Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-12-19 / 51-52. szám
Fotó: Polczer Csaba 20 04. DECEMBER 19-26. - 3. oldal Evangélikus Élet kincsek Rejtőzködő adventi Ki tudja, hogy a különböző gyülekezetek milyen titokzatos kincseket rejtegetnek? Talán ők maguk nagyon is tisztában vannak vele, hogy milyen óriási értékek birtokosai, míg mások mit sem sejtenek erről. A mendei gyülekezet nagyon tudatosan őrzi és gyarapítja értékeit, amikor az adventi időszakban a gyerekeket bízza meg évről évre azzal a feladattal, hogy a felnőttek számára is ünnepélyesebbé, örömtelibbé tegyék a várakozás idejét. Okosan, átgondoltan alakították ki a maguk hagyományát, mivel felismerték, hogy egy gyülekezet jövője a szívvel-lé- lekkel odatartozó gyerekekben van, akik felnőve akár lelkes gyülekezeti tagokká is válhatnak. Advent harmadik vasárnapjának délutánján a gyülekezeti teremben tetszetős ajándékokkal teli asztalok sorakoztak, melyek a gyerekek munkáit mutatták be. Az igényes dísztárgyakat árusítás céljából készítették oda. Mindenféle, vásárlásra csábító holmi kínálta magát: szép gyertyák és gyertyatartók, sógyurmából készített, aranyos mackófejek, téli hangulatot idéző üvegképek, gyurmaplasztikák, Mikulás- és igényes ablakdíszek. Sok idő nem jutott a nézelődésre, mert a gyerekek már várták odafönt, a dombon épült templomban a felnőtteket, hogy karácsonyi műsorral szórakoztassák és gondolkoztassák el őket. Minden korosztály szerephez jutott, a kisebb gyerekektől kezdve a felnőttekig. A legfiatalabbak a karácsonyi történetet idézték fel egy rövid jelenet segítségével. A kicsivel idősebb korosztály a karácsony ünnepe előtti utca forgatagának erősen vegyes élményét tárta a gyülekezet elé. Egy riporter - mikrofonnal a kezében - egyesével megállította az arra haladó járókelőket, hogy megkérdezze tőlük, mit jelent számukra a karácsony. A jól összeválogatott, tipikus válaszok hallatán a közönség soraiban ülők mindegyike találva érezhette magát. Különösen azért, mert minden egyes „riport” után elhangzott az evangéliumi mondat: .....a szálláson nem volt számukra hely. ” A riporter azonban értékelte az őszinte válaszokat: megértéssel hallgatta a hipermarketben dolgozó eladót, akinek az ünnep időszaka az alvás hiányát jelenti. A karácsonyi fényre egy fehér bottal közlekedő, vak ember ismert rá. Igazi, evangéliumi üzenet. Legvégül a felnőttek léptek színre. Ritka dolog, hogy egy gyülekezetben a felnőttek is készülnek műsorral. Gitárkísérettel énekeltek, s közben verseket olvastak fel hiteles, remek tolmácsolásban. Előadásuk nagy élményt nyújtott a gyülekezet számára. Ezután következett a szeretetvendég- ség, s ennek részeként a vásár. Maguk a gyerekek voltak az árusok, vevőben pedig nem volt hiány. Némelyik dísztárgyra nem győztek licitálni a felnőttek, de hiába volt minden, ha a műalkotás eredeti tulajdonosa nem akart megválni szerzeményétől... Bőséggel kínáltak enni- és innivalót, bár a terített asztalokat nem volt könnyű megközelíteni, mert a környékbeli gyülekezetek tagjaitól szinte mozdulni sem lehetett a teremben. Miután az ünneplők hazaszállingóztak, az adventi alkalmat szervező Polczer Csabáné még azon morfondírozott, hogy honnan tudna a gyülekezet újabb kincseket gyűjteni az elkövetkező években... Mády Erzsébet E gy h ázfegyelem Száz-kétszáz éves gyülekezeti jegyzőkönyveket olvasva találkozhatunk fegyelmi és fegyelmezési ügyekkel. Olyan esetekkel, amelyekben a keresztény közösségi élet leírt vagy íratlan szabályait megszegő egyháztagokat - néha a lelkészeket is - megintették a gyülekezet vezetői. Ma már csak elvétve fordul elő ilyen esemény, pedig gyülekezeteink morális állapota nem jobb, sőt inkább rosszabb, mint korábban volt. Ezért tűzte programjára a témát az Evangélikus Belmisszi- ói Baráti Egyesület. Az EBBE december 9-i délutánja Joób Máté kelenföldi lelkész áhítatával kezdődött. Mint elmondta, jó lenne, ha a közösségeink életében előforduló feszültségeket, bűn által megfertőzött kapcsolatainkat oldani tudnánk a szeretet erejével. A Jézus által adott, Mt 18,15—18- ban lejegyzett szabály szerint kellene rendezni ügyeinket, tudva azt, hogy még a legszigorúbb, utolsó lépést - „ tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt" - is felelős szeretettel kell megtennünk. Mert az Úr gyűlöli a bűnt, de a bűnöst szereti. Zászkaliczky Pétert az Egyházfegyelem a Bibliában, a zsinati törvényekben és a gyakorlatban című előadás megtartására kérték fel a szervezők. A közelmúltban nyugalomba vonult lelkész bevezetőjében emlékeztetett a témával foglalkozó két jelentős műre. Az egyik dr. Sólyom Jenő professzor Egyházfegyelem az Újszövetségben című munkája (közölte a Lelkipásztor 1948-ban), a másik Kun Kaiser József Az evangélikus keresztyén egyházfegyelem című, kétszáznegyven oldalas, kiadatlan disszertációja, amely 1951-ben készült. Az egyházfegyelem nem bibliai fogalom, de a Szentírásban foglalt tanítások alapján természetesen értelmezhető. A fegyelem mindig a jó rendet biztosító szabályok betartására irányuló belső késztetés. Amennyiben ehhez külső kényszer is szükséges, fegyelmezésről beszélünk. Az egyéni és a közösségi keresztény életnek is vannak betartandó szabályai, nem lehet akárhogyan kereszténynek lenni. A bevezető áhítatban elhangzott Mt 18,15—18-at a kérdés klasszikus igehelyének tekinthetjük, de helyesen kell értenünk. A gyülekezet nem szervezetet, egyházközséget jelent, hanem a hívők közösségét. A megátalkodottakra kimondott súlyos ítéletet („tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt’j nem oldhatjuk fel arra hivatkozva, hogy Jézus is együtt evett a bűnösökkel és a vámszedőkkel. Ez ugyanis igaz, de nem azzal a szándékkal tette, hogy megerősítse őket jelen állapotukban, hanem azzal a kimondott céllal, hogy megváltozzanak, megtérjenek. Az előadó több igehelyet felsorolt, amelyekben Pál apostol határozottságra, de emellett keresztény szeretetre buzdít bennünket. Részletes ismertetésükre itt terjedelmi okok miatt nincsen lehetőség, felsorolni azonban érdemes őket: Gál 6,1-3; IThessz 5,14; Fii 2,1; Tit 3,10; lTim 5,19-20; 2Thessz 3,1-6.14-15; 2Kor 2,5-10. Ezek a textusok egybehangzóan figyelmeztetnek bennünket a felelős, szeretetteljes intésre, feddésre, mely mindannyiunk kötelessége. Fegyelmezési lehetőségeink nagyon korlátozottak. Az igehirdetések - főként a kazuális szolgálatokon: keresztelő, konfirmáció, esküvő, temetés - valamelyest lehetőséget adnak erre, ám kevesen merik vállalni a keresztelés, a konfirmáció vagy az esketés megtagadását abban az esetben, amikor nyilvánvalóan hiányoznak a cselekmény hitbeli feltételei. Az úrvacsorái liturgiában nem említjük a feloldozás feltételeit és a megkötés lehetőségét. Sokszor nagyon nehéz helyzetbe kerülhet a lelkész, például amikor olyan emberek temetési szertartását végzi, akikről köztudott, hogy az e világi törvények szerint is bűnösök voltak, vagy öngyilkosok lettek. A család elvárja a méltatást, a „szép prédikációt”. A lelkész senkit nem „prédikálhat be” a mennyországba, de hirdetheti a kegyelmes Istent. Zsinati törvényeink nem a Biblia tanítását öntik jogi keretbe, hanem az esetleges fegyelmi és bírósági eljárások technikai részleteit írják körül. Dr. Bálint Zoltán mérnök, missziói munkás külföldi szolgálata miatt nem tudott személyesen megjelenni az EBBE ülésén, ezért írásban küldte el hozzászólását. Az alábbiakban az ő gondolataiból idézek. „Egyházfegyelem nem létezhet az élet minden területét átható keresztény fegyelem nélkül, mert a Krisztushit nem elméleti rendszer, hanem életünk minden területét átfogó, minden percét és döntését meghatározó gyakorlati valóság. A fegyelem jelenti a fizikai világ és a társadalmi élet törvényeinek tiszteletben tartását. A természet világában az ok-okozati összefüggések sokkal nyilvánvalóbbak, mint a társadalom életében, de itt is konok következetességgel hatnak. A döntéseknek nem esetleges, hanem törvényszerű következményei vannak. (...) A fegyelem nem parancsolt magatartás, hanem elkötelezett meggyőződés. Hovatartozásunkat egyértelműen vállalnunk kell, nem állhatunk át a Krisztust tagadók vagy gyalázók oldalára a megbocsátás ürügyén. A törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, betartásuk a vezetők és a vezetettek számára egyformán kötelező. A fegyelem pillérei: a Tízparancsolat, amely úgy határozza meg a társadalmi együttélés szabályait, mint a gravitáció a fizikai folyamatokat; Jézus szeretetpa- rancsai, amelyek a szeretetre alapozzák a törvényeket; a személyes példamutatás. (...) Sok bajt okoz a törvényeskedés, amely nem az isteni törvények komolyan vétele, hanem az emberi szabályok istenivé tétele. A másik szélsőséges hiba a lazaság, mindennek a relativizálása.” A csütörtöki alkalom második részében a résztvevők is elmondhatták a témával kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat. Elénk eszmecsere alakult ki a jogi szabályozás lehetőségeiről és korlátáiról. Lelkészek is beszámoltak tapasztalataikról, gondjaikról. Helyes-e, hogy elfogadjuk ifjaink konfirmációi fogadalmát akkor is, ha tudjuk, hogy sok esetben nincs mögötte tartalom? Tehetjük-e ezt annak reményében, hogy ez a kezdet majd kiteljesedik az Úr kegyelméből? Meddig mehetünk el a ránk bízott lelkek megítélésében? Megkeresztelheti-e a lelkész a kis-j gyermeket, ha a keresztszülők nem keresztények? Elfogadható-e az ilyen keresztszülőknek a gyermek keresztény szellemben való nevelésére tett fogadalma? - Kérdések, amelyek igenis fölvetődnek, amelyek elől nem lehet kitérni, amelyekben állást kell foglalnunk. Dr. Győri József Alberti „bővelkedések” Befejeződtek a bővítési munkálatok az alberti gyülekezet intézményeiben. Az általános iskolában könyvtárat és két új tantermet alakítottak ki, a Káldy Zoltán Evangélikus Szeretetotthonban pedig új, korszerű konyha segíti a dolgozók mindennapi munkáját, illetve a tetőtér beépítésével nyert új helyiségek biztosítják az otthon lakóinak kényelmét. Az épületrészeket december 12-én D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Szmolár Attila helyi lelkész szentelte fel. Horváth-Hegyi Olivér Szlovák püspök Pesten Újra hálaadásra várta a gyülekezetét a budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség presbitériuma. A fővárosban a Rákóczi út egyik bérháza rejti a budapesti szlovák evangélikusok templomát, amelyben december 10-én a felújított orgona felszentelésére került sor. A gyülekezet az egykori, harmincnyolc regiszteres Rieger-orgona helyett 1965 óta egy szerényebb, tizenegy regiszteresre átépített változatot használt. A mostanra újrahangolt és felújított hangszer végre feledtetni képes kiszolgált elődjét. Az ünnepi istentiszteleten dr. Július Filo, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház elnök-püspöke szolgált igehirdetéssel. Dr. Julius Filó püspök (balra) és Szpisák Attila helyi lelkész az orgonaszentelésen Az idei adventben már korábban is szolgáltak szlovákiai lelkészek a gyülekezetben. Az evangélizációs sorozat keretében november 29-én Sámuel Misiak myjavai és Radoslav Danko komárnói esperes látogatott Budapestre, december 6-án pedig a dunaszerdahelyi lelkész asszony, Magdaléna Sevcíková vendégszolgálatára került sor. Lapzártánkkor, december 13-án a leendő testvérgyülekezet, a dovalovói egyházközség lelkész házaspárja - Emília és Peter Mihoc - a meghívott igehirdető, az adventi záróalkalomra pedig a pozsonyi lelkészt, Milan Juríkot várják. Az evangélizációs alkalmakat rövid adventi koncert egészíti ki. Közben az egyházközség vezetősége úgy döntött, hogy az idei adventtői bevezetik a magyar nyelvű istentiszteleteket is. Döntésüket az indokolja, hogy sok olyan gyülekezeti tagjuk van, akiknek házastársa egyáltalán nem beszéli és nem is érti a szlovák nyelvet. Ezzel az új lehetőséggel a presbitérium szeretné őket is befogadni, tehát szeretettel várnak minden Isten igéjére szomjazót, aki szívesen csatlakozik a maroknyi közösséghez. A magyar nyelvű istentiszteleteket (hagyományos magyar liturgiákkal) minden vasárnap délután 18 órától tartják, minden hónap utolsó vasárnapján úrvacsorával. Sz. A. „Behálózva” A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium hetvenegy kisdiákja tanárok, teológushallgatók és az iskola lelkészének vezetésével adventi csendendeshétvé- gén vett részt december 3. és 5. között Révfülöpön. Játékos programokon, témafeldolgozások során, áhítatokon és istentiszteleten gondolkodtak együtt arról - és élték is át azt -, hogy Isten miként áldja meg a várakozásunkat. Áldásával ő is jelen volt a csendesnap közösségében, mintegy láthatatlan hálóval kötve egymáshoz és önmagához a táborozókat. Vincze Katalin y Fotó: Babics Csaba Fotó: Bottá Dénes
