Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-12-12 / 50. szám
2004. DECEMBER 12. - 5. oldal Evangélikus Élet Százéves a Magyar Nyelvtudományi Társaság A százesztendős Magyar Nyelvtudományi Társaság tiszteletére rendeztek ünnepi ülést december 1-jén a Magyar Tüddmányos Akadémián. A Módi Ferenc köztársasági elnök fővédnökségével zajlott esemény az evangélikus Reményik Sándor Az ige, illetőleg Ábrányi Emil Szép könyörgés című versével kezdődött, majd az ELTE zenei tanszékének kórusa (a szintén evangélikus) Berzsenyi Dániel egyik, Kodály Zoltán által feldolgozott költeményét adta elő Erdős Ákos karnagy vezényletével. Az államfő üdvözlő levelében Kölcseyt idézte - „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!” -, és a „Nyelvében él a nemzet!” megállapításra irányította a figyelmet. ViziE. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntő szavaiban megemlékezett az MTA alapításáról; arról, hogy gróf Széchenyi István az országgyűlésen nyelvünk művelésére ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét. A titkárok Arany Jánostól kezdve a mai napig mindig központi helyen foglalkoztak a magyar nyelv ügyével - hangsúlyozta. A Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökei - Szily Kálmántól Benkő Lorándig - pedig sikeresen védelmezték anyanyelvi örökségünket. Az akadémia elnöke agykutató orvosként szólt anyanyelvűnk kivételes erejéről, hajlékonyságáról. A magyar ragozó nyelv, egyetlen szóval képes összetett, bonyolult fogalmat kifejezni, ezért az agynak egyetlen pontjáról fel tudjuk idézni a szükséges gondolatot, nem kell „időigényesen”, különböző helyekről összeállítani a fogalmakat - fejtette ki. Benkő Loránd, a Magyar Nyelvtudományi Társaság jelenlegi elnöke előadásában kitért az akadémiai társintézetek - az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság, az Irodalomtörténeti Társaság és a többi intézmény - megalakulására. Ezek valamennyien a magyar múlt és jelen kutatására létesültek. Ezután hazai és külföldi tudományos társaságok köszöntötték a százesztendős Magyar Nyelvtudományi Társaságot, majd a főtitkár, Kiss Jenő (a Deák téri evangélikus gyülekezet tagja) foglalta össze az elmúlt száz év történetét, amely mint kifejtette - a fák évgyűrűihez hasonlít: a társaság magán viseli a múlt nyomait és az eltelt idő következményeit. A kezdetekről megtudhattuk, hogy bár a nyelvészek már az 1880-as évek elején tervezték a társaság megalapítását, csak 1904- ben került rá sor. Az alapítók céljai között szerepelt a nyelv tudományos kutatása és a nyelvtudomány eredményei iránti köz- érdeklődés felkeltése. A társaság egyik fontos feladatkörének a népnyelv búvárla- tát tekintette; ekkoriban egyébként Európában általános jelenség volt a népi kultúra felé való fordulás. 1905-ben megindult A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai című kiadványsorozat, amelynek újabb és újabb kötetei hosszabb-rövi- debb időközönként a mai napig is megjelennek. A társaság történetének első szakaszában az egyetlen olyan szakmai társulás volt, amely a nyelvtudományt szolgálta, és rendszeresen működött. Budapest 1944-45-ös ostromának hónapjai kivételével mindig megtartották a szokásos felolvasóüléseket. A társaság már 1905- ben megindította folyóiratát, az azóta is megjelenő Magyar Nyelvet. A főtitkár máig ívelő történeti áttekintése után Szathmári István alélnök tartott érdekfeszítő tudományos előadást az irodalmi nyelv kutásásának egyes kérdéseiről, majd a társulati díjak kiosztásával fejeződött be az ünnepi ülésszak. Berényi Zsuzsanna Ágnes Déli harangszó Nagytarcsáról A jövő héten minden délben a nagytar- csai evangélikus templom harangja szól majd a Kossuth rádióban. A feljegyzések szerint a község már az 1600-as évek elején protestáns volt. Még több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Hont, Nógrád és Pest megyéből magyar és tót nyelvű, szabadon költöző zsellérek, jobbágyok, szolgák újra benépesítsék a Szilas-patak menti községet. Az evangélikusok első temploma 1819-ben épült, de a gyülekezet Cinkotához tartozott. 1834 karácsonyán az Aszódon tanuló Petőfi Sándor édesapjával a csíktarcsai jegyzőnél vendégeskedett. 1900. november 18ától a települést Nagytarcsának hívják. Sándy Gyula tervei szerint 1931-ben épült fel a ma is látható gót és román stílusú evangélikus templom. Az egyházközség önálló lett, és 1936-tól itt szolgált Sztehlo Gábor, aki megalapította az országos hírnévre szert tett népfőiskolát, valamint védte és bújtatta az üldözötteket. A nagytarcsai evangélikus templom harminchét és fél méter magas tornyában négy harang lakik. A délidőben megszólaló 3 mázsa 40 kilós harang Szlezák László aranykoszorús mester műhelyében készült 1931-ben Budapesten. Forrás: Rtv Részletes Kaleidoszkóp Bencze Imre evangélikus lelkész szolgáló életének színes mozaikjai Tudom, sok olvasnivalót kínálnak manapság a könyvesboltok polcai, nehéz közülük választani. Mégis egy újabb kötetet ajánlok az olvasók figyelmébe. Akinek van kórházban vagy otthon fekvő ismerőse, vigye el neki ezt a könyvet, és útközben olvasson bele maga is! De csak annak ajánlom, aki vágyik a jó és okos, vigasztaló szóra, aki kerüli a mellébeszélést, és nem jól viseli a nagyzolást. Bencze Imre néhai kelenföldi lelkész írásai ilyenek. E hasábokon csak szemezgetni tudok a huszonnyolc rövidebb-hosszabb „mozaikdarab” által érintett témákból. Olvashatnak itt beszámolót az egykori fasori érettségiről, amelyen Raffay püspök mindenbe beleszólt. A harminc éve elhangzott temetési prédikációk a ma gyászolóknak adnak enyhülést; a közeli és régmúltat idéző esketési, konfirmációi és keresztelői igehirdetések most és nekünk töltik meg Krisztus szavával nosztalgiává kopott emlékeinket. A lelkész gyülekezetszervezési ötletei, kínjai, sikerei és kihívásai felérnek a legmodernebb menedzseri koncepcióval. Szinte megszégyenítő módon gondolkodtatnak el a hetvenes években született írások az egyház mai, égető kérdéseiről, például az úrvacsora és a konfirmáció kényszerű összekapcsolásáról. Igemagyarázatai, előadásai már nagyobb kihívás elé állítják az olvasót, de meghálálják az elmélyedést. Érdekes kérdésekre találhatunk bennük választ: Kell-e Jézusnak imádkoznia? Hogyan tudta egy részeges lapp fia továbbadni az örömhírt a mindig sötét Lappföldön? Milyen sajátosságai vannak az olyan, a reformáció korabeli Magyarországról származó vigasztaló iratoknak, mint például a Beteg lelkeknek való füves kertecske? Teijedelmében és alaposságában is kiemelkedik a többi közül az az eddig még meg nem jelent dolgozat, mely az egyházunk által kiírt millenniumi pályázatra készült Samarjai Vidos Lénárd és a vigasztaló iratok címmel, és első díjat nyert. A 16. század felekezeti harcaiban őrlődő, a lutheri nézetekhez tiszta szívvel ragaszkodó prédikátor, Vidos Lénárd szorgalmazta a nehéz helyzetekben lelki támaszt nyújtó iratok fordítását és kiadását. Miért? Mert „hova tovább seprőA BoOAPTtó't’Kin.eNVÖUM EViMwj&ukus BüyhAzkÖzség kiadvAnyai Kaleidoszkóp Bencze Imre evangélikus lelkész szolgáló életének színes mozaikjai södik e világ állapatja, nevelkedik az bűn, szaporodnak a kisirtetek és tévelygések”, és elkel a jó és tiszta szó. Bár jó tartalom nélkül nincsen jó könyv, más is kell még hozzá. Szeverényi János kezdeményezésére a gyülekezet presbitériuma anyagilag támogatta a kötet megjelenését. Az anyagot Bencze Im- réné és fiai, Imre és András válogatták. „Nagyon meg voltam hatva, amikor hallottam a tervről. Bár az idő szorított, hálás vagyok Istennek, hogy rákényszerültünk férjem írásainak a tudatos átnézésére. Mindent teljesen rendszerezetten hagyott hátra, nekünk csak válogatnunk kellett” - mondta Bencze Imréné. A kötetet Győri Tamás szerkesztette. A könyv ma már oly ritka nyelvi igényessége Bence Juditnak köszönhető, aki így nyilatkozott a munkáról: „Valahányszor olvasni kezdtem apósom írásait, mindig a hatásuk alá kerültem, és a sok bajlódással járó, aprólékos és összetett javítási feladat óriási élményt jelentett.” A kiadvány tipográfiájának különlegességét az alkalmazott kísérleti szedőrendszer adja, amely Nagy Bence (lapunk tördelőszerkesztője) fejlesztéseinek eredménye. A 160 oldalas kiadvány ára 1250 Ft. A kötet több budapesti könyvesboltban kapható, illetve a gyülekezettől is megrendelhető levélben vagy e-mailben (1114 Budapest, Bocskai út 10. vagy ke- levang@lutheran. hu).- isz • • Az Oregtemplom orgonistája Adventi portrévázlat Korda Péterről A győri Öregtemplom orgonistája nyílt tekintetű, barátságos fiatalember. Ha muzsikus elődeit kellene kutatni, ott lenne köztük Fodor Kálmán is - vezetésével híres énekkara volt a helyi evangélikusoknak -, és ott lennének sokan, akik éltek, alkottak, terveztek, álmodtak. Korda Péter tanít és orgonái. Mindkettő életmegnyilvánulás, a másikkal egyenrangú élettevékenység, fontos szolgálat - ahogy mondja, a „küldetés” szó pontosabb - ebben a fölbolydult, érzéketlen világban, romboló időben, melynek uralkodója a pénz. Aki hallotta már játszani Korda Pétert, szép reményeket fűzhet a jövőjéhez. Az evangélikus Öregtemplom iijú orgonistája huszonöt éves. Szenvedélyesen szereti a mesterségét. Nem igyekszik érdekes lenni, őszintén és igazán magát adja. Gyerekkora sokféle emlékből rakódik össze: viszontlátásokból, képekből, helyszínekből, tájakból. Mosonmagyaróváron született, egy évig Lébényben laktak, ismeretei, képességei Győrben gyarapodtak. A Gombos-iskola balett tagozatára járt, a Liszt Ferenc Zeneiskola zongora szakán végzett.- Nem az én döntésem volt, sokkal inkább szülői ráhatás, de mindenfajta kényszer nélkül - kezdi a választ az eddigi pályáját firtató kérdésre. - A Harmónia Művészeti Iskolában szolfézstanárként dolgozom, felelősségem a tanítás, de számtalanszor tapasztaltam, hogy sok olyan fiatal van, akit nem ragadott el a zenei hév. Iszonyúan nehéz megszerettetni a tárgyat, sokkal nehezebb, mint bárki is gondolná. A legtöbb gyereknek nyűg, én meg azon vagyok, hogy ne utálják - mondja. - Az általános iskola után építőipari szakközépiskolába jártam. E négy esztendő alatt a zene inkább Fotó: Kecskés Zsolt csak a kedvtelésem volt: hallottam valamit, megtetszett, lejátszottam. A harmadik év táján találkoztam először az orgonával. Magával ragadta a képzeletemet, annyira, hogy akkor már bizonyos voltam benne: nem való nekem a műszaki pálya. Negyedikben fordult a sorsom - utólag tudom, a szívem szerint -, de ugyanakkor úgy döntöttem, hogy mindenképp befejezem a szakközépiskolát. Érettségi után Hoffmann Lászlóhoz jártam zenélni; hálás vagyok neki mindenért. Lutheránusként tudom, hová tartozom, mit akarok. 1993 óta veszek részt az evangélikus kántorképző nyári.tanfo- lyamain. Tulajdonképpen Foton kezdődött ez a szerelem, itt vált igazán élménnyé, hogy az orgona, az orgonamuzsika vonzásában lehetek, hogy istentiszteleteken orgonálhatok, üzeneteket adhatok át a zenével az embereknek. Egyfajta küldetés ez. így hirdetem az evangéliumot. Szerencsés vagyok.- Mitől lesz valaki orgonista? Cigarettára gyújt, de nem azért, hogy kitérjen a válasz elől...- Természetesen lehet valaki jó előadóművész, de csak akkor válik igazi orgonistává, ha azonosulni tud a már említett üzenettel. Mindazzal, amit közvetíteni kell. Más dolga nincsen, mint hogy tehetségével, stílusismerettel, elegendő háttértudással odaüljön a hangszerhez, és ízlésesen előadja a kompozíciót úgy, hogy játékából a szerző és*a mű iránti tisztelet, megbecsülés is kiderüljön. Ez a fajta játék nem bírja el a hivalkodó magamutogatást. Az alázat bele van komponálva a művekbe. Örültem annak, amikor egy korábbi beszélgetésben egyezett véleményünk a Németországban élő és tanító professzorral, orgonaművésszel, Gárdonyi Zsolttal abban, hogy mitől lesz valaki orgonista, szolgálattevő. Amire büszke: Szabó Miklós tanította neki a szolfézst és a zeneelméletet; a főiskolán Ruppert István volt a tanára. Rengeteg háttérismeretet kapott tőle, nélkülözhetetlen tudnivalókat ahhoz, hogy a különböző korok orgonazenéjét viszonylag korhűen adja elő. 2004 júniusában szerzett diplomát: orgona- és szolfézstanár, kamaraművész. Fontos küldetésének tartja, hogy ne engedje elharapózni a templomokba beszivárgó könnyűzenét. Azt mondja, Isten dolgait a hozzá méltó muzsikával kell megszólaltatni, átadni. Az üzenet tartalma az elsődleges.- De befejezhetjük itt? Mert nemcsak zenéről van szó, az ének-zene oktatásáról, közízlésről, értékrendről, erkölcsi világképről, nemcsak változásokról, a valósághoz fűződő kapcsolatokról, hanem a jövőről is.- A mai napig töröm a fejemet, hogyan lehetne a fiatalokat az értékes zene felé fordítani, valamiképpen hatni rájuk, megismertetni, felfedeztetni velük érzéseket és gondolatokat, azokat az örömöket, amelyek előttük ismeretlenek, azt a gazdagságot és teljességet, azt a csodát, amelyet ez a muzsika rejt magában. Hogy könnyebben tájékozódjanak a földön, az érzelmi világban, hogy a lelkűk ne maradjon üres. Hiszem, hogy ez is a dolgom. A másik, ami ellen lázadok, az a show-orgo- nistaság. Művelői reflektorfénybe kerülnek, félrevezetik a közönséget, eladják magukat. Az orgona a templom hangszerévé vált. A show-orgonisták helye viszont a koncertterem. De nyilvánvaló, hogy mások ezt másképpen gondolják - mondja. Újra cigaretta után nyúl. Indulat nélkül szól, beszédének ritmusa van, szavaiban nincsen düh vagy harag. Megállapít, kórjelzést ad. Egy pillanatig se fontolgatja, nem ítélt-e szigorúan. Nem tér ki a koncertfelkérések elől, de nem is tülekedik értük. Ismerik, szeretik, hívják. December 18-án a Szentlé- lek-templomban ad adventi hangversenyt. Kora barokk, késő romantikus, illetve huszadik századi művekből állította össze műsorát. A szerzők között van Bach, John Stanley, Dietrich Buxtehude, Camille Saint-Saens, Charles-Marie Wi- dor, Marcel Dupré. Az első szám adventi dallamokat felhasználó, összesítő, ebből sarjadó improvizáció lesz. Az est mottója Bach egyik művének címével foglalható össze: Nun komm, der Heiden Heiland... - Jöjj, népek Megváltója! Csábító cím lehetne. Ha már előkeveredik, hozza a kérdést:- Mit jelent egy orgonistának az advent?- Ugyanazt, mint a legtöbb embernek, akinek szüksége van a megváltásra. Ez az időszak belső nyugalmat, csendet jelent, hangulatot, várakozást, napról napra közelebb jutást a Gyermekhez, a sze- retethez, az igazsághoz, az örömhöz, az emberi tisztasághoz, az ünnephez, a családhoz... Péter szeretne elutazni Angliába és Finnországba. A ködös Albion az orgonamuzsika miatt vonzza őt, északra pedig azért menne szívesen, mert az ottani emberek mentalitása közel áll hozzá. Remélhetőleg az idő nem szegi szárnyát ezeknek a terveknek, mielőbb eljut a két országba, ahol az orgona hangja ugyanúgy lélektől lélekig ér, ahol ugyanúgy lehet szeretni a vizeket, az erdőt, a levegőt, a magasságot, ahol a Teremtő ugyanúgy látja az emberek lelkének örömeit meg fájdalmait, mint idehaza. Joó József )
