Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-12-19 / 51-52. szám
8. oldal - 2004. DECEMBER 19-26. Evangélikus Élet Száznégy pravoszláv ikon Zsedényi Lilla festőművész kiállítása Zsedényi Lillának, a mártírhalált halt államfő leányának ikonkiállítását december 7-én érdeklődők népes serege jelenlétében nyitotta meg dr. Losonci Miklós professzor, művészettörténész az Orosz Kulturális Központban. A művésznőnek éz immár a harmincadik kiállítása. A művészettörténész megnyitójában kiemelte, hogy a pravoszláv kultúra abban különbözik a többitől, hogy kinek-kinek otthonában megvan a saját ikonja. Amikor Szentpéterváron járt, és neki nem volt, akkor a hívek kezébe nyomtak egy égő gyertyát. Az ortodoxok nagyon komolyan veszik vallásukat, amit az is bizonyít, hogy csak rendesen felöltözött személyeket engednek be a templomba. Hogy minálunk már a múltban milyen erős volt az ikonkultúra, azt az is mutatja, hogy Ráckevén 1480-ban külön piacon árusították az ikonokat. Zsedényi Lilla viszontagságos életének jelentős részét ikonfestéssel tölti. Kimagasló festő, értékrendje nagyon magas. A rajzolási tehetség nem elégséges az ikonfestészethez, lelki habitus is kell hozzá - ezt mutatja többek között Rubljov híres Szentháromság-ikonjának a megfestése is. A kiállításon nemcsak orosz, hanem görög, szerb, bolgár és magyarországi ikonokat is látunk. A magyar ikonokra az jellemző, hogy nem olyan „szigorúak”, mint az oroszok, amelyeken a nemzeti jelleg hangsúlyozása dominál. Ezt a különbséget szépen érzékelteti Zsedényi Lilla is. A kiállítás képei közül külön ki kell emelni az Ady máriapócsi novellája alapján megelevenedő nagyszerű ikont. Losonci Miklós József Attila Betlehemi királyok című versével nyitotta meg az ikonkiállítást. Boleratzky Loránd Zsedényi Lilla viszontagságos időket ért meg. Ezt az időszakot azonban nem siránkozásra, hanem arra használta fel, hogy - mintegy ars poeticaként - megmutassa: sebeink és szenvedéseink azért vannak, hogy alkotásokká nemesítsük őket. A festőművész a művészet megfellebbezhetetlen értékrendjét szem előtt tartva alkot, hallatlan pontossággal és lelkiismeretességgel.- Viszonylag ritka, hogy egy kiállítás megnyitóján zongoramuzsikát hallhat a közönség...- Számomra a zene világa az első; a festészet gyermekkorom óta másodlagos tehetségem. Ezért kértem meg Szil- vay Ingridet, hogy az estén játsszon el két csodálatos darabot. Az eredeti „szakmám” operaénekes, amelyet - mint tudjuk - nem lehet a végtelenségig folytatni. Ellenben az ikonfestészetet igen, ameddig csak a szem (el)lát. Kárpótlás- és vigasztalásképpen az ikonokba festhetem a lelkemet és a fájdalmamat.- Miért pont az ikonokat választotta?- Egy barátnőm - akivel együtt dolgoztunk az Iparművészeti Vállalatnál - kérdezte tőlem először: „Mondd, miért nem próbálsz meg ikonokat festeni?” Bementem a Gorkij utcai könyvesboltba, vettem egy reprodukciót, hazavittem, és lemásoltam. Teljesen autodidakta módon kezdtem dolgozni a színekkel; sohasem tanították. Mindennek már tizennégy éve. Az első kiállításom pedig tizenegy évvel ezelőtt volt.- Az orosz ikonoknak nagyon erős a rajzi koncentrációjuk, szimbólumrendszerük. Nem enged meg semmilyen eltérést vagy „ levegősséget ”. Úgy tudom. Ön is komolyan veszi ezeket a szabályokat.- Igen, csak reprodukcióról készítek tökéletes másolatot. Persze a reprodukció nem a kopott színeket hozza, hanem az eredetieket, amilyenek a mű keletkezésekor voltak. Az emberek egy ortodox múzeumban leginkább sok kopott képpel találkoznak. Talán ezért sem népszerű annyira Európában a görögkeleti festészet. Én az ikonok eredeti színeit adom vissza, ahogyan az ókori görög szobrokat is kifestették. Azóta csak a festékek száradási ideje rövidült meg, ezek az ikonok minden másban az eredetiek pontos másai.- Van kedvenc motívuma, esetleg egy szívéhez igazán közel álló ikon?- Igen, A Vlagyimiri istenanya. Egy 15. századi orosz ikon másolata, amelyet - többek között csodálatos színvilága miatt - nem szeretnék eladni. Sólymos Tamás A kiállítás megtekinthető december 30- ig. hétköznap 12 és 18 óra között az Orosz Kulturális Központban (1062 Budapest, Andrássy út 120.). Capriccio térben és időben Menekülés Egyiptomba, Jézus ke- resztútja, karakterfejek, ajtó feletti díszek-összesen hét festmény, négy rajz és hatvan rézkarc. Lenyűgöző kiállítással tiszteleg Giandomenico Tiepolo (1727-1804) előtt a budapesti Szépművészeti Múzeum a festőművész halálának kétszázadik évfordulóján. Tiepolo a rokokó virágkorába született, de _ alkotásain már érezhetők a klasszicizmus jegyei is. Saját munkáiban egyszerűbben, realistábban alkalmazta az apjától tanult mesterfogásokat. A hősöket, szenteket, mitologikus alakokat „emberközelből”, misztifikálás nélkül ábrázolta, alkotásaiból ugyanakkor nem hiányzik a humor, a finom irónia sem. A budapesti kiállításon két nagy rézkarc-sorozat is látható Jézus életútjából: a huszonhét lapból álló Menekülés Egyiptomba és a tizennégy részes Via Crucis. Az előbbit a művészettörténet az európai művészi grafika csúcspontjaként értékeli, hiszen Tiepolo szakít a szent család menekülésének hagyományos ábrázolásával. Művészi fantáziáját szabadon engedve egy egész történetet kerekít ki az utazásról, pil- lanatképszerűen rögzítve az utat. A rézkarcokon a lenyűgöző részletességű vonalvezetéssel nemcsak az alakokat ábrázolja élethűen, de az ez által kialakuló fény-árnyék játékkal növeli a térhatást is. Az 1749-ben készült Via Crucis (Ke- resztút) című rézkarc-sorozattal szerzett először elismerést, melynek elkészítéséhez a tizenkilenc éves korában megalkotott olajfestményeit vitte át rézlemezre. A hagyományos képi ábrázolás mellett itt is számos új vonás fedezhető fel. A passióból csak a keresztutat emelte ki és jelenítette meg a képeken. Ismeretes, hogy abban a korban a keresztútnak új kultusza alakult ki Velencében, mely a hozzá kötődő meditációval, illetőleg imasorral együtt alkalmas volt a szenvedés átélésére és az erkölcsi megtisztulásra. Ez a sorozat is lelkigyakorlathoz készült, s a mai kor emberének is segítséget nyújthat egy képmeditációs elcsendesedésre. A Szépművészeti Múzeum kiállításának megtekintése jó apropója lehet egy gyülekezeti vagy ifjúsági kirándulásnak is. Boda Zsuzsa (A kiállítás megtekinthető 2005. február 27-ig, hétfő kivételével mindennap 10 órától 17.30-ig.) Chagall és a Biblia üzenete A festő bibliai témájú képeinek kiállítása Bécsben Ha Marc Chagall (1887-1985) orosz-francia festő festészetére gondolunk, háztetőkön sétáló hegedűsök, lebegő isteni lények, a képek különböző részein hol halványabban, hol erőteljesebben előbukkanó kecskék és kakasok, menórák, törvény- könyv, hárfázó Dávid, az Ószövetség és a zsidó vallásos élet egyéb alakjai és szimbólumai, a szülőföld - a belorusz Vityeb- szk - kontúrjai, erőteljes színek, szimbólumokkal kifejezett érzések jelenhetnek meg lelki szemeink előtt. Chagall azon 20. századi festők közé tartozik, akiknek a festményei ismertek és kedveltek a képzőművészeteket szerető laikusok és a kiállítások közönsége körében egyaránt. Nemrég, 2001-ben Az emlékezés képei címmel családi és bibliai témájú képeiből válogatást mutatott be nagy sikerrel a budapesti Zsidó Múzeum. Chagall festészetében meghatározó szerepet töltenek be a Biblia alakjai és témái. A zsidó és haszid hagyományokkal rendelkező, kilencgyerekes, szegény orosz családban felnövekvő festő gyerekkorából hozta magával az Ószövetség alapos ismeretét, szeretetét. Az Isten és ember közötti közvetlen kapcsolat meglétét, az ember Istenre utaltságát, az „Isten által átitatott tér- és világérzést” erősítette meg benne látomása: egy angyal megjelenése, amelyet az 1917-18- ban készített, Kinyilatkoztatás című képén is megörökített. Összes ismert alkotásán különböző isteni lények, angyalok jelennek meg a leggyakrabban. A nizzai Chagall Múzeum megnyitóján, a művészetek Bibliától és vallásoktól való távolságtartásának korában így vall életművének forrásáról és művészi-küldötti feladatáról: „A Biblia gyerekkoromtól kezdve elbűvölt. Minden költemény és művészeti alkotás örök és legfontosabb forrásaként tartom számon még mindig. Amióta ismerem, életemben és művészetemben is megjelenési formáit keresem. A Biblia olyan, mintha az egész világ visszhangja lenne, én pedig ezt a titkot próbálom meg közvetíteni, továbbadni.” Ezt az 1973-ban szavakkal elmondott vallomását képileg már sokkal korábban kifejezte Az angyal mint festő (1927-28) című munkájában is, amelyen a templomból a zárt ajtón keresztül kisuhanó, a kezében festőpalettát tartó angyalon a művész arcvonásai ismerhetők fel. Az angyal-küldött motívumát a festő sok más képén is felfedezhetjük. Chagall 1930-ban kezdett el tematikusán foglalkozni a Bibliával, amikor a könyvek könyve illusztrálására kérte fel egy kiadó. A művész 1931-ben négy hónapot töltött Palesztinában, majd ki- sebb-nagyobb megszakításokkal 1956-ig sorra készítette rézkarcait és festményeit a bibliai alakokról és jelenetekről. Ezek a képek a bibliai szöveget és eseményeket követő, sajátos, a művészettörténet korábbi, bibliai alkotásaihoz nem hasonlítható illusztrációk, amelyek egy-egy eleme a művész későbbi, nagyméretű faliképéin is megjelennek, A Noé hagyja a galambot kirepülni (1931) az özönvízről szóló képzőművészeti alkotások közül elsőként mutatja be a az eseményt bárka belsejéből. Bent szürkeség, a legkisebb családi közösség, az állatok közül a kakas meg a kecske, és a nyitott ablakon keresztül Noé épp kiereszti kezéből a galambot a reményt keltő kékbe. Ugyanígy a bárka belsejét látjuk megannyi szimbólummal és vízióval, megjelenített érzéssel és asszociációval a Biblia üzenete sorozat Noé bárkája (1961-66) című képén megjelenni. A Biblia üzenete sorozat tizenhét nagyméretű (általában 2x3 méteres) faliképet tartalmaz, amelyeket a művész 1956 és 1966 között készített. A képek az emberi élet alapvető kérdéseinek bibliai történeteken nyugvó és azokból kiinduló helyzeteit jelenítik meg. A Biblia üzenete a következő képeket tartalmazza: Az ember teremtése. Paradicsom. Kiűzetés a Paradicsomból, Noé bárkája, Noé és a szivárvány, Abrahám és a három angyal. Izsák feláldozása, Jákob álma, Jákob harca az angyallal, Mózes az égő csipkebokor előtt, Mózes vizet fakaszt a sziklából, Mózes átveszi a Tízparancsolatot, valamint az Énekek éneke 7-K öt képéből álló sorozatot. Mindegyik képhez több (6-20 darab) önálló tanulmányt is készített a művész, amelyek jól vázolják egy-egy gondolat, elképzelés kibontakozását, megvalósulásának vagy elvetésének folyamatát. Chagall e művei mélyes vallásos képek. Egy önmagát zsidónak valló művész Istenről, emberről, világról, életről és feladatról való gondolatai, érzései éppúgy megjelennek bennük, mint a bibliai történetek kérdései, az üdvtörténet eseményei, Krisztus keresztje, a különböző istenábrázolások mögötti istenértelmezések, az isteni és az emberi világ kapcsolatának kérdéseit feszegető létrák, mennyei alakok sokasága, szerelem és szenvedés, ezen alapérzések Istennel való kapcsolatba állítása vagy a földöntúli, öntudatlan lebegés és a konkrét, történelmi meghatározottság. Szimbólumvilágának felismerése, értelmezése komoly és konkrét bibliaismereti, -értelmezési, teológiai és életkérdések elé állít, át- és továbbgondolásra, konstruktív párbeszédre hív. Nem véletlenül témái ezek az alkotások több zsidó és keresztény teológus tudományos munkáinak, de emellett az Isten-kérdés átgondolásának, átélésének és megtapasztalásának képei is lehetnek mindannyiunk számára. A sorozatot Chagall 1966-ban átadta a francia államnak azzal a megkötéssel, hogy vallásos térben és együtt helyezzék el ezeket az alkotásokat. A Biblia Üzenete Marc Chagall Múzeumot (Musee National Message Biblique Marc Chagall) - amely egyben kápolna is - Nizzában 1973-ben nyitották meg. Az intézmény e sorozat mellett a művész más bibliai témájú képeit is bemutatja. Chagall álma az volt, hogy ezek között a falak között az emberek testvériséget és szeretetet érezzenek. Hadd zárjam Chagall bibliai képeinek bemutatását egy élmény és egy információ átadásával. Amikor idegen nyelvű képzőművészeti albumokban találkoztam ezekkel a képekkel, színekkel, érzésekkel, gondolatokkal, megfogalmazódott bennem a vágy, hogy egyszer szeretném őket a valóságban is látni. A képeket nem kölcsönzik, együtt csak Nizzában láthatóak, és Nizza városa bizony messze van Magyarországtól. A múzeum épületében statikai gondok léptek fel, így anyagának jelentős részét - a Biblia üzenete tizenhat képével együtt (egyedül az Ábrahám és a három angyal című kép nem tekinthető meg) - az átépítés idején a bécsi Albertina Múzeum mutathatja be 2004. december 3-a és 2005. március 28-a között. Szép a kiállítás: élményt ad és elgondolkodtat, hatással van az emberre. Gondolatokat és érzéseket kelt Istenről, emberekről, életről, szerelemről, szenvedésről, életútról és életcélról, küldetésről, szeretetről. Solymár Mónika Kiűzetés a Paradicsomból Menekülés Egyimtomba (rézkarc, 1953)
