Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-08 / 6. szám
2. oldal - 2004. FEBRUÁR 8. ELŐ VIZ Egymás terhét hordozva Egymás terhét hordozni soha nem köny- nyű. Gondoljunk csak arra: bizony nem túl kényelmes dolog egy-egy munkát, feladatot átvállalni valakitől vagy fizetni valaki más helyett. De eszünkbe jutott-e már az, hogy a másik terhe mindig köny- nyebb, mint maga a másik ember? A kutyák és más kedvencek manapság oly divatos kultusza mögött az rejlik, hogy a kutyának alapvetően sokkal kisebbek az igényei és az elvárásai, mint a férjnek, a feleségnek, a gyermeknek vagy az idős embernek - és a kutya sokkal hálásabb és hűségesebb. Az ember - a családtag is - sokszor hálátlan és hűtlen. Pál apostol ír arról, hogy az ember által jött be a világba a bűn. Ebből következik, hogy minden teremtmény között az ember tud a legkellemetlenebb és sokszor a leggonoszabb lenni. A modern kriminológia döbbenetes példákat hoz erre: csecsemőjét eldobó anya, szülőgyilkos gyermek stb. Ma azért ritkulnak a házasságkötések, mert a házasság elsősorban nem csupán anyagi terhet jelent, hanem egy másik ember elhordozását is. Sokan fennhangon hirdetik: „Azóta szeretem az állatokat, mióta ismerem az embereket.” Pedig e mögött a keserűségbe csomagolt gondolat mögött mélységes önzés rejlik. Pál azt mondja: „egymás terhét hordozzátok" (Gál 6,2), és ebben benne van az is, hogy hordozzátok el egymást. De ez nem „törvény”. Csak úgy valósulhat meg, ha a hívő emberben élni kezd Jézus, aki azért jött, hogy hordozza a világ bűnét. Tehát ő nem a szenteket akarja hordozni, nem a kedves, kellemes embereket, hanem a bűnösöket. Az evangélium nagy titkát Gerhardt Pál így fogalmazza meg: „A Bárány hordja csendesen földiek minden vétkét. Vállalja tisztán, bűntelen Bűnösök bűnhődését.” (EÉ 370,1) A mások terhének hordozásáról szóló igét csak azok értik meg igazán, akik már találkoztak a bűnt elhordozó Krisztussal. Persze az is nagy dolog, ha pusztán emberi segítséget nyújtok, például valakit meglátogatok. Az illető beszél, mesél, panaszkodik. Már egy órája hallgatom, már mennem kellene, mégsem szakítom félbe... Kiönthette a szívét... Vagy talán orvoshoz kísérek valakit. O csak lassan tud menni. Én sietnék, de vállalom, hogy vele ballagok. Mindez szép és fontos. De az igazi segítség az, ha beszélek a Bárányról, aki az én terheimet is levette, és az ő terheit is át akarja vállalni. Jézus jól ismeri mindannyiunk terheit, magányosságát, betegségét, csalódásait. Egyedül neki van hatalma arra, hogy kiűzze szívünkből a keserűséget, a félelmeket. Csak ő tudja leoldani azokat a terheinket, amelyeket még magunknak sem vallunk be. Életünknek célt ad, és megajándékoz az örök élet reménységével. Gáncs Aladár A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Építési és Műemléki Osztálya munkatársat keres. Elvárások: • Középfokú építőipari végzettség • Adminisztrációs munkában szerzett gyakorlat • Számítógép-használatban való jártasság • Önálló, szakszerű munkavégzés. A jelentkezéshez részletes szakmai önéletrajzán kívül csatolja a végzettségeit igazoló bizonyítványok fénymásolatát is. A jelentkezéseket február 10-ig várjuk a következő címre: Magyarországi Evangélikus Egyház, Titkárság, 1085 Budapest, Üllői út 24. vagy a 486-3554-es faxszámra. Evangélikus Élet HETVENED VASÁRNAPJA A hit az igaz istentisztelet Ézs 1,12-17 A kutatók szerint Ézsaiás próféta Kr. e. 740-ben kapta prófétai elhívását. Mintegy száznegyven esztendővel a babiloni fogság előtt kezdte prédikálni, hogy Isten nemsokára kemény ítélettel sújtja Júda királyságát, ha a nép nem hagy fel azzal a bűnös életmóddal, amelyet a virágzó vallási élet ellenére folytat. Fenyegető hangú próféciákban beszél arról, hogy isten nem kenyerezhető le a templom oltárán elégetett gazdag áldozatokkal. Utolsó figyelmeztetésként tolmácsolja Isten üzenetét: „Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést!’’ Fliába tartják be kínos precizitással a mózesi törvény kultikus előírásait, ha semmibe veszik a második kőtábla parancsait, amelyek az embertárshoz való viszonyt szabályozzák. Ha gonoszul bánnak a kiszolgáltatott helyzetben levőkkel, ha a megvesztegethető bírák kiforgatják törvényes jussukból az árvákat és özvegyeket, ha az erőszakosakat nem fékezik meg a törvény eszközével, ha az állam működésének minden szintjén intézményesül a korrupció, akkor Istennek terhére van a királyi kincstárból finanszírozott templomi kultusz, hiszen a ráfordított hatalmas összeg minden filléréhez a kisemmizettek könnye és vére tapad. Az ilyen „piszkos pénzből” fenntartott papság hiába imádkozik naphosszat az ég felé kitárt kezekkel. Isten elfordítja az arcát, eltakarja tekintetét, és nem hallgatja meg könyörgésüket. Nem csoda, hogy a kortársak nem ismerték el Ézsaiás prófétaságát, nem hitték, hogy ő valóban Isten igéit prédikálja. A maroknyi politikai ellenzék szószólójának tartották, sőt azzal gyanúsították, hogy az ország külső ellenségeivel kollaborál. Az állam és a vallás hivatalos képviselői szüntelenül üldözték. A rabbinista hagyomány szerint vértanú- halállal fejezte be életét Manassé király uralkodása idején. Ez történeti adatokkal nem igazolható, még sincs rá semmi okunk, hogy kétségbe vonjuk. Tény ugyanis, hogy a babiloni fogságból hazatért nemzedék Ézsaiásra nemcsak mint nagy prófétára emlékezett, akinek fenyegető jövendölései rendre beteljesültek, hanem nemzeti hősként is ünnepelte őt, aki az Istenhez és a mózesi törvényhez való hűséget élete árán is előbbre valónak tartotta az uralkodóhoz és a papsághoz való hűségnél. Kézenfekvő lenne párhuzamot vonni az Ézsaiás korabeli vallási élet és az egyház mai helyzete között. Ma is megfontolandó a kérdés: csupán az egyház társadalmi presztízsének árt, ha támogatást fogad el a közvélemény megítélése szerint korrupt, a kiszolgáltatott rétegekkel szemben igazságtalanul kemény adóprést alkalmazó államtól, vagy - mint Ézsaiás korában - Istennek is terhére van emiatt az egyház istentisztelete és imádsága? Nem kívánom tompítani ennek a kérdésnek az élét, de amikor ma halljuk Isten figyelmeztető üzenetét: „Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést”, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Újszövetség népe számára a bűn mibenlétéről egyedül Jézus szava adhat eligazítást: „A bűn az, hogy nem hisznek énben- nem. ” (Jn 16,9) Istennek tehát mindenekelőtt az olyan istentisztelet van terhére, amely nem az élő hit megnyilvánulása. Ő egyedül attól az imádkozótói fordul el, akinek könyörgése nem hitből fakad. Manapság sok vita folyik egyházunkban az istentisztelet formájáról, a liturgiáról. Ézsaiás a lényegre irányítja figyelmünket: az igaz istentiszteletért folyó küzdelem soha nem emberi tradíciók harca. Hit és hitetlenség feszül egymásnak benne-. A megszokotthoz, a bejáratotthoz való görcsös ragaszkodás nem az élő hit jellegzetes megnyilvánulása. Az élő hit szabad a formáktól, ugyanakkor minden olyan formában képes megnyilvánulni, amely az evangélium tanításával nem ellenkezik. „A bűn az, hogy nem hisznek énben- nem.” Jézus szava a mértékadó a templom falain kívül folytatódó istentisztelet, a hétköznapi élet, más szóval a jó és rossz cselekedetek dolgában is. Isten előtt minden olyan cselekedetünk rossz, amelyre nem a krisztusi lelkűiét indít. A világ szemében legjobb cselekedetünk is bűn, ha nem a bennünk lakó Krisztus vette hozzá kölcsön a kezünket. Mert egyedül Krisztus végezhet az Atya előtt kedves istentiszteletet. Ő az egyetlen igaz, ezért Isten csak az ő cselekedeteit fogadja el igaznak és jónak. De ahhoz, hogy Krisztus bennünk és általunk vihesse véghez a maga - Istentől előre elkészített - cselekedeteit, a legszorosabb közösségben kell élnünk vele. Ez csak a naponta megújuló élő hitben lehetséges. Az Újszövetségben ez a hit a bűn ellentéte. Erre az élő hitre kell naponta megtérnünk! Véghelyi Antal IMÁDKOZZUNK! Mindenható, örök Isten! Valljuk, hogy ideig való fenyítést és örök büntetést érdemiünk számtalan vétkünkért, de hisszük, hogy irgalmad bűneinknél is nagyobb. Kérünk, bocsáss meg nekünk, és add Szentlelkedet, hogy erejével józanul éljünk, testünkkel, lelkűnkkel és minden erőnkkel téged szolgáljunk az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy szent igédben ma is elénk álltái, és nem hagytál bennünket lelki táplálék nélkül, mert „nem csak kenyérrel él az ember”. Gondod van minden emberre és a világra, amelyet alkottál. Teremtésedet szemlélve hadd nyíljon fel szemünk a csodálkozásra! Segíts felismernünk hatalmadat, amellyel ma is mindenek felett állsz, és a bűn rombolása ellenére dicsőségesen uralkodsz mindenen. Segíts bennünket, hogy felismerjük akaratodat, és munkatársaidként végezzük a ránk bízott szolgálatot. Légy mindazokkal, akikre a vezetés felelősségét bíztad. Add, hogy átérezzék a tőled kapott feladat súlyát és felelősségét. Intsd őket igéd és lelkiismeretük által, hogy ne éljenek vissza hatalmukkal, hanem azzal minden embertársuk, a társadalom és az egész teremtett világ javára tudjanak élni. Urunk! Szavad, amely Igédben és az igehirdetésben eljut hozzánk, az élet szava. Kérünk egyházadért és mindazokért, akik egyházadban igédet hirdetik: adj nekik bölcsességet. Add, hogy mindig tisztán és igazán adják tovább a rájuk bízottaknak azt, amit Szentlelked által kijelentesz. Szent egyházad minden tagjának adj tiszta látást, bölcsességet és bátorságot ahhoz, hogy szóljanak, amikor szólni kell, és hallgassanak, amikor hallgatni kell. Ne engedd, hogy hamis tanítások fertőzzék életünket és veled való kapcsolatunkat. Adj bölcsességet a pedagógusoknak és mindazoknak, akikre a tanítás nehéz feladatát bíztad! Segítsd őket, hogy mindig megtalálják a rájuk bízottak szívéhez vezető utat. Légy a tanulókkal is! Add, hogy bölcsen fogadják a feléjük áradó információkat. Segítsd őket, hogy meg tudják különböztetni azt, ami a javukra van, attól, ami árt. Őrizd meg őket a kísértések között, és ne engedd, hogy azokat, akiket a keresztség által gyermekeiddé fogadtál, elcsábítsa e világ fejedelme. Áldd meg a házastársakat és a családokat! Add, hogy betöltsék hivatásukat teremtett világodban. Segítsd, hogy tisztességgel és becsülettel végezzék munkájukat, egymást szeressék és becsüljék. Add békességedet is, hogy az ellentéteket, viszályokat a tőled kapott bölcsességgel és világossággal tudják megoldani. Légy mindazok támasza, akik segítségre szorulnak. Légy társa az egyedül lévőknek, orvosa a betegeknek. Légy a haldoklók reménysége és a gyászolók vigasztalója. Erősítsd a bizonytalankodókat, és bátorítsd a kételkedőket. Szenteld meg és újítsd meg gyülekezetünket és egész anyaszentegyházadat, hogy sóként és világosságként éljen és szolgáljon a világban a te dicsőségedre és embertársaink javára az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. Példaképek A deheroizálás korszakában élünk, amikor a történetkritikai vizsgálódások során szertefoszlanák az eszményképek: az ideálokról is kiderül gyarlóságuk, a nagyokról kicsinységük. Persze ismerjük az ezzel ellentétes igyekezetét is, amikor arra próbálnak rávenni minket, hogy mesterségesen idealizált példaképeket kövessünk. Az eredmény: fanatikus őrület vagy gúnyos mosoly. Az is előfordul, hogy valaki rajongó lelkesedéssel keres magának ideált, aztán keserű csalódás éri. így vagy úgy, baj van a példaképekkel. A legnagyobb probléma talán mégis az, hogy a példaképekkel együtt elveszítettük a biztos célt, a tudatos életirányt is. Sodródunk és sodortatunk. Rengeteg tétova, lődörgő embert láthatunk. Ebben a helyzetben szólít meg minket Péter apostol egyszerű szava: „Krisztus (...) példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek.” (lPt 2,21) Nem csak egy lelkes tanítvány rajongása ez, aki követendő példaképnek tekinti mesterét. Jézus maga is ezt mondta élete utolsó estéjén: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. ” (Jn 13,15) A történelem folyamán Jézus példáját is sokan megkérdőjelezték. Már a kortársak megpróbálkoztak Jézus deheroizálá- sával - azt híresztelték róla, hogy részeges, eszelős, hogy az ördöggel cimboráivá félrevezeti a népet és azóta is többen megkísérelték megtörni nimbuszát. Ám Jézus példáját továbbra is emberek ezrei tartják vonzónak és követendőnek. Jézus azonban nemcsak példát adott nekünk, hanem az életét is odaadta értünk, hogy életünk ne sodródjon céltalanul. Kövessük az ő nyomdokait, hiszen ő célhoz juttatja életünket. Madocsai Miklós • •••SAROK—MUSICA SACRA XIII. 3 g O O' 3 Vallomás a szent zenéről Mit jelent számomra a musica sacra? A válaszom egyszerű és tömör: mindent. Az életet. A szent zene egész életutamat végigkíséri. Gyermekkoromban a templomban legelőször az orgonazene ragadott meg. Otthon apám harmóniumán próbáltam meg utánozni mindazt, amit ott hallottam. Első iskolai sikereim is a zenéhez fűződnek: hittanórán a korálokhoz második szólamot énekeltem, és ez a hittantanáromnak nagyon tetszett. Diákköri keresetem a temetési kórusban való éneklésből, majd a fasori és Deák téri templomban való helyettesítésekből származott. A Lutherániában való éneklésnek fiatalkorom legnagyobb élményeit köszönhetem. Itt ismertem meg a feleségemet is. Abban az elhatározásomban, hogy a teológiára jelentkeztem, nagy szerepe volt egyházzenei kötődésemnek is. A teológián a kollégiumi ellátás díját harmóniumta- nítással váltottam ki. Cinkotai segédlelkészi szolgálatom legkedvesebb emlékei a gyülekezeti énekkarral való munkához és első orgonatervem megvalósulásához fűződnek. A zeneakadémia elvégzése után visszatértem a Lutherá- niához, amelynek negyven évig voltam zongora- és orgonakísérője a próbákon és a szolgálatok során. Ekkortól vált igazi hivatásommá az egyházzene. Deák téri segédlelkészként és orgonistaként a két szolgálat összefonódott, és egyenrangúvá vált számomra. Bár idővel az egyházzenei szolgálat minden energiámat lekötötte, mégis úgy tekintettem e hivatásra, mint a lelkészi munka egyik formájára, mely éppen úgy Isten országát szolgálja, mint az igehirdetés. Lelkészi elkötelezettséget érzek minden egyházzenei munkaterületen, legyen az orgonálás, kántorképzés, a teológusok oktatása, a rádióban hallható evangélikus félórák zenei szerkesztése, orgonák istápolása, az új hangszerek születése körüli bábáskodás, vagy kiadványok szerkesztése. Ezek a szolgálatok nem csupán életem keretét jelentik, hanem igazi tartalmát is. És mennyi lelki örömmel ajándékoz meg az Úr a szent zene szolgálata közben! Amikor látom a ragyogó gyermekszemeket, amint kezük alatt megszólal az orgonán az első korái. Amikor észreveszem, hogy a szent zene szerelmesévé válik egy-egy fiatal, és boldogan választja azt élethivatásának. Amikor a gyülekezet megérti az orgona szavát, és ugyanazzal a lendülettel énekli a koráit, amilyennel az az én lelkemben megfogant. Nem is szólva azokról a pillanatokról, amikor egy-egy új hangszer először szólal meg úgy, ahogyan Isten kegyelméből megálmodhattam. Sokan mondták már: jó nekem, mert ha bánatom van, csak odaülök az orgonához, és eloszlik a gond. Sajnos ez nem így van. Ha hangszerhez ülök, csak gyakorlás céljából teszem, mert mindig van tanulnivalóm. Ez pedig fáradságos munka, fizikailag és szellemileg is megterhelő. Sok figyelmet kíván, és sok keserűséggel is jár, ha lassan érik meg a kezem alatt egy-egy mű. Valami más jelenti az örömöt. Az, hogy szolgálhatok a gyülekezetnek a megtanult orgonaművei, és a felcsendülő muzsika Isten magasztalására indítja a gyülekezetei. Ha ez megtörténik, megérzi az orgonapadon ülő. Nem volt hiábavaló a fáradság! És ugyanazt a csodálatot érzem én is, mint a zsoltáros:,, micsoda az ember ”... Micsoda az ember, hogy Istentől kapott képességeit felhasználva megépítette az orgonának nevezett bonyolult hangszert; és milyen kincseket adott az Úr azoknak, akik megalkották a nagyszerű prelúdiumokat, fantáziákat! Aki ebbe belegondol, csak leborulva imádhatja a Mindenhatót! De a musica sacrán keresztül még ennél is többet kapok az Úrtól: lelki kincseket. Az istentiszteleten egy lehetek szent gyülekezetével. Ez szeretetközösséget és hitközösséget is jelent. Az énekek a hitemet erősítik. El is szomorítanak, ha bűneimre mutatnak rá, de meg is vigasztalnak, ha bűnbocsánatot hirdetnek. Felmelegítik a szívemet a Jézus iránti szere- tetre, és megerősítenek abban, hogy részese vagyok az örök életnek. Figyelmeztetnek arra: a mi énekünkkel együtt egy másik gyülekezet is énekel. A szentek gyülekezete, akik már az Úrhoz tértek. Micsoda kettős kórus! Ennek lehetek majd a részese - szeretteimmel együtt - magam is. Van-e ennél boldogabb élet? Számomra bizonyosan nincsen! Trajtler Gábor ♦
