Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-17 / 42. szám

Fotó: Barthel-Rúzsa Zsolt 4. oldal - 2004. OKTÓBER 17. Evangélikus Élet • • ünnep Hódmezővásárhelyen Hálaadás vagy siratóének? Templomszentelési ünnep Veszprémgalsán Mert ez megőriz, gazdaggá tesz és útba­igazít - fejezte be igehirdetését az egy­házkerület vezetője. Az istentiszteletet követő közgyűlé­sen Molnár István felügyelő köszöntötte a megjelenteket. Majd Szarka István ba- konycsernyei lelkipásztor, a gyülekezet helyettesítő lelkésze ismertette az épít­kezés történetét. A súriak az ezredfordu­lón jutottak arra a következtetésre, hogy új lelkészt csak akkor várhatnak, ha le­bontják a faluközpontban álló két évszá­zados parókiát, és helyébe modern épü­letet emelnek, amely a lelkészlakás mel­lett a gyülekezetnek is otthont ad. 2001 őszén tették le az alapkövet, és 2003 ad­ventján már programot szerveztek az al­só szinten. Bár a felső szint és a lelkész­lakás még nincs teljesen készen, úgy tű­nik, ezeket még van idejük befejezni. A több mint harmincötmillió forintos beru­házáshoz az alaptőkét az egykor államo­aki kérte, hogy az egykori parókia - amelyben életének nagy részét leélte - képét helyezzék el valahol az új épület­ben. Ugyanakkor Isten áldását kívánta arra a jövőre, amelyet újra egy helyben lakó lelkésszel terveznek a súriak. Ittzés János püspök köszöntésében utalt rá, hogy egykor az alapító okiratba merész módon belefoglalták, hogy vasár­nap nem fognak dolgozni gyülekezeti há­zuk építésén. Mindennapi tapasztalata­inkkal, a realitással ellenkező kijelentés volt ez, hiszen mi, emberek általában saj­nos keressük azt a modus vivendit, azt az életmódot, amellyel ki lehet játszani Isten akaratát. De ne higgyük el, hogy ez a megmaradásunk útja - kérte a püspök, majd ígéretet tett arra, hogy az első lehet­séges alkalommal talán segédlelkész vagy hatodéves lelkészjelölt költözik majd be a most átadott papiakba. Menyes Gyula Kettős iktatási ünnep volt a múlt szombaton a hódmezővásárhelyi gyülekezet­ben: Ribár János esperes beiktatta hivatalába a gyülekezet megválasztott lelké­szét, Deák Lászlót, valamint felügyelőjét, Krajcsivics Lászlót. A gyülekezet új lelkipásztora. Deák László és Krajcsivics László gyülekezeti felügyelő Budapestről nehéz pontosan kiszámítani az érkezés idejét, így az ünnepi istentisz­telet előtt a templomban a tudósítónak volt ideje elolvasni a hódmezővásárhe­lyi gyülekezet hírlevelét. A lelkészi be­számoló arról tanúskodott, hogy élénk, eseményekkel teli életet élnek a vásár­helyiek. Deák László egy évvel ezelőtt került a gyülekezetbe, miután Takács János 62 évnyi szolgálat után nyugdíjba vonult. Gáncs Péter püspök igehirdetésében a hálára helyezte a hangsúlyt az ünnepi is­tentiszteleten. Kiemelte, hogy a váltás példamutatóan sikerült; Urunk megaján­dékozta a gyülekezetét a fiatal lelkésszel s őt a gyülekezettel. Együttmunkálkodá- sukon az egyház Urának gazdag áldása lesz, ha együtt örülnek, hiszen a meg­osztott öröm megsokszorozott örömmé válik. Az ünnepélyes beiktatás után Deák László igehirdetésében lKor 3,10 alap­ján szintén az együttes örömről szólt. Arról, hogy a kölcsönös tisztelet, meg­becsülés és bizalom viheti előre a közös munkát. A fiatal lelkész igazi lelki és valóságos otthonra lelt Hódmezővásár­helyen, szeretet és gondoskodás vette körül az elmúlt egy évben. Miért szeret ennyire az Isten? - tette fel önmagának a kérdést, s a választ is megadta rá: szeret, mert gyermekei vagyunk mindnyájan. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte. A beiktatott lelkészt és fel­ügyelőt Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő köszöntötte, mindkettejüknek hosszú szolgálatot kívánva. A város tör­ténelmi egyházainak képviselői ökume­nikus gondolkodású lelkészkollégát is­mertek meg Deák Lászlóban; közös munkájuk a város életére is hatással van. Szemerei János esperes a kaposvá­ri, Krizsán Zoltán a cinkotai, Cselovsz- ky Ferenc pedig a Deák téri gyülekezet köszöntését hozta. Ugyanis Deák Lász­lót Cinkotán keresztelték, a Deák téren konfirmált, és Kaposváron kezdte meg szolgálatát. Dr. Lázár János polgármes­ter szeretetről és egymást segítő szán­dékról tanúskodó szavai zárták a kö­szöntők sorát, majd a gazdagon terített asztalok mellett folytatódott a testvéri beszélgetés. Mindenható Urunk áldása legyen a beiktatott lelkész és felügyelő gyüleke­zetépítő munkáján! J. K. Ha statisztikai szempuntból tekintjük, szépen hangzik az kijelentés, hogy a veszprémgalsai leánygyülekezet egyharmada jelen van a havonta tartandó is­tentiszteleteken. Az igazság kedvéért viszont hozzá kell tenni, hogy a legutóbbi népszámláláskor mindössze tizenöten vallották magukat evangélikusnak a falu­ban. Ennek ellenére október 10-én mégis ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a hívek és a vendégek: a közelmúltban renovált templomuk felépítésének kétszá- zadik évfordulóján adtak hálát. A hálaadó istentiszteleten Ittzés János püspök Mt 22,34^)0 alapján tartott ige­hirdetésében is utalt rá, hogy az ünnep órájában kísértő gondolatként járhat át minket: vajon érdemes-e felújítani egy templomot, amely olyan ügyet szolgál, amely már csak kevesek számára fontos? A veszprémgalsai evangélikusság is fo­gyó közösség. Hasonló lélekszámmal, ti­zenöt gyermekkel már iskolai osztályt sem indítanak. Az ünnepi istentiszteleten viszont nem azért vagyunk együtt, hogy elhessegessük e súlyos gondolatokat. - folytatta a püspök. Mert Isten népe soha nem tagadta le a gondokat, hanem felfe­dezte fölöttük Isten megtartó kezét. Mi­közben mások siratóéneket énekelnek, mi hirdetjük, hogy mégis van remény­ség. Ma is ez az üzenet szól: Jézus egyre fogyó közösségeinkben is jelen van. Ezt hirdeti ez a templom, és az újjáépítés he­lyett ezt ünnepeljük ma - hívta fel a fi­gyelmet az egyházkerület vezetője. Polgárdi Sándor somlószőlősi lelki- pásztor, a kis kertai leánygyülekezet lel­késze az ünnepi közgyűlésen ismertette a renoválás menetét. Elmondta, hogy két ütemben folyt a felújítás. 2002-ben elő­ször a tornyot tatarozták, majd 2004-ben a tetőzetet és a templomhajót újították fel kívülről-belülről. A több mint nyolc­millió forintos beruházást az országos egyház 5,5 millió forinttal támogatta, to­vábbá hozzájárult az egyházmegye és a helyi önkormányzat is. A hiányzó össze­get a gyülekezet egykor államosított is­kolája és tanítólakása után folyósított kárpótlási járadékból fedezték. Vető István, a Vasi Egyházmegye es­perese, alsósági lelkész az akkoriban ide tartozó zalameggyesiek és rigácsiak kö­szöntését hozva kért szót a közgyűlésen. Elmondta, hogy az általa gondozott két település lakói is ide tartozónak vallják magukat még akkor is, ha már sok éve más lelkipásztor gondozza őket. Az ünnepséget megtisztelte jelenlété­vel az egykor itt szolgáló Blatniczky Já­nos budapest-cinkotai lelkész, aki a litur­giában segédkezett. A somlószőlősi hit- tanosok és a felnőtt gyülekezeti énekkar szolgálata tette színesebbé az alkalmat. Végezetül Ittzés János püspök kö­szöntésében kiemelte, hogy Isten népe mindig szórványban élő közösség volt. De ne felejtsük el, hogy Isten a reformá­ciót nem emberekkel, hanem igéjével végezte. Ez ad reménységet a veszprém­galsai híveknek a jövőben is. M. Gy. Hideg szélben meleg szavak Házat épített a lelkészt váró gyülekezet A békéscsabai Evangélikus Szere­tetotthon új szárnyát október 10-én, vasárnap avatta fel Gáncs Péter püspök. A szeles, hűvös napon a püspök ige­hirdetése az otthonról szólt, melyet a szeretet tesz meleggé és otthonossá. Már maga a név is sokat sejtet: szeretet­otthon, nett) pedig öregek otthona vagy gerontológiai inté­vel többet ad egy egyházi intézmény egy államihoz képest - mutatott rá az igehirdető. Kutyej Pál, a szeretetotthon igazgató lelkésze beszámolt az otthon történeté­ről és az építkezés folyamatáról. A bő­vítés 2003 végén között indult el. A ki­vitelezés 33,8 millió forintba került, amelyből kilenc új férőhelyet alakítot­tak ki. A további terveket is megemlí­van még hátra. Az elsőben orvosi ren­delő, betegszobák és mosoda kialakítá­sát, a másodikban az állatállománynak egy tanyára történő elköltöztetését ter­vezik. A felavatás után mindenki megte­kinthette az újonnan épült szárnyat. Barthel-Rúzsa Zsolt sított ingatlanokért kapott kárpótlás képezte. Ezt egészítette ki az egyházme­gye és a hívek adománya. A helyiek tár­sadalmi munkával is segítették tervük megvalósulását. A vezetőség megkö­szönte Kéri Gerzson munkáját, aki az építési bizottság elnöke volt. Az ünnep­séget a finn testvérgyülekezet képviselői is megtisztelték Mártii Viljanen nivalai lelkész vezetésével, aki a távoli testvé­rek ajándékát hozta magával. Megható pillanat volt, amikor felol­vasták az utoljára itt lakó lelkész özve­gyének, Jakab Miklósnénak a levelét, Éppen negyed évszázaddal ezelőtt - harminchat évi súri lelkészi szolgálattal a há­ta mögött - költözött el a kis bakonyaljai településről Jakab Miklós, az utolsó helyben lakó lelkipásztor. Akkoriban az egyházközség tagjai megijedtek, hogy a pásztor nélkül maradt nyáj sorsára jutnak. Isten hűsége viszont segítette az élni akaró gyülekezetét. Ezeket a gondolatokat Zászkaliczky Péter, a szomszéd falu, Bakonycsernye egykori lelkésze fogalmazta meg október 10-én Súron, azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke felszentelte a nemrégiben felépített új gyülekezeti házat. A hálaadó istentiszteleten az egyházke­rület vezetője lKor 1,4-9 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy ez az igeszakasz szeretné helyreigazítani a hálaadásunkat. Pál apostolhoz hasonló­an most ő is hálát mond az elvégzett munkákért. De nem a tervek végrehajtá­sáért, hanem Isten kegyelméért, amely elvégeztette ezt a feladatot. A püspök utalt rá, hogy az ősegyház tagjai között még az volt a probléma, hogy túl sok lelki ajándékot kaptak. Pél­dául válogattak, hogy tanítóik közül ki képviseli az üdvösség helyes útját. Mi pedig gyakran panaszoljuk életünkből a lelki ajándékok hiányát ahelyett, hogy hálát adnánk azért, amink van. Mi gátol­ja a mi generációnkat, hogy megélje a tanítványság teljességét? - kérdezte Itt­zés János. Krisztusban minden a miénk, mert ő velünk van. Vele és általa nincs hiányunk semmiben, és van jövőnk. Ez a reménység soha nem szégyenül meg. A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség október 17-én szeretettel várja híveit és barátait a békási evangélikus templomban az összegyülekezés napjára, amelyen október történelmi eseményeire emlékezünk. • A délelőtt 10 órai istentiszteleten dr. Csepregi Zoltán evangélikus lelkész prédikál. • 12 órakor közös ebédre hívunk mindenkit. • 14 órakor A történelem hasznáról és hiábavalóságáról címmel dr. Varga László, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékhely igazgatója tart előadást arról, hogy feldolgozhatók-e a történelmi traumák, bevallható- és tehermentesíthető-e a múlt. • 15.30-kor Pál Diana orgonái. • 16 órakor vecsernyét tartunk, igét hirdet Donáth László lelkész. 1038 Budapest, Mező u. 12. Tel./fax: 1/368-6118. Az alkalomra a belépés ingyenes, adományokat jó szívvel fogadunk.

Next

/
Thumbnails
Contents