Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-15 / 7. szám
2. oldal-2004. FEBRUÁR 15. Evangélikus Élet= ELŐ VIZ HATVANAD VASÁRNAPJA Botrány Apokaliptikus időket élünk. Mintha minden mozgásba lendült volna. A bizonytalanság érzése tölt el mindenkit. „Szélfútta levél a világ” - ahogyan a költő, Zelk Zoltán írja. Didergőnk ebben a huzatos világban, nem melegít, nem lelkesít semmiféle új ideológia, tudományos felfedezés, kutatási eredmény a világűrben vagy a mikrobiológiában. A harc most már csak a túlélésért folyik. Csodálatosan teljesül Pál apostol víziója (lKor 13): a fókusz felé haladunk. Egyetlen dolog után kiált a teremtettség, az ember-, állat-, növény- és természeti világ együtt: a szeretet után, az igaz emberség után az egyre bonyolultabb, rafináltabb, kézi vezérlésű falanszterkörnyezetben. (Csak egy napig hallgassuk a rádiót reggeltől estig!) Fii 2,5-11 szerint ez a metafizikai szeretet - amely az élet értelme, célja, a világ múltja és jövője - Jézus Krisztusban jött el (minden más jó őrá utal), aki az egyetlen igaz ember volt, és akiben Istent láthatjuk meg. Benne tört fel a szeretet teljessége a bűnbocsánat által. Fel tudjuk fogni, hogy bűnbocsánatról csak Krisztusnál van szó?! Van tehát egy arkhimédészi pont a világon, ezért igenis létezik igazság, becsület, tisztesség, hűség. Van, akinek a segítségével tájékozódni, akiből kiindulni és akihez visz- szaérkezni lehet. Mégsem lógunk a semmi ágán! Ez a hit egyre többeknek mentőöve életben, halálban, az életnek a gyűlölet erőivel szemben vívott iszonyú küzdelmeiben. Krisztus azonban botránykő gyakran még a keresztények számára is, mert követése nem könnyű, nem happy endes népmese. A keresztények új kihívás előtt állnak, és ez még a javukat is szolgálhatja. Egy rádió betiltása fontos lehet, de nem csillapítja a - sokkal mélyebbről fakadó - Jézus-ellenes indulatokat. Most lehet azokhoz fordulni tanácsért, akik ezt a harcot már megharcolták - például Or- dass püspökhöz -, és megvizsgálni, vajon miben segít az ő példájuk. Jézus pedig ott áll a kereszt árnyékában mint botránykő, gyengén, megkorbácsolva, megalázva, kigúnyolva, festékkel leöntve egyedül, a 21. század elején, Európa kapujában: Magyarországon... A békességre vágyó, agyonhajszolt embereket karácsonykor provokálni több mint szégyen: bűn! Kinczler Irén Finn ökumenikus küldöttség a pápánál Az észak-európai országból ökumenikus küldöttség érkezett Rómába Szent Henriknek, Finnország védőszentjének ünnepe alkalmából. A küldöttséget január 19-én fogadva II. János Pál pápa örömmel szólt arról az előrehaladásról, amely a katolikusok és az evangélikusok közeledésében tapasztalható öt évvel azután, hogy a két egyház képviselői közös nyilatkozatot írtak alá a megigazulás tanáról. A teljes és látható egység felé vezető úton való előrehaladás ígéretes jele az az új csoport, amelyet a finn és svéd lutheránusok és katolikusok közötti párbeszéd céljából hoztak létre. A pápa reményét fejezte ki, hogy az evangélikusok és a katolikusok még fokozottabban gyakorolják majd a szeretetközösség lelkiségét, amely hangsúlyozza az egyházi élet már meglévő közös elemeit, és amely még jobban megerősíti testvériségüket az imában és a közös tanúságtételben. (VR/MK) „Hallottad a hírt?” „Milyen hírt kellett volna hallanom?” Ugye milyen idegesítő tud az lenni, ha nem hallunk meg egy fontos közleményt időben? Bosz- szankodunk, hogy lemaradtunk egy sokat jelentő találkozásról. Bánt minket, hogy elmulasztottunk egy nagyszerű pályázati lehetőséget. Rendkívül fájdalmas, ha a temetésére sem tudtunk elmenni annak, akit még életében szerettünk volna felkeresni. És mindezek csak azért történhettek meg, mert nem is hallottunk ezekről a hírekről. Vajon akkor is ilyen fájdalom vesz erőt rajtunk, amikor elmulasztottuk meghallgatni Isten szent igéjét? Mert az igazi hír, amelyet mindennap meg kellene hallanunk. Isten hozzánk szóló szava, a kegyelem igéje, az élő és minket is éltető evangélium. Még a zsoltárból is ez csendül ki, bár a végén egy figyelmeztetés is elhangzik. Isten féltő szeretete arra int minket, hogy hallgassunk szavára, vegyük komolyan üzenetét, amíg hallatja hangját az Úr. Olyan kincs ez, amely után vágyódnunk kellene. Olyan kincs, amelynek birtokában boldog embereknek érezhetjük magunkat. Nagytakarítás Egy rendetlen lakásban, ahol minden a feje tetején áll, az ember önkéntelenül is azt kérdezi: Hol is kezdjem a rendrakást? Mihez fogjak először? Az élet kuszaságának láttán, amikor úgy tűnik, hogy semmi sincs igazán a helyén, amikor mosatlan edényekként tornyosulnak egymásra az elintézetlen ügyek, amikor mindenütt alapos nagytakarításra lenne szükség, mert sok a piszkos ügy, és a lélek rendetlensége, a szívek tisztátalansága már-már elviselhetetlen, ugyancsak azt kérdezzük: Hol is kezdjem a rendrakást? Mihez fogjak először? Sokan úgy gondolják, hogy a külső, anyagi körülmények rendezésével kell kezdeni. A materiális kérdések széles körű, intézményes megoldása az első. Ez hozza majd magával a belső rendezettséget, az erkölcsi fejlődést. A válaszadók másik csoportja éppen ellenkező megoldást javasol: a szellem és az erkölcs szintjét kell emelni, mert csak így várható a külső dolgokban is előrehaladás. Hol is kezdjem: a matériánál vagy az ideánál? Hitünk válasza világos és egyértelmű: Istennél kell kezdeni, mert csak ő tudja rendbe hozni életünket. A rendteremtéshez kevés az erőnk. Akár materialista, akár idealista meggyőződéssel gyürkőzünk neki a „nagytakarításnak”, csak tiszteletreméltó rész- eredményekre juthatunk. A bűn olyan mértékben forgatott fel mindent, olyan káoszt teremtett, hogy minden hősies emberi igyekezet kevésnek bizonyul. Míg életünk egyik területén rendet rakunk, másutt rendetlenséget csinálunk. A szemetet egyik helyről a másikra vagy a szőnyeg alá söpörjük, de ez nem hozza el az annyira vágyott tisztaságot. Saját hatáskörünkben nem tudjuk megoldani a problémákat. Isten segítségére van szükségünk, aki kész arra, hogy rendet teremtsen. Valóban a teremtés csodájához hasonlít ez, amikor Isten a káoszból „kozmoszt” teremtett. Ez a görög szó első jelentésében „ékes rendet” jelent. Isten nem hagy magunkra, teremtő kezébe vesz minket, hogy rendet teremtsen bennünk és körülöttünk. Nála kell tehát kezdeni! Minden más sorrend elhibázott, és csalódáshoz vezet. Madocsai Miklós Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220* Egy hívás - és valakit megajándékozott. * A hívás díja 400 Ft + áfa. Hallottad a hírt? Zsolt 95,1-11 Valódi ujjongással, örvendezéssel kezdődik ez a zsoltár, és bennünket is örvendezésre hívogat. Mit mutat istentiszteleti gyakorlatunk? Élmény egy-egy istentisztelet vagy maga a megtestesült unalom? Sokszor sajnos úgy tűnik, hogy a megszokás, a tradíciókhoz való ragaszkodás az, ami elvisz minket a templomba. Pedig ezek az alkalmak Isten üzenetét tolmácsolják felénk! Szeret az Isten! Kegyelmes az Isten! Nem idegen tőlünk az Isten. Minden lépésünket figyelemmel kíséri az Úr. Kell ennél több? A világ leghatalmasabb Ura, az egyetlen Isten vigyáz ránk úgy, mint egy jó pásztor. És mi néha mégis azt tartjuk helyesnek, ha bedugjunk fülünket, és becsukjuk szemünket, hogy ne is vegyünk észre semmit a teremtett világ csodáiból? Legelkeserítőbb tapasztalataim közé tartozik, hogy hittanos gyermekeim hangoskodni, rendetlenkedni kezdenek, amint egy-egy bibliai történet tanulására kerül sor. Szinte úgy tesznek, mintha bántaná a fölüket. Isten és Jézus nevének még az említése is! Annyi információ érkezik a ma emberéhez, hogy bizonyos hangokat már meg sem hall. Sokszor valóban jó, ha nem hallunk meg mindent: az intrikákat, a rosszindulatú pletykákat, mások becsületének sértegetését. Más a helyzet Isten igéjével. Magunkat fosztjuk meg egy olyan élménytől, amelytől gazdagodhatnánk. A 95. zsoltár hívogat: alkossunk olyan közösséget, ahol együtt borulunk le a hatalmas Isten színe előtt. Hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozunk neki, mert egyszülött Fiát adta értünk a kereszten. Gondoljuk át: mennyi jóság és féltő szeretet van az Úrban irántunk, hiszen még mindig személyesen szólít meg minket, és bűnbocsánatban részesít bennünket Jézus Krisztus által. A próféták igehirdetéseiből megtanulhattuk: a legnagyobb nyomorúság Isten népének életében akkor következik be, amikor nem fog többé szólni az Isten. Akkor már nincs szó kegyelemről, nincs szó irgalomról, nincs szó bűnbocsánatról, nincs szó újonnan születésről, mert amikor lehetett volna hallani az Urat, nem tartottuk fontosnak. Sokan családi életükben is ezt élik át: együtt van ugyan a család, mégsem beszélnek egymással. Minden embernek szüksége van arra, hogy érezze a szeretetet. Isten igéjéből feltárul előttünk egy olyan világ, amelyben megérezhetjük: fontosak vagyunk Istennek. Jézus azért jött, hogy megszabadítson a bűn, a süketség és a vakság állapotából, és egy megújult világot tárjon fel előttünk. A mai lekcióból is azt hallhatjuk: „ Akiknél pedig a jó földbe esett [a mag], azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal. " (Lk 8,15) Isten igéje nem tér vissza üresen, hanem ntegcselekszi azt, amiért küldetett. Koskai Erzsébet IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy még mindig van szavad hozzánk. Ments meg minket a kőszí- vűségtől, és segíts, hogy szeretettel és előtted leborulva szolgáljuk nagy neved dicsőségét. Adj halló füleket, engedelmes szíveket Jézus követésében, hogy neki éljünk itt a földön, egykor pedig vele az örök életben. Ámen. Oratio oecumenica Urunk, Istenünk, aki sokszor és sokféleképpen szóltál és szólsz ma is hozzánk, engedd meg nekünk, hogy Fiad, Jézus Krisztus nevében szólítsunk meg téged! Adj nekünk erőt ahhoá, hogy ne fáradjunk meg a te keresésedben, és mindenkor benned reménykedjünk! Könyörgünk hozzád egyházadért. Adj bátorságot ahhoz, hogy egyedül a te szavad által kívánjon megújulni, és óvd meg attól, hogy önmaga erejével dicsekedjen. Elevenítsd meg gyülekezetedet. Add, hogy testvérként találkozzunk ott egymással, s a szeretet szószólói legyünk. Támassz gyülekezetedben embereket, akik mindenkor készek arra, hogy neked és másoknak - szavakkal vagy szavak nélkül - bátran szolgáljanak! Ne engedd, hogy csak önmagunkra nézzünk, és csak önmagunknak éljünk! Könyörgünk hozzád mindazokért, akikért felelősséggel tartozunk: azokért, akiket gondjainkra bíztál, és azokért, akikkel együtt szolgálatra hívtál. Gondoskodásodra és bölcsességedre bízzuk azokat, akik egyházadban és gyülekezetedben különösképpen is felelősséget hordoznak. Mentsd meg őket az elkeseredéstől, és őrizd meg őket az elbizakodottságtól. Te vagy a mi reménységünk, amikor azért könyörgünk, hogy otthonunkban, hazánkban és szerte a világon szabadság, igazságosság és békesség legyen. Urunk, Istenünk, olyan sokszor aggodalmaskodunk jövőnk és a világ jövője miatt. Kérünk téged, szabadíts meg minket önpusztító aggodalmainktól, hogy a mai napon nyugodtan aludjunk, holnap pedig bátran megtegyük mindazt, amit akaratod szerint cselekednünk kell. Némítsd el bennünk és körülöttünk a hiábavaló, bántó és rosszindulatú szavakat. Te, aki sokszor és sokféleképpen szóltál már hozzánk, értesd meg velünk a te Fiad, Jézus Krisztus által, hogy a tiéd az utolsó szó életünkben és a világ életében most és mindörökkön-örökké. Ámen. • •••SAROK*-” MUSICA SACRA XIV. 3 £ 5 3 h 3 A koráitól a korálfeldolgozásig Mielőtt témánkat közelebbről megvizsgálnánk, szokásunkhoz híven tisztázzuk, mit is jelent a korái szó. A cantus choralis (a kórus éneke) a középkorban a nyugati kereszténység egyszólamú, latin nyelvű tételeinek - vagyis a gregorián, ambrózián és egyéb énekeknek - a megjelölésére szolgál. Koráinak nevezik a 16. század végétől a német és skandináv evangélikus egyházban a nemzeti nyelvű, strófikus gyülekezeti énekeket, amelyek részben reformáció előtti énekekre vezethetők vissza, illetve a gregorián énekstílus hatása alatt keletkeztek. A mai magyar szóhasználatban a korái - a gregorián énektől való megkülönböztetésképpen - protestáns egyházi éneket jelöl. Az 17. századtól a korái vokális vagy hangszeres korálfeldolgozást is jelent. Ezenkívül a korái megjelölést a gyülekezeti énekek többszólamú harmonizációjára is alkalmazták. Egyértelmű, hogy minket most a szó „gyülekezeti ének és annak feldolgozása” jelentése érdekel. Jelenlegi énekeskönyvünk 488 éneket tartalmaz. A fejezetekben az énekek keletkezési sorrendben követik egymást; a repertoár igen hosszú időt, másfél évezredet ível át. Nevezhetjük-e az összes éneket koráinak, csak azért, mert benne található az énekeskönyvben, függetlenül attól, melyik korban keletkezett, és milyen minőséget képvisel? Úgy vélem, nem. A szőkébb értelemben vett korái elnevezést csak a 16-17. században (esetleg a 18. század közepéig) keletkezett német énekekre alkalmazzuk; a dallamok zenei stílusa a késő reneszánsztól az érett barokkig terjed. Ez Luthernek és a reformáció első nemzedékének a kora, valamint az ortodoxia és a pietizmus teológiai irányzatának időszaka. A teológiai változások hatással voltak az énekekre is. A reformáció korabeli gyülekezeti énekből (Gemeindelied) a 17. század folyamán kialakult a vallásos/lelki ének (geistliches Lied). Ez utóbbi műfaj istentisztelethez való kötődése már nem egyértelmű. A reformációs énekek elsősorban liturgikus meghatározottságúak voltak, és csak másodsorban énekelték őket a házi áhítatokon. Ezzel szemben a 17. század énektermésének nagyobb része elsősorban az otthoni vallási élet céljaira készült, és csak ezután talált utat a templomba. A rövid történeti áttekintés után most lássuk az orgonára írt különböző korálfeldolgozásokat. Az énekek bevezetésére leginkább a korálföga alkalmas. Ez a korái első sorának dallamát mutatja be imitációs szerkesztésben, egymás után minden szólamban. Az ennél bővebb korálmotetta valamennyi korálsort feldolgozza. Az orgonakoráiban a koráldallam többnyire megszakítás nélkül szólal meg (van olyan változat is, amelyben a dallam kiemelt manuálon, díszített formában hangzik fel). Ez a műfaj megfelelhet az énekek bevezetésére is, de leginkább a gyülekezet éneklésével váltakozó, úgynevezett alternatim gyakorlatot alkalmazva használható. A korálpartita variációsorozat, amely általában az ének valamennyi versszakát feldolgozza, más-más technikával és karakterrel. Nagyszerűen alkalmazható 'úrvacsoraosztás alatt, amikor nem lehet előre tudni, mennyit kell játszani. Az általam koráinak nevezett énekekhez több német gyűjteményben (Achtzig Choralvorspiele, Choralvorspiele für den Gottesdienstlichen Gebrauch, In Ewigkeit dich loben stb.) is találhatunk előjátékokat. A későbbi keletkezésű, illetve a magyar dallamoknál nehezebb a dolgunk. Ezekhez ajánlom a Koráliskola I. és II. megfelelő darabjait, valamint Gárdonyi Zoltán és Zsolt - a ReZeM gondozásában megjelent - műveit. A Luther Kiadóban megjelenésre várnak Zalánfy Aladár és Sulyok Imre ko- rálelőjátékai. A repertoár hiányzó darabjait pedig intonációkkal pótolhatjuk. Legközelebb ezek létrehozásának módjáról és a kórusra írt korálokról szólunk. Ecsedi Zsuzsa « v »
