Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-24 / 43. szám

2004. OKTÓBER 24. - 5. oldal

Evangélikus Élet

Szlovák opera készül Luther Mártonról

BIBLIAVASARNAPI VISSZATEKINTÉS

Egyedül a Szentírás!

Az első nemzeti nyelvű bibliafordítások

A 487 éve megindult reformáció egyik legjelentősebb eredménye volt, hogy a nép a saját nyelvén olvashatta Isten szent igéjét. Ebben az összeállításban a német és a magyar kezdetekre tekintünk vissza, a fordítóktól származó néhány mondatos idézetekkel emlékezve az első bibliafordításokra.

482 éve, 1522-ben jelent meg Luther Márton első német nyelvű Újszövetség-fordítása.

A Nyílt levél a fordításról című füzetében reformátorunk 1530-ban így ír: „A fordításban mindvégig azon iparkodtam, hogy tiszta és érthető német nyelven szóljak. Nemegyszer megesett velünk, hogy két, három vagy négy hétig egyetlen szót kerestünk, olykor teljesen hiábavalóan. (...) Ne a latin nyelv betűit faggassátok, ha németül akartok beszélni, mint ahogyan ezek a szamarak teszik, hanem kérdezzétek meg az anyát otthon, a gyermeket az utcán, az egyszerű embert a vásárokban, az ő beszédüket figyeljétek meg, és csak azután kezdjetek a fordításnak. (...) Nem engedtem szabad folyást a szavaknak, hanem segí- ■ tőimmel együtt nagy gonddal ügyeltünk arra, hogy ahol fontos volt, a betű szerinti értelmet megtartsuk, és ne változtassunk rajta tetszésünk szerint.”

* * *

470 éve, 1534-ben jelent meg Luther Márton első német nyelvű teljes bibliafordítása.

Az Ótestamentumhoz írt előszavában 1523-ban ezt írja a fordító: „Úgy gondolkodj az írásokról, mint a legnagyszerűbb, legnemesebb szentségről, mint legdúsabb kincsesházról... így rátalálsz arra az isteni bölcsességre, amit Ő olyan szerény és egyszerű szavakkal mond el... Megleled itt a pólyát és a bölcsőt, Krisztus fekvőhelyét... noha rossz és hitvány pólyák ezek, drága kincs a

Krisztus, aki fekszik bennük. (...) Mózes a törvény által hirdetheti ugyan, mit cselekedjünk és mit ne, hanem az ehhez való erőt és képességet nem adhatja meg, így meghagy bennünket a bűnben. (...) Hajói és biztosan akarsz értelmezni, érts mindent Krisztusra, mert ő az az ember, akiről mindezek szólnak.”

* * *

463 éve, 1541-ben jelent meg Sylvester János első magyar nyelvű Újtesta- mentum-fordítása.

Sylvester Sárváron kinyomtatott Újszövetség-fordításának nevezetessége az Ajánlás, amely az első magyar nyelvű időmértékes vers:

„ Próféták által szólt rígen néked az Isten / Azkit igírt ímé, vígre megadta fiát. / Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal, / Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. (...) / Azki zsidóul és görögül, és, vígre diákul / Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul: / Minden níp- nek az ű nyelvin, hogy minden az Isten / Törvínyínn íljen, minden imádja nevít. ”

* * *

414 éve, 1590-ben jelent meg Károli Gáspár gönci prédikátor első magyar nyelvű teljes bibliafordítása, a Vizso- lyi Biblia.

A fordító Ajánlásában ezeket olvashatjuk: „Meggondolván azért az anya- szentegyháznak az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván

minekutána hozzákezdettem volna egynéhány jámbor, tudós atyafiakkal, kik nékem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem vég- höz vittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálódtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgósá- gos szeretettel, hogy én egy szempillantásig ez nagy munkát el nem úntam, hanem nagy serénséggel és szeretettel munkálódtam, mígnem elvégezém azt.”

Az Olvasóknak így ír az „istenes vénember”: „Bizonnyal tudom, és semmit nem kételkedem, hogy ez mi munkánknak, minekutána az emberek közé az ki- megyen, sok irigye és rágalmazója leszen. (...) Annakokáért minden keresztyén olvasókat kérek, hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanak, és meg ne keserítsenek, hanem nagy isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák ez magyar nyelvre fordíttatott Bibliát. Ha valahol az fordításban tévelyget- tem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségnek, hanem az én gyarlóságomnak. Az olyan helyeket az olvasók ugyan regestrum szerint jegyezzék meg, és engemet intsenek meg, hogy míg az Isten ez testben tart, jobbíthassam meg az mi fordításunkat, mindaddig, mígnem igen szép és jó leszen, etc.”

* * *

1986-ban válogatás jelent meg az eredeti Vizsolyi Bibliából a Világirodalom klasszikusai című sorozatban.

A válogatás és a kísérő tanulmány Vas István munkája. Néhány szemelvény a kísérő tanulmányból.

Ajánlás a Bibliához: „Ki olvassa a Bibliát? Úgy veszem észre, manapság egyre kevesebben ismerik - és azt hallom, ez így van világszerte. Hát nem furcsa (...), ha a világ leghatásosabb könyvének alakjai vagy epizódjai kerülnek szóba, sznobisztikus fiatalemberek sem átallnak értetlenül, üres képpel az ember szemébe bámulni? És most hogyan közeledjem a Bibliához? Mivel ajánljam azoknak, akik nem vele nőttek föl? Akik nem ismerik? Hogyan értessem meg velük, hogy a Bibliát olvasni kell - nem, dehogyis kell! -, hogy érdemes olvasni? (...) E válogatás legnagyobb sikere az volna, ha sokan kapnának kedvet egy kis tallózásra a Bibliában. Tudvalevő, hogy a Vizsolyi Biblia a maga eredeti szövegében sohasem jelent meg másodszor - csak 1981-ben a hasonmás kiadása. Az egyházi kiadások 1590 óta szinte minden alkalommal javítottak, változtattak rajta. Ebben a válogatásban a Vizsolyi Biblia eredeti szövegét használjuk fel...” Végezetül ebből a kötetből álljon itt egy idézet - az egyik legismertebb gyöngyszem, a XXIII. zsoltár:

„Az Úr az én pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörűséges és füves helyeken legeltet engemet, és kies vizek mellé viszen engemet. Az én telkemet megvidámítja, és visel engemet az igazságnak ösvényin az ő nevéért. Még ha szinte az halálnak árnyékának völgyében járok is, nem félek az gonosztól, mert te énvelem vagy; az te vessződ és az te botod vigasztalnak engemet. Asztalt szerzesz énelőttem azok ellen, kik énnékem ellenségim, meghizlalod olajjal az én fejemet, és megtöltöd az én po- háromat bővségesen. Sőt még bizonnyal az te jó voltod és irgalmasságod követnek engemet életemnek minden idejében, és lakozom az Úrnak házában hosszú ideiglen. ”

Összeállította: Garai András

Napjainkban megfigyelhető az egyháznak az a törekvése, hogy üzenetét a kor modem eszközeivel juttassa el a társadalom széles rétegeihez. Több külföldi filmet és zenei alkotást is ismerünk, amely iránt nagy volt az érdeklődés, és komoly visszhangra talált. Szlovákiában evangélikus művészek is foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a film-, a képzőművészet és a színház eszközeit felhasználva szólítsák meg a társadalmat, s a megszokottól eltérő módon közvetítsék a keresztény üzenetet.

Éva Bachletová evangélikus médiamenedzser dr. Luther Márton reformátorra, egyházunk kiemelkedő személyiségére irányította a szlovák művészek figyelmét, s kezdeményezte, írjanak róla operát. A javaslatot elfogadták, így szlovák opera készül Luther életéről. A művön már hónapok óta dolgozik a szerzőpáros: Vítazoslav Kubicka zeneszerző és Slavomíra Oce- násová-Strbová irodalomtörténész. (A zeneszerző Újjászületés című, bibliai témájú operájának idén volt a premierje.)

A szerzőknek az a céljuk a készülő operával, hogy zenei eszközökkel mutassák be Luthert mint szerzetest, reformátort; az embert, akinek nemcsak az egyház történetére volt hatása, hanem az egész világot megmozgatta tanításával.

Az opera szövegkönyve Luther életének főbb szakaszait dolgozza fel. Az iskolásként, viharban tett esküjével kezdődik, a kolostori élet leírásával folytatódik, végül reformátorrá válásának időszaka következik. Nem marad ki Bóra Katalinnal kötött házasságának említése sem.

Már elkészült kilenc ária szövegének a megzenésítése; a premiert 2005 májusára tervezik. A műben a pozsonyi opera leghíresebb művészei vállaltak szerepet. A szervezők remélik, művészetükkel meg tudják majd szólítani a szlovák társadalmat, és méltón tanúskodnak Istenbe vetett hitükről s a megújulás állandó szükségességéről.

Az EPST alapján id. Cselovszky Ferenc

Reményik Sándor, az építész fia

(1890. augusztus 30. - 1941. október 24.)

A Reményik Sándorról szóló írásoknak - még a költő életében is - mindig sajátos, bensőséges hangjuk, lelkületűk volt. A lényéből és a betöltött szerepéből következett mindez. Végvári költői álnéven írta verseit, melyek Tria'non után kézről kézre jártak Erdélyben. Már 1919-ben Végváriként megkérdezte némely pesti poétától, hogy „fáj-e nektek Erdély és a végek? ”

Egész életében az irodalmi transz- szilvanizmus jó vitéze volt. Egy magatartás 20. századi prófétája lett: lehet magyarnak lenni akkor is, ha nem lehet, Magyarországtól elszakadva is; mert magyarok voltak, vannak és lesznek Magyarországon kívül is. Verseiből előtűnik az a gondolat, hogy a Hazánál nagyobb valóság a Szülőföld, s az idegen hangzású szónál erősebb megtartó erejű a cserépkancsóra rótt jel. Ez a megközelítésmód egészen döbbenetes lehet Trianon után azoknak, akikhez szólt: „ Eredj, ha tudsz, ha hittelen / Hiszed, ... Hajdanában Mikes sem hitte... " E költemény kézről kézre járt. Ki tudja, hogy hány menekülni készülőnek állt útjába az elszánt lelkiismereti szó: „Eredj, ha tudsz - Én itthon maradok. ” Végvári, alias Reményik Sándor hitvallása megdobogtatta a szíveket a Királyhágón innen is, a ránk ömlő alvilági lávafolyamban felidézte a pompeji őrkatona emlékét, aki a sistergő tűzfolyóban is megállóit a helyén.

Erdély minden kínját érző költői hang volt Reményiké. Egy elgyötört országot mutatott be a világnak; egy egész kötetet nevezett el Atlantiszról, az elsüllyedt világról, melynek halk harangszava föl-fölhallatszik a tengerek alól:

Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország, Halljátok? Erdély harangoz a mélyben. Elmerült székely faluk hangja szól

Halkan, halkan a tengerfenéken. Magyar hajósok, hallgatózzatok.

Ha jártok ottfenn förgeteges éjben: Erdély harangoz, harangoz a mélyben.

Verseiből nem a költő életrajzát olvashatjuk ki, hanem Erdély Trianon utáni életét. Ezért nevét nemcsak az irodalomtörténet jegyzi fel, hanem a nemzet története is. A Trianont megélt költőink egymás után költöznek el a szemhatáron túlra. Veszteségeinken mérjük fel régi gazdagságunkat s azt, hogy mit jelentett ez nagyszüleinknek, szüléinknek, s ezáltal nekünk is a nagy összeomlás után, amikor Erdély felől madár is alig tudott átrepülni az új határokon. Időnként egy-egy kis papírcetlin versek szállingóztak át új fájdalmakról szólva, melyeknek minden sora dugárunak számított az úgynevezett Kádár-rendszerben is. Ez a barbár erőszak, melynek Kádár és Ceausescu voltak a helytartói,

a szellem határokon átívelő útját is próbálta elállni.

Származását, az ősöket tekintve a költő Felvidékhez kötődik, mégis Erdélyben talál igazi otthonra, és erdélyi költőként tartjuk számon. Ősei között szerepelnek a Pákhok. Dédapja Pákh Mihály, aki negyvenkilencben Lőcsén kimondta a Habsburg-ház trónfosztó határozatát, amiért a szabadságharc után halálra ítélték, majd kegyeimül Kufstein börtönét kapta. A költő édesapja Reményik Károly, a kolozsvári evangélikus egyházkerület világi feje, aki építészmérnök volt. Az építész fia című verse így kezdődik:

Apámban a muzsika megfagyott.

Nem lírizált. Arányok érdekelték,

S nyugodt vonalak, egyszerűk, nagyok.

Az én fejembe, bárhogy erőltették,

Nem ment a számtan s geometria. Alom-part felé hullámzott a vérem,

És költő lett az építész fia.

(...)

Én építészi... a versek építésze!... Apám, nézd titkos törvényét a vérnek: Oly távoleső mesterségeink Valahol látod, mégis összeérnek.

Apja, aki jómódban, polgári életformában élő építész volt, szerette volna, ha fia is követi őt a mesterségben, és átveszi tőle a stafétát. Nem így alakult, és a költőt még a negyvenedik életévéhez közeledve ez a szülői elvárásnak való nem megfelelés izgatta, mint ahogyan az idézett - 1927-ben íródott - versrészletből is kiderül.

Első verseskötete, a Fagyöngyök 1918-ban jelent meg. Reményik Tóth Árpád és Juhász Gyula költészetének a tisztelője s Rainer Maria Rilke ihletett fordítója volt. 1919-ben jelentek meg fordításában Rilke Stundenbuchjának egyes darabjai. Az istenkereső Reményik magát olvasta bele Rilke verseibe, s erősen a hatásuk alá került. 1932-ben Aprily Lajos bevezetőjével megjelentek az összegyűjtött „istenes versei”. A Kenyér helyett bevezetésében Aprily így ír Reményik Sándorról: „Költői emelkedésének első idejében Rilkét fordít - egész fuzetrevalót az Isten-versekből -, s az egyéni nyomaték súlya és a közvetlenség erejével ható nyelv több ponton árulkodva érezteti a lélek-rokonságot, mely idegen költőt és magyar fordítóját összekapcsolta.” Saját költészetében - a fordításokon kívül - istenes költeményei meghatározóak lettek. Magyar vallásos költészetünk történetében a legjelentősebbek közé tartoznak. Sík Sándor piarista szerzetes tanár irta, hogy „nem ismerek még egy költőt, akinek a verseiben annyira érezném az Isten szüntelen jelenlétét”.

A Végrendelet című versében mindent visszaadott:

Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Halála évében, 1941-ben pedig így búcsúzott az élettől Meghalni mégis egyedül kell című költeményében:

Lehet menyasszonyod vagy feleséged, Apád, anyád, gyermeked vagy testvéred- Lehet szeretőd és vad szenvedély

Köthet hozzá, vagy könnyelmű szeszély, Vagy mint a forrás: fogyhatatlan vágy, Vagy vele-élés: mint a tenger, mély - Köthet hozzá egy forró, kéjes óra - Sok éjszaka vonagló lüktetése,

Mely ködpárává foszlik virradóra - Kapaszkodhatsz egy hosszú lélek-láncba És szállhatsz mint méh virágról virágra - Ráborulhatsz egy élő-halott nemzet Égbe-meredő szirt-ravatalára - Lehet szerelmed mint ólom: nehéz S lehet illanó s tűnő, mint a fény,

És lehet mint a koporsó: kemény. Befogadhat egy kis hálószoba - S egész országok fogadhatnak be - Az ágyad és az asztalod Mindennap rózsával lehet tele - Lehet, hogy egy babér-erdőt aratsz - S mint játék közben a labdát a gyermek: Egyik kedves kéz a másikba perget - Álmodhatsz, szerethetsz és barátkozhatsz És végül mégis egyedül maradsz: Halálod egyedül kell elviselned.

Sík Sándor megkérte Reményiket, hogy jelölje meg azokat a verseit, melyeket a legjobban szeret, és a legjellemzőbbnek érez, mert elsősorban ezeket olvastatná el a hallgatóival, amikor szemináriumi munkájában költészettel foglalkozik. Reményik a következő verseit jelölte ki: Kegyelem; Akác-sor ősz utóján; A kereszt fogantatása; Emmaus felé; Utolsó munkás; Nem a teljes pohár; Ne próbálj; Szeresd az Istent, s tégy amit akarsz; Eredj, ha tudsz; Ahogy lehet; Találkoztam a Szabadsággal; Az Encián megkékül; Mikor ünnepet ül; Add a kezed; A testvér. Sík Sándor a fölsorolás után megállapítja: „Bizonyos, hogy remekek vannak köztük, de bizonyos az is, hogy ebben az együttességben nem elsősorban a költői értékek csillogását, sokkal inkább az ember mélységeit alkalmasak megéreztetni.”'

Arday Gézá