Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-12-19 / 51-52. szám
Fotó: Bottá Dénes Ev angélikus 69. ÉVFOLYAM \ 51-52. SZÁM 2004. DECEMBER 19-26. ADVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJÁRA ÉS KARÁCSONY ÜNNEPÉRE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet A TARTALOMBÓL „Apás szülés” Adventi beszélgetés D. Szebik Imre és Adorjáni Dezső Zoltán püspökkel Nemzetiségi oldalak Belmissziói melléklet Újra az evolúcióról Járosi Andor emlékezete Gyerek- és diákkoromban számtalanszor hallottam egy első hallásra hihető, ám mégis ostoba állítást: Jézus Krisztus soha nem élt. Hallottam ezt az antihírt egyszerű falusi ember szájából is, de olvastam tudósnak látszó könyvet is arról, hogy Jézus Krisztus alakja csak mese, mítosz, legenda, kitalált álomkép. Voltak jóindulatú meghazudtolok, és voltak persze rosszindulatúak is. A jóindulatúak az emberi léleknek a szép utáni vágyát feltételezték szerzőként, amíg a rosszindulat közönséges csalásról, hamisításról beszélt. Egy időben valóban téma volt, hogy élt-e a názáreti Jézus Krisztus. Valóban létezett-e a történelem egy bizonyos pontján egy olyan ember, akit így hívtak? Aki különleges körülmények között született? * E hasábokon a történettudományi kutatások részletezésére nincs hely, itt és most meg kell elégednünk a sokrétű vizsgálódások végeredményével: ma már nyugodtan kijelenthető, hogy valóban itt élt a földön a názáreti Jézus Krisztus. A múlt századi, modem történettudomány - hangsúlyozzuk: a tudomány! - a maga eszközeivel egyértelműen megállapította ezt. Tévedtek, akik mesét, mítoszt vagy legendát kiáltottak; ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy történelmi tényről van szó: igen, itt élt a földön az Úr Jézus Krisztus, akit az emberiség megváltójaként mutat be nekünk a Szentírás. A Szentírásban a szemtanúk beszélnek! De mi közünk van nekünk ehhez a személyhez? Élt, rendben van, bebizonyították: na és? Mi közöm hozzá? Mit kapok én tőle? Jelent ez nekem valamit? Mit kezdjek vele? Annyian éltek már a történelem során, nagy formátumú személyiségek, történelemformáló alakok is. Elfogadom, élt... De miért fontos ez nekem? A válasz: mert benne megjelent az élet! (Vö. a Szentírásban János apostol levelével.) S itt a lélektani, lelki értelemben értendő életről van szó! Az élet színvonaláról, élhetőségéről van szó! Ahogy mondani szoktuk: hát élet ez? S olykor valóban úgy érezzük, hogy nem élet, hanem ítélet! Élet ez? És ez esetben nem a biológiai titokra, hanem az értelmes életre gondolunk! Úgy is mondható: az emberi élet minőségéről van szó! Arról, hogy milyen az életem. Van-e minősége? íze, színvonala, értéke, tartalma? Az Úr Jézus a minőségi életet hozta el, vagyis annak mintáját, hogy az élet ne aljasság, ne becstelenség legyen, hanem emberhez méltó élet. Ne jellemtelenséggel, hazugsággal, kicsinyességgel, kapzsisággal, rágalmazással, pletykálkodással, tolvaj- lással, szélhámossággal és hasonlókkal legyen tele, hanem legyen emberhez méltó! S ez nem pénz kérdése. Sőt nagyon nem az. Olyan életről beszélünk tehát, amelynek formája és tartalma van. S ez egyáltalán nem pénz kérdése, hanem a léleké. Sőt az Istentől megszentelt élet kérdése. Beszédben, viselkedésben megjelenő élet. Lehet szép életet élni szerény körülmények között is, amikor az élet tartalma a Lélek gyümölcsös kosara: szeretet, öröm, békesség, türelem, szelídség, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás! És lehet silány életet élni a legnagyobb jómódban is. Ilyet látunk sokszor a krimikben: luxuskörülmények között élő, gonosz, aljas embereket, akiknek az életmódja felborzolja a természetes erkölcsi érzéket. De nem csak a filmekben látható ez a silány élet: elég szétnézni szerencsétlen kis hazánk (szellemi értelemben) lapos tájain. Van silány élet, agyonkocsmázott, eltékozolt, elzüllött, eldorbézolt élet is. Erre a fajta, kocsmapultra támaszkodó életre aligha lehet azt mondani, hogy tartalmas, értelmes, szép... Kificamodott, eltorzult élet, beteg élet ez, amelyben ott a halál. Vagy csak egyszerűen üres. Üres, mint az űr. Vagyis nem üres, csak az űr érzése van belül. Űr és zűr, sóhaj és könny. Van a biológiai élet: az ösztönök szintje. Van az emelkedett élet, a biológiai szintet nem megtagadva, de onnan elemelkedve: ebbe fér bele a gyermekeink és felebarátaink iránti szeretet és Isten imádása. Emelkedett élet, amelynek lelki kisugárzása van. Ennek a kegyelemből táplálkozó életnek a gyümölcse az örök élet! Hiszen megjelent az élet! Ezért hirdetjük az örök életet is. Krisztus Jézus érkezése ezt a két döntő tényezőt hordozza magában: itt a földön a minőségi, emelkedettebb életet, odaát pedig Isten örök országában az örök életet, az üdvösséget. Mikor lesz végre karácsony? Ha a mi életünkbe is beleszületik az Isten Fia, és viszolyogva fordulunk el bármiféle érdekközpontú hazudozástól, a tévécsatornák által közvetített, szünet nélküli brutalitástól és szennytől. Ha végre megundorodunk a pénzimádattól és a szellemtelen reklámoktól, ha már nem a hírverés engedelmes rabszolgái leszünk, hanem önmagunktól is eszünkbe jut valami lélekemelő igazság. De egyelőre nem a karácsony szellemisége felé tartunk, hanem egyre lejjebb széliünk: pitiáner politikai érdekek pókhálójában vergődünk holmi muslicaként. Megpróbálják velünk elhitetni, hogy valóság az, amiről látva látjuk, hogy nem igaz. De ha sokszor mondják, már magunk is elhisszük a zöldről, hogy piros... Akkor lesz karácsony, ha őszinte szeretettel fordulunk egymás felé, ha békejobbot nyújtunk egymásnak, ha próbáljuk egymást megérteni és segíteni... Majd akkor lesz karácsony, ha... Lesz-e karácsony? Mert attól még nem lesz, ha bevásároltunk mindenféle bóvlit, amire csak futotta a pénzünkből, és ha el tudjuk énekelni a „Mennyből jövök most hozzátok” kezdetű gyönyörű karácsonyi éneket. De vajon hányán tudnák elénekelni? Mert lehet, hogy az a baj, hogy már ezt az éneket sem tudják nagyon sokan - honnan is tudnák hát, hogy mi a karácsony? Legyen végre karácsony! Ribár János „Mert az ő igazsága minden bűnnél nagyobb, élete minden halálnál hatalmasabb, üdvössége minden pokolnál legyőzhetetlenebb. Ebből következik, hogy a hívő lélek a hit jegyajándékával Krisztusban, az ő jegyesében minden bűntől szabad a haláltól megmentett és a pokoltól megvédett. Mert ajándékul kapta jegyesének Krisztusnak örök igazságát, életét és üdvösségét. így állítja maga elé menyasszonyát, folt és ránc nélkül dicsőségben, megtisztítva őt az élet igéjének fürdőjével, vagyis az ige, az élet, az igazságosság és az üdvösség hite által (Ef5,22-33)." Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) : végre karácsonyi „Magyar betlehem" Előszálláson Nagykarácsonyi riportunk a 9. oldalon Kreatív advent a múzeumban Ünnepi hangulatot varázsoltak az intézmény falai közé december 11-én az Evangélikus Országos Múzeum karácsonyfa-díszítő versenyének résztvevői. Az első alkalommal idén meghirdetett versengésbe négy fővárosi gyülekezet hittanosai neveztek be, a versenykiírás értelmében kizárólag saját készítésű díszekkel. Miután Harmati Béla László, a múzeum igazgatója köszöntötte az izgatott diákokat és kísérőtanáraikat, kisorsolták, hogy melyik csapatnak melyik fenyőfát kell majd ünnepi díszbe öltöztetnie. A hagyományosnak számító szárított narancs, mézeskalács és színes papírok mellett például száraztészta, pattogatott kukorica és gyógyszertári tubusok fel- használásával készített díszek is kerültek az ágakra. A budavári, a kelenföldi és a kőbányai csapat, valamint a Deák Téri Evangélikus Gimnázium rajzszakkörének tagjai egyaránt lelkesen szépíthették a surdi gyülekezet adományaként kapott örökzöldeket. A feladat láthatóan igencsak megmozgatta a résztvevők fantáziáját, nehéz döntés elé állítva ezzel a zsűrit. Nem volt könnyű dolga sem az ötletgazda Re- gősné Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténésznek (aki egyben zsűritagként véleményezte is a szebbnél szebb műveket), sem pedig „sorstársainak”, a Petőfi Irodalmi Múzeumból érkezett Benkő Andrea zsűrielnöknek, Harmati Béla Lászlónak és Mády Erzsébet gyermekreferensnek sem. Hosszas tanakodás után az ítészek úgy határoztak, hogy a megosztott első helyezést Budavár és Kőbánya, a második díjat a Deák téri rajzszakkörösök, a harmadik díjat pedig a kelenföldiek kapják. A szervezők köszönetét mondanak a surdiak, valamint egyházunk gyermek- osztálya, a Kaláka Zenebolt és a Huszár Gál könyvesbolt adományaiért, melyekkel lehetővé tették az első múzeumi karácsonyfa-díszítő verseny megtartását. A „pályaművek” december 20-ig tekinthetők meg az Evangélikus Országos Múzeumban december 19-ig naponta 10 és 17 óra között! G. Zs. Bottá Dénes felvétele U
