Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-12-19 / 51-52. szám

16. oldal - 2004. DECEMBER 19-26. Evangélikus Élet evél&levé Kedves Beatrix! Elnézését kérem a közvetlen megszólí­tásért, de a „Tisztelt nagytiszteletű Asszony” számomra kicsit idegenül hangzik. Válaszlevelein keresztül, me­lyeket mind örömmel olvastam az Evangélikus Életben, úgy érzem, igen közel kerültem Önhöz. Minden válaszá­val egyetértettem, és nagyon örültem, hogy újságunkban végre megjelenhet­nek az ilyen bölcs, hívő keresztény vé­lemények. Bár tapasztaltam már, hogy aggodal­maim sokszor fölöslegesnek bizonyul­nak - remélem, ez esetben is -, mégis megírom, hogy az utóbbi időben több olyan „rázós” kérdést kapott, amelyekre az adott választ hamarosan megkritizál­ta valaki. Például itt van az evolúció kérdése. Az az érzésem, erre is jönnek majd a liberális egyháztagok hozzászó­lásai. Gondolom, azért nem említette, mert talán még nem olvasta azt a rövid hír­adást a Magyar Nemzetben, hogy az Egyesült Államok sok iskolájában meg­szüntették az evolúció tanának kötelező oktatását. Sikerült megtalálnom Victor F. Weisskopf többoldalas tanulmányát, melynek címe A világegyetem eredete, s amelyet annak idején az Evangélikus Élet is méltatott. Bár nem hiszem, hogy Fanni sorai mögött rossz szándék húzó­dott volna meg - hiszen sok iskolás gye­reknek lehet ez a problémája -, én még­is aggódom. Hogyha a jövőben több ilyen „rázós” téma merül fel, nem akar­ják-e majd elhallgattatni Önt, vagy eset­leg lecserélni egy liberálisabb gondol­kodású egyháztagra? Remélem, aggodalmam ez esetben is túlzó és fölösleges, de azért kérem, hogy nagyon vigyázzon a jövőben a témák ki­választásánál és tárgyalásánál. Kívá­nom, hogy Isten adja Szendéikét, hogy még sok áldott tanácsot adhasson a problémákkal küszködő levélíróknak. Isten áldja meg szolgálatát gyülekezeté­ben, családjában és a lapnál is. Tisztelettel és szeretettel: Dobó Józsefné Tisztelt Szerkesztőség! Nem értünk egyet az Evangélikus Élet legutóbbi számában megjelent primitív fundamentalista szemléletű cikk (Szókéné Bakay Beatrix az evolúcióról) meg­jelentetésével. Ezen a szemléleten túl kell lépnünk, tanítványainkat nem szabad megzavarnunk ilyen poros, begyöpösödött, tudománytalan felfogással. Révfülöp, 2004. november 30. Az evangélikus oktatási intézmények vezetői Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az Evangélikus Élet 2004. november 28-i számában Evolúció vagy teremtés­hit? címmel jelent meg a Lelki segély rovatban Szókéné Bakay Beatrix írása. Egy vidéki, általános iskolás kislány kérdésére a szerző ezt válaszolja: „A te­remtés és az evolúció két különböző do­log. A kettő együtt nem lehet igaz.” Teljes mértékben elismerem, hogy mindenkinek szabadságában áll erről a témáról úgy gondolkodnia, ahogy Isten adja neki. Tanítani azonban - legyen szó bármilyen kérdésről is - nem sza­bad megfelelő felkészültség és ismere­tek nélkül. Valószínűnek tartom ugyan­is, hogy nemcsak a szóban forgó vidéki általános iskolában, hanem például egyházunk budapesti gimnáziumaiban is úgy tanítják a földrajz- és biológiata­nárok, hogy a Földnek és az élővilágá­nak hosszú, változatos története van. A konfliktus tehát nem annyira az isteni teremtés és az élővilág törzsfejlődése, hanem inkább a kérdésben való tájéko­zottság és tájékozatlanság között fe­szül. A teremtés és az evolúció bizony együtt is igaz lehet. A bibliai terem­téstörténet arról tanúskodik, hogy Is­ten teremtette ezt a világot. A techni­kai részletek (Mikor? Mennyi idő alatt? Hogyan?) nem tudományos igénnyel fogalmazódtak meg a Bibliá­ban. Erről bárki meggyőződhet, ha egymás mellé teszi a Mózes első könyvének első, illetve második feje­zetében olvasható két teremtéstörté­netet. Ha a részleteket tudományos hi­telességűnek tekintjük, e két elbeszé­lés kizárja egymást. A mai természettudományt viszont éppen a „technikai” részletek, a mikor és a hogyan kérdése érdekli. Ez a tudo­mány nem fogad el olyan választ, amelyben Istenre történik hivatkozás - igaz, nem is tesz fel az élet végső értel­mére és a szellemi világra vonatkozó kérdéseket. Abban igaza van a szerző­nek, hogy igen sok természettudós hiszi, hogy a világot Isten teremtette; de a mo­dem tudományos publikációkban még­sem olvashatunk soha olyat, hogy egy- egy természeti jelenség okának közvet­lenül Isten beavatkozását neveznék meg. A természettudomány nem operál­hat természetfeletti fogalmakkal. És ez így rendjén is van. Aki erről a különbségről nem vesz tu­domást, bizony könnyen olyan helyzet­ben találhatja magát, mint a szerző által név nélkül idézett kreacionista „tudó­sok”. Ők sikereiket nem a teremtett vi­lág megismerésének, hanem jobb eset­ben a szofísztikus szófacsarásnak, rosszabb esetben pedig a tudományos ismeretek meghamisításának köszönhe­tik. A kreacionizmus, amint a természet- tudomány területére lép, logikai, hitbeli, módszertani, erkölcsi csapdává válik. Ne hajszoljunk bele senkit, főleg ne a világra nyitott, felénk bizalommal for­duló gyerekeket! Dr. Magyar Imre geológus, paleontológus Kedves nagytiszteletíí Szókéné Bakay Beatrix lelkész asszony és tisztelt Olvasók! I Az Evolúció vagy teremtéshit című november 28-i cikk után röviden beszéltem tele­fonon a lelkész asszonnyal. Hozzá hasonlóan, hiszem a világ Teremtőjét és Alakító­ját, és feltétlen bizalommal fogadom Isten emberi szóba foglalt igéjét. Abban is egyetértettünk, hogy lehetséges más hívő és természettudományos vá­lasz is az ötödikes Fannika kérdésére. Ha a világot megismerni törekvő tudomány nem akar világképből világnézetté, hitté válni, és ha a hívő ember nem akar ter­mészettudományt „csinálni” a hit és az élet könyvéből, akkor a természettudomá­nyos fölismerések és a Szentírás ugyanúgy nem ütközhetnek egymással, mint ahogyan a metró sem a Batthyány tér és a Kossuth tér között a 4-es vagy 6-os vil­lamossal. Mivel magam ismételten, alaposan foglalkoztam az üggyel, szeretném bővebben megosztani az érdeklődőkkel a cikkben írottaktól eltérő ismereteimet és gondolatai­mat. Fannikának pedig azt üzenem: tudom, hogy édesapám nemzett, és édesanyám hordott ki és szült meg, de azt is tudom hit által, hogy Isten teremtett és alkotott en­gem. A dolog hasonló a világ (és az élővilág) teremtéséhez. Ha a szentíró mai (plá­ne holnaputáni) ismereteinkhez igazodva tett volna vallást három és fél évezreddel ezelőtt a Teremtő munkájáról, azt az akkori emberek érthetetlennek, sőt mesének tar­tották volna. Még ma is sokan annak tartanák. Ezért nem is erre indította Mózest a Szentlélekisten. A lépcsőszerű változások elindítója, irányítója és célhoz juttatója Isten. Ő ugrás­szerű megkülönböztetéssel tette az embert képe és hasonlatossága hordozójává! Egyébként Isten előtt - Zsolt 90,4 és 2Pt 3,8 szerint - más az idő mértéke a hat nap dolgában is. Dr. Zsigmondy Árpád Evolúció vagy Teremtés és evolúció Szobánk faláról tizenöt éve meghalt nagyanyám menyasszonyi képe néz le ránk. Ha rátekintünk, nap mint nap fel­idézzük nagymama mosolyát, a csalá­dért fáradhatatlanul dolgozó, kedves alakját. Az iskolában azt tanítjuk a fotó­ról, hogy majd hetven éve a másodperc törtrészére kinyílt egy fényképezőgép blendéje, a filmet bevonó ezüst-bromid egy része a fény hatására elbomlott, és a redukálódó ezüst a bejutó fény mennyi­ségétől függően feketén-szürkén hagyott nyomot a filmen. így keletkezett előbb a negatív, majd erről a pozitív kép, ame­lyet azóta is őrzünk. Remélem, hogy e magyarázat hatására „nem zavarodnak össze a gyerekek”, megértik, hogy nagy­mama lénye és a kémiai folyamat „két különböző dolog”. A tudományos ma­gyarázat sem meg nem másítja, sem nem helyettesíti az emlékezést. Ezért lepett meg, sőt bevallom, el is szomorított az Evangélikus Élet 2004. november 28-i számának Lelki segély rovatában (miért ott?) megjelent Evolú­ció vagy teremtéshit című cikk jó né­hány sommás megállapítása. A Szent­Charles Darwin írás teremtéstörténetei és az evolúcióel­mélet - a fényképezés kétféle értelmezé­séhez hasonlóan - két különböző műfaj­ban vallanak a világról. Miért jött létre a világ? A Teremtés könyvében és az Ószövetség más könyve­iben hitvallást olvashatunk arról, hogy a világot az élőlények sokféleségével, a benne működő természeti törvényekkel együtt Isten alkotó szeretete hozta létre. Hogyan alakult ki a természet ma látható formája? Erre a kérdésre a természettu­dományok keresik a választ. Az evolú­cióelmélet tudományos hipotézis, amely értelmezni próbálja az élőlények felépí­tésbeli és működésbeli tulajdonságait. Valóban „csak elmélet”, hiszen senki sem volt jelen, hogy pontosan rögzítse az ese­ményeket. Modell, mint ahogy például az atomelméletek, a molekulák modelljei is azok. Darwin modellje magán viseli a 19. század közepén érvényes gondolkodás jegyeit, de az elmúlt több mint száz év­ben - úgy tűnt - elég jól modellezte a biológia legkülönbözőbb ágaiban (bioké­mia, sejttan, anatómia, élettan, viselke­déstudomány, genetika) leírt folyamatok összefüggéseit. Ezért az evolúciótudo­mány mára nem a biológia kicsiny ága, hanem meghatározza a fent említett rész­területek látásmódját, nyelvét is. Az evolúció bizonyítékai kezdetben a cikkben említett fosszíliák és a mai élőlé­nyek hasonlóságai és különbségei voltak, de a biológia fejlődésével egyre több embriológiai, biokémiai, genetikai tényt is megismertünk. Ezek illeszkednek az evolúciós mozaikba, és gazdagítják azt. Az új eredmények hatására sokszor vál­toznak az addigi elképzelések részletei, de egy modell sem örök; addig használja a tudomány, amíg működőképesen magya­rázza az érintett jelenségek körét. Ha más modell használhatóbbnak bizonyul, az új belép a régi mellé, vagy felváltja azt. Hogy miért nem tapasztaljuk ma új fajok keletkezését? Azért, amiért nagy­mama sem mozog a fényképen. Az ex­pozíciós idő rövidsége állóképként rögzítette alakját, holott emlékezetem mindig tevékeny, dolgozó, játszó, be­szélgető alakot őriz. A mi expozíciós időnk is nagyságrendekkel rövidebb, mint az evolúció nagy lépéseinek felté­telezett időtartama. Aki azonban haj­landó részletesebb megfigyeléseket tenni, ezen az emberöltő alatt vizsgál­ható állóképen is felfedezhet figyelem­re méltó részleteket, amelyek evolúci­ós mozgásra utalnak. Fajokat, amelyek az elválás vagy egyesülés határán van­nak, variációkat, amelyek néhány ge­neráció alatt jönnek létre és rögzülnek, genetikai eseményeket, amelyek na­gyobb léptékű evolúciós változások ki­indulópontjai lehetnek. Az evolúcióelmélet érvényessége - mint a tudományos elméleteké általában- korlátozott: nem mond semmit számos fizikai, kémiai, történelmi és társadalmi folyamatról. Egyáltalán nem szól az élet értelméről és Istenről sem. Mégis, kár volna ezt hibának tekintenünk - egy tu­dományos elméletnek egész egyszerűen nem ez a dolga. Valóban „sok komoly természettudós”- és sok természettanár - „Isten igéjének hisz”, hiszi, hogy az egész élő és élette­len világ (és benne az ember) Istené. Ezt attól egészen függetlenül valljuk, hogy mit gondolunk az evolúcióelméletről. Mert meg vagyok győződve arról, hogy sem a halál, sem az élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem el- jövendők, sem hatalmak, sem tudomá­nyos elméletek vagy más teremtmények nem választhatnak el bennünket az Isten szeretetétől. Még az evolúciótan sem. Kézdy Edit biológia-kémia szakos tanár Kedves kritikus Olvasóim! Indulatos, nyers soraikat meglepődés nél­kül, érdeklődve olvastam. Lelkigondozói szempontból is érdekes volna megvizs­gálni a lélektani okait annak, hogy vajon miért vált ki ilyen heves reakciót egyhá­zunk értelmiségi tagjai között az, ha egy hitéleti lapban valaki - történetesen egy evangélikus lelkész - azt vallja és tanítja, hogy Isten az ő teremtő szavának erejével teremtette a világmindenséget! Szeretet­tel hívom fel szíves figyelmüket arra, hogy van rá felhatalmazásom! Mint ahogy Önöknek is van arra, hogy az evo­lúció tudományos hipotéziséről tanítsa­nak legjobb meggyőződésük és az Önök­nek adott világosság mértéke szerint. „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem látha­tókból állt elő a látható. ” (Zsid 11,3) Bevallom, azért tartalmilag és stílusá­ban is többet vártam kritikusaim tollá­ból... Mindenekelőtt többet emberség­ből. A Lelki segély rovat egy esztendőn keresztül megjelenő cikkeit a lelkigon­dozáson túl stílusgyakorlatnak is szán­tam. Nem muszáj eretnek liberálisnak vagy begyöpösödött, primitív funda­mentalistának bélyegezni azt a felebará­tunkat, aki nem osztja nézeteinket. Többet vártam az érvekből is... Sajná­lom, hogy egy tiszteletre méltó geológus, paleontológus nem tudott több földtani vagy őslénytani érvet felsorakoztatni az evolúció mellett, mint amennyit én, a lai­kus felsorakoztattam ellene. És ha már az Isten kijelentett szavával szemben az a kritika, hogy nem elég tudományos, ak­kor én egy komoly biológia-tanárnőtől több tudományosságot vártam volna. De annyit mindenképpen, hogy kicsit jobban áttanulmányozza az evolúció állítólagos bizonyítékait, majd nagyobb alázattal kö­zeledik a Szentíráshoz, és csak ezután ve­ti papírra véleményét. Engem az elhunyt nagymamáról készült fotó sánta hasonla­ta nem győzött meg. Úgyhogy a dolgok továbbra is úgy állnak, hogy a világ kelet­kezésének kérdésére mégiscsak két vá­lasz adható: teremtéshit vagy evolúció. Az első hiszi, hogy Isten teremtő, alko­tó szava hívta létre ezt a világot. „ ...mert amit ő mondott, meglett, és amit paran­csolt, előállott. ” (Zsolt 33,9) Ez egy hir­telen végbement, tudatos cselekvés volt. Istennek nem volt szüksége évmilliár­dokra, sem a lét harcában kikísérletezett fajokra ahhoz, hogy végül eljusson céljá­hoz, az ember létrehívásához. Az evolú­ció híveinek persze nincs is szükségük Is­tenre. Az idő, a véletlen meg a biokémiai folyamatok mindenhez elegendőek. A véletlennek meg az időnek pedig senki sem tartozik elszámolással a tetteiről, így megszűnik a felelősségérzés, mindenki járhatja a maga útját..., és szépen lassan eljutunk odáig, hogy az ember önmagát ülteti az Istent megillető trónra. Kedves kritikusaim! Egyezzünk meg! „A hit pedig a remélt dolgokban való bi­zalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.’’ (Zsid 11,1) Ezért vállalom, hogy nekem már csak ilyen „avítt” a világnézetem. Bocsássanak meg, ha tudnak, de én hiszem az Úr isteni fogantatását, szűztől születését, de még a feltámadását is. És nem vagyok másként a Vörös-tenger szétválasztásának vagy az angyaljelené­seknek a kérdését illetőleg sem. Mert a Szentírás nem mesekönyv, és - ha még lehetőségem adódik rá - mindig is úgy fogom tanítani, hogy Istennek élő és ha­tó, szent igéjét tartalmazza, amely oly­kor felülírja tudományos feltételezésein­ket, és meghaladja legmerészebb álma­inkat is. Áldáskívánással: Szókéné Bakay Beatrix

Next

/
Thumbnails
Contents