Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-08 / 6. szám
2004. FEBRUÁR 8. - 3. oldal Evangélikus Élet Lelkésziktatás a hűség városában Az egyházi esztendő vízkereszti időszakának utolsó szombatján, január 31-én délután az ősi soproni templomban iktatta be hivatalába Jankovits Béla, a Győr- Soproni Egyházmegye esperese Hegedűs Attilát. Személyében a bonyhádi gimnázium egykori iskolalelkészét hívta meg a gyülekezet a második lelkészi állás betöltésére. A beiktatási istentisztelet útravaló igehirdetését Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte, aki a vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap óegyházi lekcióját, Jézus megdicsőülésének történetét (Mt 17,1-9) választotta prédikációja alapjául. Hangsúlyozta, hogy Jézus dicsősége nem mindenki számára megtapasztalható erő, hatalom. A lelkészek, igehirdetők küldetése fény és világosság: kötelességük a Megváltó szeretetét, hatalmát és erejét hirdetni. A püspök arra kérte szolgatársát is, hogy legyen Jézus fényhordozójává. Ugyanakkor feltette a kérdést is: vajon mi nem tehetünk-e arról, hogy sokan nem látják Jézus dicsőségét? Sok mindent elvárnak a lelkésztől, és ezek között gyakran háttérbe kerül az, amiért küldettünk - folytatta a püspök. - Nekünk Jézus igényeinek kell megfelelnünk. Jézus kézen fogja tanítványait, és levezeti őket a völgybe. „így vezet téged is életed völgyeibe, mert szolgálatunk nagy része a völgyekben zajlik, és ezért csak Jézus nevében végezhetjük azt” - mondta Ittzés János. Végezetül azt kívánta, hogy Isten adjon a fiatal lelkésznek „hegycsúcs-élményeket”, hogy a völgyekben is fel tudja emelni tekintetét, és bízni tudjon őbenne. A beiktatott lelkész Mt 11,28 szavaival lépett az ősi templom szószékére. Németül is elmondott igehirdetésének vezérszava a megtiszteltetés volt. Mint kiemelte: elsősorban nem azt tartja megtiszteltetésnek, hogy abban a városban szolgálhat ezután, ahol Magyarországon először szólalt meg az ige Luther tanítása szerint. Nem is azt, hogy nagy elődök nyomdokain járhat, vagy azt, hogy a gyülekezet tagjainak bizalma őfelé fordult. Számára az a legnagyobb megtiszteltetés, ha akadnak olyanok, akik elfogadják tőle Isten vigasztaló szavának üzenetét. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen Kebelei Ferenc, a soproni gyülekezet felügyelője köszöntötte a megjelenteket. Majd Jankovits Béla esperes arról emlékezett meg, hogy három évtizeddel ezelőtt találkozott először az akkor még kisgyermek Hegedűs Attilával,, akinek édesapját követte a Tolna megyei Tengelic lelkészi állásában. Ezúttal az egyházmegye vezetőjeként a lelkésztársak köszöntését is hozta, akik szintén várakozással tekintenek a fiatal lelki- pásztor szolgálatára. Walter Dezső polgármester az elvárás szavát emelte ki. Arra kérte Hegedűs Attilát: a történelmi sebeket szenvedett Sopron gyülekezetében úgy végezze munkáját, hogy azzal az egész város javát szolgálja. A finn testvérgyülekezet lelkészének köszöntése után Ittzés János püspök zárta a felszólalások sorát. Pásztori szeretettel azt kívánta a lelkésznek és az egyházközségnek, hogy Jézus szeretete és közelsége óvja meg őket az elbizakodottságtól és a kétségbeeséstől. Ha Jézus közelében maradnak, Isten szép és békés jövőt kínál lelkésznek és gyülekezetnek egyaránt. Menyes Gyula Búcsú az evangélizációtól? Az evangélizáció érdekes szolgálat. Hogy ki mit ért rajta, az egészen eltérő lehet, hiszen annyi módszer, stílus és kegyesség van. Egyházunkban úgy tűnik, hogy az evangélizáció az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) egyesület birtokában van. Ok uralják az egyik legjelentősebb konferencia-központot, a piliscsabai Béthelt. Igaz, nem az ő tulajdonuk, a hétvégi kerületi evangélizációra mégis csak püspöki közbenjárással sikerült ott helyet kapni. Annak ellenére így történt, hogy az otthont az országos egyház tartja fenn, és a program a szabályos kerületi munkaprogram előre eltervezett eleme volt. A lelkészevangélizáció végül kedvesen megtűrt alkalom lehetett az EKE gyermekprogramja mellett. Valójában a kerületi evangélizáción is két, egymástól idegen - természetesen szeretetben felvállalt - stílus jelent meg. A személyes történeteken alapuló hétköznapi élmények hangulatos bizonyságtétele és a nehéz fajsúlyú lutheri teológia. Mind a kettő azzal a szándékkal, hogy evangélizációvá váljon. Nem kérdés, hogy melyik volt a könnyebben fogyasztható. Az viszont igen, hogy melyik volt az igazán evangélikus. Az előadás során kiderült, hogy a stílus teológiát is takar. Az EKE sok tagja evangélikus, de a stílus erősebbé vált, mint az evangélikus tartalom. Lehetséges, hogy egyházunk átadta az evangélizációt az EKE egyesületnek? Akkor az evangélizáció - stílussá vált. Az EKE stílusává. A nem tipikusan evangélikus EKE stílusává. Elveszett ugyanakkor annak a vágya, hogy az egyház az EKE-től függetlenül is evangéltáló egyház legyen. Olyan, amelyben nem a stílus, hanem a cél a lényeg: a Krisztusban megjelenő Isten elé állás személyessége. A múlt hét végi lelkészevangélizáción a kerület lelkészeinek mintegy tizede vett részt, fényesen igazolva azt, hogy nincs szükségük evangélizációra. Hadd legyen tehát az evangélizáció az EKE egyesületé! Koczor Tamás Szebik Imre püspökünk 65 éves Isten éltesse püspökünket! Ad multos annos! - ahogy a régiek köszöntötték egymást, vagyis még sok esztendőt kívánunk Isten ajándékaként. A püspök is ember, nem csak ember, hanem ember, és ez már minősítést jelent: nem emberfeletti ember, de nem is „ember alatti lény”. Isten teremtménye, csodálatosan megkülönböztetett gyermeke. Ember, olyan, mint mi valameny- nyien. Ha tudná a kedves Olvasó, hogy az elmúlt évszázadban mennyit vitatkoztak különböző keresztény felekezetekben teológusok és egyházi vezetők, mit is jelent a püspöki tiszt, a szolgálat, talán nem is olvasná tovább ezeket a sorokat. Uralkodás lehetősége-e, vagy nehéz, felelősségteljes feladat? Keleti ortodoxok, római katolikusok, anglikánok, reformátusok és evangélikusok saját tradíciójuk szerint mást és mást értenek a püspöki szolgálaton. Nem beszélve arról, hogy az utolsó fél évszázadban a véleményekben elmozdulás is történt: ma már a római katolikusok a püspök igehirdetői szolgálatát és a szentségek kiosztását egyaránt fontosnak tartják, a presbiteri rendszert alapvetően elfogadó reformátusok számára pedig a püspöki szolgálat gyakorlása a természetes sok helyütt. Először azt gondoltam, nekem az a feladatom, hogy a teológia felől közelítsem meg, majd aprólékosan elmagyarázzam, mit tartunk a püspöki tisztről mi, a párbeszédben részt vevő teológusok. Ehelyett azonban egy beszélgető- társam azt ajánlotta, olvassuk el, mit mond Pál apostol fiatal szolgatársának, Timóteusnak (lTim 3,1 kk.). Ha megnézzük a szót - amelyet még ma is „püspökinek fordítanak - az eredeti szövegben, akkor felügyelőt, felvigyázót találunk. (A más nyelvű új fordítások nem is a püspök szót használják.) Én azonban most valójában nem az országos felügyelőt köszöntőm. Arról szeretnék szólni, mit várnak ma gyülekezeteink a püspöktől. Szinte mindent: legyen jó vezető, pásztor, aki gondját viseli a rábízottaknak; pásztor, akit követni lehet. Értsen jól a mai világ jelenségeihez. Legyen otthon pénzügyekben és műszaki kérdésekben egyaránt; képviselje az egyház érdekeit a társadalomban és az állami vezetők között. Jól forgolódjon más felekezetekben is egyházunk érdekében. Minél több gyülekezetben prédikáljon rendszeresen, mégpedig érthetően és jól. Ismerje papjait és a gyülekezeteket, legalább a saját kerületében. Értsen a zsinaton folyó törvényalkotáshoz, és a törvényeket érvényesítse, akár egyházi bírósági úton is. Vigyázzon családjára, és járjon elöl a hitben, szeretetben és reménységben. Legyen szerény az anyagi javak tekintetében is. Legyen kollegiális viszonyban püspöktársaival és az elnökséggel, értsen a mai teológiai kérdésekhez. Legyen gondja az utánpótlásra. Paptársainak segítője, ne pedig rendőre legyen. Legyen kivehető „arcéle”, egyénisége. Ismerje a történelmi egyházak gyakorlati és teológiai kérdéseit - és így tovább. Vajon megfelelhet-e egyetlen ember mindezeknek az elvárásoknak? Hiszen a püspök is csak ember. Most használatos Agendánkban olvassuk a következőket: „A lelkészavatás nem a hívők egyetemes papságának átruházása, hanem az apostoli küldetés továbbadása.” (így tehát az apostoli szolgálat folyamatosságát biztosítja.) „A lelkészavatás nem emeli a lelkészt a hívek fölé egy magasabb papi rendbe (...), hanem nagyobb felelősséget és szolgálatot bíz rá.” Ez fokozott mértékben érvényes a püspökre is. Nagyobb felelősség és nagyobb feladat gyakorlása csak úgy lehetséges, ha a püspök nincsen egyedül, ha a gyülekezetek imádsága, bizalma kíséri, továbbá ha benne is tudatosul, hogy Jézus ígérete, bátorítása érvényes őrá is: Jézus adja a Szentleiket, és szolgáival marad a világ végezetéig. A püspök ember, de nem magányos ember, nem élheti át a „hosszútávfutó magányosságát”. Egy ilyen születésnapi köszöntéskor szeretettel emlékeztetem az egyház népét, hogy könyörögjön püspökeiért: Urunk adja szívükbe és ajkukra az Igét, hogy építhessék az egyházat. Kérem a püspököket - Szebik püspök urat is -, ezentúl is vigyázzanak az evangélium hirdetésére, őrködjenek egyházunk jó rendje és egysége fölött, és naponta imádkozzanak szolgatársaikért, ahogy erejükből telik. Számomra fontos, amit a svéd evangélikus egyház rendjében olvashatok. Eszerint a püspöknek mindennapos kötelessége, hogy imádkozzék népéért: „A püspöknek hivatali feladata, hogy Krisztus szolgájaként éljen, legyen jó pásztora nyájának, vigyázással és bölcsességgel szolgálja az egységet Krisztusban; az egyház építése és Szentiélekben való megújulása legyen imádságának a tárgya, hogy Isten szeretete láthatóvá legyen a világban.” 1997-ben Jonas Jonson strängnäsi püspök szerkesztésében kiadtak egy imádságos könyvet a 14 svéd püspök közreműködésével. A kötetnek - a 139. zsoltár 11-12. verse alapján - a Még maga a sötétség is világosság Istennél címet adták. Van sötétség Svédországban is, Magyarországon is, szerte a világon. Jézus Krisztus azonban azért jött, hogy a sötétségben is világítson. Érdemes lenne püspökeink kezébe adni ezt az imádságos könyvet. Nincs kétségem afelől, hogy a mi püspökeink is imádkoznak gyülekezeteinkért, lelkészeinkért és gyakran emberfelettinek tűnő szolgálataikért, az egyház népével együtt. Az imahét után így kívánok imádságos szeretettel Szebik Imre püspökünknek gazdag áldást, bölcsességet, sok örömöt, jó kedvet, fizikai és szellemi erőt, bátor döntéseket, és sok türelmet következő szolgálataihoz. Id. Hafenscher Károly Révfülöpön ülésezett a liturgiái bizottság Az elmúlt héten, január 28-30. között tartotta idei rendes ülését az Agendaszerkesztő és Liturgiái Bizottság. Az egyházunk közgyűlése által felállított testület értékelte a harmadik próbafuzet kiadása nyomán érkezett reakciókat, és meghatározta a jövőbeli munka lehetséges irányvonalát. A bizottság tagjai péntek délelőtt találkoztak a próbafüzet „tesztelését” végző gyülekezetek küldötteivel. (Jövő heti számában az Evangélikus Elet is részletesen foglalkozni kíván a liturgikus reform kérdéseivel.) ' MEGHÍVÓ az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelőinek és lelkészeinek találkozójára Időpontja: 2004. február 28., délelőtt 10 óra. Helye: az Aszódi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti terme (Aszód, Szontágh lépcső I.). A résztvevők útiköltségét megtérítjük. Kérjük, hogy részvételi szándékukat 2004. február 20-ig jelezzék az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában. Testvéri szeretettel: Benczúr László D. Szebik Imre kerületi felügyelő püspök
