Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-09-26 / 39. szám

Fotó: Bottá Dénes

10

. oldal - 2004. SZEPTEMBER 26.

Evangélikus Élet

Szívvel, lélekkel, szeretetben

Emlékezés az evangélikus tudósra, Szentágothai Jánosra (1912-1994)*

Ötvenliarmadik születésnapját ünnepelte a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon

Megajándékozottnak érezhette magát szeptember 17. és 19. között minden lakó, dolgozó és látogató a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban. A hagyományokhoz híven ismét háromnapos ünnepségsorozattal emlékeztek az ötvenhárom esztendővel ezelőtti kezdetekre.

A Sareptának nemcsak múltja, hanem jelene, sőt jövője is van - hangsúlyozta a születésnapi ünnepségek lezárásaként tartott istentiszteleten Sztojanovics András igazgató lelkész. Aki ellátogatott a

Deli Géza vezette csapata. És énekszó töltötte be a termet akkor is, amikor a Palinta társulat, illetve a nívódíjas Lu- theránia szolgálata következett.

Ugyancsak nagy sikert aratott az ünnepségsorozat két további „szereplője”, a szó és a tánc. A teremtés hét napja címmel Győri János Sámuel pesterzsébeti lelkész tartott elgondolkodtató diameditációt. A Cédrus Táncegyüttes Alapítvány pedig erdélyi csángó táncokkal örvendeztette meg a jelenlévőket. A kulturális programok sorát egyedül egy

Báthori utcába, az a szívvel, lélekkel és szeretettel teli jelenbe vethetett egy rövid pillantást.

Az elmúlt héten péntektől vasárnapig elsősorban a zenéé volt a főszerep. Különböző stílusú dallamok csendültek fel a falak között, ki-ki találhatott magának kedvére valót a különféle színvonalas programokban. Beethoven, Haydn és Händel műveivel lépett például színpadra a SOTE orvoszenekara Tarái László vezényletével. Elsőként szintén egyházi zenét játszott, majd a könnyű műfajba tett rövidke kitérőt a Down Alapítvány

rendhagyó divatbemutató szakította meg, amelyen a lakók és a dolgozók az otthon számára - adományként eljuttatott - ruhákban vonultak fel a kifutón. A színes születésnapi programkavalkád istentisztelettel zárult, melynek keretében - többek között - a kerület polgármestere, Horváth Csaba, valamint Lorx Ádám, a Magyarországi Johannita Lovagrend kancellárja, továbbá a Sarepta német testvérintézményének, a berlini Stephanus-Stiftungnak a képviselői is köszöntötték a „születésnapost”.

GaZsu

FELÜGYELŐK ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA

Az elmúlt évekhez hasonlóan országos konferenciára hívjuk a gyülekezeti, az egyházmegyei és az egyházkerületi felügyelőket.

Téma: A múltról a jövőért.

Helyszín: Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ, Révfülöp.

Időpont: november 5-7.

Jelentkezni lehet az alábbi címen: REOK, Révfülöp, Füredi út 2., tel.: 87/464-107. A részletes programról a következő hetekben tájékoztatást adunk lapunkban.

ISTENTISZTELETI REND

Tíz esztendeje, 1994. szeptember 8-án távozott el Szentágothai János professzor. Egyszerre volt világraszólót alkotó tudós és hazája emelkedését szolgáló jó magyar. Augusztus 30-án a nemzetközi hírű agykutatóról tartottunk nemzetközi tudományos rendezvényt, most Szentágothai professzorról, a mélyen istenhívő emberről szeretnék szólni.

Ulyssesként az agy körül címmel 1994-ben megjelent munkájában életének céljait szerényen így fogalmazta meg: „Életem fo célkitűzése és törekvése csak ez volt: jó agykutatónak, a 20. század végi értelemben kultúrembemek és a történelmi körülményeink között tisztességesnek, de mindenekfelett kereszténynek maradni.” Mi, akik ismertük őt, tanúsíthatjuk, hogy milyen csodálatosan sikerült megvalósítania ezen törekvéseit. Beállítottságáról én magam is már nagyon korán meggyőződhettem. Pécsett az ötvenes évek elején rendszeresen tartott bibliaórákat, bibliamagyarázatokat orvostanhallgatóknak. Abban az időben az Anatómiai Intézet a Dischka Győző utcában volt, ahol az evangélikus templom és az evangélikus lelkészi hivatal is van. A bibliaórákat - emlékezetem szerint - hetente egy alkalommal, hétfőn este tartotta. Sok medikus járt ezekre, köztük én is. Ezek az összejövetelek egyértelművé tették előttem, hogy Szentágothai professzor miként gondolkodik hitbeli kérdésekről. Egyetemi tanárnak bibliaórákat tartani az ötvenes évek elején nagyon veszélyes és kockázatos vállalkozás volt. Ő éveken keresztül vállalta ezt, mígnem az egyik professzor határozott fellépésére kénytelen volt az alkalmakat beszüntetni. Hitéről egyébként így vallott: „Az Isten-hitemnek egyik legerősebb oszlopa és támasza az a csodálatom, hogy a világ, az élő természet milyen csodálatos berendezkedésű, milyen hajszálpontosan illeszkednek össze a legkülönbözőbb állatok, növények, tehát minden élőlény, akár a vízben, akár barlangok mélyén, akár a magas hegyeken, akár az Északi-sark közelében élnek is... Ez a csodálatos harmónia és szépség, amilyennek én a teremtett világot látom, énbennem azt a gondolatot ébreszti, hogy ez nyilvánvalóan nem jöhetett létre magától vagy véletlenül, hanem emögött egy teremtő gondolata, egy teremtő akarata kell legyen... ” Mint ismeretes, Szentágothai professzor életének utolsó évtizedeiben behatóan foglalkozott az agy-elme-tudat s ezzel összefüggésben a keresztény hit kérdéseivel. Mindezekről egyik munkájában ezt írta: „A tudomány kizárólagos kompetenciája, hogy elemzi azt, ami világegyetemünkben van, és azt, hogy ami van, annak mi az oka. Az isteni kijelentés pedig elsősorban arról szól, hogy ki a mindenség teremtője, és a természet élettelen, majd élő világának és benne a teremtő mű megkoronázásaként teremtett embernek mi a célja és a rendeltetése. Ezeket a kérdéseket a tudomány nemhogy megválaszolni, de feltenni sem tudja. Végre be kellene látnunk, elsősorban a keresztényeknek vagy a zsidó tradíció fenntartóinak, hogy nem feladatunk az egész emberi társadalom magatartásának szabályozása, hanem csak az, hogy bizonyságot tegyünk hitünkről és arról, hogy ez a hit boldogít már e földi életben is. Ehhez konkrétan az is tartozik, hogy a Genezisben adott és a ma ismert tudományos valósághoz nagyon is közel álló teremtéstörténet nem szó szerint, hanem metaforikusán értendő. Hogy a földön kialakult élet létrejötte, a kezdeti teremtő aktusba beprogramozott csodálatos történés ugyanannak a teremtő akaratnak az eredménye. A kezdetekhez hasonlóan a hívő keresztény vagy zsidó a végkifejletet is a mindenható Teremtőre kell bízza. ” Mint hívő keresztény hitt a feltámadásban. Ezzel kapcsolatosan egy angol filozófus, végighallgatván Szentágothainak az agy szerkezetéről tartott előadását, a következő szavakkal fordult hozzá: „Ön most az agyról mint fizikai-biológiai rendszerről beszélt, az ember legfőbb szabályozórendszerérői. Mi azonban egyszer meghalunk, az agyunk, mely letéteményese a személyiségünknek, gondolatainknak és kívánságainknak, elpusztul, sejtjei szétesnek. Úgy tudom, hogy Ön hívő keresztény. Miként tudja összeegyeztetni keresztény hitét tudományos kutatásainak eredményeivel? Miként képzeli el ezt? Hisz a feltámadásban?” Szentágothai válasza ez'volt: „Kedves Barátom! Hiszek az Apostoli hitvallás minden szavában. Hiszek a mindenható Istenben, és ha Isten mindenható, akkor nincsen semmi okom arra, hogy kétségbe vonjam, hogy neki megvan a hatalma engem feltámasztani olyan formában, amit ő megfelelőnek tart. Persze minden ember szíve joga, hogy ezt hitben elfogadja, és életét a körülményekhez képest boldogabban töltheti, és teljes bizalommal és félelem nélkül nézhet kikerülhetetlen végzete, a halál elé,

vagy pedig a tudomány kompetenciáját és határait nem ismerve bárki teljes joggal azt is hiheti, hogy minden, ami van, csak a véletlen műve, illetve modernebbül: az előzményekben az adott peremfeltételek és a véletlen összjátékának a műve. Az ilyen értelemben ateista vagy egyszerűen csak agnosztikus ugyanolyan joggal nem hisz, mint amilyen joggal mi hiszünk. Hitünk nem érdem, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Ettől mi nem vagyunkjobbak, erkölcsösebbek, értelmesebbek, mint az ateisták: aki másként látná, az a Szentírás minden lényegi kijelentésével ellentétben vélekedne így. Ezt is meg kell mondanunk hitünk megvallá- sa mellett. Egy bizonyos: magatartásáért a felelősséget sem hívő, sem ateista nem tudja elhárítani. Ha ezt tenné, menthetetlenül a lét kérlelhetetlen realitásain kívülre helyezné magát... ” Művében, művének folytatóiban holta után is él az ember. Szentágothai professzor maradandó értékű szellemi és emberi nagysága ma is erőt adó példa.

Halász Béla akadémikus

* Az MTESZ Kossuth téri székházában szeptember 8-án elhangzott előadás szerkesztett és rövidített változata

Horgony és vitorla: szubjektív vallomás

Budapesten, 2004. szeptember 26.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András;

„ gjrfp' . Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghcgy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. ¥ ■ _ H tcr de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpesl, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. T Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.)

Gáncs Péter; du. 6. (orgona/enés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de.

II. (úrv.) id. Pintér Károly; du. 6. (iljúsági) Kézdy Péter; Vili., Üllői út 24. de. fél II. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; Vili.,

Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrvj Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs- Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Kézdy Péter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 4L de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. dr. Reuss András; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere II. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 7,11-17; az igehirdetés alapigéje: Ám 5,21—24. ÉNEKEK: 355, 322.

Erős vár a mi Istenünk címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán szeptember 27-én, hétfőn 13.30-kor.

Összeállította: Boda Zsuzsa

Félve közeledtem Biharkeresztesnél a román határhoz. Mi tagadás: mélyen belém ivódott az a nagyjából tizenöt évvel ezelőtti emlék, amikor egyetlen, a tárcámban hanyagul ottfelejtett szentkép miatt a román határőrök a vámépület egyik dohos, ablaktalan szobájába tuszkoltak, ott levetkőztettek, és akkurátus mozdulatokkal minden ruhadarabomat átkutatták. Még az autót is rámpára állították, hogy az alváz rejtett zugaiba és titkos szegleteibe is bepillantást nyerjenek. Akkor Nicolae Ceausescu a hatalma csúcsán állott.

Most is ugyanazon vámépület felé haladtam, mint akkor, tizenöt éve. A hely nem, csak a helyzet változott. Az autósor ennek ellenére mégis lassan araszolt előre. Kocsim csomagtartójában azonban egy hanyagul ottfelejtett szentkép helyett most azok a kérdések lapultak, amelyek szándékaim szerint a Tempfli József püspökkel készítendő interjúkötet reménybeli vázát adhatják. Több tucat kérdést tartalmazott ez a lista, közöttük számos, román szemmel nézve felettébb provokatívnak tűnő is akadt. Olyanok, amelyek nélkül itthon, Magyarországon nehezebben lehet megérteni a két nép közös erdélyi múltját, illetve jelenlegi gondjait. Mint ahogyan az erdélyi magyarság pillanatnyi gondjait is nehezebben lehet nélkülük megérteni.

Azután egy kicsit később már egymás mellett ültünk a nagyváradi dolgozószobában, püspök és újságíró. A Horgony és vitorla című interjúkötet annak a beszélgetésnek a lényegét tartalmazza, amely a határon átcsempészett kérdéssor alapján bontakozott ki közöttünk. Három napig voltam Tempfli Józsefnek, Nagyvárad nyolcvanegyedik római katolikus megyés püspökének vendége. Délelőttönként és délutánonként egyaránt, egészen az esti miséig - vagyis ugyancsak hosszú órákon át - beszélgettünk. Beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről - a közös magyar sorsról.

Szállásom a Kanonoksoron volt, szobám ablaka pedig éppen a monumentális székesegyházra és a mögötte lévő egykori püspöki palotára nézett - már amennyire az utca innenső oldalán ültetett hatalmas platánfáktól látni lehetett ezeket az épületeket. Az ágyammal átel- lenben lévő falon a fiatal Ferenc József osztrák császár és apostoli magyar király egész alakos olajfestménye lógott. A nyalka uralkodó huszár díszegyenruhában feszített. Mi tagadás, felettébb délceg vitéznek tűnt az olajfestményen. Egyik kezét a kardján, a másikat pedig a Biblián pihentette. Nyilván még valamikor a kiegyezés után került oda a kép... Szobám csöndjében úgy éreztem magam, mintha csak a hajdanvolt monarchia idejébe csöppentem volna. Egy letűnt világba, amely már soha, de soha többé nem jön vissza. Egy darabka megőrzött múlt. Az elillant közös múltunk egy szelete.

Csakhogy: akkor Várad magyar hangtól volt zajos. Szobám nyitva felejtett ablakán most mégis románul beszélő gyermekek zsivaja szűrődött be. Az egykori Nagyváradból ugyanis mára Oradea lett.

Mi változott Trianon óta? Mit felejtettünk el mi, magyarok, s mi az, amit nem? És mi az, amit nem szabad elfelejtenünk? Mihez kell ragaszkodnunk? Milyen morális állapotban van most a magyarság odaát és ideát? És milyen az erdélyi cigányság helyzete? Össze tud-e fogni Erdélyország két legnagyobb kisebbsége, a cigányság és a magyarság azért, hogy közösen változtassanak, jobbítsanak sorsukon? Milyen a nemzettudatunk? Státustörvény: horgony vagy vitorla - vagyis menni vagy maradni? De legfőképp: hova tűnt Isten a tékozló kontinensről? Kérdések hosszú sora. Surrogott a magnó, sercegett a toll az alatt a három nap alatt, amíg a római katolikus egyház nyolcvanegyedik nagyváradi megyés püspökének vendége voltam.

Jezsó Ákos