Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-09-26 / 39. szám

2. oldal - 2004. SZEPTEMBER 26. Evangélikus Élet ELŐ VIZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP r Es megkenék vala testét fáradt traktorolajjal... Isten nem mindig úgy tesz, ahogyan mi szeretnénk. Sokszor sokkal jobb terve van. Kínában történt két évvel ezelőtt, hogy egy csapat fiatal, aki egy rádió­adásban (HCJB) hallotta az evangéliu­mot, megtért. Azt a szót, hogy gyüleke­zet, nem ismerték, csak annyit tudtak a kereszténységről, amennyit a rádióban hallottak róla. Azért elhatározták, hogy újra és újra összejönnek, és meghallgat­ják a rádióadást. Közben kezdték megis­merni egymást, alakítottak egy úgyneve­zett „rádióklubot”; rendszeresen talál­koztak, rádiót hallgattak, beszélgettek, és megtanultak együtt imádkozni. Egy nap kedvenc egyetemi profesz- szoruk nagyon megbetegedett, úgy mondták, meg fog halni. Mivel nagyon kedvelték a professzort, szörnyen bán­totta őket a dolog, de fogalmuk sem volt, mit tehetnének az érdekében. Még na­gyon frissek voltak a hitükben, szinte alig tudtak valamit, de egyik nap, ami­kor ismét összegyűltek a rádió körül, a lelkész Jakab levelének 5. részéből olva­sott: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívas­sa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olaj­jal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. ” (Jak 5,14-15) Ezt hallva a fiúk azonnal otthagyták a klubot, elrohantak a professzor házához, és elmondták neki: a hitük szerint meg­gyógyul, ha imádkoznak érte. Megenge­di? A professzor, aki egyébként nem volt keresztény, és úgy tudta, hogy szá­mára orvosilag már nincs semmi re­mény, beleegyezett: tegyenek, amit akarnak. A fiúk megígérték, hogy más­nap visszajönnek. Összedugták a fejüket, mert igazából nem tudták, mit tegyenek. A rádióban azt hallották, hogy össze kell hívni a vé­neket. Jó, de kik legyenek a vének? Rö­vid tanácskozás után úgy döntöttek, azok a vének, akik hosszú ideje hallgat­ják az adásokat. Nos, ez volt az első nagy félreértésük. A rádió lelkésze azt is mondta, hogy meg kell kenni a beteget olajjal. Hogy ezt miként tegyék, azt sem tudták. A gyülekezetekben, ahol az olaj­jal való megkenést gyakorolják, finom, illatos olívaolajat cseppentenek, illetve kennek szét az ember homlokán. Persze a kínai diákoknak erről sejtelmük sem volt, ezért egyikük így szólt: „Én isme­rek egy traktorost itt a közelben, annál biztosan van olaj!” Jó, te leszel az olaj­felelős - egyeztek bele a többiek. El­ment tehát a fiú, és szerzett egy egész hordónyi fáradt traktorolajat. Másnap újra meglátogatták a pro­fesszort, ráfektették egy deszkalapra, ki­vitték a házból, lefektették a földre desz­kástul, és megkenték a hordó fáradt trak­torolajjal. És imádkoztak érte. Ezek a szerencsétlen diákok a legna­gyobb jóindulattal a legnagyobb butasá­gok sorozatát követték el. Az eset félre­értések és baklövések példás gyűjtemé­nye. Minden a lehető legrosszabbul tör­tént! Egy dolgot kivéve. Isten ugyanis meggyógyította a professzort. Mert ő nem a körülményeket, nem a módszert, a „hogyant” vizsgálja, hanem a szíveket. „A hitből fakadó imádság megszabadít­ja a szenvedőt. ” Jim Allennek, a HCJB keresztény rádió munkatársának személyes elbeszélése alapján angolból fordította: Szőczi János Egyházunk honlapja: Vissza a mélyből feltörő forráshoz! Ám 5,21-24 Vigyázat! Nem ivóvíz! - látjuk gyakran a feliratot mívesre faragott díszkutakon. Sok helyen a csapból sem folyik egész­séges víz, és ma már azt is elmondhat­juk, hogy nincsen olyan esztendő, amelyben ne szólnának a hírek folyók és egyéb élő vizek megmérgezéséről. Bi­zony mérgezett vizet iszunk! Pedig in­kább tiszta vizet kellene önteni a pohár­ba! S ha mégis felüdülésre vágyunk, egészen a forráshoz kell visszatérnünk, és ott kell a mélyből feltörő vízből merí­tenünk. Amósz korában Isten népe is felüdü­lésre vágyott: felüdülésre abban a ke­gyetlen világban, amely körülvette őket. Isten kemény szavakkal mondatta ki prófétájával a valóságot: sok a bűnö­tök, nagyok vétkeitek! Az elesettek el­nyomása, hazugság, megvesztegetés uralkodik közöttetek, „és utálják, aki megmondja az igazat"... Ezért mene­kültek sokan a templomba, a gyüleke­zetbe, felüdülést remélve. Ezért feled­keztek bele az istentisztelet sokat csi­szolt, veretes, jól bejáratott rendjébe, amely a biztonság és az örök változat­lanság reményével kecsegtette őket. De a felüdülés a megszokott formák, meg­szokott szavak és imádságok, a megszo­kott énekek és formásra szabott igehir­detések ellenére is rendre elmaradt. Hi­szen hogyan is lehetne felüdülés olyan istentiszteletben, amelyre csupán az ember tekint elégedett megnyugvással, miközben Isten „gyűlöli és megveti" azt?! S hirtelen rá kell ébredniük, hogy hiába a legszebb liturgia és éneklés, amely a földi fölnek kedves és szép, ha Isten csupán lármának tartja, és undor­ral utasítja vissza mint népe megjátszott áhítatának és szentségének megnyilvá­nulását. Mert valami hiányzott. Hiány­zott akkor és ott, és hiányzik itt és most a világból éppúgy, mint a hívőkből. Nincs törvény, de van törvénytelenség. Nincs igazságosság, de van igazságta­lanság. Miközben árad a patinás díszku- takból az ihatatlan víz: imádság, ének, igehirdetés... Hiszen nem a mesteri tökéletesség hi­ányzik az istentiszteletből. Sokkal in­kább az élet. A romlott, könyörtelen, törtető és cinikus világban az istenhívők egymásra figyelése. Hiányzik egy öle­lés a bajban, egy türelmes szó a vitában, egy darab kenyér a kosárban - s ki tud­ja, mi minden még, ami valóban az élet­ről szól. Közösségről, amely a világból betérve felüdít: megszelídít, meggyó­gyít, jobbá tesz. Az az élet hiányzik sokszor, amelyet örömmel jár át Isten legszebb és leg­szentebb önvallomása: Jézus Krisztus. Marad a szavakban kimerülő, terméket­len istentisztelet, az „áldozat” szeretet nélkül, az oltárra helyezett ajándék meg­békélés nélkül. Istentisztelet énekben és vigasságban, de nem Lélekben és igaz­ságban. Pedig Jézus élete, munkája nyo­mán éppen ez áradt szét a világban, mint a bővizű patak, az életet felüdítő víz... Mégsem merítünk belőle. Vajon a mi is­tentiszteletünk - a templomban és az életben - ennek a Jézus Krisztusnak szól-e? S vajon nem bántja-e Isten sze­mét és fülét, amikor az égbekiáltó ellen­tétet látja nálunk és közöttünk a szavak és a tettek, a szavak és a szívek között? Látszólag minden a helyén van: az ünnepek a naptárban, az Istennek meg­hozott áldozatok, az énekkarok és temp­lomi hangszerek és a közös, nagy erőfe­szítés Isten megközelítésére. A sok dísz­let és kellék között csak egyetlen, egyre nyugtalanítóbb hiány támad: a gyüleke­zet, az Isten népe nincsen a helyén. És ennél jobban semmi sem idegesíti és ha­ragítja Istent. Kerüljenek tehát helyükre a dolgok! Látszat helyett áradjon az igazság, mint a bővizű patak! Az ihatatlan és mérge­zett vizek helyett áradjon a mindent megújító élő víz! Merítsünk az üdítő forrás mélyről feltörő vizéből, mert rég­óta adósak vagyunk már ezzel - egyen­ként és együtt is! Hiszen enélkül nincs igaz istentisztelet. IMÁDKOZZUNK! „Mint a szép hűvös patakra a szarvas kívánkozik, lelkem Istent úgy óhajtja, és hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Is­tenem, szomjúhozik én szívem. Színed elé, ó, nagy Isten, vajon mikor jutok innen? Éjjel-nappal hulló könnyem énnekem a kenyerem, amidőn azt kér­dik tőlem, hol van az én Istenem. Ezen mélyen bánkódom, és házadat óhaj­tom, hol a hívek seregében örvendek szép éneklésben.” (EÉ 76) Korányi András Oratio oecumenica Istenünk! Könyörgünk ezért a világért, amelyet minden javával és áldásával nekünk teremtettél. Add, hogy ne tudjon teret nyerni benne az embertelenség, a háború és az értelmetlen halál! Add, hogy ne pusztuljon környeze­tünk, és tiszta Földet adjunk tovább az utánunk jövőknek! Segítsd meg a világon mindenütt jelen levő népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor felelősen bánik a teremtettség kincseivel! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! Istenünk! Könyörgünk ezért az országért, ahol meg­szabtad küldetésünket. Adj felelősségérzetet azoknak, akik emberek sorsa felől döntenek! Adj tisztességet és igazságot azoknak, akik igaz szívvel munkálkodnak a nemzetért! Adj mezőinknek jó időjárást és bő termést! Add a béke örömét! Segítsd meg a te népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor betölti hivatását, és becsülettel végzi mindennapi munkáját! Jézus Krisztu­sért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! Istenünk! Könyörgünk gyülekezetünkért. Add, hogy a te igéd ne hangozzék hiába, és hogy akik hallgatják, azok­nak figyelmes és befogadó legyen szívük! Add, hogy ez a gyülekezet igazi lelki otthonává legyen mindazoknak, akik megtalálták benne a Krisztussal való közösséget! Se­gítsd meg a te népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor megéli a testvéri közösséget, a hordozó szeretetet és a megtartó hitet! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! Istenünk! Könyörgünk önmagunkért, mindennapi életünkért. Adj erőt küzdelmeinkhez, adj munkánknak értelmet, kitartásunknak eredményt, örömünknek fel- szabadultságot, életünknek békességet! Adj enyhülést a szenvedők fájdalmára, vigaszt a szomorú szívűek bána­tára! Add a feltámadás reménységét azoknak, akik mel­lől elmentek szeretteik. Segítsd meg a te népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor élet hozta napjaiban nem fárad meg a Krisztus követésében. Jézus Krisztu­sért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! Istenünk! Könyörgünk célunk eléréséért. Add, hogy készen érjen bennünket, amikor eljön a te nagy napod! Míg tart a kegyelem ideje, adj megtérést, hitet, kegyel­met! Segítsd meg földön vándorló népedet, hogy az örök országban az előttünk jártakkal és az utánunk kö­vetkezőkkel egyek lehessünk a mennyei istentisztelet örömében, dicsőségében, a tőled kapott örök életben! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! :••• SAROK ......................... • NÉZZÜNK KÖRÜL AZ EGYHÁZBAN 15. 3 £ O Q£ 3 3 Istentisztelet a baptista egyházban A keresztény testvéregyházak isten- tiszteleti életére kitekintő soroza­tunkban ezen a héten a baptista egy­ház istentiszteleti gyakorlatával is­merkedhetünk meg. Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök a felekezet ma­gyarországi történetében is eligazít. (H. K.) A kétezer éves kereszténység tör­zsén, a reformáció időszakában jött lét­re az a bibliai alapelveket követő evan­géliumi ébredési mozgalom, melynek mai utódainak valljuk magunkat. Ma­gyarországra 1525-ben érkeztek Svájc­ból az első baptista hitelveket valló misszionáriusok, akik közül sokan hi­tük miatt mártírokká lettek. A baptisták meggyőződéssel hisz­nek a Szentírás Istentől való ihletettsé- gében. Hiszik és vallják, hogy Isten te­remtette a világot, benne a földi életet. Mivel az ember fellázadt Teremtője ellen, élete boldogtalan és kilátástalan lett. Isten azért küldte el egyszülött Fi­át, Jézus Krisztust, hogy isteni hatal­mánál fogva legyőzze ősi ellenségün­ket, a Sátánt, és halálból való feltáma­dása által örök életet kínáljon minden elveszett ember számára. A baptistákat az különbözteti meg népegyházi protestáns hittestvéreiktől, hogy elvetik a csecsemőkeresztséget, és a bibliai alapokon álló gyakorlathoz visszatérve a hitüket önként felvállaló felnőtteket - Jézus példáját és paran­csát követve - vízbe való teljes aláme­rítéssel keresztelik meg. Innen kapták az újszövetségi görög nyelvből eredő nevüket is, mivel a baptista kifejezés a hitvalló keresztségre, azaz bemerítő gyakorlatukra utal. Az úrvacsorái közösségben - amelyet általában havonta egyszer gyakorolnak - is csak az élő hitre jutott, bemerítke- zett és Krisztus követésében elkötelezett gyülekezeti tagokat részesítik, amit álta­lában havonta egyszer gyakorolnak. Hi­szik és vallják, hogy az Istenhez térő, bűneit őszintén megbánó embert Isten Szentlelkével újjászüli, átformálja, be­tölti, és ingyen való kegyelméből az örök élet ajándékában részesíti. Világviszonylatban a baptisták a legnépesebb protestáns irányzattá vál­tak az elmúlt évszázadok alatt. Legna­gyobb lélekszámban az amerikai kon­tinensen élnek. A világon élő baptis­ták száma - családtagjaikkal együtt - megközelíti a 110 milliót. Hazánkban a reformációt követő kegyetlen üldözés és számkivetés után 1846-ban indult meg újból, szervezet­tebb formában a modem kori baptista misszió. A legutóbb végzett népszám­lálási adatok szerint Magyarországon közel húszezren vallották magukat a baptista egyházhoz tartozónak. Jelen­leg 250 ezer főre becsülhető a Kárpát­medence területén élő magyar és más nemzetiségű hitvalló baptisták és hoz­zátartozóik létszáma. A baptisták mai istentiszteleti gya­korlatának eredete a főbb protestáns felekezetek felfogásában gyökerezik. A magyarországi baptizmus kezdet­ben Svájcból, később Németországból kapott erőteljesebb szellemi ösztön­zést és lelki hatást, mégsem a lutheri evangélikus liturgiához, hanem a kál­vini református, puritán istentiszteleti gyakorlathoz igazodott inkább. A baptista istentisztelet legfőbb jel­lemzője az igecentrikusság, fókuszá­ban az igehirdetés áll. Ennek rendelő­dik alá minden más istentiszteleti elem. Az istentisztelet célja ugyanis, hogy találkozzunk Istennel, meghall­gassuk kijelentését, és hogy jelenlété­ben együtt éljük át a vele való közös­ség élményét és áldását. Az igehirdetésen túl fontos eleme a baptista istentiszteletnek az imádat. Nemcsak az erre felavatott papi sze­mélyek imádkozhatnak és olvashatnak föl előre leírt könyörgéseket, hanem a gyülekezet egyszerű tagjai is megszó­lalhatnak, és saját szavaikkal is hálát mondhatnak az istentisztelet erre kije­lölt részében. Ide tartozik az éneklés fontos szerepe az istentiszteleteken. A közös gyülekeze­ti ének és a kórus vagy az azt kísérő ze­nei csoport szolgálata egyaránt emelheti az istentiszteleti alkalom ünnepélyessé­gét. A baptisták igen szeretnek énekek­kel és hangszeres kísérettel dicséretet mondani Istennek. Az ének-zenei szolgá­latok átszövik az istentisztelet egészét. A baptista istentiszteletek másik fon­tos jellemzője a családiasság és közvet­lenség. A gyülekezeti alkalmakon részt vevők minden korosztályból és sokféle formában kapnak lehetőséget arra, hogy aktívan közreműködjenek, így például a gyermekek a vasárnapi iskolában tanul­takról szólhatnak, a fiatalok énekkel di­csérhetik az Urat, a gyülekezet tagjai szabadon elmondott bizonyságtételben számolhatnak be egymásnak a közel­múltban átélt lelki élményeikről, vagy éppen egy költő gondolatait idézhetik versmondás keretében. Az istentisztelet után még lehetőség kínálkozik arra is, hogy akár az imaházban, akár egy erre a célra kialakított helyiségben kötetlen beszélgetésre ott maradjanak a gyüleke­zet tagjai. Mindez hozzájárul a lelki kö­zösség további épüléséhez. És végül az istentisztelethez hozzátar­tozik a hálaáldozat is, amelyet nemcsak szavainkkal, de anyagi javaink odaszáná- sával is kifejezünk. A közösség tagjainak hitből fakadó kötelessége a gyülekezet helyi missziós munkájának előmozdítá­sa, a rászorulók segélyezése. Ez által lesz teljessé istentiszteletünk, hiszen mit is mond erről a Biblia? „ Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világ­tól. " (Jak 1,27, Károli-fordítás) Dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök www.lutheran.hu Az EvÉlet on-line platformján a lapunkban megjelent valamennyi íráshoz hozzászólhat! 4 #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents