Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-09-19 / 38. szám

6. oldal - 2004. SZEPTEMBER 19. Evangélikus Élet Megtelt a föld erőszakossággal Jegyzet a beszlani tragédia kapcsán (Kossuth rádió, szeptember 13.) Megtelt a föld erőszakossággal... Napok óta ez a bibliai mondat jár a- fejemben. Az özönvíz előtti helyzetről ezt olvassuk az őstörténetben: „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire el­hatalmasodott a földön, és hogy az em­ber szívének minden szándéka és gondo­lata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott... A föld pe­dig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. ” (1 M óz 6,5.6.11) Ezékiel próféta ezt írja: „tele van a város erőszakkal” (7,23). Újra itt tartunk? Isten ítélete előtt áll az emberiség a mindennapossá vált ter­ror, gyűlölet, gyilkosságok miatt? Ami­kor Káin megölte testvérét, Ábelt, azt olvassuk, hogy Ábel vére kiáltott Isten­hez. Ma hány Ábel vére kiált Istenhez? Meddig hallgatja ezt az iszonyú kórust a mindenség Ura?! Néma sikollyal kiálta­nak a magzatok, az éhen halók milliói, a mai lágerekben, börtönökben megkín- zottak és a terroristák által legéppiszto- lyozott iskolás gyermekek százai. Mi jö­het még, mit ad elő még ez az embernek nevezett fenevad - és valóban, meddig tűr az Isten? Hogy ő meddig tűr, azt mi nem tud­hatjuk, de azt tudjuk, hogy egyszer be­telik a pohár. Amikor hátba lőnek me­nekülő gyermekeket, tudhatjuk, hogy Isten haragját vonja magára az ember. És még mielőtt néhány száz vagy ezer terroristát megbélyegeznénk (egyéb­ként jogosan), gondoljunk arra, hogy a terror a vállalt, elfogadott gyűlölettel kezdődik. A gyűlölet pedig minden em­bert megkísért. A szívben lévő gyűlölet olyan, mint egy ragadozó fenevad: szembe kell szállni vele az Istentől ka­pott erővel és szeretettel, meg kell ta­nulni uralkodni felette. Sok ember, nép, nemzetiség hordoz magában fájdalmat, sértettséget. Vigyázni kell arra, hogy a fájdalom ne váljon kezelhetetlen gyűlö­letté, erőszakká. Rosszal rosszat, gyűlö­lettel gyűlöletet, sötéttel sötétet nem le­het legyőzni. Csak a jóval lehet legyőz­ni a rosszat, csak a fény, a világosság töri meg a sötétséget, és csak a szeretet győzheti le a gyűlöletet. Erre az ember magától nem képes. Ezért van szüksége emberi fajunknak a megváltásra, szaba­dulásra. Ezért nem elégséges a humá­num, a jó szándék, a pozitív gondolko­dás. Jézus Krisztus azért jött, hogy le­győzze a bűnt, a halált és a gonosz ha­talmát, hogy megszakítsa a kényszeres ördögi kört, köröket, hogy szabaddá váljunk a szeretetre. Szeverényi János Az Evangélikus Missziói Központ szolgálatai május-augusztusban- Útitársak missziós bibliaórán bemutatkozott a Mevisz.- Szolgálatot (igehirdetés, előadás, evangélizáció) végzett a Missziói Központ a Szentírás Szövetségben, Tahiban a MEKDSZ-konferencián, Dunaharasztiban, a re­formátus egyetemi gyülekezetben, Monoron, a Györkönyi Szőlőtő Alapítványnál, Nagykanizsán kerületi missziós napon, a beregszászi cigánytáborban Kárpátalján, a munkácsi református gyülekezetben, a hűvösvölgyi nyugdíjasotthonban, a PMTI- ben, a nemzeti imanapon Zebegényben, a gazdagréti református gyülekezetben, a Pesti Egyházmegye hajókirándulásán, protestáns lelkészek konferenciáján Tahi­ban, a Hősök terén (Ez az a nap), a Budai és a Pesti Egyházmegye családi konfe­renciáján Piliscsabán, Gömörben és a Tomaalján (Felvidék', Szlovákia), Pécelen és Nagytarcsán, metodista konferencián Szolnokon, a budahegyvidéki ifjúság bala- tonakarattyai hétvégéjén, a Szélrózsa találkozón, Kapolcson a Művészetek Völgyé­ben, ifjúsági munkatársképzőn Gyenesdiáson, szabadtéri evangélizáción Béren és az öregedő ifjúság konferenciáján Gyenesdiáson. Néhány őszi missziós program Szeptember 25-26.: missziós hétvége Rozsnyón (Szlovákia) Október 2.: népfőiskolái nap Sárszentlőrincen Október 9., 10 óra: ORSZÁGOS EVANGÉLIZÁCIÓ a Deák téren Október 14-17.: missziós napok Orosházán November 8-10.: evangélizáció Galgagután és Vanyarcon November 20., 10 óra: EBBE-csendesnap Kelenföldön Jövőnk a hitvalló egyház címmel December \-A.. evangélizáció Bokodon Útitársak missziós bibliaórát tartunk minden hónap első csütörtökén 18 órakor az országos irodában (Üllői út 24.). „ Tanácsoddal vezetsz engem. ” (Zsolt 73,24) Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) őszi programja Szeptember 9. Áhítat: Blázy Árpád igazgató lelkész. Előadás: Egyháztagság a Bib­liában, zsinati törvényben és a gyakorlatban - Mekis Adám lelkész és Herkely Já­nos, az EKE titkára Október 14. Áhítat: Schulek Mátyás lelkész, igazgató. Előadás: Lelkipásztor a Bib­liában, zsinati törvényben és a gyakorlatban - Bencze Imre esperes, Mészáros Ta­más egyházmegyei felügyelő November 11. Áhítat: Győri Tamás lelkész. Előadás: Gyülekezet a Bibliában, zsina­ti törvényben és a gyakorlatban - Baranka György lelkész, Bálint József zeneta­nár, karvezető December 9. Áhítat: Joób Máté lelkész, doktorandusz. Előadás: Egyházfegyelem a Bibliában, zsinati törvényben és a gyakorlatban - Zászkaliczky Péter lelkész, Bá­lint Zoltán mérnök, misszionárius Az alkalmak minden hónap második csütörtökén 16 órakor kezdődnek a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség tanácstermében (Budapest XI, Bocskai út 10. ). * * * Csendesnap lesz november 20-án, szombaton 10 órai kezdettel Kelenföldön. Téma: Jövőnk a hitvalló egyház. Igehirdetés: Győri Péter Benjámin lelkész. Előadás: Gémes István lelkész (Németország), ifj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár. Úrvacsorái istentisztelet: Gémes István. „A te világosságod által látunk A címben olvasható mottó jegyében tartották meg az idei médiamissziós konfe­renciát Piliscsabán július 7. és 10. között, mintegy ötven résztvevővel, akik kö­zül a legtöbben évről évre visszatérő vendégek. A konferencia azonban nem csu­pán egy összeszokott kis csapat találkozója. Új résztvevők is jöttek, és a régiek közül volt, aki - eleget téve a tavalyi felhívásnak - hozott magával „még egy em­bert” a gyülekezetéből vagy a baráti köréből. Az erdélyi vendégekkel Gáncs Péter a Déli Egyházkerület püs­pöke nyitóáhítatában a gyertyát említet­te példaként, mely önmagától nem tud lángra lobbanni. Szükség van egy kívül­ről jövő szikrára, amely meggyújtja. Mint fogalmazott, nekünk is ilyen szik­rára van szükségünk, hogy fényt és me­leget, az isteni világosságot tudjuk árasztani. Az áhítat után kötetlen fórum­beszélgetés következett az elmúlt év ta­pasztalatairól, hiszen a püspök éppen ta­valy ilyenkor adta át az országos misszi­ói lelkészi posztot Szeverényi Jánosnak. A következő napon Ittzés János püs­pök szavain keresztül hangzott az ige. A püspök idézte Josephus Flaviust, aki azt írta a lombsátor ünnepén fáklyákkal ki­világított jeruzsálemi templom ragyogá­sáról, hogy nem volt a városban egyet­len udvar sem, ahová ne ért volna el a templom fénye. így kell, hogy Isten igé­jének világossága elérje életünk legrej­tettebb zugait is. A finn evangélikus egyház kezdettől fogva támogatja a missziói központ munkáját. Képviseletükben ismét Matti Korpiaho volt a vendégünk, feleségével együtt. Beszámolt a Finnországban fo­lyó missziói munka különböző területei­ről. Viszonylag új munkaág a bevándor­lók körében végzett szolgálat. Mint el­mondta, Isten igéjét nemcsak azok szá­mára kell hirdetni, akikhez mi megyünk el, hanem azok számára is, akik hozzánk jönnek. A Helsinkiben és környékén le­telepedett bevándorlók nyolcvan külön­böző nemzethez tartoznak. A finn test­vérek templomaikban a bevándorlók anyanyelvén írt, Isten hozott feliratú prospektusokkal fogadják őket. A gyü­lekezeti tagokat pedig tanítják, hogy megismerjék más népek szokásait, gon­dolkodását, megkönnyítve így a közele­dést, a velük való kommunikációt. Ez azért is érdekes számunkra, mert - külö­nösen Budapesten - már mi is tapasztal­juk, hogy egyre több nemzet tagjai élnek közöttünk. Győré Balázs teológus a missziói köz­pont rádiós munkájáról, Pecznyik Pál testvérünk pedig a Magyar Evangéliumi Rádió Alapítványnál végzett szolgálatá­ról számolt be. Szegfű Katalin, a békési Torony Rádió munkatársa írásban küld­te el beszámolóját. Szeverényi János Misszió ma címmel tartott előadást. Beszélt a missziói köz­pont egyéb - nem rádiós - tevékenysé­géről, például a missziós napokról és az evangélizációs szolgálatokról. Elhang­zott, hogy aki Isten gyermeke, az min­denképpen végzi a missziót. Ha az Úr kézbe vesz, formál bennünket, akkor ez a változás láthatóvá válik rajtunk, sugár­zik belőlünk. Az Isten által megragadott emberek egész élete, minden tevékeny­sége misszióvá válik. Vendégeink között voltak határon túli magyarok is. Kárpátaljáról érkezett Hánykovics Leonárd bilkei lelkipásztor és Cseh Sándor gyülekezeti munkatárs. Mindketten elmondták, hogy Isten nagy mélységből, sötétségből vezette ki őket az ő világosságába. Megtapasztalták, hogy mit jelent az, amikor a bűn mocsa­rából az Úr biztos sziklára állítja az em­bert. (Utóbbi testvérünk korábban a szervezett bűnözés, a helyi maffia tagja volt.) Isten szeretete ellenállhatatlan erő­vel árad tovább azon keresztül, aki meg­nyitja magát előtte. Elkötelezett, oda­szánt életű keresztényeket ismertünk meg bennük, akik Istennek e sodró ere­jével végzik nem mindennapi szolgála­tukat, elképzelhetetlen nyomorúság és akadályoztatás közepette leprások és ci­gányok között. A hallgatóság számára az is új információ volt, hogy Oroszor­szágban, Ukrajnában egyáltalán létez­nek leprások. Sokan úgy gondolták, hogy ez a betegség csak tőlünk távol, melegebb éghajlaton fordul elő. A keze­lése egyszerű lenne, hiszen van rá gyógyszer. Mivel azonban a Dapson pi­rula ezekben az országokban nem be­jegyzett gyógyszer, a határon elveszik és megsemmisítik. Láttunk videofilmét egy kárpátaljai cigánytáborról, ahol négyezer ember él minden komfort nél­kül. Egyetlen vízcsap látja el az egész közösséget. Az elmúlt télen a közöttük szolgáló lelkész szinte csak egy-két éves gyermekeket temetett. A tábor szélén áll a cigány gyülekezet temploma, ahonnan messzire hangzik a szívből jövő ének­szó. A közöttük szolgáló testvéreink ko­molyan veszik Jézus szavait: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámflai közül, velem tettétek meg. " (Mt 25,40) Példájuk bennünket is arra buzdított, hogy ne csak templomba járó, hanem cselekvő keresztények le­gyünk -ki-ki a maga környezetében. Másnap a reggeli imaközösség után Bálint Józsefié, Gyöngyi áhítatában ar­ról szólt, hogy valamennyien vágyunk a világosságra, de sokan vannak körülöt­tünk, akik visszaélnek ezzel a vággyal és hamis világosságot ígérnek. Lucifer - a fényhozó - mesterkedései ellen csak az evangélium ernyője ad védelmet, amely képes kiszűrni a káros sugarakat. A délelőtt folyamán Nagy László szerkesztő beszélt a műsorokról, a hát­térmunkáról, A közszolgálati televízió és rádió a misszió szolgálatában címmel. Elmondta, hogy a közszolgálati média fontosabb eszköz a misszió szolgálatá­ban, mint az írott sajtó, hiszen sokkal több emberhez jut el. A mi korunk más, mint amilyen az ébredési mozgalmak ideje volt, de a lelki éhség ma is tapasz­talható. A hitetlenek visszajelzései érté­kes információt jelentenek, mert ezeken keresztül lehet igazán lemérni, hogy mennyire „ment át” az üzenet. Figye­lembe kell venni azt is, hogy milyen kö­zegben hangzik el az adás. Sokan mun­ka vagy utazás közben hallgatják. Ezek­kel a műsorokkal elsősorban az érdeklő­dés felkeltése a cél. A hiteles emberi szó az, ami elgondolkodtat. Kőháti Dorottya, aki hat éve dolgozik a médiában, arról beszélt, hogy a mai igénytelen, erkölcstelen műsorok mi­lyen kedvezőtlen irányba befolyásolják a közízlést és értékrendet. Divatot dik­tálnak. Ebben a médiaközegben nem le­hetőség, hanem kötelesség az evangéli­Cseh Sándor kárpátaljai misszionárius

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents