta legnagyobb kincsét: a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hitét” - e szavakkal emlékezett Nagy Dánielre Sztruhár András egyházkerületi felügyelőhelyettes. S valóban, lánya, Milán Zoltánná ugyanezzel a lel- külettel vette át tőle a stafétabotot, s folytatja a szép családi és gyülekezeti zenei hagyományokat. A passió szünetében Ittzés János Ezs 53,1-5 alapján tartott rövid igemagyarázatot. Központi gondolata Pilátus ismert mondatára épült, melyet a dühödt tömeghez intézett nagypénteken: „Ecce homo.” Sok teológus kutatja, hogy vajon részvét, cinizmus vagy gőg volt-e a helytartó szavainak mozgatórugója. Ez azonban csupán a felszínen való kapir- gálás, és - bár könnyekig meghatódunk egy ilyen borzongatóan szép előadáson - félő, hogy mégis továbbmegyünk érintetlen szívvel. Az „íme, az ember” nem kevés, de nem elég - mondta a püspök. Az „Ecce Deus”-ra kell figyelnünk, az értünk szenvedő Istent kell meglátnunk a fájdalmak férfijában. Aki felismeri, az megismeri, és szívébe is fogadja őt. ■ Kapi Dániel Kendek K. Péter igazgató nemrégiben körlevéllel kereste meg egyházunk pa- rókus lelkészeit, amelyben - egyebek mellett - jelezte, hogy a Luther Kiadó, illetőleg az Evangélikus Elet szerkesztőségének munkatársai szívesen találkoznának a gyülekezetek - egyházi médiamunka, egyházi sajtótermékek iránt érdeklődő - tagjaival. Az „ajánlkozásra” elsőként a miskolci gyülekezet reagált, amelynek tanácstermében a virágvasárnapi fórumon kiadónk szinte teljes könyvkínálata terítékre került. Az istentiszteleten igehirdetéssel szolgáló Kendeh K. Péter mellett a délutáni szere- tetvendégségen az Evangélikus Élet fő- szerkesztője, T. Pintér Károly és szerkesztőségi titkára, Boda Zsuzsa válaszolt a közösség élő hitéről is tanúskodó kérdésekre. Tudós egyházzenészek kongresszusa ► A Régi Zeneakadémia épületében tartották meg Budapesten március 13. és 15. között a VII. magyar egyházzenei kongresszust. Az alkalmat igen nagy érdeklődés kísérte, és magas színvonalú előadások, viták jellemezték. A megnyitó díszelőadást dr. Michael Tung- er, a Sinfonia Sacra német egyházzenei egyesület (Aachen) elnöke tartotta Az egyházzene hatása a nyugati zenetörténetre címmel. Az ez után következő fél nap központi témája ez volt: „Liturgia, nyelv, zene". A hat előadó - Szűcs Ferenc, Déri Balázs, Dimitrije Sztefanovics, Földváty Miklós, Fekete Csaba és e sorok írója - arra világított rá referátumában, hogy milyen teológiai, történelmi, pszichológiai és zenei törvényszerűségeket kell figyelembe venni, amikor a liturgiában használt nyelvről és nyelvi stílusról döntünk. A következő fél nap az egyházzene mai helyzetét mérte fel: az Enyedi Pál által kiadott hosszú kérdéssorra felelve a zene szerepének szabályozásáról, a jelenlegi állapotokról, a kántorok anyagi, munkajogi, szakmai helyzetéről, az orgonák állapotáról és liturgikus használatáról mondhatták el tapasztalataikat a résztvevők. Kitüntetés, hogy a felvetésekre Beer Miklós katolikus, Ittzés János evangélikus püspök és Nagy Sándor, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke, egyházzenei referens reagált megértéssel, bölcs eligazítással - s ami a legtöbb reményt adja: a jövőbeli együttműködésre való készség kifejezésével. Az utolsó napon a kongresszus résztvevői három szekcióban folytatták tovább a munkát. Az orgonás tagozatban az orgonák megóvása, felállítása és liturgikus használata volt a téma. A pedagógiai tagozatban a hittanórai zene kérdése állt a középpontban. Egy korábbi, ehhez hasonló kongresszus a templomépítészettel kapcsolatos liturgikus és egyházzenei elvárásokat fogalmazott meg, s ezek konkretizálására „fiktív pályázatot” írtak ki. Az erre beérkezett építészeti terveket kiállították. A harmadik szekció ennek a tapasztalatait tárgyalta; az eredményből úgy tűnt, hogy gyümölcsöző együttműködés körvonalazódik a litur- gusok, a zenészek és az építészek között. A kongresszus - melynek minden napját közös zsolozsmázás, illetve mise keretezte - a Magyar Egyházzenei Társaság éves beszámolójával és tisztújító közgyűlésével ért véget. ■ Dobszay László Mozgássérült fiatalok bevonásával az idén is passiójátékot szervezett a Mevisz Bárka csoportja. A nagyheti előadások sorát virágvasámap a csillaghegy-békásmegyeri templomban rendezett együttlét nyitotta meg. A Magyar Tudományos Akadémián március 21-én ünnepi ülésen emlékeztekgrófKlebeís- berg Kunóra születésének százharmincadik évfordulója alkalmából. A 20. század húszas éveiben tevékenykedő vallás- és közoktatásügyi miniszter szellemi és lelki hagyatékáról dr. Pálinkás Józsefkorábbi oktatási miniszter, dr. Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, valamint D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke tartott előadást. Az ülést Klebelsberg unokahúga, Klebelsberg Éva történész szervezte. A képen Szebik Imrét láthatjuk előadás közben, Klebelsberg Kunó kivetített képe előtt. A helyi diakóniai intézmények igazgatójának meghívására böjt negyedik vasárnapján Neuendettelsauban szolgált igehirdetéssel D. Szebik Imre püspök. Az istentiszteletet követően az úgynevezett „prédikációt megbeszélő együttléten” beszámolt egyházunk életéről, egyre bővülő diakóniai tevékenységéről, és válaszolt a felmerült kérdésekre. Bajorországi útja alkalmával Szebik Imre találkozott dr. Ludwig Markerttel, a bajorországi diakóniai intézmények főigazgatójával is. Hitről - másként ► Az Asztali beszélgetések című sorozat keretében március 10-én a győri tanítóképző főiskolán Nagy Bandó András író és Beke Mátyás gyönki evangélikus lelkész disputázott. A beszélgetés alapjául Nagy Bandó legutóbb megjelent két műve - az András könyve és az András II. könyve - szolgált. Az író személyes istenképéről alkotott véleményének kifejtése és a vele szemben felsorakoztatott ellenérvek közepette kérdések sokasága hangzott el és merült fel a résztvevőkben az est folyamán: mi a hit és a vallás szerepe az életünkben? Fontos-e a közösséghez való tartozás? Mi várhat ránk a halál után? Mit tartunk fontosnak egyáltalán az életben? - és így tovább. Az este kezdetén a lelkész és az író mindaddig szinte közös véleményen volt, amíg elő nem került Nagy Bandó voltaire-i egyházellenessége. O egészen másfajta szempontból közelíti meg Istent, mint a teológia általában. „.. .mindenki a maga útját járja a maga Istenével” - mondotta, és kifejtette, hogy - szerinte - mindenkinek megvan a személyes istene, aki egészen a haláláig vele van, ám miután meghal az ember, lecsatlakozik róla, mint egy drótpályáról. Nagy Bandó Istent tartja teremtettnek az ember által, aki „amikor az utcán vagyunk, még nincs ott, de amint belépünk, már igen, mert magunkban hoztuk oda”. A keresztény álláspontot ismertetve Beke Mátyás rámutatott arra, hogy hitünk szerint mi vagyunk a teremtmények, mi vagyunk az Isten által kiválasztottak. Egyetértéssel beszéltek viszont arról, hogy az Isten mindenhol - a domboldalon, a folyóparton, a szobában - jelen van, barátként, személyesen lehet beszélgetni vele. Ezt követően az estét Nagy Bandó András a saját, kissé zavaros eszméinek a magyarázatával fogta át, nem nagyon engedve teret a válaszadásnak. Mi több, az eredendően humoristának indult szerző Lutherre hivatkozva próbálta kifejteni, hogy a halál után magunkra hagy bennünket Isten, akit éppen az ebből fakadó félelmeink leküzdésére teremtettük magunknak... Egy más témát érintve kijelentette: „Minden közösség az én föladásáról és a csoport elveinek, eszméinek, törvényeinek és szokásainak a felvételéről, illetőleg azok elfogadásáról szól, és ez ellen minden porcikám tiltakozik.” Nehezen lehetne ezt az estét tényleges beszélgetésnek minősíteni, sokkal inkább figyelemfelkeltő előadásnak Nagy Bandó legújabb könyveiről. Az alkalom arra azért kétségtelenül jó volt, hogy elgondolkoztassa, és a felvetődött kérdések egyéni megválaszolására késztesse a jelenlévőket. A Győr határain túlról is mind többeket vonzó beszélgetéssorozat a kulturális értékek protestáns értékrendhez való viszonyának a tisztázására hivatott. Galambos Ádám teológushallgató szervezésében eddig Márkus Mihály és Gáncs Péter, Réz András és Fabiny Tamás, Lanczerdorfer Zsuzsa és Jánossá Attila, Hankiss Elemér és Bartha István, valamint Heller Ágnes és Béres Tamás beszélgetésére került sor. A következő alkalom április 21-én lesz, amelyen Mácsai Pál színművész és Donath László evangélikus lelkész beszélget majd. ■ Schneller Viola : * Mi .....■ . HMHH Be ke Mátyás érveire figyel a moderátor, Ocsai Zoltán. Jobb szélen Nagy Bandó András. V
