Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-03 / 40. szám
Bottá Dénes felvétele 69 . ÉVFOLYAM 40. SZÁM 2004, OKTÓBER 3. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL Az örömhíresek Kormányzati egyházpolitika Könyv az ágostonosokról Interjú Novotny Zoltánnal Adrian Plass Budapesten Egység - csak az utolsó napokban? Nagy Tímea olimpikon a Deák téri gimnázium dísztermében Evangélikus nők országos találkozója Tartalmas, sokáig emlékezetes nappal ajándékozta meg a Női Missziói Osztálya azt a mintegy 180-200 résztvevőt, aki szeptember 25-én, szombaton ellátogattak a Deák Téri Evangélikus Gimnázium később szűknek bizonyuló dísztermébe a Szabályszerű küzdelem című országos evangélikus női találkozóra. A nap két fővendége - olimpiai játékok után, a paralimpia idején - Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző és dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, orvos, a Testnevelési Egyetem idén nyugdíjba vonult professzora volt. Az érdeklődés pedig akkora, hogy kevéssel a tíz órai kezdés után már nem nagyon lehetett üres széket találni. A soproni Líceumból autóbusznyi diák érkezett, de jöttek vendégek Békéscsabáról, Komlóról, Győrből, Hatvanból, Gyöngyösről is. Igei bevezetéssel nyitotta meg a beszélgetést Brebovszkyné Pintér Márta, a női missziói munkaág vezetője. Beszédében párhuzamot vont a sport és az élet között: a sportban éppúgy drámák játszódnak le - győzelem és bukás is lehet a versenyzők osztályrésze mint az életben, emberi sorsunkban. A hívő ember vallja, hogy győzni csak Krisztus keresztje által, a Megváltó elfogadása útján lehet - tette hozzá a lelkész. Ezután köszöntötte a két meghívott előadót (A párbajtőröző-bajnoknőt - stílszerűen - kardvirággal). A találkozó első részében fórumbeszélgetés keretében ismerkedhettünk meg közelebbről Nagy Tímeával. A kétgyermekes, kétszeres olimpiai bajnoknő szerény, csendes, őszinte szavakkal szólt családjáról, versenyekről - bukásokról és a győzelem pillanatairól nem utolsósorban pedig keresztény hitéről. (Folytatás a 6. oldalon) Országos evangélizáció Budapest-Deák tér, október 9., szombat 10-16 óra Evezz a mélyre! (Lk 5,1—11) MÁSODIK HÍVÁS Évekkel ezelőtt egy felsőpetényi asszony elmesélte nekem, hogyan jutott hitre. „Nem voltunk templomba járó emberek. Én a nagyobb ünnepeken elmentem az istentiszteletre, de a férjem teljesen közömbös volt a lelki dolgok iránt. Munkaszerető emberek voltunk. Hajnaltól napnyugtáig a munka töltötte ki életünket. Egy őszi napon éppen a kertben dolgoztunk, amikor a helyi evangélikus lelkész és egy másik férfi köszönt ránk a kerítés mellől. Az esti evangélizációra hívogattak. Olyan szeretettel és lelkesedéssel, semmiképpen nem tolakodva tette ezt a vendég igehirdető, hogy elhatároztam, megbeszélem az urammal, hogy este engedjen el az alkalomra. A templom zsúfoltságig tele volt. Gyönyörű énekeket énekelve várta a gyülekezet a szolgálattevőket. Nem tudom, hogyan, de úgy éreztem, mintha mindig ehhez a közösséghez tartoztam volna. Azután eljött az igehirdetés ideje. Annyira hozzám szólt az ige minden szava, hogy olyasmi történt velem, amire soha nem készültem, aminek soha a legkisebb szikrája nem volt meg.bennem. Akkor, aznap este átadtam az életemet az Úr Jézusnak. Otthon mindent elmeséltem a férjemnek, és azon csodálkoztam, hogy nem tanúsított ellenállást, nem gúnyolt ki, hanem éjjel kettőig beszélgettünk, és másnap ő is velem jött, és ő is átadta az életét a- Megváltónak...” Evezz a mélyre! Ez volt Jézus váratlan szava Péterhez. Egy ilyen nem látványos, de váratlan fordulat játszódott le a felsőpetényi házaspár életében is. Vállalnod kell Jézus „improvizálását”! A hit nem evolúció következménye. Legalábbis általában nem az. Inkább hirtelen irányváltás, váratlan fordulat az életben. Bárcsak tudnánk olyan szeretettel hívogatni a szomszédokat, családtagokat, munkatársakat, hogy ne csak eljöjjenek, hanem az éjjel kettőig tartó lelki beszélgetések mélyvizéig is eljuthassanak! Program 10.00: Evangélizáció 1. rész: Tódulva a sokasággal - Győri János Sámuel 11.00: Csoportos beszéd- és imaközösségek 12.30: Ebédszünet (az országos egyház szerény vendéglátást biztosít) 14.00: Evangélizáció 2. rész: Evezz a mélyre! - Balicza Iván 15.00: Mondd el mindenkinek... Beszámolók, döntések, reagálások Vendégek: Gottfried Teréz, Deli Vili, Benke Mihály, dr. Német Csilla, valamint a pesterzsébeti ifi. Szabályszerű küzdelem Mipdig sajátos félelem fog el, ha morális kérdésekről kell szólnom: nem értenek-e félre, ha arról beszélek - egy erkölcsi krízisekkel teli korban -, hogy az erkölcs természetesen lényeges ugyan, de önmagában nem elégíti ki az Istennek tetsző élet igényét? Nevezhető ez a moralitás csapdájának is. A morál mindig következmény: lehet a neveltetés eredménye; követhetjük azért, mert félünk attól, hogy „megszólnak” bennünket; vagy lehet a törvény szigorától való félelem következménye. A teremtéstörténetből ismert a konfliktus: a választás gondja a jó és a rossz között. Talán ezek ismeretében már érthető, ha megállapítjuk, hogy a szabályszerű küzdelem nem morális, hanem egzisztenciális, életvezetési, filozófiai értelemben lételméleti kérdés. A szabályszerű küzdelem vállalásának horizontális és vertikális síkja van. Nem vitatható a humanizmus értéke, szépsége, de kevesen járták, járják ezt az utat. A humanista értelmes dolognak tartja a jót. A többség azonban távol áll a humanizmustól. Megmarad a gyermeki szinten. A szülő a túl sok csokit majszoló gyerekre rászól, hogy ne egyen többet, mert nem jó - aki így egy életre megjegyzi, hogy ami jó, az tilos, illetve hogy a tilos a jó. A vertikális sík az Istenhez fűződő viszony, a hit harca. Az ő rendelése a szabályszerű küzdelem, amely nem egyszerűen az erkölcsi törvények betartását jelenti, hanem értékrendet, ebből adódó életvezetést a jézusi példa alapján. Jézus csodáinak közös Vonása, hogy emberek találkoztak vele, és megváltozott az életük. Ez az igény a tanítványokkal szemben is. Minden programhoz szükség van anyagiakra, de ezek csak eszközt jelentenek. Az oktatási, kulturális, egészség- ügyi, egyházi programok sikere - ha az eszköz szerepét betöltő pénz megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll - az emberi tényezőkön múlik. Egy bizonyos szint fölött az anyagi ráfordítás mértékének növelése már nem növeli a hatékonyságot. A pénzért nem kapható értékek - a szeretet, a barátság, a hűség, a szerelem, a tisztesség, az áldozatvállalás és így tovább - határozzák meg az egyének és a közösségek életének minőségét. Nem tudunk eleget tenni a Tízparancsolat kihívásának, kegyelemre szorulunk, de valójában a két nagy krisztusi parancsolat a mérce. Szeresd az Urat, a te Istenedet... Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ez utóbbi ellen minden porcikánk tiltakozik - pedig Krisztus követése ezt jelenti. Hiszen tudjuk: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. ’’ (Jn 15,13) A sport az élet tükre. Állandó szembesülés a szabályszerű küzdelem kihívásával. Számos sportágban a játék része a csalafintaság, a ravaszság, benne van a játékban a játékvezetők tévedése is, de ezektől még - akárcsak az életben, az erkölcsi konfliktushelyzetekben - szabályszerű marad a küzdelem. A doppingolás, a tiltott anyagok szedése, a lebukás elkerülését célzó különböző manipulációk azonban már csalásnak minősülnek, a tiszta játék megcsúfolását jelentik. Szomorú realitás a világon mindenütt a kétarcúság: nem a vétket, a doppingolást, hanem a lebukást ítélik el. A magyar sport és a magyar nép megítélésének súlyosan ártó doppingügyek figyelmeztetnek az egyetlen, járható útra: az egyoldalú leszerelésre. Nem igényelünk csalással elért eredményeket; nem mentség, hogy mások is hasonlóan vétkesek. Az egyoldalú leszerelés néhány sportágban csökkentheti esélyeinket, de az olimpia is megmutatta, hogy tiszta játékkal is elérhetünk szép eredményeket számos sportágban. Örömmel töltött el, hogy mindazt, amit föntebb elmondtam, az egyházunk női missziói munkájának eredményeként összegyűlt szép számú hallgatóság megértette. Megértették, hogy a morális magatartást célként megélő felfogás az egytalentumos ember hozzáállásához hasonlítható, aki megőrzi, de nem gyarapítja adottságait. Az Úristen többet kíván. Azt, hogy másokért éljünk, és hogy a tehervállalásban teljesedjék ki a szabályszerű küzdelem. Frenkl Róbert „A szabadság a Szeretetnek s a felebarátnak a szolgája, s annak is kell lennie. Ahol azonban az történik, hogy az emberek megbotránkoztatnak s megtévesztetnek az ilyen többféle szokások által, ott igazán kötelességünk a szabadságot korlátozni, s amennyire lehetséges, megtenni és elhagyni, hogy az emberek jó példát vegyenek rólunk, nem pedig hogy megbotránkozzanak. Mivel pedig ez a külső rend Istenhez való lelkiismeretbeli viszonyunk tekintetében lényegtelen, s a felebarátnak mégis hasznára válhatik, a szeretetnél fogva, amint Pál tanít, arra kell törekednünk, hogy egy értelemmel legyünk, és amennyire csak lehetséges, egyféle eljárást és külső szokást kövessünk, amiképpen az összes keresztyéneknek is egy a keresztségük, egyféle a szentségük, és senkinek semmi különleges nem adatott az Istentől. ” Luther Márton: A német giise és az istentisztelet rendje (Paulik János fordítása)
