Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-31 / 44. szám

4. oldal - 2004. OKTÓBER 31. Evangélikus Élet A lelkész sem kivétel... Gondolatok a bajor-magyar lelkésztovábbképző konferenciáról Ma minden szakterületnek és hivatásnak rendkívül fontos része a továbbképzés. Ezt az általános megállapítást erősítette meg az a bajor és magyar lelkészek szá­mára tartott továbbképzés Révfülöpön, amelynek témája a gyülekezetépítés volt. A kilencnapos kurzus minden résztvevőt arra ösztönzött, hogy újragondolja azt a gyülekezeti életet, amelyet oly alaposan ismer... A Christian Möller heidelbergi gyakor- latiteológus-professzorral közösen ve­zetett alkalom rengeteg lehetőséget adott arra, hogy a jelen levő lelkészek önkritikusan nézzenek szembe szolgála­tukkal. Hogy ez mennyire nem egysze­rű, az hamar kiderült. Elméleti síkon mindenki gyorsan megfogalmazza a vé­leményét egy gyülekezet állapotáról, mozgásteréről vagy éppen a jövőjéről. Sok mindent, ami nem éppen sikeres az aktuális gyülekezeti életben, meg lehet magyarázni környezeti nehézségekkel, de ha a gyülekezet legbensőbb centru­ma nincs jó állapotban, vagy nem gon­dozott, akkor hamar lehet találni konk­rét hibaforrást is. A továbbképzés munkájában egyér­telműen a lelki gyülekezetvezetési mo­dell iránti érdeklődés került a közép­pontba. Lehet, hogy azért is, mert bajor és magyar lelkészek számára egyaránt nagy terhet jelent napjainkban az a bü- rokratizálódási folyamat, amely mindkét egyházban tapasztalható. Ta­lán az is a Szentlélek vezetése iránti vá­gyat erősítette, hogy napról napra ráéb­redünk arra, hogy a sok külső, formai tökéletesítés mellett milyen gyorsan el­árvul a belső, a tartalmi fejlődés. Hiába van minden előkészítve és kifogástalan módon megszervezve egy vasárnapi is­tentisztelet érdekében, ha magának az istentiszteletnek nincs átütő ereje. Az erőtlenség, a megfáradás vagy a fésü­letlen mondatok az igehirdetésben bi­zony akadályozzák az építkezés fo­lyamatát. Nem szabad szem elől té­vesztenünk sem a jánosi, sem a páli gyülekezetmodelleket, de az Apostolok cselekedeteiben leírt, nagyon is reális, a gyülekezeti életet feltáró mozzanatokat sem. Nem elég azonban megállni és be­hódolni a divatnak - amelyet ma egy furcsa, csak kritizáló és mindent nega­tív előjellel minősítő magatartás jelenít meg leginkább -, hanem fel kell fedez­ni a lelkesítőt, azt az anyagot, amely valóban épít. Mindig az első lépés a legizgalmasabb a megújulás útján. Jó volt hallani a sok nehéz gyülekezeti sors mellett azokat a lelkészi beszámo­lókat, amelyek a szinte semmiből épít­kező új kezdeményekről szóltak, akár bajor, akár magyar területen. A német nyelv szójátéka többször is előkerült: hogyan lesz az ajándékból, a gyülekezetei alkotó kincsekből valódi feladatvállalás mások érdekében (Gabe - Aufgabe). Nem technikát sajátítottunk el, és nem építési gyakorlatot folytat­tunk ezen a héten, hanem azt tanultuk közösen, hogy mit jelent a lelkészi munka mindennapjaiban a küldetéstu­dat ébrentartása. Az idősebb korosztály­hoz tartozó magyar lelkész rendkívüli német nyelvtudása és személyes oldott- sága ugyanúgy közös kincs lett a to­vábbképzésen, mint egy bajor lelkész hihetetlen mértékű szeretete és érdeklő­dése a magyarok iránt. A fiatal lelké­szek szavaiban megszólalt a jövő iránti aggódás, a nyugdíjhoz közeledőkében pedig a visszavonulás utáni élet súlyta­lanságától és feladatnélküliségétől való félelem. Gyógyulhatott a közös beszél­getések, kirándulások idején az is, aki eddig ritkán vette komolyan önértékelé­sének túltengését, és az is, aki alig szó­lalt meg az első napokban. A naponkén­ti reggeli és esti áhítatokra most kivéte­lesen egyik résztvevőnek sem kellett hi­vatásszerűen készülnie, hanem csak úgy, mint bármelyik, padban ülő gyüle­kezeti tagnak. Nem lehetett egymás előtt „szerepelni” sem, mert a tovább­képzés stílusa együttes alkotást és közös munkát viselt csak el. Érdekes volt tapasztalni, hogy a ma­gyar lelkészek életének és szolgálatának meghatározó része a közegyházi gon­dolkodás, míg német területen inkább maga a konkrét gyülekezeti élet. Részt vettek a kurzuson a magyar lel­készi karnak azon képviselői is, akik majd aktívan szervezik a neuendettelsa- ui Pastoralkolleg magyar megfelelőjét, a Lelkészakadémiát, amely ezen az őszön kezdi meg szolgálatát. Velük együtt él­tük át azt, ahogy egy Európa-hírű pro­fesszor, Christian Möller az együttgon­dolkodás és a türelmes meghallgatás ter­mészetes módszerét gyakorolta velünk. #Nem elhanyagolható fejlődést jelentene egyházi és gyülekezeti gondolkodásunk­ban az a fajta továbbképzés, amelyen valóban megtanulnánk az igazi figyel­met a másik élete és szolgálata iránt. Lelkészek is panaszkodhatnak ma arról, hogy hiányzik az érdeklődés és a mun­kájukra való odafigyelés. A gyülekezeti tagok is elmondhatják, hogy hányszor várták az együtt gondolkodó és tovább­segítő lelkészt, de az csak nem érkezett meg... Szükségünk van az egymásra való figyelés képességének fejlesztésére és mélyítésére. Az egyértelmű cél minden szolgálat­végző számára - a hierarchia tetején vagy alján állóknak egyaránt - az, amit Pál apostol így fejez ki: „... csakhogy elvégezzem futásomat és azt a szolgála­tot, amelyet az Úr Jézustól azért kap­tam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. ” (ApCsel 20,24) E nélkül a vágy nélkül nehéz a nyáj őrizőjévé válni. Azért is érdemes egymás mellé odaállni, hogy a gyüleke­zetben szolgáló lelkész újra felfedezze a hivatás szépségét. Az önkritikát, a tanu­lás küzdelmét nem szabad megspórolni ma sem, különben üressé és fájdalmas külsőségek teljesítésévé válik a pálya. Egy élő egyházban gyülekezetépítő lel­készekről nem csupán nosztalgiával és visszafelé nézve kell beszélni, hanem a jelenben és a jövőben is. Természetesen tudjuk azt, hogy a Szentlélek maga épí­ti a közösséget, de akik ma hirdetik az igét, és látogatják az otthonokat, vagy megszólítják a távol állókat, azok a nél­külözhetetlen „munkavállalók”. Az ő folyamatos továbbképzésük és testi-lel­ki megújulásuk alapkérdés gyülekezete­ink élete számára. Ez a kilenc nap volt az első olyan ba­jor-magyar pasztorális továbbképzés, amelynek résztvevői fele-fele arányban kerültek ki a két egyházból. Mindaz, ami ott történt, legyen bátorítás és bizta­tás lelkészeknek és gyülekezeti tagok­nak arra, hogy érdemes néhány évenként egy-egy hétre elcsendesedve elvonulni a „nélkülözhetetlenségből”, és feltölte- kezni friss tartalommal, hogy utána megújult lélekkel induljon tovább a szolgálat. Szabó Lajos A Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház közös ünnepi megemlékezést tart a megigazulásról szóló Közös nyilatkozat aláírá­sának 5. évfordulója alkalmából az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (1140 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) november 4-én, csütörtökön 15 órakor. Az ünnepi tudományos ülésre tisztelettel meghívjuk. Dr. Seregély István D. Szebik Imre r. k. egri érsek a Magyarországi Evangélikus Egyház a Magyar Katolikus Püspöki elnök-püspöke Konferencia elnöke Talán nem közismert, hogy hazai gyülekezeteink jelentős része szlovák evangélikus hagyományokon fejlődött: Békéscsaba, Szarvas, Nyíregyháza, Tótkomlós, Kiskőrös, Bakonycsernye, Aszód, Ácsa, Pilis... Az evangélikus egyháztörténet, kultúra háromnyelvű (magyar, német, szlovák) hagyományából mára a nem magyar jelleg erősen háttérbe szorult. A német és szlovák nyelvhasználat, az egyházi hagyományok és történelmi emlékek elhalványultak az egyházi emlékezetben. Ezért választották az idei konferencia témájául a szlovák evangéli­kusokat. A téma aktualitását Magyarország és Szlovákia EU-tagsága is erősíti: közös dolgaink rendezése mo­rális és politikai szükségszerűséggé vált. C. M. Szlovák evangélikusok a Kárpát-medencében Közösen rendeztek nemzetközi konfe­renciát Anyanyelv, egyház, nemzet címmel az evangélikus országos gyűj­temények és a Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Szlavisztika - Közép-Euró- pa Intézete a Pesti Evangélikus Egy­ház Deák téri tanácstermében októ­ber 21-22-én. A kétnapos tudomá­nyos tanácskozást dr. Július Filo, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangé­likus Egyház egyetemes püspöke és D. Szebik Imre, egyházunk elnök-püspö­ke nyitotta meg. Filo püspök hangsúlyozta, hogy min­den nép legfőbb kincse a nyelve. Ján Kollár egykori pesti szláv lelkészre hivat­kozott, aki neheztelt a foldesurakra, ami­ért nem ragaszkodtak anyanyelvükhöz, s gyermekeiket idegen nyelvekre taníttat­ták. A nyelv összeköthet, de elválasztó fallá is válhat. Ne veszítsük el anyanyel­vűnket, mert az identitásunk és hitünk el­vesztését vonhatja maga után - mondta. Szebik püspök köszöntőjében örömét fejezte ki, amiért le tudunk ülni egymás mellé, bár nem azonos a múltról és a je­lenről vallott felfogásunk. Gondoljunk Jézus szavaira, aki szerint arról ismeri fel a világ, hogy az ő tanítványai va­gyunk, ha egymást szeretjük. Nagyon kell szeretnünk egymást, hogy gazdagít­hassuk közösségeinket - hívta fel a fi­gyelmet. Emlékeztetett Hviezdoslav-Or- szágh Pálra, aki Árva megyei kurtane­mesek utódaként Felsőkubínban szüle­tett, és Miskolcon tanult. Kettős identi- tású volt - egyszerre volt magyar és szlovák. Mindkét népet becsülte és érté­kelte, mindkét nyelven anyanyelvi szin­ten írt és gondolkodott. Szinte minden műve megjelent magyarul és szlovákul is. Mélyen hívő lélek volt. A reá való emlékezés segítsen egymás kultúrájának megbecsüléséhez - zárta köszöntőjét a püspök. Dr. Fabiny Tibor egyháztörténész­professzor felszólalásában korszakfor­málónak nevezte a konferencia meg­szervezését. Megjegyezte, hogy a ta­nácskozás helyszínéül szolgáló épület­ben előbb hangzott a szlovák szó, mint a magyar vagy a német. Az ő gyökerei is Sáros vármegyéhez kötődnek, és fontos­nak tartja a szlovák-magyar testvériség ápolását - hangsúlyozta. A professzor Ladiver Illés eperjesi tudósról tartott előadást. A konferencián tizenhét tudóst hall­Pozsonyi teológusok az Alföldön Múlt hét szerdától vasárnap estig, na­ponta két, szlovák gyökerű magyaror­szági gyülekezetben szolgált igehirde­téssel, énekkel, bizonyságtétellel a po­zsonyi teológia nyolc hallgatója. Az Országos Szlovák Lelkészi Szol­gálat szervezésében Dunaegyházán, Kiskőrösön, Szarvason, Csapacsüdön, Tótkomlóson, Pitvaroson, Kondoroson, Békéscsabán, Budapesten és Bakony- csernyén hangzott Isten igéje az ősök nyelvén. A gyülekezetek nagy örömmel és szeretettel fogadták a szolgálókat, ez­zel is megerősítve azt, hogy szükség van a reformációi örökségre, az anyanyelvű igehirdetésre. A vendégszolgálatot a Szlovákiai Evangélikus Egyház (ECAV) anyagi támogatása tette lehetővé, a résztvevők számára pedig a vendéglátók szeretetteljes fogadtatása tette emléke­zetessé az alkalmakat. Sz. A. Konferencia a Deák téren gathattak meg a résztvevők. A szlovák nyelvű előadásokat szinkrontolmács tet­te mindenki számára érthetővé. A beszá­molók főleg a 18. és 19. század irodalmi és kulturális életével foglalkoztak. Arról tanúskodtak, hogy az egyházi szemé­lyek a szellemi élet szuverén mozgatói voltak, és a kor irodalmának jeles műve­lői közé tartoztak. A Biblia lefordításá­val, énekeskönyvek, imaköny'vek és pré- dikációs kötetek kiadásával a nyelv mű­velőivé és formálóivá váltak. Iskolák alapításával és fenntartásával jelentősen befolyásolták koruk kulturális életét. Még a politikára is hatottak, gondoljunk Thököly kurucaira vagy II. Rákóczi Fe­renc szabadságharcára. Az előadásokban izgalmas - néha drámai - küzdelmekről is szó esett. A 19. század első fele egy új identitás ki­alakulásának a korszaka volt. Kérdéses­sé vált, hogy kihez kell igazodni: a ki­rályhoz vagy a valláshoz? A közös hazá­ban ki a jó hazafi? Égetővé lett az iden­titás problémája. Sokaknak fel kellett tenniük a kérdést: a nemzetiségemhez vagy a hazámhoz legyek-e hű? Egy fiatal katolikus pap, Bernolák Antal 1786-ban megalakította a „nyelv­tudósok körét”, melynek tagjai kísérletet tettek a holt latin nyelv helyettesítésére, a csehtől eltérő szlovák nyelv kialakítá­sára. Új szlovák nyelvű irodalmat hoz­tak létre. Dr. Gyivicsán Anna professzor asz- szony előadásából megtudtuk, hogy evangélikus részről is történt nyelvújítá­si kísérlet. Stúr és munkatársai 1843-tól a Liptó környéki tájnyelvet fejlesztették irodalmi szintre. Az általuk kialakított nyelv eltávolodott a cseh Biblia archai­kus nyelvezetétől, ezért az egyházi kö­zösségek idegenkedtek átvételétől, póri­asnak, parasztosnak tartották. Ez a tény teszi érthetővé a Ján Kollár pesti szláv lelkész és a gyülekezet tanítója között kialakult feszültséget. Kollár a cseh Bib­lia és a Tranoscius énekeskönyv archai­kus nyelvén írt és beszélt. Az őt hallga­tó gyülekezet ezt tartotta ünnepélyesnek és istentiszteleti használatra méltónak. Kadavy, a jóval fiatalabb tanító azonban, aki Stúrékkal tartott kapcsolatot, Stúr nyelvújítását tartotta modemnek, kor­szerűnek és követendőnek, ezt a nyelvet ápolta diákjai között is. A tanítót egy- házellenességgel vádolták, majd elbo­csátották állásából. Ma is megfigyelhető némi különbség az egyházi és világi szlovák nyelvhasználatban. A gyüleke­zeti közösségek szívesebben használják az archaikus Tranosciust, mint az új, iro­dalmi nyelven 1993-ban kiadott énekes­könyvet. A konferencia zsúfolt programja mi­nimálisra csökkentette az előadások megbeszélésének a lehetőségét. Sajnála­tosnak tartom, hogy hozzászólásra, kér­dések felvetésére alig volt alkalom. Itt is igazolódott a mondás: a kevesebb több lett volna. A házigazdák részéről dr. Kertész Bo­lond muzeológus azzal zárta a konferen­ciát, hogy az egyháztörténetet sikerűit kiszabadítani a hittudományi egyetem falai közül, az bekerült a köztörténetbe, ezzel a szervezők elérték céljukat. Ter­veik szerint az elhangzott előadások szövegét nyomtatásban is megjelentetik. Id. Cselovszky Ferenc Az Evangélikus Nők Klubja következő alkalmát november ó-án, szombaton 10 órai kezdettel tarjuk az országos iroda (Budapest IX., Üllői út 24.) I. emeleti nagytermé­ben. Az együttléten - Evangéliumot minden kikötőbe címmel - Petrik Tímea számol be a Doulos hajón végzett missziói szolgálatáról. Sok szeretettel hív és vár minden kedves testvért a Női Misszió Osztálya! Gyermekek a múzeumban Az Evangélikus Országos Múzeum az idei tanévben is szeretettel várja a 6- 12 éves gyerekeket. Foglalkozásainkon a műtárgyakkal ismerkedve egyháztörténeti, művészettörténeti kérdésekre keressük együtt a választ, a kézműves foglalkozáso­kon pedig - különféle technikákkal - tárgyakat alkotunk. November 27. Az örök világosság fénye - halottak napjától ádventig Január 29. „Isten háza"-e a templom? - látogatás a Deák téri templomban Február 26. „Próféták által szólt régen néked az Isten" - bibliafordítás és könyv- nyomtatás Március 19. „Megteremtette az embert a maga képére és hasonlatosságára" - portrék a múzeumban Április 30. Hol vannak az állatok? - az állatok mint jelképek A bérlet ára 1800 Ft, ugyanabból a családból érkező második és harmadik gyermek számára 1000 Ft, illetve 500 Ft. A részvételi díj egy alkalomra 500 forint. Az összeg a gyermekek (és kísérőik) múzeumbelépőjének árát is tartalmazza. (Az esetleges időpontváltozást közzétesszük az Evangélikus Életben.) Jelentkezés telefonon: 1/317-4173. A mikrofonnál Käfer István,:) Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlovák Tanszékének vezetője, a háttérben D. Szebik Imre, a magyarországi. Július Filo, a szlovákiai evangélikusok püspöke, valamint dr. Fabiny Tibor egyháztörténész Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents