Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-24 / 43. szám
6. oldal - 2004. OKTÓBER 24. Az országos evangélizáció résztvevőinek egy csoportja Fotó: Bottá Dénes Aratási hálaadás Régi szép szokása a kereszténységnek az aratási hálaadás. Október első vasárnapján az istentisztelet keretében köszönetét mondanak az életért, a földért, az erőért, hogy dolgozhattak, és legfőképpen a termésért, a gyümölcsért. Ősi tudás, ismeret és hit ez. A 20. században sokan elfelejtették, hogy nem elég a traktor, a rovarirtó szer és az emberi akarat; áldást, vagyis életet, békességet, jó ízű és hangulatú családi étkezéseket, közösséget csak az áldás adójától, a teremtő és megváltó Istentől kapunk, kaphatunk. Fontos az asztalra kerülő élelem, de tudjuk, hogy lehet keserű a falat a családi békétlenségek miatt. Ezért az aratási hálaadás alkalom arra is, hogy imádkozzunk és cselekedjünk a házasságokért és a családokért. Ma már ritkaságszámba megy a fehér abrosszal fedett családi asztal. Rohanunk, idegesek vagyunk, nincs időnk főzni és aztán körbeülni, egymás szemébe nézni, beszélgetni. A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: Jobb egy tányér főzelék ott. ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van. (Péld 15, 17) Az aratási hálaadásnak van lelki, szellemi tartalma is. A szőlő és a búza, a bor és a kenyér hordoz spirituális üzenetet is. A szőlőszemre és a búzaszemre - mire borrá és kenyérré válik - hosszú folyamat vár. A szőlő présbe kerül, a must kiforrja magát, és idővel érett bor lesz belőle. A búzát megőrlik, a lisztből dagasztott tészta lesz, amelyet kisütnek. Életünk folyamán mi is sokszor átéljük a prést, a felőröltetést, vannak zavaros, forrásban lévő időszakaink, és belőlünk is lehet másokat tápláló kenyér és bor. Jézus is beszélt a borról és a kenyérről. Nemcsak beszélt, hanem ő is vállalta az áldozatos szeretet útját. Bemutatta a nagy áldozatot. Ezért lehet nekünk is életünk. Jézus kenyérré és borrá lett a bűnben élő emberért. Isten számára a megváltottak, az önzéstől, bűntől megszabadítottak az igazi gyümölcsök. Ez a Teremtő aratása. Akarsz-e gyümölcs lenni Isten asztalán? Vágyol-e az igazi aratási hálaadásra? Szeverényi János (Elhangzott a Kossuth rádióban 2004. október 11-én) Az Evangélikus Missziói Központ hírei Szolgálatok szeptember-októberben- Útitársak missziós bibliaórán bemutatkozott a L’Abri mozgalom és az OM.- Igehirdetés, előadás Pesterzsébeten, a Budai Lelkészi Munkaközösségben, Váralján, Nagymányokon, a kirándulók ökumenikus alkalmán a Limanova téri református templomban, missziós hétvégén Rozsnyón, ifjúsági órán Cinkotán, Sárszentlőrincen (Űzd) népfőiskolái napon, illetve Nagytarcsán. Hírek- Október 9-én országos evangélizáció volt a Deák téren.- Ezentúl heti egy alkalommal evangélikus műsort sugároz a cigányok rádiója, a Rádió C.- A missziót és evangélizációt biblikusán csak hitvédelmi összefüggésben lehet végezni. Hazánkban több száz különböző kultusz tevékenykedik. Sokan - még a szakértőnek számító lelkészek, hitoktatók is - információhiányban szenvednek. Ezért küldött minden lelkésznek az Evangélikus Missziói Központ a Segédanyagok a vallások kutatásához című kiadványból. A könyvecskét a Keresztyén vallásismereti és hitvédelmi fizetek sorozatban adta ki az Apológia kutatóközpont. Megvásárolható a Harmat Kiadónál.- Missziós szórólapokat szeretnének megjelentetni még karácsony előtt. Terjeszteni fogják gyülekezeteinkben (elvehető lesz a templomok kijáratánál, látogatásnál pedig kézbe adható), iskoláinkban (10 ezer diák!), konferenciákon, határon túli testvéreink között, emellett segítséget adhat kauzális és lelkigondozói eseteknél. Az írók huszonkét különböző témát dolgoznak fel érthétő, életközeli, de missziós stílusban. A témák a következők: betegség, szekták, tudomány és hit, ifjúság, szex, szerelem, házasság, válás, szenvedés, időskor, abortusz, korszellem, alkoholbetegség, drog, homoszexualitás, csonka család, halál, gyász, halál utáni élet, depresszió, megtérés, az élet célja, a Biblia hitelessége.- Az Útitársak missziós bibliaóra legközelebbi alkalmán, november 4-én, 18 órakor a Fokoláre mozgalom mutatkozik be. Helyszín az országos iroda kis tárgyalója (Bp. Üllői út 24). A mellékletet szerkesztette: Szeverényi Jcmos Evangélikus Élet KÉT BIZONYSÁGTÉTEL All. ORSZÁGOS EVANGÉLIZÁCIÓRÓL Isten békességének követe Találkozás Gottfried Terézzel Nevéhez méltó szelídség lengte körül Gottfried Terézt a tizenegyedik országos evangélizáción. A Budapest-Deák téri evangélikus templomban kerekes székében ülve tett tanúságot Isten sze- retetéről és jóságáról.- Biztos vagyok benne, hogy aki ott lehetett október 9-én a Deák téri evangélikus templomban, abban igen mély nyomokat hagytak az Ön egyszerű és őszinte szavai. „Hű maradt” vezetéknevéhez, amely magyarra fordítva azt jelenti: Isten békessége. Számomra megszégyenítő volt látni, mennyivel több életöröm és tenni akarás van Önben, mint sok egészséges hitsorsosában...- Nem volt ez mindig így. Isten sok nehézségen és próbatételen keresztül formált, amíg azzá nem lettem, aki most vagyok. Én is lázadoztam a sors ellen, mielőtt el tudtam volna fogadni dolgokat. Kezdettől fogva nehéz életem volt. Édesanyámnak már gyermekkoromban sem kellettem. Intézetbe adott, pedig akkor még egészséges voltam. Amikor elhatalmasodott rajtam a betegség, természetesen még kevésbé akart rólam tudni. Szinte egyik pillanatról a másikra kerültem kerekes székbe. Korábban sokat mozgó, tevékeny ember voltam, de már tizenhat éve nem tudok lábra állni. A diagnózis? Négyféle - leépüléssel járó, visszafordíthatatlan - betegség. „Ráadásként” megromlott a kapcsolatom a lányommal; a ház, amelyben laktam, összedőlt, mindenem odaveszett. Csak egy Bibliám és a rajtam lévő ruhám maradt.- Hogyan tudta ezt a sok csapást ép ésszel elviselni?- Őszintén meg kell, hogy valljam, igen nehezen. Gyűlöltem az embereket, nem tudtam elviselni, hogy míg én nyomorékká váltam, a többiek mind egészségesek. Elviselhetetlenségig fokozódott fájdalmaim miatt úgy döntöttem, hogy az öngyilkosságot választom. Kitűztem egy időpontot, és úgy határoztam, hogy aznap véget vetek az életemnek.- Szerencse, hogy végül másképp alakultak a dolgok...- Mielőtt magam ellen fordulhattam volna, felkerestek egy keresztény csoport tagjai. Ismerték a gyermekemet, és kérték, tiszteljem meg őket azzal, hogy elmegyek, és megnézem, milyen közösségbe jár a lányom. A gyülekezetben mindenki szeretettel fogadott, nem éreztették velem, hogy nyomorék vagyok. Azt, hogy kerekes székben ülök, úgy fogadták, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Elvittek egy evangélizá- cióra, ami nagyon felháborított, mert az volt az érzésem, hogy rólam beszél az igehirdető. Egy hónap múlva újra elvittek egy evangélizációra. Azon a napon szólított meg az Isten, mondván: „Itt az ideje, hogy megvallj!” És akkor valami történt. Hatalmas öröm költözött a szívembe, körbeölelt Isten és a testvérek szeretete.- És ettől kezdve minden rendbe jött?- Később is sok próba és nehézség elé állított az Úr. A fájdalmaim továbbra is megmaradtak. Sokat vívódtam emiatt, végül „alkut kötöttem Istennel”. Azt mondtam neki, egész életem az övé, tegyen velem, amit akar, csak vegye el a fájdalmakat! És így lett. Amióta rábíztam az életemet, egyfajta „orvosi csodaként” tartanak számon. Tizenhat esztendővel ezelőtt azt mondták, négy, négy és fél évem van még hátra. Még most is itt vagyok, sőt az állapotom stagnál. Hiszem és vallom, mindez azért történt így, mert Istennek még tervei vannak velem, a „szócsöve” vagyok ebben a világban. Azért élek, hogy elmondjam: kerekes székben ülve is boldog vagyok, mert Isten szeretete tölti be a szívemet és az életemet. Ő az, aki - kérés nélkül is - kielégíti minden szükségletemet. Miután minden anyagi javamat elvesztettem, az édesanyám és a lányom is lemondott rólam, egy olyan időseket gondozó szeretetotthonba kerültem, ahol a szeretet az ajtón kívül rekedt, bent pedig csak a gond, a bánat és a könny maradt. Senkire nem hagyatkozhattam. Egyedül Isten szeretete adott erőt. Kiálltam az öregek jogaiért, vigasztaltam, bátorítottam őket.- Úgy tudom, ma ismét önálló háztartásban él.- Igen. Kalocsa mellett, Dunaszentbe- nedeken lakom. De még így, tolószékkel is több helyre eljutok, mint sok egészséges ember. Mindig van, aki segít, hogy azt tehessem, ami a dolgom: hogy Isten eszköze lehessek. G. Zs. Isten deli vitéze Deli Vilmos tanúságtétele Halkan kezdett el beszélni, majd egyre jobban nekihevülve, „péteri vehemenciával” szólt a Deák téri gyülekezet előtt Deli Vilmos. Egykor a bűn, ma Isten országútjának vándora magával ragadóan tett bizonyságot arról, ami betölti a szívét és az életét. Vallásos családba születtem, tizennégy éves koromig minden vasárnap elmentem a templomba. Aztán egy törés következett az életemben, amikor meghalt az édesapám. Ettől kezdve már csak a buli, a pénz érdekelt, és nem törődtem édesanyámmal, aki többször is figyelmeztetett: „Fiam, nem lesz ennek jó vége!” De én nem hallgattam rá. Kamio- nos lettem, megnősültem. Nevem volt az éjszakában, ha bementem egy mulatóba, azt mondták: „Csukjátok be az ajtót, mert megjött a Deli Vili!” Nem gondoskodtam a feleségemről és a gyermekeimről úgy, ahogy kellett volna. Ittam, kábítószereztem, verekedtem, barátnőim voltak. Elváltunk. A feleségem ezután elkezdte Istent keresni. Kilencvenhatban születtünk újjá mind a ketten. Először a feleségem tért meg, én ott, az ő bemerítkezésekor döntöttem Jézus mellett. Ott álltam a teremben, egészen hátul, kopasz fejjel, bőrszerelésben, mert akkor még „alvilági alak” voltam, kemény, őrült ember. Ott szólt hozzám Jézus: „Vilmos, itt a te helyed!” Elkezdtem sírni. Én már előtte meg akartam többször szabadulni ettől az életviteltől, mert előre féltem, hogy mi lesz, ha iszom, mit fogok tenni akkor, milyen verekedésbe kerülök. Sokszor volt rendőrségi eljárás is ellenem. És akkor döntöttem. Elhatároztam, hogy addig járok oda a gyülekezetbe, amíg meg nem térek. Véglegesen egy hónappal később, egy barátomnál mondtam igent Istenre, a vele és benne való életre. Többé nem ittam alkoholt, eljártam a gyülekezetbe minden vasárnap. Kértem Jézust, hogy bocsássa meg a bűneimet, és újítsa meg az életemet. Ettől kezdve minden megváltozott. Újra elvettem a volt feleségemet, a családunkat egyesítette Jézus. Amit a Sátán tönkretett, azt Krisztussal visszanyertük, ő felépítette a házasságunkat. A gyermekeim szintén Isten követői lettek. Boldog vagyok, hogy rendbe jött az életünk, a köztünk lévő kapcsolat, és a fiamnak meg a lányomnak többé nem kell szégyenkeznie italozó, kábítószerező apja miatt. Másképp viszonyulok a munkához is, mint korábban. Elkezdtem vállalkozni. Jelen pillanatban két cégnek vagyok a tulajdonosa és ügyvezetője. Az Úr nagyon megáldott. Nagyon sok barátom van most is a régi csapatból, és mindig beszélek nekik Jézusról. Sokan megtérnek a barátaim közül. Járok az országban mindenütt evangélizálni, börtönökbe, a határokon túlra. Lehet látni, hogy szomjúság van az emberekben. Lehet látni, hogy még nem hallottak Krisztusról, és tőlem, aki benne voltam a mélységben, jobban elfogadják a jó hírt, az evangéliumot, amikor látják az áldást az életemen és a házasságomon. Egy barátom mondta nemrég: „Vilmos, látom, hogy az életed csak »fölfelé« halad. Igazzá lett az ézsaiási ige: Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége." (60, 1) Ez azért fontos, mert a hívő emberen meg kell, hogy látszódjék Isten «dicsősége, békessége, szeretete. Könnyű a dolog egy gyülekezetben, ' testvérek között, ahol szeretnek. Itt egyszerűbb vallásos dolgokat tenni. Ám kint a világban kell Istent, Jézus szerete- tét megmutatni. Azt mondja az ige: ,, Ti vagytok a föld sója, a világ világossága. ” Ha mi, hívő emberek nem beszélünk, akkor a kövek fognak kiáltani. Fontosnak tartom, hogy elmenjünk a börtönökbe, a kórházakba, az elesettekhez, a rászorulókhoz, és hirdessük, hogy elközelített Isten országa, és meg kell térni, mert a bűn elválaszt az Atyától. Lejegyezte: Gazdag Zsuzsanna Barta Imre felvételei
