Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-28 / 48. szám

2004. NOVEMBER 28.-11. oldal Evangélikus Élet e® üzenet az Ararátról rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla KÖNYVAJÁNLÓ Felelősségünk a teremtett világért Egyházi dokumentumok az ökológiai válságról Két hónapja látott napvilágot a Védegylet füzetek hatodik darabjaként az ökoló­giai válsághoz kapcsolódó egyházi dokumentumok gyűjteménye Felelősségünk a teremtett világért címmel. A hiánypótló kiadvány közel kétszáz oldalnyi válo­gatott szöveget tartalmaz, melyek nagy része eddig még nem jelent meg magyar nyelven. Sokak számára talán már nem szokat­lan az ökológia és a teológia kapcsola­táról beszélni. Azt azonban bizonyára kevesen tudják, hogy az ökológiai vál­ság kérdéseivel való szembenézés nem új keletű az egyes egyházak életében, hiszen több évtizede zajlik evvel kap­csolatban a párbeszéd. Az elemzés teo­lógiai síkon kezdődött, és abból a felis­merésből indult ki, hogy a keresztény ember - hitéből fakadóan - felelős a teremtett világ megőrzéséért. Elmond­hatjuk, hogy a különböző felekezetek gyülekezetei és közösségei világszerte egyre többet tesznek a mindennapok gyakorlatában is a környezeti problé­mák megelőzése, illetve megoldása ér­dekében. Több kezdeményezés létezik már ha­zánkban is, ezek azonban többnyire egy­mástól elszigeteltek. A témával foglal­kozó, alapvető - főként nemzetközi szinten létrejött - egyházi dokumentu­mok nagy része pedig mind ez idáig nem volt elérhető magyar nyelven. Ezért a Védegylet vallás és ökológia munka- csoportja arra vállalkozott, hogy egy­részt felhívja a figyelmet a nemzetközi munka jelentőségére, másrészt e hiány­pótló kiadvány megjelentetésével segít­se a hazai kezdeményezések kiszélesíté­sét és összehangolását. A szerkesztési munka hátterét és anyagi feltételeinek megteremtését a Védegylet biztosította, az ökumenikus szerkesztőbizottság munkáját pedig Jávor Benedek, a mun­kacsoport vezetője koordinálta. Ezenkí­vül számos segítő hozzájárult - szerző­ként, fordítóként, lektorként - önkéntes munkájával a kötet megszületéséhez. A kiadványban - a felsorolás sorrend­jében - a római katolikus, az ortodox, a református és az evangélikus egyház, valamint a zsidó felekezet dokumentu­mai, nyilatkozatai olvashatók. A szöve­gek az egyházi, felekezeti struktúrák kü­lönbözősége miatt eltérő jellegűek. A kötetet egy rövid tanulmány, az egyes felekezeti részeket pedig bevezető nyit­ja, ezzel is segítve a dokumentumok ér­telmezését. A szövegek nem tekinthetők hivatalos egyházi fordításoknak, ezért az elmélyültebb tanulmányozáshoz az ere­deti szöveg visszakeresése is ajánlott. A források elérhetősége megtalálható a kö­tetben, sőt a kiadvány végén irodalom- és linkgyűjtemény vezeti tovább a téma iránt érdeklődőket. A megjelent, vala­mint a terjedelmi okok miatt kimaradt dokumentumok olvashatók lesznek a Védegylet honlapján is. Reménység sze­rint továbbiak is követik majd ezt a gyűjteményt. A szerkesztők célja az, hogy a kiad­ványhoz minél több egyházi, oktatási in­tézmény hozzájusson, és hogy minden érdeklődő számára könnyen elérhető le­gyen. A kötet megvásárolható a Luther Kiadónál és a Huszár Gál könyvesbolt­ban, valamint gyülekezeti iratterjesztés céljából (de magánszemélyek részére is) megrendelhető a Védegylet irodájától az 1/269-1243 telefonszámon. JCsCs Lelkészek figyelmébe: korrekció a perikóparendben! Sajnálattal jelezzük, hogy máig érthetetlen és megmagyarázhatatlan technikai tévedés miatt hiba csúszott a perikóparend közlésébe. A bibliaolvasó Útmutatóban ugyanis nem a perikóparendnek megfelelő, hanem a C-sorozat régi anyagából került be advent első vasárnap­jától december 31-ig (óév estéig). Püspökeink, akik a liturgiáért - így a perikóparend elrendeléséért is - felelősek, a következő döntést hozták: az említett időszakban mindkét textussorozat tetszés szerint választható és használható. A Lelkipásztor előkészítők a régi (az Út­mutatóban található) sorozathoz adnak segítséget, az EHE Ószövetségi Tanszékének előkészítői pedig az új rendhez. HK-Ol Advent 1. vasárnapja (november 28.) - Lekció: Mt 21,1 -9, igehirdetési alapige: Ezs 55,6-11 vagy Ezs 63,15- 17. Advent 2. vasárnapja (december 5.) - Lekció: Lk 21,25-36, igehirdetési alapige: Mai 3,1 -7a vagy Ezs 2,12.17-20. Advent 3. vasárnapja (december 12.)- Lekció: Mt 11,2-10, igehirdetési alapige: 5Móz 5,6a.7-10 vagy Ezs 12,1-3. Advent 4. vasárnapja (december 19.) - Lekció: Jn 1,19-28, igehirdetési alapige: Zsolt 100,1 -5 vagy Zsolt 24,7-10. Karácsony este (december 24.) - Lekció: Zsid 1,1 -6, igehirdetési alapige: Jn 7, 28-29 vagy Lk 18,17. Karácsony ünnepe (december 25.) - Lekció: Tit 2,11 -14(15), igehirdetési alapige: jn 1,14-18 vagy Mt l,20b-23. Karácsony 2. napja (december 26.) - Lekció: Tit 3,4-8, igehirdetési alapige: Jn 13,34-35 vagy Mt 11,25-30. Óév este-(december 31.) - Lekció: 2Tim 4,(1 -4)5-8, igehirdetési alapige: Mt 9,14-17 vagy Mk 13,32-37. A igehirdetési alapigék közül minden esetben a második helyen soroltuk fel az Útmutatóban lévőt. Január 1 -jétől a kiadott perikóparend érvényes. EBERES Az egészséges emberért KÖRNYEZETI ÁRTALMAK Hideg, borult, esős idő van. Korán reggel állok a buszmegál­lóban. Az úton sorban robognak el közvetlenül mellettem a kipufogójukból hatalmas, fekete fustfelhőt eregető kamio­nok. Az orromat megcsapja a mindannyiunk számára ismerős benzingőz. Hiába lépek hátrébb, messzebb az úttesttől, sem­mit nem használ, nem tudok elmenekülni előle. Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Akár szeretnénk, akár nem, mindannyian ki vagyunk téve azoknak a káros környezeti hatásoknak, amelyek ellen nem tudunk védekezni. Ezek közül csak egy az autók által kibo­csátott káros anyagokkal szennyezett levegő, amelyet nap mint nap beszívunk. De a nem dohányzók ugyanígy szenved­nek a dohányosok mellett a cigarettafüsttől, arról nem is be­szélve, hogy a külső hatások mellett sokszor magunk is káro­sítjuk egészségünket. Van, aki túl sok kávét iszik, van, aki do­hányzik; rohanunk, idegeskedünk, és a táplálkozásunkra sem tudunk mindig odafigyelni. Mindent összevetve rengeteg káros hatás ér bennünket. Az egészséges életmód fontosságáról már mindannyian számta­lanszor hallottunk. Biztosan sokan vannak olyanok, akik igyekeznek egészségesen élni, helyesen táplálkozni, kevés kávét és alkoholt fogyasztani, lemondani a dohányzásról, és többet mozogni. Azonban még ha saját magunk mindent megteszünk is annak érdekében, hogy kizárjuk az életünkből a káros hatásokat, sajnos a körülöttünk lévő világot nem tud­juk befolyásolni, így naponta érnek bennünket a környezeti ártalmak. A Béres Gyógyszergyár Rt. új terméke, az Antiox Vitai filmtabletta tartalmazza az alapvető antioxidánsok optimá­lis kombinációját. Az antioxidánsok gátolják a civilizációs életformánkkal együtt járó környezeti ártalmak (lég­szennyezettség, káros UV-sugárzás) és a helytelen életmód hatására a szervezetben létrejövő, sejtkárosító oxidációs fo­lyamatokat. Ezáltal az antioxidánsok hozzájárulnak a szer­vezet egészséges működéséhez és az öregedési folyamatok lassításához. Az Antiox Vitai filmtabletta összetétele tudományosan megalapozott, a tabletta az antioxidánsok klinikailag igazolt, megfelelő kombinációját tartalmazza. Alkalmazása javasolt fokozott fizikai megterhelés, jelentős szellemi igénybevétel, feszült, felfokozott életmód esetén, valamint egyes, az egész­ségre ártalmas tényezők (például környezetszennyező anya­gok) hatásaival szembeni védekezőképesség fenntartásához, rendszeres kávéfogyasztáskor, a betegségeket követő felépü­lés időszakában, illetve - kúraszerűen alkalmazva - a szerve­zet egészséges működéséhez. evél&levé Emlékezés Gajdács Pál evangélikus lelkészre A tótkomlósi evangélikus gyülekezet november 14-én hálaadó istentiszteleten vett részt a galántai testvérgyülekezet harminchárom tagjával együtt. Vendégeinket elkí­sérte lelkipásztoruk, Jaroslav Mlynár és felügyelő asszonyuk, Maria Zahorcova. A lelkészi szolgálatokat Szpisák Attila országos szlovák lelkész, Balogh András tót­komlósi és Jaroslav Mlynár galántai lelkipásztor végezte. A közös éneklés, az imák és az áldás elmondása után egy márványtábla leleplezé­se és megáldása következett. A templom délkeleti falán, a torony tövében elhelyezett tábla elkészítésének gondolata és kivitelezése a Tótkomlós Polgárosodásáért Egyesü­let tagjainak érdeme és közös összefogásuk dicsérete. Az emléktáblán Gajdács Pál evangélikus lelkész nevét olvashatjuk, az esemény pedig az utókor tiszteletadása a vá­rost negyvenhét éven át, 1882—1929-ig szolgáló lelkésznek, polihisztornak. Életéről, munkásságáról, irodalmi műveiről Szincsok György nyugalmazott iskolaigazgató, az egyesület elnöke emlékezett meg, aki régóta kutatja a lelkész életútját, Mikszáth Kál­mánnal való barátságát, valamint irodalmi munkásságát. A komlósiak könyvespolcáról aligha hiányzik az 1986-ban, Tótkomlós újratelepí­tése százötvenedik évfordulójának a tiszteletére megjelent monográfiája. A község (akkoriban még az volt) százötven éves történetét feltáró 428 oldalas mű ma is a „tiszta forrás” a Tótkomlóst és az itt élő evangélikus gyülekezet életét megismerni szándékozó számára. Gajdács Pál Tótkomlóson szolgáló lelkész, négy gyerek apja volt, kiválóan prédikált szlovákul és magyarul is. Több verseskötete is megjelent, el­beszéléseket írt, és műfordítással is foglalkozott. Irodalmi munkásságáért kormány­zói érdemrenddel is kitüntették, hiszen írásai az országos irodalmi élet szerves részét képezték. Halála után Tótkomlóson utcát is elneveztek róla. Nagyszüleink még em­lékeznek lelkipásztori munkájára; a 20. század elején megjelent monográfiáját még ők vásárolták meg, hogy ma mi olvashassuk... Tótkomlós abban az időben az igen szerény körülmények és lehetőségek vidéke volt. Az ottani több ezer szlovák evangélikus lélek élni akarását a főterén magasodó templom égre törő tornyával szimbolizálhatjuk. Itt végezte prédikátori munkásságát Gajdács Pál, felvállalva egy szorgalmas evangélikus szlovák népcsoport lelki gondo­zását. Munkásságáról ezentúl a templom falán elhelyezett emléktábla ad hírt, és jel­zi a kései utókor tiszteletadását. A megemlékezést ünnepélyessé tették az elhangzott zenemüvek, Gajdács Pál verse, valamint az egyesület által az esemény után rendezett fogadás. Városunkban három lelkész munkásságát őrzi mellszobor vagy emléktábla, többekről neveztek el utcákat is. Stirbiczné Dankó Katalin (Tótkomlós) Angyaljárás novemberben Dolgozatot írtam az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalának felhívá­sára. Mint korábban értesültem róla, az eredményhirdetésre Nyíregyházára kellene utaznom november 13-án, a Márton-napi csendesnapra. Az utazás előtt néhány nappal telefonhívást kaptam, hogy előtte, 11 -én fél háromra menjek a püspöki hiva­talba, a Szilágyi Erzsébet fasor 24. alá. Izgatottan készültem a fogadásra, családom szerint „ez már jelent valamit!” Egy másik érdekes tényező volt, hogy már napokkal ezelőtt megvettem a helyjegyet Nyíregyházára, délután négy órára, hogy testvéri ba­rátnőmmel tölthessek néhány napot. Iparkodtam, hogy idejében odaérjek a püspökségre, tudtam, hogy az ötödik megál­lónál kell leszállni, és ott lesz a közelben. Ám azt már nem tudtam, hogy a széles fasor melyik oldalán. Fölnéztem a hegyoldalra, átmentemé túloldalra, üzletsor, villák, cég­tábla, házszám egyiken sem, illetve egy-két helyen száz fölötti szám. Vissza a megál­lóba, hogy újra felmérjem a terepet, kérdezősködés, senki sem tudja. Jön egy középko­rú, fiatalos szőke, piros dzsekiben, hosszú orrú, piros cipőben. Tőle is kérdezem, ő sem tudja. O, kár is volt kérdeznem, hisz ez egy „szőke nő!” És ilyen „szerelésben”! Váratlan fordulat: belém karol, átvezet a piros lámpákkal feltartott autók előtt, a túl­oldalon azt kérdezi, hogy biztosan 24-e a szám, nem pedig 124. Megkérdez kutyát sé­táltató bácsit, diákot, idős házaspárt, senki nem tudja, nem baj, majd ő, én csak várjam meg. Előreszalad kétutcányit, de házszámtáblát, cégtáblát nem talál. Ellenkező irányba indulok, megelőz. Nem lehet ott, ez már más nevű út. Elbizonytalanodom. Nem válla­lom. Úgy határozok, hogy megyek a csomagomért, felülök a vonatra, a helyem biztos. A hölgy vigasztal, hogy még nincs fél három, higgyem el, belefér az időbe. De nincs nálam cím, telefonszám, hiszen tudom, hogy a 24-be kell menni. Menjünk a bisztróba telefonkönyvet kérni, telefonálni... - javaslom. Erre sincs szükség! Előveszi a mobil­ját, felhívja a tudakozót, megtudja a püspöki hivatal telefonszámát, megkérdezi tőlük, hogyan találunk oda. És mert éppen beleférek az idejébe, átkísér, megnyomja a kapu­telefon gombját, elköszön, majd eltűnik. Tűnődve kaptatok fel az épülethez vezető úton, és pestiesen motyogom: ilyen nincs! De van: angyal, piros cipőben... Hesp Edéné (Paks) aki a nyíregyházi csendesnapon (november 13-án) a zsűri különdíját kapta Emléktábla-avatás Kőbányán Ünnepélyes és felemelő istentiszteleten vehettek részt a hívek a nemrég felújított kő­bányai református templomban október 31-én. Az istentisztelet nem csupán a refor­mációra emlékeztetett: ezen a napon avatták fel ugyanis a gályára hurcolt prédikáto­rok emléktábláját, amelyen - a magyarországi protestáns templomok között egyedül­álló módon - az összes gályarab neve fel van sorolva a vallásfelekezetükkel együtt. Az istentiszteleten minden név el is hangzott, halk orgonaszó és harangkondulás mel­lett. A névsort a gyülekezet felállva, megrendült lélekkel hallgatta végig. Az isten- tisztelet végén a reformátusok és az evangélikusok egyaránt megkoszorúzták az em­léktáblát. A tábla azokra az evangélikus és református prédikátorokra emlékeztet, akiket 1674-ben - egész Magyarország területéről - felségsértés vádjával a pozsonyi vész­törvényszék elé idéztek, majd halálra ítéltek. A halálos ítélet alól azok kaptak kegyel­met, akik megtagadták hitüket, lemondtak hivatalukról, vagy külföldre mentek. A hi­tét a több száz prédikátor közül kettő - egy evangélikus és egy református - tagadta meg. Az evangélikusok közül sokan a kivándorlást választották, és német nyelvterü­leten szolgáltak tovább. Száz prédikátor egyik lehetőséggel sem kívánt élni, és kész volt a halálra. A halálos ítéletet nehéz börtönfogságra változtatták. 1675 márciusában a berencsi, lipótvári, sárvári és komáromi börtönből negyvenegy prédikátort a hófödte Alpokon keresztül gyalog Nápolyba hajtottak, és ott ötven aranyért gályaraboknak adták el őket. Kilenc hónapi szenvedés után huszonhatan maradtak életben, és szabadultak meg de Ruyter holland admirális közbenjárására. Fejenként száz tallért fizettek ki ér­tük a bécsi udvarnak. Az Evangélikus Országos Levéltárban megtalálható Manicius Tóbiás il lávái tanító, gályára ítélt rab eredeti naplója, akinek az utolsó pillanatban si­került megszöknie. Dr. Papp Vilmos kőbányai református lelkész, teológiai tanár, egyháztörténész - az emléktábla felállításának szorgalmazója - az október 31 -ét megelőző héten a refor­mációi sorozat keretében felkérte dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai professzort a gyászévtized eseményeinek ismertetésére. A gyülekezet az érdekfeszítő előadásban részleteiben ismerhette meg a történtek hátterét, és sok, eddig nem ismert összefüg­gésre is fény derült. Kinczler Irén (Budapest) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents