Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-31 / 44. szám

Fotó: Barta Imre 6. o ldal-2004. OKTÓBER 31. Evangélikus Élet Küldetés és nyilvánosság r A Protestáns Újságírók Szövetségének szakmai konferenciája A református, az evangélikus, a baptista, illetve a metodista egyházhoz kötődő médiamunkások ez év áprilisában alakították meg a Protestáns Újságírók Szö­vetségét. A Prúsz - a hivatalos bejegyzési procedúra lezárultával - október 21- én rendezte meg első önálló szakmai konferenciáját, mégpedig a szövetség szék­helyén, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának lágymányosi épü­letében. A neves előadókat felvonultató tanácskozás nemcsak formálisan lehe­tett része a - történetesen épp a MEÖT által koordinált - protestáns napoknak, de témaválasztása okán is. Választ keresve a „Mit ér az ember, ha protestáns?” kérdésre, a konferencia lényegében a protestáns identitás jellemzőit, a társadal­mi nyilvánosság és a protestáns küldetés összefüggéseit elemezte. Balról jobbra: Kulin Ferenc, id. Hafenscher Károly, Fasang Árpád és Novotny Zoltán • • Öröm, zene Beszélgetés Pintér Annával Némi túlzással „az anyatejjel szívta magába” a zene szeretetét Pintér Anna. Először zongorázni tanult, azután az orgona mellett döntött. Jelenleg a stuttgar­ti Staatliche Hochschule für Musik und Darstellende Kunst (Állami Zene- és Színművészeti Főiskola) hallgatója. Tehetségére és szorgalmára a szakma is fel­figyelt. Legutóbb a 2. nemzetközi D’ Onofrio orgonaverseny kapcsán hallhat­tunk róla: a versengésben az első helyen végzett. Az ifjú művészt ebből az apro­póból interjúvoltuk meg a világháló segítségével. A csütörtök délutáni alkalmat Kádár Zsolt áhítata nyitotta meg. A református esperes lKor 11,23 alapján tartott rövid elmélkedésében arról szólt, hogy Pál magatartása a protestáns médiaszakem­berek számára is példa. Az apostol az Is­tentől kapott üzenetet adta tovább. Nem manipulálta az „információt”: teljes tar­talmi és formai egységben a lényegi mondanivalót közvetítette, vagyis azt, hogy mennyire fontos Isten szeretete, a Krisztussal való szeretetközösség ereje. Az igei intonáció után a Protestáns Új­ságírók Szövetségének elnöke, Novotny Zoltán elsőként Fasang Árpádot kérte fel előadása megtartására. Hazánk volt UNESCO-nagykövete „Miért nem sza­badok a magyar újságírók, és mit tennék azért, hogy szabadok legyenek?” című előadásában kiemelte, hogy az úgyneve­zett „szellemi szabadság” léte vagy nem­léte sarkalatos kérdés egy adott ország függetlensége szempontjából. „Az igazi sajtószabadság nem egyszerűen egy szűk értelmiségi réteg gondja, hanem a jövőt meghatározó feladat” - mondotta. Referátumában rávilágított, hogy a sajtó munkatársainak helyzete hazánkban is egyre rosszabb; egyre kiszolgáltatottab­bak a gazdasági, közvetlenül pedig a ki­adói érdekeknek. Arra a kérdésre, hogy mi az az erkölcsi többlet, amelynek bir­tokában egy protestáns újságíró szolgál­hatja a magyar társadalmat, Fasang Ár­pád úgy válaszolt: ez a Tízparancsolat, a Hegyi beszéd és a szeretethimnusz lehet - mindezek munícióként használhatók a mindennapi munkában. „Minden helyzetben, minden pillanat­ban pontosan ismemi a konkrét problé­mát, s arra következetesen keresztény szellemű választ adni - ez lehet a protes­táns újságíró legnehezebb s egyben leg­szebb feladata” - hangsúlyozta a követke­ző előadó, Kulin Ferenc irodalomtörté­nész is, aki a protestantizmus és az anya­giasság viszonyát boncolgatta. A Kölcsey Intézet igazgatója szerint az anyagiak megítélésével kapcsolatban két véglet a jellemző. Vagy ösztönös késztetést érzünk az eszményi létfeltételek megteremtésére, az állandó gyarapodásra, vagy egyenesen megvetjük az anyagi jólétet tükröző élet­vitelt. A modern kori kereszténység egyik legmakacsabb dilemmáját jelenti az a kér­dés, hogy milyen szerepe lehet az anyagi javaknak a hívő ember életében.' A refor­mációtól a 20. századig ívelő áttekintés végén Kulin Ferenc így fogalmazta meg a lehetséges megoldást: olyan nemzeti elkö­telezettségű polgárokra lenne szükség, akik az anyagi javakat egy spirituális ér­tékrend részének tekintik. Dr. Hafenscher Károly a már klasszi­kus „Ki a magyar?” kérdés analógiájára a „Ki a protestáns?” alapkérdésre keres­te, illetve adta meg tömören a választ: „Protestáns az, aki vállalja protestáns identitását, aki így gondolkodik, így nyilatkozik, így él.” Előadásában a nyu­galmazott evangélikus lelkész, teológiai tanár ezután részletesen is kitért az evangélikus sajátosságokra - a munka megbecsülésére, a család szeretetére, a szent muzsika „használatára”, valamint a lutheri hilaritásra. „Mindezt természe­tesen csak a középpontból kiindulva tudjuk vállalni. A középpont pedig Jé­zus Krisztus” - hangsúlyozta az előadó. A tartalmas előadásokat követően hozzászólásokkal folytatódott szakmai konferenciát a Prúsz elnöke - imádság gyanánt - egy útmutatást nyújtó idézet­tel zárta: „Adj, Uram, nyugalmat, hogy amin nem tudok változtatni, azt elfogad­jam. Adj, Uram, erőt, hogy amin tudok változtatni, azt megváltoztassam. És adj, Uram bölcsességet, hogy egyiket a másiktól meg tudjam különböztetni.”- Engedje meg, hogy olvasóink nevé­ben is gratuláljak Önnek az első díjhoz! Aki ilyen szinten műveli a muzsikát, an­nak vélhetően gyermekkora óta fontos szerepet tölt be az életében...- Köszönöm. Négyéves koromban kezdtem el zenével foglalkozni. Tizen­négy éves koromig csak zongoráztam, az orgona iránt később kezdtem el ér­deklődni.- Ki volt az első tanára?- Édesanyám (ének-magyar szakos általános iskolai tanár) ültetett le először a zongora mellé, ő kezdett el tanítani. De nem ő az egyedüli zeneszerető ember a családunkban. A szüleim - bár nem ze­nei pályát választottak - nagyon szeretik a komolyzenét, és nagy súlyt helyeztek arra, hogy mi, gyerekek is képezzük ma­gunkat ezen a területen. ■- Édesanyjának köszönhető az is, hogy később a zongora helyett inkább a ..hangszerek királynője ” mellett döntött?- Tizenhárom éves voltam, amikor fel­vettek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium zongorá előkészítő szakára. Egy évvel később zongoratanárnőm biztatására próbálkoz­tam meg - sikeresen - az orgona szakkal. Nagyon jó tanárnőhöz, Szathmáry Lillá­hoz kerültem, aki megtanított arra, mi­ként lehet az orgonát „élő, beszélő hang­szerként” kezelni. Személyének és tanítá­si módszerének köszönhetem, hogy meg­szerettem, és végül mellette döntöttem.- Családjára visszatérve: szülei és testvérei milyen hangszereken játszanak?- Édesapám, Pintér Mihály evangéli­kus tábori lelkész elvégezte a fóti kán­torképzőt, és teológiai tanulmányai megkezdése előtt kántorként szolgált. Édesanyám sokáig zongorázott, ő is végzett Foton, és éveken keresztül isten­tiszteleteken orgonáit. Három öcsém szintén korán kezdett el zenélni, közülük kettő már a zenei pályát választotta. Dá­vid másodéves hegedüszakos hallgató a Zeneakadémián. Balázs csellista, ötöd­éves a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban. A tizenkét éves Adám szintén csellózik.- Gondolom, amikor csak lehet, együtt zenél a testvérekből álló együttes...- Természetesen mindig nagy öröm számunkra, ha alkalmunk nyílik az együtt muzsikálásra. Legutóbb például Ötszázhármincöt éve, 1469. október 27- én született Rotterdamban Erasmus Desi- derius németalföldi tudós, író, az európai humanizmus kiemelkedő alakja. Egy or­vos leányának és egy papnak a törvényte­len fia volt. Szülei halála után a devente- ri káptalan iskolájában, egy hertogenbo- schi laikus vallási iskolában tanult. Hét évet töltött az Ágoston-rendben, majd Cambrai püspökének titkára lett. Ekkor írta Hat könyv a latin nyelv ékességéről című művét, melyben a skolasztika nyelvrontása ellen is szót emelt. 1495-től Párizsban teológiát tanult, itt írta köz­mondásgyűjteményét, melyet Európa- szerte használtak a latinoktatásban. 1499- ben Morus Tamás barátja lett Angliában. John Colét hatására Euripidészt fordított, Szent Pál és Órigenész műveit olvasta. A keresztény harcos kézikönyvében kifejtette: a Bibliát a régi szerzők nyo­mán kell értelmezni, mert e tanítások alapján közvetlenül megoldhatók napi erkölcsi kérdések. 1505-ben Itáliába utazott, s látta a katonapápa, II, Gyula bolognai bevonulását. Ez után adta ki névtelen szatíráját Gyula, ki előtt bezá­rul a menny címmel. Fő művét, A balgaság dicséretét Mo­rus vendégeként írta Angliában, 1509- ben. Ez Morus Utópiájának párja, a sem­Dáviddal és Balázzsal Tatán, a Szélró­zsán léptünk fel.- Az ember azt gondolná, hogy a kon­zervatórium elvégzése után egyenes út vezet a fővárosi zeneművészeti egyetem­re. Hogyan kerül egy zeneértő és -szere­tő magyar lány Németországba?- A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban 2001-ben tett érettségi után valóban az említett intézménybe felvételiztem, de ezzel egyidejűleg be­adtam a jelentkezésemet a stuttgarti ze­neművészeti főiskolára is, mert itt jobb­nak látszottak a lehetőségek - legalább­is az orgonaoktatás tekintetében -, mint nálunk. Mindkét helyre felvettek, de ak­koriban nem sikerült ösztöndíjhoz jut­nom. Ezért úgy határoztam, hogy Buda­pesten kezdem meg az egyetemet. Tavaly áprilisban lehetőségem nyílt arra, hogy mégis kiutazzam Stuttgartba, így azóta itt tanulok, prof. dr. Ludger Lohmann osztályában. Ezt nagy meg­tiszteltetésnek tartom, hiszen ő a szakma egyik legelismertebb és legkeresettebb professzora. A főiskolán egyébként tíz orgonából álló gyűjtemény van, ame­lyen az orgonairodalom legfőbb stílusai autentikusan előadhatók. Maga az orgo­na szak nagyon népszerű, sokan szeret­nének itt tanulni. Jelenleg több mint hat­van - tíz különböző országból érkezett - orgona főtárgy szakos hallgató van.- Gondolom, egyik olasz évfolyamtár­sa hívta fel a figyelmét a Francesco D ’ Onofrio orgonaversenyre...- Az éppen aktuális orgonaverse­nyekről mindig hírt adnak a stuttgarti fő­iskolán, erről is itt szereztem tudomást.- Mit kell tudni erről a zenei küzde­lemről azonkívül, hogy első ízben 2002- ben rendezték meg?- A versenyre egy olasz kisvárosban, Carunchióban került sor, a S. Giovanni Battistáról (azaz Keresztelő Szent Já­nosról) elnevezett templomban, amely­nek orgonáját Francesco D’ Onofrio épí­tette 1775-ben. A repertoárt az orgoná­hoz illően itáliai barokk művekből válo­gatták össze. Háromfordulós volt a ver­seny, a gyakorláshoz a fordulók előtt mindenkinek másfél-két óra állt rendel­kezésére. A feladat szépsége és nehézsé­ge abban állt,-hogy olasz barokk műve­ket olasz historikus orgonán, az orgona adottságainak megfelelően kellett előad­mittevő gazdagokat Lukianosz éles nyel­vén ítéli el. Bázelben 1514-ben újra kiad­ta a Közmondásokat. Bírálta a népet saját céljaikért háborúba hajtó fejedelmeket és a királyokat harcra buzdító, babonákat terjesztő papokat. Az ellenszert a műve­lődésben látta, a jegyzetekkel ellátott Új­szövetséggel és Szent Jeromos kiadásá­val jelezte a követendő utat. Brabantban V. Károly tiszteletbeli ta­nácsosa lett, s felkérték A keresztény feje­delem neveltetése megírására. Elismerte a királyok isteni jogát, de kötelességükké tette, hogy tegyenek a nép jólétéért. Leu- venben egyetemet alapított. Az igazi teo­lógia értelme című művében kiemelte a latin, a görög és a héber nyelv fontossá­gát. Szembekerült a teológusokkal, mert az Újszövetséget saját fordításában adta ki a Vulgata helyett, s kimutatta: a Szent­háromság-dogma kései betoldás. Luther jelentkezésekor megvádolták, hogy ő fordította szembe a pápasággal a reformátort, míg annak hívei szerint Lu­ther kimondta azt, amire Erasmus csak célzott. Luther hozzá írt levelének Szent Pál-felfogása jelentősen eltér az övétől, ám Erasmus X. Leóhoz írt levelében „az evangélium igazságának zengő harsonája­ként” említi Luthert. Fontosnak tartotta az egyház egységét, de elítélte a vallás üldö­ni. Elméleti tudás is szükséges ahhoz, hogy egy ilyen régi orgonán ezt a reper­toárt korhűen megszólaltathassuk. Tud­nunk kell többek között, hogyan regiszt­ráljunk, milyen ujjrendet és tempót vá­lasszunk.- Hány nemzet képviseltette magát?- Egy Berlinben tanuló koreai ver­senyzőn, valamint rajtam kívül a többi­ek mind olaszok voltak.- Ügy tudom, nem ez volt az első kül­honi verseny, amelyen részt vett.- 2002 szeptemberében indultam az ausztriai Gnas-St. Veit am Vogauban megrendezett Johann Joseph Fux nem­zetközi orgonaversenyen. Itt második díjat nyertem.- Itthon pedig 2000 áprilisában je­lentkezett egy országos megmérettetésre.- Az orgona szakos növendékek VI. országos találkozóján, Salgótarjánban kiemelt nívódíjjal jutalmaztak.- Szakmai pályafutását és jövőjét ille­tően minden bizonnyal nagy súllyal es­nek latba az említett elismerések, szor­galmának és tehetségének ékes bizonyí­tékai.- A szakmában természetesen első­sorban nem az számít, hogy ki milyen és mennyi versenyt nyert meg. Az orgona­versenyeken való részvételt azért tartom fontosnak, mert sok tapasztalatot szerez­hetek a különféle stílusú orgonákon való játékban. Szintén fontos, hogy rutinra tehetek szert a stresszhelyzetek leküzdé­sében. A verseny ezenkívül találkozó is, jó alkalom arra, hogy külföldi kollégák­kal megismerkedhessem. Egy ilyen spe­ciális verseny a repertoárt is bővíti. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy ezek a versenyek részben segítettek fedezni külföldi tanulmányaim költségeit. A jövőt illetően konkrét terveim még nincsenek, hacsak az nem, hogy szeret­ném befejezni a tanulmányaimat Stutt­gartban, és utána szeretnék hazamenni. Hogy otthon miként alakul majd az éle­tem, azt természetesen még nem tudha­tom, de bízom benne, hogy Isten, miként eddig, ezután is gondomat viseli. Gazdag Zsuzsanna zését. A szakadást a világ egyházi cere­móniákkal szembeni ellenszenvével, nem pedig teológiai okokkal magyarázta. VI. Adrián pápát levélben kérte, hogy engedje a két szín alatti úrvacsorát, s ne tiltsa a pa­pok nősülését. 1524-ben a szabad akaratról írt érte­kezésében megvédte az ember választá­si jogát, s az egyházat elmarasztalta a Biblia merev értelmezéséért. Ennek nyomán írta Luther A szolgai akaratról című művét, amire Erasmus a Védekező értekezéssel válaszolt, több szerepet ad­va a szabad akaratnak, mint amennyit Szent Pál és Ágoston adott. A vallásbé­két fontosnak tartotta volna az Európát fenyegető török miatt is. Bázelben a gö­rög Újszövetségen és az egyházatyák műveinek kiadásán dolgozott, különbö­ző vitákba bonyolódott; a protestánsok és a katolikusok is eretneknek mondták. Mária magyar királynénak írta A ke­resztény özvegyet, ebben elismeri a nők­nek a művelődéshez való jogát. Mikor Bázelben 1529-ben betiltották a katoli­cizmust, ő a katolikus Freiburgba költö­zött. Az egyház egységének helyreállítá­sa című munkája a Melanchthon által kezdett párbeszédet támogatta. 1536. jú­lius 12-én, Bázelben halt meg. Fábri Ferenc (MTI) G. Zs. Protestáns Médiaműhely Az Evangélikus Médiaműhely és a Protestáns Újságírók Szövetségének közös szakmai programja Balatonszárszó, november 18-20. (csütörtök kora estétől szombat kora délutánig) A MEE Sajtóbizottsága és hetilapunk szerkesztősége ismételten várja azok jelentkezését, akik szívesen bekapcsolódnának az egy­házi médiamunkába, illetőleg mindazokat, akik az írott és az elektronikus újságírás területén szeretnék felfrissíteni (elmélyíte­ni) szakmai ismereteiket. A hagyományosan workshop jellegű Evangélikus Médiaműhely palettáját ezúttal a Protestáns Újságírók Szövetségének további fakultatív programjai is színesítik, így a nem egészen kétnapos együttlét célja most mindenekelőtt a tapasztalatcsere, a protes­táns médiamunkások személyes kapcsolatainak kialakítása, erő­sítése lesz. A regisztrációs díj 1000 Ft, amely a helyszínen fizetendő. Jelentkezési határidő: november 12. Jelentkezni lehet Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkárnál, az Evan­gélikus Élet szerkesztőségében (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/317-1108) vagy a zsuzsa.boda@lutheran.hu e-mail címen. A Prúsz nevében Novotny Zoltán elnök Az EvÉlet szerkesztősége nevében T. Pintér Károly főszerkesztő 535 éve született Rotterdami Erasmus i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents