Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-17 / 42. szám
2004. OKTÓBER 17.-7. oldal r Evangélikus Elet A szolga engedelmes Püspökké választását követően, az Evangélikus Elet augusztus 20-i, ünnepi lapszámában már megrajzoltuk Adorjáni Dezső Zoltán portréját. Az alábbi interjú püspökké avatása előtt egy nappal készült. A tegező formát az a tény indokolja, hogy a beszélgetőtársak mindketten lelkészek, ráadásul régi ismerősök. Az interjút - valamint a püspökiktató ünnepi istentisztelet összefoglalóját - teljes terjedelmében október 16-án, szombaton 12.10-től, az Isten kezében című sorozatműsorban sugározza a Duna Televízió. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás.- Hogyan lettél lelkész?- - Családomban ennek már óriási hagyománya van. Felmenőim között nagyon sok református és elég sok evangélikus lelkész volt. Édesapám református lelkész volt, ő 1964-ben, éppen születésem évében halt meg. Anyai nagyapám pedig evangélikus lelkész esperesként szolgált. Mindez meghatározta pályafutásomat. Abban a történelmi korban nagyon meghatározó volt, ha valaki lelkészcsaládban nevelkedett.- Melyik parókiákon nőttél föl?- Sokban kötődöm Hétfaluhoz. A bácsfalusi parókián anyai nagyapám volt a lelkész, és nevelőapám, Antal László a segédlelkész. Aztán sokat jelentett nekem a türkösi papiak, ahol nevelőapám szülei éltek. Ezt követően pedig Bukarestben voltunk, úgyhogy több helyen megfordultam. Vallom, hogy fontos volt a családi örökség, ám ez nem jelentette azt, hogy a hitet, mint egy kis csomagot, megkaptam. Volt ugyanis olyan periódus az életemben, amikor komolyan vívódtam, kétségeim voltak. Utólag visszagondolva nagyon örülök ennek. Nevelőapám, aki komoly gondolkodású teológus és olvasott ember volt, soha nem próbálta erőszakosan belém sulykolni a hitet. Rengeteget beszélgettünk és vitatkoztunk, eközben megengedte nekem, hogy ellenkezzek. Azt hiszem, ez volt a legjobb. A hitet nem rám erőszakolta valaki, hanem az bennem megérett. Nagyon fontosnak tartom az ember életében, hogy tusakodjon Istennel. A hit harcát meg kell vívni. így jutottam hitre, és így kaptam lelkészi elhívatást is.-A teológiát a ’80-as években végezted, ami Romániában a diktatúra ideje volt.- Valóban, Románia háború utáni történetének egyik legkeservesebb időszaka volt az. Persze az ötvenes évek számítottak a legnehezebbnek, amikor sok lelkészt be is börtönöztek. Köztük mindkét apámat, tehát édesapámat és nevelőapámat. Az én teológuséveimet bizonyos kettősség jellemezte. A teológia bezárkózott. A kolozsvári teológia - és általában a kutatómunka - nagyon zárt volt. Ez egyrészt védelmet és önvédelmet, másrészt elzártságot jelentett: egyszerűen nem lehetett a nyugati vagy akár a magyarországi teológiával normális kapcsolatot ápolni. A könyvek nagy része indexen volt. Professzoraink sem örvendtek túlságosan a kérdéseknek vagy a kritikus gondolkodásnak. Mindezzel együtt a kolozsvári közös protestáns teológia meghatározta életemet: hálás vagyok mindazért, amit ott kaptam.- Lelkészi, gyülekezeti szolgálataidnak mik voltak a legfontosabb állomásai?- Bukarestben nevelőapám mellett voltam segédlelkész. Rengeteget tanultam tőle, indításnak nagyszerű volt. Aztán hirtelen bedobtak a mély vízbe: ő átjött Tatrangba lelkésznek, és én maradtam a főváros román és magyar gyülekezetében. Munkámat meghatározta a nagyváros, a szórványhelyzet, a kétnyelvű szolgálat. Nagyon fontosnak tartottam a gyermek- és ifjúsági munkát, és általában a különböző csoporttevékenységeket. A bukaresti misszió a legjobb értelemben vett provokatív helyzetet jelent a lelkész számára. A magyar gyülekezet tradicionálisabb, a román pedig egy állandóan változó közösség volt. Ez a kettősség meghatározta az életemet, sőt formált engem is. Idővel aztán a Brassói Egyházmegye esperese lettem: hálás vagyok azért a feladatért, amit a lelkészi kar bízott rám. Ennek során belülről ismerhettem meg a gyülekezetek életét. Ezek a tapasztalatok sokat fognak segíteni püspöki munkámban is.- Családod mennyiben tud segíteni?- Jó családi háttér nélkül egyáltalán nem boldogulnék. Feleségem tanárnő, de közgazdasági végzettséget is szerzett. Csenge lányom hatodik évében van, Torna] fiam pedig kilenc hónapos.- Püspökként tudsz-e már rangsort felállítani az elvégzendő feladatok között?- Rangsorolni azért nem könnyű, mert minden munkaág fontos, és főleg sürgős. Nem tűr halasztást. Van azonban elképzelésem a prioritások tekintetében, hiszen vannak rövid távú tennivalók is. Rendet kell tenni az egyházi adminisztrációban. é Adorjáni Dezső Zoltánról ban megismerjük egymást. Több alkalommal szerveztünk kötetlen, baráti együttléteket is erdei piknikkel futballmérkőzéssel összekapcsolva, Balaton- felvidéki pihenést lelkészcsaládoknak komoly és vidám tartalommal. Megismerhettük az Erdélyben élő emberek gondjait és örömeit, gondolkodásmódját és az anyaországi egyházhoz való kötődését. Több testvér-gyülekezeti kapcsolat megélénkült. (Reméljük, püspöki szolgálata nyomán ezek még tovább fejlődnek.) A többi között teológiai műveltsége, kiváló nyelvtudása, nemzetközi kapcsolatai, ökumenikus nyitottsága és egyházvezetői kvalitásai teszik Adorjáni Dezső Zoltánt alkalmassá a püspöki szolgálatra. Nem kevésbé fontos közvetlensége és derűs egyénisége mellett az a készsége sem, hogy a kor sokféle kihívására hiteles válaszokat keres, mind a szószéken, mind egyházszervező, gyülekezetépítő munkájában. Aki a saját gyülekezetében jól dolgozik, az jó, segítő és támogató vezetőt talál személyében. Szolgálatában stabil családi háttér segíti őt: lelkészcsaládban született felesége és két szép gyermeke nyújtja ezt a nélkülözhetetlen „hátországot". Munkatársainak pedig olyanokat választ, akik fel tudják venni az ö ritmusát, akik bírják a tempót... Erről tanúskodott a püspökiktatási ünnep szervezettsége is, de biztosak vagyunk abban, hogy ez a hétköznapokban, a most kezdődő egyházépítő munka mindennapjaiban is így lesz! Isten gazdag áldása kísérje az új püspök munkáját és az egész Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház életét! Szirmai Zoltán szívet kér A közelmúlt megkezdett munkáit be kell j fejezni: egyaránt gondolok építkezésekre i és új struktúrák létrehozására. Példaként ! a diakónia fejlesztését említem, ami egy- j aránt jelent rövid és hosszú távú felada- j tot. Úgy kell munkánkat végezni, hogy I megfeleljünk a 21. század igényeinek. Az j egyház akkor tud hitelesen beszélni a mai j emberrel, ha az megérti, hogy az egyház I érte is van. Ilyen szellemben válhatunk ; misszionáló és evangélizáló egyházzá. j- Mennyiben lesz csapatod?- A csapat lassan feláll. Nem egyedül j lettem püspök, hanem magam mögött j érzem a lelkészi kart, hiszen a gyüleke- ; zetek több mint 90 százaléka szavazott ; rám. Úgy érzem, lelkész testvéreim bíz- j nak bennem, és várnak tőlem valamit, i Hiszem, hogy csapatként mögém állnak, j A munka folyamán aztán lassan kialakul j a szorosabb értelemben vett, kisebb csa- j pat is. Meglátjuk, ki mihez ért igazán, i kinek mihez van elhívása.- Miként tervezed a kapcsolatot a ; Magyarországi Evangélikus Egyházzal? \- Csak jobb lehet, mint amilyen eddig j volt. No, nem volt rossz a kapcsolat, de j sokszor csak felszínes maradt. A mi ré- j szünkről megvan az elmélyítés igénye, I és nagyon remélem, hogy a magyaror- j szágiak is készek erre. Minden területen j lehet erősíteni. Elsősorban a teológiai j oktatás és a diakónia munkaágaira gon- j dolok. Egyházvezetői szinten jó az j együttműködés, de nagyon fontos lenne j a gyülekezeti kapcsolatokat is tovább j erősíteni. Nem mi, vezetők vagyunk ; fontosak, hanem a gyülekezeteink. Min- ! den értük van. Mai divatos szóval az in- j tegrációt érzem nagyon fontosnak, hogy i egymásba fonódva haladjunk tovább. j- Korábban már elhangzott az a meg- i fogalmazás, hogy a három magyaror- ; szági egyházkerület mellett a tietek a ne- I gyedik. Helytálló lehet ez a kifejezés? j- Jelképesen valóban a negyedik egy- j házkerület vagyunk. Azt hiszem, minden- j nek adminisztratív-jogi akadálya nincs. Ezt j más egyházak már régen gyakorolják. Hogy ezt jogilag milyen formában tudjuk j megvalósítani, az a négy egyházkerületen, j i I letve a zsinatokon ál 1 vagy bukik. Ha ez az j egyházpolitikai akarat megvan, akkor sze- i rintem nincs az integrációnak akadálya. A l jog általában egy tényt követ. Ha a tény már j létezik, akkor azt valamilyen jogi aktussal j meg lehet pecsételni, és rendszerbe lehet ; önteni. Persze a jogi szempontoknál fonto- j sabbnak tartom azt, hogy valójában erős és j élő kapocs legyen a gyülekezeteink között, i- Mennyire állsz készen közéleti és ; politikai harcok vállalására? Püspök- j ként nyilván sok ilyen feladatod is lesz. j- Munkámnak máris ez az egyik súly- ; pontja. Megmondom őszintén, hogy j nem vagyok túlságosan elragadtatva j sem az anyaországi, sem az erdélyi poli- j tikai és közélettől. Az a stílus és az a re- j torika, ami ma itt is, ott is meghonoso- I dott, szerintem túl van a jóérzés határán. I A dialógusnak újszerű, civilizáltabb for- j máját kellene elsajátítanunk. Több tőle- j ranciát, türelmet kell tanúsítanunk egy- : más iránt. Szeretném, ha a parlamentek, j az RMDSZ és a magyar közösségek j végre szakmai kérdésekről vitatkozná- i nak, és a politika nem személyeskedés- j ről szólna. Püspökként, egyházi ember- j ként, lelkipásztorként talán hathatok né- I mileg a politikusokra, hogy másféle j ethoszt honosítanak meg. Nagyon sok j problémánk van. Közelednek a parla- ! menti választások: nem mindegy, hogy j erdélyi magyar közösségünk képvisele- : tét kap-e a Parlamentben vagy sem. A ; politikusok feladata nem egymás stig- j matizálása és a széthúzás, hanem az i összefogás keresése. A mi érdekünkben, j a választók érdekében kell összefogrfi, I legalább a huszonnegyedik órában. Nos, j egy ilyen kritikus helyzetben az egyház- ; nak és a püspöknek kell, hogy legyen j mondanivalója. Anélkül persze, hogy a ; napi politika kérdéseibe beleavatkozzék, j- Evangélikus püspökök általában \ nem szoktak jelmondatot választani, j mint a katolikusok. Mégis, mondanál-e I olyan bibliai igét, amely összefoglalja I püspöki szolgálatod lényegét?- Igen: „Az Úr félelme a bölcsesség j kezdete" (Péld 1,7). Salamon királyhoz j hasonlóan ezt kérem az Úrtól. Hogy Is- i ten adjon nekem bölcs - az új fordítás j szerint engedelmes - szívet (1 Kir 3,9). i „Adorjáni Dezső Zoltán püspök úr életpályája, elmélyült tanulmányai, a gyülekezeti élet szervezésében és építésében szerzett tapasztalatai, a hitéleti és világi ismeretekre nevelésben való munkájának eredményei bizonyossá teszik, hogy elődje munkáját sikeresen fogja folytatni. Nem csekély az a feladat, amit most elvállalt. A hit, a hívek és a közösség gondjai változatlanul igen súlyosak. A mai világ értékválsága, a szellemi és erkölcsi megújulás előtt álló akadályok, a szülőföldjükön maradó hittestvéreiket és közösségeiket sújtó, a hétköznapok minden területén megmutatkozó anyagi gondok közepette kell őrizni és erősíteni az Istenbe vetett hitet, az ősöktől örökölt kultúrát. Rendkívül nehéz feladat ez. Annak bizonyossága adhat erőt teljesítéséhez, hogy mindez valamennyiünk, tehát nemcsak az ezeket magukénak vallók, hanem az ellenséges vagy közömbös egyének és csoportok számára is nélkülözhetetlen. Minden kisebbség megmaradásának elemi feltétele, hogy higgyen önmagában. Egy egyházat, vallási közösséget azonban elsősorban az Örökkévalóba vetett hit őriz meg. Bizonyos vagyok abban, hogy az Önök közösségének erejét is ez adja. E földi létben azonban szükség van a fáradhatatlanul végzett munkára, az egyetemes igazságnak a hétköznapok világában való képviseletére. Ebben a munkálkodásban mindenkinek ott kell teljesíteni feladatát, ahova sorsa rendelte. Az újonnan beiktatott püspök minden korábbi szolgálatánál nehezebb feladatot vállalt. Kívánok ehhez töretlen hitet, kitartást, el nem fogyó erőt, s legfőként a Teremtő végtelen segítségét!” (Részlet Mádl Ferenc magyar államfő leveléből)- Püspök úr! Vagy szólítsalak inkább apunak? — Szívet melengető pillanat az ünnepi istentisztelet végén. A Király-hágón... Amikor Erdélybe megyünk, lehetőség szerint megállunk a Király-hágó tetején. Mögöttünk a sík Partium, előttünk a vadregényes Erdély. Miközben itt elővesszük elemózsiánkat, és iszunk egy kávét, lélekben felkészülünk a további útszakaszra. Kolozsvárra, ha nincs túl sok teherautó, egy jó óra alatt oda lehet érni. Kicsit hosszabb az út, ha az Aranyos völgyébe tartunk. Ha pedig a Székelyföld az úti célunk, akkor bizony még jó félnapi autózás is vár ránk. Most Kovászna megye központjába, Sepsi- szentgyörgyre tartunk, ahol az erdélyi evangélikusok új püspökét, Adorjáni Dezső Zoltánt iktatják be a szolgálatba. Közvetlenül a forradalom után, 1990 tavaszán találkoztam vele először. Előadóként meghívtam a balatonszárszói ifjúsági konferenciára, ahol nemcsak a decemberi drámai napokról számolt be, hanem nagyhatású igehirdetéseket is tartott. Aztán Németországban, a neuen- dettelsaui teológia doktoranduszaként tudományos ambícióit, a Lutheránus Világszövetség winnipegi nagygyűlésén pedig egyház-diplomáciai érzékét ismerhettem meg. Azért megyünk az ünnepi istentiszteletre, hogy szolgálatára együtt kérjük Urunk áldását. Jó reménységgel indulunk tovább. * * * Hazafelé természetesen megint megállunk a Király-hágó tetején. Akár keletre, akár nyugatra nézünk, mindenhol a pazar színekben pompázó őszi lombokat látjuk. Weöres Sándor néhány sora jut eszembe a Rongyszőnyeg-ciklusból: „Hosszú a virágfüzér, / kéztől kézig ér, / valamennyi kézen át / kezdettől végig ér. / Átlépünk a hegyen, / fogjátok a fiizért / mindkét hegyoldalon. /... / Szállunk az égen át / a csillagok között, / hosszú a virágfüzér, /kéztől kézig ér, / valamennyi kézen át / kezdettől végig ér. ” Még egyszer körbetekintek. Mindenütt a rozsdabarnának, a vörösnek, a sötétzöldnek, a sárgának megannyi árnyalatát látom. Felszállt a köd, bátran süt az őszi nap. Tovább kell indulni: átlépünk a hegyen. Ugye mindenki fogja a virágfüzért? Fabiny Tamás Horváth-Hegyi Olivér felvételei
