Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-09-26 / 39. szám
Evangéttkus 69. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 2004. SZEPTEMBER 26. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 149 Ft A TARTALOMBÓL “I t. Fegyelem? Figyelem! Interjú dr. Korányi Andrással Rákoshegyen szentelték fel Polgár Rózsa új oltárképét Szentágothai János emlékezete És megkenék vala testét fáradt traktorolajjal... Ünnepi ajtónyitás Hogy is lehetne két szóban összegezni azt a kétnapos eseménysorozatot, amellyel az Evangélikus Hittudományi Egyetem megnyitotta 2004/2005-ös tanévét? Talán e kettővel: ajtónyitás és ünnep. Teológiánk nagyon is valóságos ajtókat és benső, láthatatlan, lelki ajtókat egyaránt kitárt ezen az őszön. A gyors „leltár”: új kollégiumszárnyat építettek a meglévő, már kinőtt régi kollégium mellé; az intézmény „ajtót nyitott” az idei év elsőévesei és valamennyi tanára és hallgatója előtt; valamint két fiatal, tehetséges ember életpályáján is új szakasz kezdődött: dr. Csepregi Zoltánt egyháztörténész-professzorrá, Korányi Andrást pedig doktorrá avatták a kétnapos ünnepen. „Örök Isten, kezed ezer áldást ad...” - jó választás volt a szeptember 16-ai istentisztelet kezdőéneke, melyet a zuglói templomban az ünnepre összegyűlt hívek énekeltek, hiszen mindaz, aminek örvendezik az ember, Isten adománya! Azért jöttünk, hogy az ő áldását kérjük a munkára, a tanévre, a tudományos pályára, az új épületre. Az ünnep első „állomása” dr. Csepregi Zoltán teológiai tanár professzori tisztébe való beiktatása volt csütörtökön 17 órakor. A kezdő oltári szolgálat után, melyben Szabó Lajos rektor és Reuss András professzor segédkezett, D. Sze- bik Imre elnök-püspök 2Pt 1,5 kk. alapján hirdette az igét. Mint elmondta, jól kezdődik az idei tanév, hiszen új professzora, új doktora és új kollégiumi szárnya van lelkészképző intézetünknek. A külső feltételek még magasabb színvonalon adottak tehát a tudományos munkához. A püspök a teológia új professzorát méltatva kiemelte: dr. Csepregi Zoltán életpályája rendkívüli. A sárszentlőrinci családban, melyben Zoltán felnőtt, négy gyermek is a lelkészi pályát választotta. Mielőtt elmélyedt a teológia tudományában, ógörög és latin szakos tanári diplomát szerzett az ELTE bölcsészkarán. Az egyháztörténelem érintette meg, különösen is a magyar pietizmus történetét kutatja, valamint a reformáció és a zsidóság kapcsolatát vizsgálja. Luther és a lutheri reformáció zsidósághoz való viszonyának a kutatása igazi kihívás elé állította Csepregi Zoltánt. A püspök rámutatott: nagy bátorság kellett hozzá, valamint fáradhatatlan lelkesedés, munkabírás - mindennek beérett a gyümölcse. Csepregi Zoltán számára minta lehetett, hogy a pietisták a hit gyakorlása és a tudomány művelése iránt egyaránt elkötelezettek voltak. (Folytatás a 6. oldalon) „Az igazán alázatosak nem néznek az alázatosság következményére, hanem gyermeki szívvel kis dolgokra tekintenek, szívesen foglalkoznak velük, és eszükbe sem jut, hogy ők alázatosak. Itt a forrásból buzog a víz, amikor keresetlenül, önmagából következik, hogy egyszerű beszédmodorral és ábrázattal, mesterkéletlen viselkedéssel, egyszerű ruhákban járnak, forgolódnak, s ha tehetik, kerülik a nagy dolgokat. ” Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) Teremtéstörténet és tudományelmélet Érdekes hír jelent meg az Index portálon szeptember 8-án: „A szerb oktatási minisztérium tagadja Darwin elméletét” - olvashatjuk, majd megtudjuk, hogy a szerb oktatási miniszter Darwin téziseit túlzottan „dogmatikusnak” tartja, ezek „így legfeljebb a bibliai teremtéstörténettel együtt taníthatók”. Vagyis Darwin elmélete is csak egy elmélet, még ha a kinyilatkoztatás igényével lép is fel - kinyilatkoztatás a tudomány nevében, ami igencsak bizonytalan és kétséges. Szerbiában egyes tudósok felháborodással reagáltak erre a miniszteriális döntésre, és világgá kiáltották, hogy Szerbia „egyre inkább teokratikus állam” akar lenni, ahol a fundamentalisták uralma a jellemző. Ez a szerb ortodox teológiát jelenti, ám valóban izgalmas a kérdés az evangélikus keresztények számára is, hogy elavult-e a Biblia teremtéstörténete, és hogy kapituláljunk-e Darwin előtt vagy sem. Ám lehetséges, hogy nem is erről van szó! A legfontosabb kérdések egyike: mit akart és mit akar mondani a Biblia teremtéstörténete? Alighanem leegyszerűsítve a feleletet azt lehet mondani, hogy a Szentlélektől vezérelt bibliai szerző csak a legfontosabb tényt akarta közölni akkor a kortársaival, ma pedig velünk. Ez a legfontosabb tény pedig csakis eny- nyi: a világot és benne az embert Isten teremtette! A bibliai szerző csak a tulajdonjogi kérdést kívánta tisztázni, és ma is mindenki előtt ezt akarja világossá tenni. A teremtéstörténet arra a kérdésre ad választ, hogy kinek a tulajdona ez a világ. Az ember kapcsán még világosabban ragyog fel a tulajdonjog egyértelműsége: ezt az jelzi mintegy pecsétként, hogy Isten az embert ,,a maga képére és hasonlatosságára teremtette”. (lMóz 1,26 kk.) Istenképűségünk egyértelmű pecsét rajtunk! S itt következik a teremtéstörténet egyik legfontosabb parancsa, amely az Isten képére formált embert mélyreható kutatómunkára serkenti, szinte kötelezi a tudományos kutatásra: lMóz 1,28 kk. Ennek lényege, hogy az ember feladata birtokba venni a világot. De ahhoz, hogy valamit jól tudjon kezelni - ebben az esetben az egész általa belátható és meghódítandó világot köteles azt előbb alaposan megismerni, kikutatni, felfedezni. Ki kell derítenie, fel kell térképeznie, hogy mit is kapott Istentől, és hogy Isten parancsának hogyan tud legjobban megfelelni. Ez pedig magába foglalja a tudományos kutatást, irányuljon akár erre a földre és annak minden jelenségére, akár a világűrre. Az ember feladata a tudományos kutatás! Az ember Istentől kapott feladata a mikro- és a makrokozmosz törvényszerűségeinek feltárása. Ennek kapcsán bontakozik ki az ember előtt az a csodálatos és átgondolt rend, amely a sejtben éppen úgy fellelhető, mint a végtelen univerzumban. Az alkotás az Alkotót dicséri \ „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. ” (Zsolt 19,2) Pál apostol is alkalmazza ezt az érvet! (Róm 1,19-20) Az ember számára adott isteni parancs tehát: kutatni, keresni az igazságot! De a baj éppen abban van, hogy az ember egy (démoni) logikai gellernek köszönhetően saját elképzeléseivel Istent akarja kiszorítani az életéből. Olyan elméleteket farag, amelyek látszólag jogossá teszik istentagadását, de csak látszólag, mert semmiféle koherencia nincs az istentagadáshoz vezető úton - legfeljebb individuális alapú emocionális krízissel lehetne azt indokolni. Tudjuk, hogy amikor Darwint a Beagle nevű hajó 1831-ben elvitte a Ga- lápagos-szigetekre. Tahitibe, Ausztráliába, Dél-Afrikába, akkor a tudós istenhívő férfiként hagyta el Angliát, aki „az élőlények számtalan faját Isten örök (tehát változatlan) teremtményének tekintette”. S vajon miért az istenhitnek kellett meginognia, amikor ezen a megfigyelésre alkalmat adó hajóúton felfedezte a fajok változásának vagy fejlődésének az elvét? A gondolkodó ember számára nem fogadható el igaznak az, hogy » csak a fajok örökkévalósága és a teremtéshit kapcsolható össze egymással, és hogy a fejlődés képessége vagy ötlete ne férne bele az isteni találékonyságba. A 19. század teológiai gondolkodásának téves filozófiai premisszái következtében keletkezett a kreacionizmus (teremtéshit) és az evolucionizmus (fejlődéshit) konfliktusa, amelyet az ugyancsak hamis filozófiai önhittség a végletekig feszített, a konfliktusnak mégis egy leegyszerűsített formulája került be a köztudatba, megmérgezve a keresztény gondolkodás és a tudományos kutatás viszonyát. A Szentírás teremtéstörténetének igei kijelentése csakis a tulajdonjog kérdését kívánja eldönteni, amelynek a lényege, hogy minden, ami - bármilyen módon - létrejött, kifejlődött, kialakult és átmeneti állapotában létezik, kizárólag Isten tulajdona. A földet és az általunk elérhető világot „albérletbe” kaptuk azzal a feladattal, hogy tudásunk, felfedezéseink segítségével uralmunk alá hajtsuk. A tudós ember feladata nem más, mint távcsövének, mikroszkópjának, teleszkópjának figyelő nagyítólencséit a kutatandó tárgyra irányítani, hogy az alkotás zsenialitása láttán minél jobban elámul- hassunk az Alkotó nagyszerűségén. Örvendetes dolog, hogy a tudomány egyre több mindent fedez fel, és lassan, fokozatosan oszlik a homály. S az is nagyon örvendetes, hogy a 20. század elejétől kezdve sok tudós (elsősorban fizikusok, de mások is) fedezte fel a teremtő Istent (a legkedvesebb nevek a számomra: Max Planck, Neumann János, Werner Heisenberg és még nagyon sokan mások). Az igaz, hogy a teremtés igei kijelentése nem tekinthető tudományos kategóriának, de nem is ez a cél. Az igei kijelentés értelme az egészre vonatkozik, a lét totalitására s benne az ember küldetésére, a további részleteket a tudománynak kell boncolgatnia. Távol álljon tőlünk az a vitamódszer, hogy a tudománynak a legalapvetőbb kérdésekkel kapcsolatos bizonytalanságát hánytor- gassuk fel, de éppen ezekre hivatkozva kérhetjük a kutató tudóstól az alázatos szerénységet - részben azért is, mert amit ő tud, azt már előtte tudta, sőt megteremtette annak kitalálója, a mindenható Isten. A mindenség tulajdonjoga biztos igei kijelentés, a tudományos kutatási eredményekkel kapcsolatban azonban sok a vita, mert a felfedezett részigazságok bizonytalan volta elég kézenfekvő. Ha a teológus beleavatkozik (nem szaktudósként) a tudomány tényeket részletező vitájába - amely nem a tulajdonjogot tárgyalja, hanem a történések folyamatát, ok-okozati viszonyát-, akkor helytelenül jár el, és túllépi kompetenciája határait. Ha azonban bármelyik tudós bármelyik terület elméletét látja is helyesnek, és annak nem hipotetikus jelleget tulajdonít, ugyancsak átlépte a kompetenciahatárt. S akkor az a végzetes tévedés következik be, hogy egy hipotetikus elmélet abszolutizálásával istenellenes elméletet kreálhat, ezzel félrevezetve olyanokat, akik pusztán a tudós (esetleges) tekintélye miatt istenellenes döntést hoznak meg az életükben. Egy igazi tudós nem mondhatna soha annál többet, hogy „az a meggyőződésem, hogy...”, vagy „nekem úgy tűnik fel, hogy...” - mindig nyitva hagyva egy szellemi kisvagy nagykaput más világlátások és értelmezések előtt. A tudományos kutatás világában tapasztalható pluralizmus is erre kötelez: egyetlenegy tudós sem jelentheti ki magát a világ részleteivel kapcsolatos végleges igazságok birtoklójának. Mi, teológusok, keresztény emberek is csak egy dolgot tudunk biztosan: azt, hogy ez a világ Isten alkotása. Nekünk ennél többet Krisztusról és Krisztustól kell tudnunk! Ribár János
