Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-09-19 / 38. szám
2004. SZEPTEMBER 19.-7. oldal r Evangélikus Elet ágosságot” um hirdetése. Nem igaz, hogy erre nincs igény. Létezik más értékrend, és nekünk ; erről van mondanivalónk. Nem önma- I gunkat hirdetjük, ezért van jogunk megszólalni. A Magyarországon folyó cigánymisz- szföról Búzás Irén református lelkésznő tartott előadást. Nekünk, evangélikusok- j nak is kell ezen a területen mozdulni - i mondta Szeverényi János -, hiszen nincs I mennyország cigányok nélkül. Van mit I tanulnunk tőlük. Még a hitetlen cigá- | nyok is megosztják egymással otthonu- i kát, ellátják öregjeiket, nem ölnek mag- I zatot. Nemigen van közöttük hajlékta- ; lan, mert befogadják egymást. Mi, akik kereszténynek tartjuk magunkat, hányszor vagyunk egymással elutasítók, békédének! Vigyázzunk az előítéletekkel, Isten igéje figyelmeztet bennünket, hogy lehetnek elsőkből utolsók - hívta föl a figyelmet az országos missziói lelkész. Már több vidéki gyülekezetünkben, ahol a lakosság jelentős része cigány, tartanak számukra gyermektáborokat, foglalkozásokat. Évek óta folyik közöttük a munka Sárszentlőrincen, ahol Karíné I Csepregi Erzsébet vezetésével népfőis- ; kola is működik. Itt missziós nap is volt, és nyári tábor is lesz. A missziói központ pedig roma-magyar konferenciát rendezett Sopronban. (Erről „Isten nem személyválogató” címmel olvashatnak j beszámolót. - A'szerk.) Délutánonként j kötetlen bibliaköri beszélgetések során vitattuk meg az elhangzottakat. Volt idő sétára, fagyizásra, ismerkedésre is. A konferenciának helyet adó Béthelben szolgáló testvéreink a lelki feltöltekezés mellett testi jólétünkről is gondoskodtak. Tiszta, szép környezetben, kényelmes elszállásolásban és finom ételekben volt részünk. Szombaton úrvacsorái istentisztelettel fejeztük be az együttlétet. Újult erővel indultunk haza, ki-ki a maga missziós területére, családjába, gyülekezetébe. Jövő nyáron ismét találkozunk. Hívunk és várunk másokat is, akik talán azért nem mertek eddig eljönni, mert úgy érzik, ők nem végeznek missziós vagy médiaszolgálatot. Lehetetlen, hogy aki keresztény, ne végezzen missziót. Van, aki csendes Krisztus-követő élettel ad példát, van, aki szóval vagy cselekedettel. Isten előtt minden szolgálat egyformán értékes. Mindenkinek helye van ezen a konferencián, akinek Isten igéjére és közösségre van szüksége. A. L. ! Szolgálat a soproni cigánykonferencián nyék, alkotások készültek. A szokásos táboros élmények gazdagították a jó hangú- ; latú hetet: kirándulások, fürdőzés, szaunázás, népdaléneklés, grillezés, az éppen ak- : kor Sopronban koncertező finn együttes koncertjének meghallgatása. Éreztük, ta- j pasztaltuk, hogy Isten megáldott minket igével, látással, üzenettel, és hogy ő ma is I azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön, és megismerje az igazságot, az ő drága ; Fiát, Jézust, aki egyedül adhat szabadulást bűnből, gyűlöletből, és akitől megtanul- I hatjuk a szeretet útját. I Sz. J. i Naivitás az evangélikus egyháznak a cigánymisszióval foglalkozni, nincs ennek hagyománya, romák nem járnak templomainkba, hagyjuk ezt a reformátusokra és a katolikusokra - hangoztatta hetekkel ezelőtt egy lelkész testvérünk. Több szempontból is megkérdőjelezhető ez a gondolkodás. Először is: hála Istennek, jó néhány gyülekezetünk befogadott már tagjai közé ci- i gány testvéreket. Másodszor: nem lehetünk büszkék arra, hogy az elmúlt évszáza- j dókban és évtizedekben nem végeztük feléjük a missziót, amelyre Jézustól kaptunk i parancsot. Harmadszor: amennyiben az Istentől kapott mai lehetőségekkel sem élünk, súlyos következményekkel kell számolnunk már a közeli jövőben is. Számtalan községünkben kisebbségbe kerülnek a nem cigányok. Hazánkban megközelítően egymillió roma él. Ők szaporodnak, a magyarság fogy. Mindenkinek elemi érdeke, hogy tegyünk ezen a területen, valamit. Úgy látom, hogy a legfontosabb feladat a cigány értelmiség képzése, hogy kerüljenek ki közülük orvosok, lelkészek, politikusok, tanárok, akik saját népüket szeretnék felemelni. Magyarországon már a legtöbb felekezetben szolgálnak roma származású papok, lelkészek. Ha keveset is, de valamit tett a fent vázolt cél érdekében a soproni evangélikus, vendégházban tartott első evangélikus roma-magyar konferencia. Az együttlétet az Evangélikus Missziói Központ szervezésében rendezték július 27. és augusztus 1. között. A mintegy negyven résztvevő az ország különböző pontjairól érkezett: jöttek Pécsről, Sárszentlőrincről, Tápiószentmártonból és - a legtöbben - Budapestről. Nagyszerű beszélgetést vezetett a romák és magyarok kapcsolatrendszeréről Ignácz János sárszentlőrinci tanár, beszámolót tartott a népfőiskolái és gyülekezeti munkáról Karíné Csepregi Erzsébet lelkész, verseket mondott Horváth Kálmán televíziós bemondó, továbbá Martin Luther Kingről tartott előadást Szeverényi János missziós lelkész. Több képzőművész is érkezett a konferenciára: szebbnél szebb festméIsten nem személyválogató Roma-magyar konferencia Egyházunk a Biblia és a törvények tükrében Fontos témát tűzött napirendjére az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) szeptemberi összejövetelén. Milyen lámpások vagyunk? Világítunk-e kereszténységünkkel, vagy nem látja fényünket a külvilág? Az általános értelmezésben - „hiszek otthon, a magam módján” - hiszünk-e, vagy az igazi értelemben, a csak Isten előtt ismert, szolgáló, imádságos lélekkel? Már a megnyitó áhítatban e kérdésekre hangolta a résztvevőket Blázy Árpád, a házigazda kelenföldi gyülekezet igazgató lelkésze. Mekis Adám acsai lelkész előadásában feltette a kérdést: kiket tekintünk egyháztagnak? Az egyházfenntartást fizetőket, a templomba járókat, szó szerinti fordítás szerint az elhívottakat? A mi „szabad döntésünk” valójában a Szentlélek hívása. Ha elfogadjuk a meghívást, felvesszük a menyegzői ruhát, már érvényesek ránk a szabályok, Krisztus törvényei. Egyháztagként azután minden előnyt szeretnénk kihasználni és korlátlan szabadságot élvezni, de még a szeretetteljes megrovást is nehezen viseljük (a törvények ennél sokkal többre nem is adnak lehetőséget). Az 1937-es, 1966-os és a jelenlegi egyházi törvények különböző megfogalmazásai jellemzők a korra és az egyháznak az adott társadalomban betöltött szerepére. 1937-ben a törvény többek között még a gyermekek vallásos nevelését is előírta, 1966- ban szűkszavúan a vallásszabadság keretei közé zárta az egyházhoz való tartozást. Mai törvényünk szerint egyháztag az, aki lelki, szellemi és anyagi téren részt vesz a gyülekezet életében, vagyis a ke- resztség, a hitvallás és az anyagi terhek vállalása által egyháztagnak tekinthetők a gyülekezeti tagok. Herkely Jánosnak, az Evangéli- Mekis Ádám acsai lelkész kusok Közössége az Evangéliumért (EKE) titkárának a megfogalmazása szerint az egyház azok közössége, akik Jézus országának tagjai. Az evangélikus egyház és Krisztus egyháza egy-egy halmaznak tekinthető, amelyek között átfedés van. Ez az átfedés legyen minél nagyobb. Krisztus egyházának tagjai bizonyságtevők, akik szavaikkal és életükkel is megvallják hitüket. Az előadások után kialakult beszélgetésben szó esett a keresztségről, amely időnként - amikor látható, hogy nincs igazi Isten-keresés a kérés mögött - nehéz döntés elé állítja a lelkészeket; de azt is tudnunk kell, hogy a keresztség nem emberi cselekvés. Gyorstalpaló konfirmációi felkészítés legyen, vagy valódi bizonyság- tétel elé állítsuk a fiatalokat? A Szentlélek munkája bármelyikben tetten érhető. Nem biztos, hogy az a hívő, akiről gondoljuk: néha tapasztaljuk, hogy a látványos megtérés kudarcba fullad. Arról is szó volt, hogy egyházunk tagjai miképpen viszonyulnak az egyházhoz: egy részük pártoló, aki csak hallgatja az igét, mások hitvallók, akik tesznek is valamit gyülekezetükért, és vannak szolgálók is - ilyenné kellene válnunk. (Más megfogalmazásban adminisztratívnak, vallásosnak, illetve kereszténynek is nevezhetjük az egyes csoportokat.) A résztvevők hallhattak továbbá arról is, hogy az evangélikus egyháznak. Krisztus egyházának is egy a célja: az, hogy Krisztushoz jussunk. Ma mi az irányadó: a Szentírás vagy a korszellem, a világ elvárásai? - hangzott el a kérdés és zárszóként a rá adott válasz: egyedül a Szentírás. Mády Rezsőné Országos evaiigélizáció Budapest-Deák tér, október 9., szombat 10-16 óra Evezz a mélyre! (Lk 5,1-11) Első hívás! Nagy kihívás. A langymeleg, sekély vízben való strandolás után a mélyre kell evezni. Erre van szüksége kereszténységünknek. Erre van szüksége mindnyájunknak személyesen. Nem érhet a túlsó partra, nem juthat célba az, aki ragaszkodik megszokásai és megrögzöttségei védettnek vélt öbleihez. Hozzuk magunkkal erre az országos evangélizációra azokat a családtagjainkat, munkatársainkat, rokonainkat, akik számára már a puszta eljövetel is fölér egy mélyre evezéssel! Ne felejtsük, órájuk is vár valaki odaát! GyJS Program 10.00: Evangélizáció 1. rész: Tódulva a sokasággal - Győri János Sámuel 11.00: Csoportos beszéd- és imaközösségek 12.30: Ebédszünet (az országos egyház szerény vendéglátást biztosít) 14.00: Evangélizáció 2. rész: Evezz a mélyre! - Balicza Iván 15.00: Mondd el mindenkinek... Beszámolók, döntések, reagálások Vendégek: Gottfried Teréz, Deli Vili, Benke Mihály, dr. Német Csilla, valamint a pesterzsébeti ifi. ■PH inni Szeverényi János A mellékletet szerke
