Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-28 / 48. szám

10. oldal - 2004. NOVEMBER 28. Evangélikus Élet A kaftános fejedelem Háromszáz éve halt meg Thököly Imre A Wesselényi-féle összeesküvés ürügyet adott 1. Lipót császárnak a magyar önálló­ság teljes eltörlésére, a nyílt abszolutiz­mus bevezetésére. Az országot császári zsoldos katonaság szállta meg. A császár felfüggesztette a magyar alkotmányt, és Ampringer János Gáspárt, a német lovag­rend nagymesterét 1673-ban kinevezte Magyarország kormányzójává, székhe­lyéül Pozsonyt téve meg. Ez a nyílt kato­nai kormányzat a legvadabb önkényt, ter­rort jelentette, és a legnagyobb nyomorú­ságot hozta hazánkra. A császár és katonai kormányzata mindent elkövetett az ország kifosztása és értékeinek, kincseinek meg­szerzése érdekében. 1. Lipót abszolutizmusával együtt járt az ellenreformáció további erősödése. Az „összeesküvő” magyarok és protestánsok megbüntetésére rendkívüli törvényszékeket állítottak fel. Ezek koholt vádak alapján, a védelem és a tanúk meghallgatása nélkül ítélkeztek. Céljuk a katolicizmusnak a megfélemlítés és az erőszak általi terjesztése, valamint a császári kincstár és a katolikus egyház vagyonának a gyarapítása volt. Az érsek a protestánsok és a magyar hazafiak üldözését Szelepcsényi György esztergomi érsek-prímás személyesen irányította Kollonics Lipót és Bársony György püspökök segítségével. A protestáns templomokat elfoglaltatta a katonasággal és a jezsuitákkal, a lelkipásztorokat elüldözte vagy példátlan kegyetlenséggel elfogatta, és sokat gálya­rabságra juttatott. A végvárakban szolgálatot teljesítő magyar katonaságot a császári udvar „megbízhatatlannak” nyilvánította, majd zsold és végkielégítés nélkül szélnek eresztette. Az idegen zsoldosok fosztogatásainak és az ellenreformáció türelmetlensé­gének kitett s annak ellenszegülő jobbágyok tömegesen menekültek el falvaikból. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétellel gyanúsított vagy megvádolt földesurak, a birtokuktól megfosztott, elűzött jobbágyok, a kifizetetlen vagy a szol­gálatból elbocsátott végvári katonák, a hazafias érzésű nemesek és a vallásuk miatt bujdosni kényszerült protestánsok mind-mind az erdélyi határszélen gyülekeztek; Apafi fejedelemtől és a töröktől reméltek támogatást. Ide menekültek a telkük elha­gyására kényszerült jobbágyok is. A jobbágyok és a bujdosók fegyveres támadásokat indítottak a császári katonaság ellen, és ott ártottak nekik, ahol csak tudtak. Azokat a magyarokat, akik I. Lipót pártján voltak, a bujdosók nem tekintették többé magyar­nak, hanem - a német zsoldosokhoz hasonlóan - labancoknak nevezték őket. A buj­dosókat kurucoknak nevezte a nép. A nemzetközi jelentőségűvé vált kurucmozgalmat, az erdélyi fejedelem, a török, sőt XIV. Lajos francia király is támogatta. 1678-ban „A szabadságért és igazságért!” jelmondattal, Thököly Imre vezetésével megindult a kurucok támadása I. Lipót csá­szár és katonai kormányzatának a rémuralma ellen. Az ifjú Thököly hatalma 1683-ban teljesedett ki: a szabad királyi városok, a bá­nyavárosok, a nemesség és a jobbágyság hozzáfűzte szabadságának, boldogabb jövő­jének reménységét is. Thököly a sikerein felbuzdulva végső csapást akart mérni a Habsburgokra. Szövetséget kötött a törökkel, de ez a szövetség végül az ő bukását jelentette. A török elfogatta Thökölyt, és bilincsbe verve Konstantinápolyba hurcol­ta. Visszatérési kísérletei eredménytelenek voltak. Nikomédiában halt meg 1705. szeptember 13-án. Száműzetésében osztozott felesége, Zrínyi Ilona sorsában. Földi maradványait a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra. A török haderő Bécsnél vereséget szenvedett a Sobieski János lengyel király által vezetett, a lengyel, a Habsburg-, a pápai, a velencei és a nápolyi hadakból egyesített hadseregtől. Az ezt követő hosszas háborúskodás után hazánk felszabadult a török uralom alól. A kurucok egy része a császárhoz pártolt, a török haderők veresége pedig Thököly mozgalmának a végét is jelentette. A török kiűzésében nagy lelkesedéssel vettek részt a magyarok is: a végvári vité­zekkel sokan együtt harcoltak a török ellen Thököly volt kurucai közül is. A magyar­ság nagy reményeket fűzött a török uralom megszűntéhez. Népünk azonban keserve­sen csalódott ebben a reménységében: a török kiűzése, a császári seregek beözönlé- se nem a felszabadulást, hanem még a töröknél is kíméletlenebb megszállást jelentet­te számára. Új lendülettel folyt tovább az ellenreformáció. A török hódítók helyére a Habsburg-gyarmatosítók léptek. Thököly történelmi szerepét nagyra értékelve országszerte utak, utcák, terek vise­lik nevét. Dr. Barcza Béla ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. november 28. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., megemlékezés házassági évfordulókról) D. Szebik Imre; du. 6. (vesperás) Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Paál Gergely; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátazenés) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (úrv., szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv., gospel istentisztelet az Egígérő gospelkórus szolgálatával); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Kézdy Péter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 4L de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., templomszentelési) Schulek Mátyás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ADVENT 1. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap lekciója: Mt 21,1-9; az ige­hirdetés alapigéje: Ézs 63,15-17 vagy Ézs 55,6-11. ÉNEKEK: 131, 141. Evangélikus istentiszteletet közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán november 28-án, vasárnap 10.04-kor a székesfehérvári evangélikus templomból. Igét hirdet Bencze András esperes. Összeállitotta: Boda Zsuzsa Aki csak Krisztusban tudta megszeretni az Istent IVenter Eiert nem tartozik a gyakran idézett 20. századi teológusok közé, mint például Barth (+1968), Bonhoeffer (+1945) vagy Bultmann (+1976). Ennek - egyik - oka talán az, hogy nem szállt kritikusan szembe a német nemzetiszocia­lista állammal, jóllehet soha nem volt a náci párt tagja. Sőt idővel tudatosan tá­vol tartotta magát az „őrült cézárizmussá” vált nácizmustól. Tanítványai és ba­rátai „az egyház tanítójaként” tisztelték és becsülték őt. Szász evangélikus családból származott, a Halle melletti Heldrungenben látta meg a napvilágot 1885. augusztus 19- én. Teológiai (illetve bölcseleti és jogi) tanulmányait Breslauban, Erlangenben és Lipcsében (1906-1910) végezte. 1910-ben a filozófia, egy évvel később a teológia doktorává avatták Erlangenben. Az első világháború alatt tábori lelkész­ként működött. 1919-től a Porosz Evan­gélikus Egyház teológiai szemináriumá­nak igazgatója volt Breslauban. 1923- ban meghívást kapott Erlangenbe. Elő­ször mint az egyháztörténet, később (1932-től) mint a dogmatika és a teoló­giatörténet professzora tanított egészen 1953-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ezt kö­vetően sem tétlenkedett, az óegyház Krisztus-értelmezésével foglalkozó ku­tatásait azonban már nem tudta befejez­ni. Ötven évvel ezelőtt, 1954. november 21-én hazahívta Teremtője. Werner Eiert (1885-1954) Eiert óriási teherbírással megáldott, igazi tudós ember volt, számtalan ko­moly, vaskos kötet szerzője. Érdekelte például a 19. század eleji egyetemes gondolkodás és az evangélikus ke­reszténység kapcsolata (A Schleier­macher és Hegel óta tartó harc a ke- resztyénségért, 1921). A lutheraniz- mus morfológiája HU. (1931/1932) című művében részletesen taglalja az evangélikusság teológiai, világnézeti, szociális tanait és tevékenységét. Dogmatikája nem kevesebb mint hat kiadást ért meg (A keresztyén hit, 1940). Etikája (A keresztyén ethosz) 1949-ben jelent meg. Teológiai gondolkodásának kiinduló­pontja az úgynevezett „reális dialekti­ka”, azaz a törvény és az evangélium határozott szembeállítása. Bűnös lé­tünkből következően a törvénnyel elő­ször úgy szembesülünk, ahogy maga Luther is a kolostorban töltött évek so­rán: a rejtőzködő, haragvó Istennel és annak teljesíthetetlen elvárásaival talál­juk szemben magunkat. A törvénynek eme Istenét képtelenek vagyunk szeret­ni. Csak az evangéliumban Krisztus ál­tal megbékélt Istennel való találkozás ébreszthet igazi hitet és szeretetet a szí­vünkben. Ugyanígy az evangélium által születhet meg a „kegyelem vezérelte ethosz” is, amely többé már nem a tör­vény követelése miatt, hanem Isten gye­rekeinek szabadsága által cselekszik. Ezzel a szabadságpátosszal, valamint a hitélmény hangsúlyozásával Elért tuda­tosan vállalta a reformációval való kö­zösséget ugyanúgy, mint a kora 19. szá­zadi filozófiával (Fichte) és teológiával (Schleiermacher). Befejezésül álljon itt egy fontos és so­katmondó gondolat a tudós és valóban nagy formátumú történésztől és dogma­tikustól: „Úgy vélem, az a legfontosabb, hogy az ember mindenkor - életben s halálban - tudja és vallja, hogy Isten előtt megigazult, és hogy megértse, mi­ért Krisztus és csakis ő jelenti az Isten előtti megigazulást.” Blázy Árpád Környezet-egészség nap a győri Péterfy Sándor evangélikus iskolában Ki ne olvasott volna mostanában szomorú statisztikai adatokat a lakosság, ezen belül az iskoláskorú népesség egészségi állapotáról? Ki ne bosszankodna kör­nyezetünk szennyezettsége, elhanyagoltsága miatt? Kit ne töltenének el félelem­mel az élelmiszerek összetételére vonatkozó újabb és újabb riasztó információk? Mindezt felismerve a diákok nevelése és a környezet védelme iránt elkötelezett pedagógusok - a törvényi előírásoknak is eleget téve - az elmúlt tanévben meg­alkották környezeti nevelési programjukat. Ennek kiemelt állomása volt az is­kolánkban megrendezett környezet-egészség nap októberben. Kérésünkre a diákok kivételesen regge­lizés nélkül érkeztek az iskolába, hiszen az ebédlőben egészséges, esztétikus, öt­letesen összeállított és tálalt reggeli ör­vendeztette meg őket. A nap további ré­szében barna kenyérből készült szendvi­csek és számtalan ételkülönlegesség várta a diákokat a biobüfében, melyet rendhagyó módon az egyik osztály üze­meltetett. A vásárlók különleges teákat ihattak kedvenc, otthonról hozott bögré­jükből. A sokat vitatott kínálatú iskolai büfé is arculatot váltott erre a napra. Pultjából eltűntek a csokik, a cukrozott, szénsavas üdítőitalok; helyettük sok tej és kakaó fogyott. A nap folyamán számtalan meghívott előadó foglalkozott az osztályokkal. A tanulók előadást hallhattak a vitaminok­ról és a megfelelő szájápolásról is. Fon­tos, hogy a gyerekek már egészen kicsi korukban megtanulják, hogy mit miért érdemes enni - erről beszélt nekik az is­kolaorvos. Az ökobusz az ember kör­nyezet iránti felelőtlen, lelkiismeretlen magatartásával szembesítette a látogató­kat. Az iskola szomszédságában felállí­tott, különleges jármű nagy hatással volt gyerekekre, felnőttekre egyaránt. A to­vábbiakban a korosztályoknak megfele­lően foglalkoztak az előadók a diákok­kal. A természetgyógyász, a szülész-nő­gyógyász szakorvos, a kineziológus, a reflexológus és az orvos-informatikus saját szakterületét bemutatva ötleteket adott arra, hogy miként válhatunk fele­lős, környezettudatos állampolgárokká. Reflexológus beszélt a masszázs gyó­gyító hatásáról - néhány mozdulatot megtanultak a gyerekek, sőt egymáson ki is próbálták őket. A kozmetikus elő­adásából praktikus ismeretekre tehettek szert a tinédzserek. A pszichológus szakember választ adott sok mentálhigi­énés kérdésre. A program egy erdei is­kolát bemutató csoport előadásával foly­tatódott. A természeti környezet kínálta tanítási-tanulási folyamat sokakat érde­kelt. Az orvos-informatikus elrepített minket a modem kutatások világába; ér­dekes volt hallani az orvostudomány jö­vőjéről. Örömmel tapasztaltuk, hogy az előadást követően néhány diák pályavá­lasztási gondjainak megoldásához is ka­pott ötleteket. A nap további részében a kisebbek sportvetélkedőkön vehettek részt, illetve salátát is készíthettek. A gimnazisták egy rövidfilmet tekintettek meg a rák korai felismerését szolgáló önvizsgálatokról. Zárásképpen minden osztályunk kitöltött egy életkorának megfelelő egészségtesztet. Osztályon­ként a legjobb eredményt elért három diák „egészséges” ajándékokat kapott. Az iskolai egészségfejlesztés az iskola egész életébe, mindennapjaiba beépülő tevékenység, amely a pedagógusok és a tanulók egészséggel kapcsolatos ismere­teinek bővítésére, korszerűsítésére, vala­mint a fizikai és a pszichoszociális kör­nyezet egészségtámogató jellegének erő­sítésére irányul. Természetesen fontos, hogy mindebből a szülők is részesülje­nek. így a délután folyamán meghallgat­tuk vendégünknek, az evangélikus egy­ház országos felügyelőjének, dr. Frenkl Róbert orvosprofesszornak az előadását. A professzor a gyerekek egészséges fej­lődésével kapcsolatos szülői felelősség- vállalásról beszélt. Örömmel töltött el bennünket, hogy a remek előadást köve­tően a szülők éltek a kérdésfeltevés lehe­tőségével. A rendezvény utáni osztályfőnöki órán egy kérdőív segítségével kikértük a diákok véleményét a mozgalmas napról. Sokan írták azt, hogy nem volt olyan előadás, amelyik ne tetszett volna. A ta­nulók szeretnék, ha az iskolai rendezvé­nyeken a későbbiekben csak barna ke­nyérből készült szendvicsek lennének. Nagy sikere volt a biobüfének. Néhá- nyan a zsúfoltság miatt nem is fértek be a különleges falatozóba. Mindenki me­sélt a családjának is az egészségnapról. Jó néhányan megköszönték a tanárok szervező munkáját, és kérték, hogy gyakrabban legyenek hasonló progra­mok. Bízunk benne, hogy a győri evan­gélikus iskola egészségnapi rendezvé­nye felnőtteket, gyerekeket egyaránt megszólított. Hiszen a teremtett világ értékei iránti felelős magatartást, a természeti és az épített környezet szeretetét és védelmét, a környezetkímélő, takarékos életvitelt elsajátítani egyik legszebb, legidősze­rűbb feladatunk. Péntek Szilvia Fekete Gyula felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents