Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-17 / 42. szám
8. oldal - 2004. OKTÓBER 17. Evangélikus Élet= misszió Ami a magazinból kimaradt Apa nélkül Férfiak - egymás közt Külföldi tapasztalatok és hazai lehetőségek a férfimisszióban Külföldi statisztikák szerint az utóbbi években némileg csökkent az egyházakban aktív szerepet vállaló nők száma. A férfiaknál nem figyeltek meg hasonló csökkenést. Ez részben annak tulajdonítható, hogy már korábban lezajlott ez a folyamat, illetve hogy a jól szervezett férfimissziós egyesületi rendszer összefogja a megmaradta- kat, sőt gyarapítja számukat. Ezek az egyesületek abban különböznek világi társaiktól, hogy teológiai válaszokat akarnak adni a férfiakat érdeklő kérdésekre. A hagyományos férfi munkakörök átalakulóban vannak. Egyik oldalon van a menedzser, akinek minden eszközzel növelnie kell a vállalat eredményességét, profitját, akár úgy is, hogy elbocsátások árán csökkenti a költségeket, a másik oldalon pedig ott van a vaskohászból átképzett szociális munkás, akinek a gondjaira bízottak ügyes-bajos dolgaival kell törődnie. A hivatali és az - egyre szaporodó - szolgáltatóipari munkakörök olyan empátiát követelnek meg, amely a legtöbb férfi számára új. Tehát olyan szerepválság alakult ki, amelyben a férfiaknak segítségre van szükségük, mert a válság különben devianciába, alkohol vagy kábítószer fogyasztásába, depresszióba vagy éppen erőszakba torkollhat. A jelszó így hangzik: legyünk keresztények az élet minden területén, a munkában és a magánéletben is! A férfimisszió célja, hogy kiderüljön, keresztényi módon is eredményesen el lehet járni az élet nagy kérdéseiben. Az apostoli korból származó számos beszámoló bizonyítja, hogy először a férfi tért meg, majd vele együtt ke- resztelkedett meg háza népe is. Amikor a misszionáriusok elmentek egy bennszülött néphez, akkor nem az asszonyokat és a gyermekeket keresztelték meg először. A felvilágosodás és a liberalizmus kezdte terjeszteni azt a nézetet, hogy a hit a nőknek és a gyermekeknek való. A zsidó és az iszlám vallásban azt látjuk, hogy a hit gyakorlása elsősorban a férfiak dolga. Olyan ez, mintha egy kovács félretenné a pörölyét, és egy kis kalapáccsal próbálná meg az izzó vasat egyengetni. Talán sikerül neki, de nem úgy és nem annyi idő alatt, mint a megfelelő szerszámmal. Hatalmas veszteség, ha nem sikerül a férfiakat kellő mértékben integrálni az egyházba. Ez nem csorbítja a nők szerepvállalását, sőt bátorítja őket, mert látják, nincsenek egyedül. A felsőausztriai Gosau templomában láttam egy hatalmas emléktáblát, amely egy hitvalló asszony bátor kiállását örökítette meg, aki a türelmi rendelet kihirdetése után a császári biztosok kérdésére elsőként vallotta magát evangélikusnak. Nem volt ez veszélytelen, hiszen még mindenki jól emlékezett arra, amikor a szomszédos salzburgi tartományból a hercegérsek az összes evangélikust kiűzte. Ahogyan Jézus Krisztus vezette és nevelte tanítványait, úgy kell nekünk is a mai férfiakat megkeresnünk, erősítve őket hivatásuk gyakorlása közben vagy éppen a magánéletben. Ahogyan Jézus Krisztus a főpapi imádságban mondta: „ Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. ” A férfiak megszólításának az a lényege, hogy egyszerre kell életszerűnek és ugyanakkor biblikusnak lenni, mert csak ez hiteles a szemükben. Adott a lehetőség arra, hogy minél több férfikor jöjjön létre egyházunkban. E körökben a hasonló érdeklődésen és beállítottságon túl az Ige álljon a középpontban, hogy annak világossága mint a fáklya fénye vetődjék utunkra. Külső és belső sötétség, vélt vagy valóságos ellenérdek és számtalan kísértés közepette kell a mai férfiaknak megélniük a hitüket. Koháry Ferenc Korunk egyik szomorú jelensége az apátián nemzedék felnövekedése. Előfordulhat, hogy egy fiúgyereket - ha nincs szerencséje - a felnőtté válásáig szinte csak nők nevelnek: anya, óvó néni, tanító néni, tanárnő... Miért nincsenek apák, hová lettek? Ennek több oka is lehet. Lehetséges, hogy az apa meghalt balesetben vagy súlyos betegségben. Ebben a helyzetben az anya sokat tehet az apai hatás fenntartásában: tegye jelenlévővé az apukát, meséljen sokat róla. Az is lehet, hogy a szülők elváltak, a papa elköltözött, a gyerekek pedig az anyánál maradtak. Ez esetben az apa általában nem szolgál pozitív azonosulási mintául - különösen akkor nem, ha az anya az apa negatívumait emlegeti fel gyakran. Az anyának az a törekvése, hogy megpróbál férfiszerepet is betölteni - mintegy pótolandó az apát -, nem jár sikerrel. Speciális esete az apátlanságnak, amikor az apa valamilyen baj, betegség bekövetkeztekor távozik, cserbenhagyja a családot, nem szolidáris a bajbajutottakkal. Ez a viselkedés különösen káros hatású lehet a gyerekekre. Igen szomorú, amikor az apa otthon van, és még sincs jelen: olvas, tévézik, félrevonul, a gyerek számára megszólít- hatatlan, elérhetetlen. Előfordul, hogy a családon kívüli tevékenységekkel elfoglalt apa mindenhol segít, mindenkit meghallgat - csak épp a családjára nincs ideje. Az ilyen apa családjában élnek a „mozgalmi árvák” és a „mozgalmi özvegy”. Ez az állapot sem hat pozitívan a gyerekek személyiség- fejlődésére. Egy felmérés azt mutatta, hogy egy apa átlagosan napi három percet szán a gyerekekkel való beszélgetésre, míg a gyerekek napi három órát töltenek a televízió előtt. A tévé funkcionál apapótlékként! Pedig a gyereknek nem jól kereső apa kell, hanem elérhető, törődő, beszélgető, szerető apa! Ahhoz, hogy az apa elérhető legyen, tudatosan kell törekednie arra, hogy legyen ideje a gyerekekkel és a feleségével való érdemi együttlétre. Ez adott esetben azt is jelentheti, hogy tudnia kell nemet mondania - esetleg önmagukban jó, hasznos dolgokra, tevékenységekre is. Előfordulhat, hogy a munkája miatt a családfőnek hosszabb-rövidebb időt a családjától távol kell töltenie. Ilyenkor is szükséges az élő, folyamatos kapcsolat fenntartása (napi telefonhívásokkal, e-mailben, levélben) az otthoniakkal - nemcsak a feleséggel, hanem a gyerekekkel is! Az apanélküliséget egyes nők furcsa felfogása is terjeszti: nincs is szükség apára - mondják -, majd ők megoldják egyedül a gyereknevelést. Szerintük férfira csak a gyerek „indításához” van szükség. Hogy mit szól ehhez a megszületett gyerek, kit érdekel - pedig neki anyára és apára egyaránt szüksége van. Az istenkép kialakulása jelentősen összefügg az apaképpel. Ha az apa megszól íthatatlan, elérhetetlen, ha nem törődik a gyerekkel, a gyerekben kialakulhat egy olyan téves kép, amely szerint Isten egy távoli, az emberekkel nem törődő, esetleg csak büntető, fenyegető alak, akitől igazi szeretet nem is várható el. Csak bátorítani tudom a férfiakat: érdemes apának lenni. Erezzék fontosnak apaszerepüket - akkor idejük, energiájuk is lesz rá. A mennyei Atya gondviselő segítsége pedig mindig velük lesz! Dr. Sallai János Állati hasonlatok, isteni hasonlóság Egyház Tudjuk, hogy a róka „ravasz”, a nyúl „gyáva”, a bagoly „bölcs”, az oroszlán pedig az „állatok királya”. De vajon milyen férfitípusokat találunk az állatvilágban? Lehet valaki „mackós testalkatú”; az ilyen ember nem túl vonzó ugyan, viszont általában a derűs jámborság képe kapcsolódik hozzá. A „részeges disznó” már kevésbé számít dicsérő jelzőnek. Annál inkább, ha valakire azt mondják, hogy „hangyaszorgalmú”, ő azonban nem csak férfi lehet. „Legyes- kedni” viszont általában férfi szokott, s többnyire hölgyek körül. Igaz ugyan, hogy a nemek közti egyenjogúság jegyében mára megszűntek a sajátosan férfias hivatások, és a rendőrök közt is egyre több nőt látunk, de azért a „kopó” kifejezéshez még mindig inkább csak férfit társítunk. Érdekes egy pillantást vetnünk arra is, hogy egyes állatok esetében milyen szerep jut a hímnek. Az éti csiga, mint tudjuk, hímnős. Sajátosan férfias tulajdonságokat tehát hasztalan keresünk e puhatestünél. Annál inkább érdekes a szarvas. A bikák évente összemérik erejüket, hogy a nemes küzdelem döntse el, melyikük érdemes arra, hogy tulajdonságait tovább örökítvén gondoskodjon a faj fenntartásáról. Sok férfiban él mindmáig a harcnak és a territoriális erkölcsnek e szelleme. Kétségtelenül sok hasonlóság van az ember és egyes állatok világa között. Egészen más képet mutat viszont egy méhkas. Itt az elcsöke- vényesedett nemi jelleggel rendelkező nőstények dolgoznak és katonáskodnak. A herének nincs más tiszte, mint megtermékenyíteni az anyakirálynőt. Amíg küldetését nem teljesíti, kiszolgálják, gondoskodnak róla, vigyáznak rá. Ám mihelyt megtette kötelességét, miként a mór, mehet. Haszontalan élősködő lett csupán, akire felesleges volna tovább pazarolni a drága élelmet. Az állatvilág példái néha kétségtelenül intő jelek lehetnek számunkra. Nekem mégis a hullámos papagájok tetszenek a legjobban. Őshazájukban, Ausztráliában nagy felhőként repülnek egyik helyről a másikra. Együtt szállnak le, együtt szállnak fel, figyelnek egymásra. Együtt esznek, együtt isznak és együtt für- denek. S mily meghökkentő: e csodálatos közösségi lények mégis monogámiában élnek. Hím és nőstény együtt raknak fészket, együtt költik tojásaikat, nevelik fiókáikat. Az állatoktól kétségtelenül van mit tanulnunk. A férfi a földi tápláléklánc csúcsát elfoglaló főemlős hímje. Vagy izmos és bátor, aki félelmetes ügyességgel bánik fegyvereivel - vagy elpuhult városlakó, ám elképesztően okos, aki terveket eszel ki arra, hogyan lehet a nyers erőt saját céljai érdekében felhasználni. A hatalom mindig férfias. Kétségtelenül érződik az irónia a fenti sorokon, de azért valljuk be: mi, férfiak, hajlamosak vagyunk néha elhinni magunkról, hogy hősök vagyunk - vagy az erő, vagy az értelem bajnokai. Hasznos lehet ezért emlékezetünkbe idézni, valójában honnan is jöttünk, kicsoda is a „teremtés koronája”, a férfi. „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. így lett az ember élőlénnyé. ” (1 Móz 2,7) Bartha István és szenvedélybetegség A Református Fiatalok Szövetsége október 9-én rendezte meg a pasztorálpszi- chológiai sorozat második alkalmát Kecskeméten. A konferencia témája ezúttal a szenvedélybetegség volt. A Kecskeméti Református Gimnázium dísztermében körülbelül ötven résztvevő gyűlt össze, hogy a kitűnő előadók által felvezetett témákról gondolkozzon és eszmét cseréljen. A Nagy László, Vic- torné Erdős Eszter, dr. Takách Gábor és Ferenczi Zoltán - a szakma jeles képviselői - által tartott előadások után műhelymunka keretében volt lehetőség a témák gyakorlati feldolgozására. Egyház a szenvedélybetegségben, szenvedélybetegség az egyházban című előadásában Ferenczi Zoltán arra kereste a választ, hogy miként lehet egészséges egyházi közéletet kialakítani a sokszor olyannyira jellemző beteg struktúrák helyett. A függőség magatartásformái megfigyelhetők egyházi berkekben is. Gyakori, hogy a keresztényi szeretet idillikus képének fenntartása érdekében nem derül fény a valódi problémákra, hanem azokat szőnyeg alá seperjük. A megoldatlan konfliktusok pedig természetükből adódóan megmérgezik az emberi kapcsolatokat és közösségeket. Ezzel a témával foglalkozik majd a Misszió magazin következő száma is, amelyben - többek között - Ferenczi Zoltán fejti ki gondolatait. Maricza Andrea HITMELYITO ÚTRA HIVUN.&! 2004. november 18-25. között 8 nap a Szentföldön A Hegyi beszéd helyszíne, Galilea és a Galileai-tenger, Kapernaum, Holt-tenger, Jeruzsálem stb. A teljes szolgáltatás ára: 189 000 Ft. Már előkészületben a 2005. április végi 11 napos „damaszkuszi út", amely Szíriát, Libanont és Jordániát érinti majd. Mostani ára kb. 295 000 Ft. Részletes tájékoztatást az Ökumenikus Tanulmányi Központtól (1114 Budapest, Bocskai út lő. III. 3., 1/466-4790) vagy Gimesi Zsuzsa lelkésztől (70/508-7624j lehet kérni.
