Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-31 / 44. szám
Fotók: Milos József 20 04. OKTÓBER 31.-5. oldal Evangélikus Élet Istentisztelet és konferencia az „ökumenikus” katonaköltő emlékére Ablaknyitás Frissülő és frissítő jövő Csodálatra méltó módon a fegyver és a toll váltakozva forgott Balassi Bálint, a 16. századi költő kezében. Bár a harc közben is író és írás közben is harcoló Balassi gyermekkorát a protestáns édesapa, valamint Bornemisza Péter evangélikus prédikátor nevelése és lelkisége határozta meg, huszonkilenc éves korában katolizált. Gyarmati Balassi Bálintot ezért egyaránt tekinthetjük evangélikus és katolikus költőnek. A katonaköltő születésének 450. évfordulója alkalmából október 20-án a balassagyarmati Szentháromság-főplé- bániatemplomban megrendezett ökumenikus istentiszteleten D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, dr. Beer Miklós római katolikus váci megyés püspök és dr. Korzenszky Richárd O. S. B., a tihanyi bencés apátság perjele szolgált. A „Civitas Fortissima”, azaz a „bátorság városa” címet viselő Balassagyarmaton háromnapos ünnepségsorozat nyitánya, lehetett az Isten házában való emlékezés és hálaadás. A helyi Balassi Bálint Gimnázium felkérését örömmel elfogadó, ökumenikus irányultságú, és a felekezeti különbözőségeken felülemelkedő, a közös istentiszteleten szolgáló püspökök legutóbb Keczkó Pál és Szilvia idei váci lelkészavatásán találkoztak. Az akkor tapasztalható kölcsönös tisztelet és testvéri együttműködés ez esetben is meghatározó és a hívek számára is példamutató volt. Imre Éva, a gimnáziRéti Zoltán akvarellje um igazgatónője köszöntésében egyaránt elismerően szólt a két felekezet múltbeli érdemeiről. A kor kegyetlenségeit elevenítette fel prédikációjában Beer Miklós. A 450 évvel ezelőtt élők számára mindennapos volt a török pusztítás okozta fájdalom és elesettség érzése. Balassi ekkor, a reménytelenség korában vállalta fel küldetését, Isten elhívását. A legjobb példát, Jézus példáját követte, a szeretet hűségével tekintett Istenére — mondta. Szebik Imre rendhagyó igehirdetésének az Evangélikus énekeskönyvben található három Balassi-ének szolgáltatta az alapját, melynek versszakai az egyes szakaszok előtt, illetve alatt csendültek fel, felesége - Szebik Imréné - tolmácsolásában. Az igehirdető a keresztény élet három lépcsőfokát különböztette meg. A keresztény ember dicsőítésére a 323. számú ének 1. és 3. verse (Áldj meg minket, Úristen...), a bocsánatért való esedezésére a 404. ének 1., 2. és 5. verse (Bocsásd meg, Úristen...) és a bűnöktől való szabadítás 406. ének 1., 2. és 5. verse (O, én kegyelmes Istenem...) volt a példa. „Legyen áldott - minden emberi gyarlóságával együtt - Balassi Bálint emléke, harca, imádsága; őszintesége és bűnvallása a mai ember számára is példa lehet” - fejezte be igehirdetését az egyházkerület vezetője. Az ökumenikus megemlékezést követően az ünnepség tudományos konferenciával folytatódott a megyeháza dísztermében, majd szoboravatásra került sor a gimnázium előkertjében. A délután folyamán pedig megnyitották Réti Zoltán evangélikus festőművész akvarelljeinek kiállítását. Horváth-Hegyi Olivér A fizikusok Dürrenmatt-bemutató az Evangélium Színházban „Miért most mutatjuk be a svájci író, Friedrich Dürrenmatt 1961-ben írt híres drámáját? A lassan egész világra kiterjedő terrorizmus rettegést kelt, a félelem által keltett félelem rettegésben tartja napjainkat” - teszi fel a kérdést, és adja meg saját maga az őszinte választ az Evangélium Színház lelke, a dráma kitűnő rendezője, Udvaros Béla. A teljes, az ennél súlyosabb választ a szerző által „komédiának” nevezett, a valóságot feltáró mű adja meg. Kétségtelen, hogy az Evangélium Színház alapítása óta a magyar történelem jelentős eseményeit idéző vagy a magyarság elBitskey Tibor felejtett (szándékosan feledésre ítélt!) nagy embereinek, tudósainak, hőseinek az életére, munkásságára emlékeztető színműveket újított fel nagy-nagy sikerrel. Meglepetésként most visszahozta nézőit a mába, a mindennapok szomorú, nem kívánt jelenébe. Erről az egész világot behálózó valóságról szól a dráma, az életre kelt komédia is. Az atomenergia előállításának mikéntje egykor a kutatók, a tudósok tulajdona és titka volt. Később a világhatalomra törő politikusok - az egymással kezdett versengés közben - titkuk elárulására kényszerítették a tudósokat, hogy a megszerzett információkat ők azután fegyverkezésre használhassák. Ez történik a darab főszereplőjével is. Möbius (O. Szabó István) csodálatos találmányát a hatalmasok pusztító erők gyártására használnák, s a tudós ezt nem tudja elviselni. Őrültséget színlelve menekül az elmebetegek „otthonába” - vállalva e lépés súlyos következményeit, azt, hogy ezzel kiszolgáltatja magát Mathilde von Zahndnak, a szanatóriumban uralkodó Hatalom orvosnőjének. Az ideggyógyászt alakító művésznő, Vajda Márta megdöbbentően valós megformálója a nála többet tudó, nagyobb értéket képviselő férfi, sőt férfiak legyőzésére törekvő - már-már a jó ízlés szabta korlátokat is felrúgó - nőnek, asszonynak... Felejthetetlen percei a drámának azok, amikor a három tudós a tudomány, az emberiség védelmében, becsülete megtartásáért - szinte élete feladásával - hozott döntéséről és a rácsok, a falak O. Szabó István csaknem reménytelen világáról beszélget. Elgondolkoztató pillanat, amikor a tudóstársak - Herbert George Beutler alias Newton (Bitskey Tibor Kossuth-dí- jas érdemes művész) és Emst Heinrich Emesti alias Einstein (Bánffy György Kossuth-díjas kiváló művész) - megdöbbenve hallják, hogy Möbius megsemmisítette világraszóló tanulmányát. Ki nem mondott szavaik mögül sugárzik a változásba vetett hitük... A fizikusok minden szereplőjéről külön kellene írni, hiszen alakításuk rendkívüli átérzést kíván. Említhető lenne az asztalt terítő, tálaló „személyzet” csendes járása; a szinte közömbös misszionárius; a három gyermekével az intézetbe látogató volt feleség; a legkisebb gyerek, ahogy apjáBánffy György hoz, Möbiushoz bújik; a tragikus sorsú, szerelmes kis ápolónő... Minden művész alakítását dicséret illeti, csakúgy, mint Udvaros Béla kitűnő rendezését. Jól ismeri a valóságot, az elmúlt évtizedek történéseit, a hatalom fokozódó tudománytiprását. (A darab díszlet- és jelmeztervezője Hums Anna Mária volt.) Az Evangélium Színház huszonkettedik bemutatója is jól illeszkedett a korábbi előadások sorába - ezt a nézők szűnni nem akaró tapsa is igazolta. Schelken Pálma További előadások: november 14., 28., december 6. 16 óra: november 5., 7., 20., 27., december 3. 19 óra. Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonon, valamint hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel. : 1/235-5500). Helyárak: 1600, 1200, 1000forint. Anekdotának is beillik a megtörténtként ismert eset. A II. vatikáni zsinat idején újságírók kérdezték XXIII. János pápát, hogy mit jelent az egyházi megújulás, az aggiornamento programja. Hogyan tudná azt a legtömörebben összefoglalni? így - felelt a pápa, majd (inkább a fényképezőgéppel, mint a jegyzettömbbel érkezettek örömére) szélesre tárta az ablakot. Nem vélétlenül örökítették meg a zsinati dokumentumok első magyar nyelvű kiadásának címlapján ezt a mozdulatot. Még akkor sem, ha később e téma a honi római katolikus egyházban a „félig nyitott ablak” címűre szerényeden. A „világ plébánosa” ezzel az egyházi szellem és gyakorlat megváltozásának igényét tükröző gesztussal - mögötte némi önkritikával - vállalta: ahol ablak van, ott falnak is lennie kell. Ideje van az egyházban a bezárkózás, az elszigeteltség felszámolásának, annak minden kockázatával. A nyitott ablakon ugyanis nem csupán a friss levegő, de a szennyeződés, a lárma is beáramlik. Mégis, a római katolikus egyház elmúlt négy évtizede - jelenét is ideértve - elképzelhetetlen lenne e nélkül az irányváltás nélkül. A Luther Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent új, hazai evangélikus tanulmánykötet címe a fenti - lassan történelmi - háttér előtt még szembeöt- lőbb: Ablaknyitás - Keresztény önismeret falakon belül és kívül. A vonzó címlapon az Evangélikus Hittudományi Egyetemhez tartozó, szintén vadonatúj épület- szárny kápolnájának színes ablakterve látható. Rajta benézve teológiai műhelyt látunk, doktori tanulmányokat folytatók és fiatal tanárok, lelkészek íróasztalát. „A templom falain belül” ízelítőt kapunk munkájuk eredményéből: miként igyekeznek feleletet találni „a mai kor aktuális kérdéseire a keresztény gondolkodás alapján”. Hogyan szeretnék megismertetni „az evangélikus tanítást időszerűen” azokkal, „akik felnőttként keresik a hitüket”. A gondos szerkesztés segítségéve! azt is figyelemmel kísérhetjük, mit és milyennek lát és láttat a mai evangélikus teológusnemzedék extra muros, a falakon kívül. Mert „nem jó jel a kereszténység jövője szempontjából, ha a teológia kiszorul a napi kérdések vitaköréből, és csak a templom falain belül, elkülönülten gondolkodik”. A vastag, bő négyszáz oldalas, nagyobb mérete ellenére kényelmesen forgatható, korszerű nyomda- és kötéstechnikával készült kézikönyvet tovább lapozva ablak nyílik a kereszténység alapkérdéseire a kortárs világban: a hit közölhetőségére, a természettudományok és a vallások párbeszédére, az isten- tiszteletre és az ünnepekre, a nemzedékeknek a gyülekezetben való együttélésére. A stílus változatos és gördülékeny, a nyelvezet megértése nem kíván komoly előképzettséget vagy szakértelmet. Egy- egy téma alapos, csoportban, bibliaórán történő feldolgozását - de az egyéni elmélyülést is - segíti a követhető tartalmi tagolás: a nyitó gondolatok, az ismétlőkérdések és a továbbvezető irodalom. A kötet használhatóságát mértéktartó lábjegyzetek, egyik-másik fejezetnél táblázat- és térképmelléklet, valamint fényképek könnyítik meg. Mintha még ezek az apró technikai megoldások is a német mártír teológustól, Dietrich Bonhoeffer- től választott mottót akarnák igazolni: „Istent abban kell megtalálnunk, amit ismerünk, s nem abban, amit nem ismerünk; Isten nem a megoldatlan, hanem a megoldott kérdésekben akarja, hogy megértsék, megragadják őt...” Az Ablaknyitás erre tesz kísérletet. „A megszólítás és bátorítás érdekében” szeretne „ismeretet, akaratot és bizalmat ébreszteni egy időszerű teológiai gondolkodás irányába, minden érdeklődő életében”. Egyszerre tanít megérteni és megragadni, hinni és gondolkodni. Vajon elérik-e céljukat e könyvvel a szerzők és az immár többkötetes rektor-re- daktor? Munkájuk értelmét nem tompítja-e az egyik tanulmányíró kérdésként megfogalmazott egyházi diagnózisa: „Nagy múlt, fáradt jelen?” Tudjuk-e - a falakon kívül és belül egyaránt -, hogy csak a múlt ablakának a jelenre nyitása szavatolhat frissülő és frissítő jövőt? Olyat, amilyenről e könyv írói is - „a hi- bátlanság igénye nélkül” - álmodnak. Amelyben méltó helye van a templomnak és az imateremnek, a keresztény ünnepeknek és a hasonló jelzőjű erkölcsi- séggel élt hétköznapoknak. Amelyben helye van a teológiának mint tudománynak és az egészséges, Krisztust követő pietásnak, a bonhoefferi átmérővel: „Istenről nem a határoknál, hanem a középpontban, nem a gyengeségekben, hanem az erővel összefüggésben, nem a halállal és a bűnnel, hanem az élettel és az ember javával kapcsolatban szeretnék beszélni. A határoknál jobbnak tűnik nekem, hogy hallgassak, és a megoldhatatlant hagyjam megoldhatatlannak. Az egyház nem ott van, ahol az emberi lehetőség csődöt mond - a határokon -, hanem a falu közepén.” Az Ablaknyitás című kötet megjelenésével új megvilágításba került, hogy Isten és egyház középponti kérdés - és nem csupán Boúhoeffer számára. Bácskai Károly A könyv megvásárolható vagy megrendelhető a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24., fax: 1/486-1229), illetve az interneten a http://bolt.lutheran.hu címen.
