Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-09-19 / 38. szám

2004. SZEPTEMBER 19.-7. oldal r Evangélikus Elet ágosságot” um hirdetése. Nem igaz, hogy erre nincs igény. Létezik más értékrend, és nekünk ; erről van mondanivalónk. Nem önma- I gunkat hirdetjük, ezért van jogunk meg­szólalni. A Magyarországon folyó cigánymisz- szföról Búzás Irén református lelkésznő tartott előadást. Nekünk, evangélikusok- j nak is kell ezen a területen mozdulni - i mondta Szeverényi János -, hiszen nincs I mennyország cigányok nélkül. Van mit I tanulnunk tőlük. Még a hitetlen cigá- | nyok is megosztják egymással otthonu- i kát, ellátják öregjeiket, nem ölnek mag- I zatot. Nemigen van közöttük hajlékta- ; lan, mert befogadják egymást. Mi, akik kereszténynek tartjuk magunkat, hány­szor vagyunk egymással elutasítók, bé­kédének! Vigyázzunk az előítéletekkel, Isten igéje figyelmeztet bennünket, hogy lehetnek elsőkből utolsók - hívta föl a figyelmet az országos missziói lelkész. Már több vidéki gyülekezetünkben, ahol a lakosság jelentős része cigány, tarta­nak számukra gyermektáborokat, foglal­kozásokat. Évek óta folyik közöttük a munka Sárszentlőrincen, ahol Karíné I Csepregi Erzsébet vezetésével népfőis- ; kola is működik. Itt missziós nap is volt, és nyári tábor is lesz. A missziói köz­pont pedig roma-magyar konferenciát rendezett Sopronban. (Erről „Isten nem személyválogató” címmel olvashatnak j beszámolót. - A'szerk.) Délutánonként j kötetlen bibliaköri beszélgetések során vitattuk meg az elhangzottakat. Volt idő sétára, fagyizásra, ismerkedésre is. A konferenciának helyet adó Béthelben szolgáló testvéreink a lelki feltöltekezés mellett testi jólétünkről is gondoskod­tak. Tiszta, szép környezetben, kényel­mes elszállásolásban és finom ételekben volt részünk. Szombaton úrvacsorái istentisztelettel fejeztük be az együttlétet. Újult erővel indultunk haza, ki-ki a maga missziós területére, családjába, gyülekezetébe. Jövő nyáron ismét találkozunk. Hívunk és várunk másokat is, akik talán azért nem mertek eddig eljönni, mert úgy ér­zik, ők nem végeznek missziós vagy médiaszolgálatot. Lehetetlen, hogy aki keresztény, ne végezzen missziót. Van, aki csendes Krisztus-követő élettel ad példát, van, aki szóval vagy cselekedet­tel. Isten előtt minden szolgálat egyfor­mán értékes. Mindenkinek helye van ezen a konfe­rencián, akinek Isten igéjére és közös­ségre van szüksége. A. L. ! Szolgálat a soproni cigánykonferencián nyék, alkotások készültek. A szokásos táboros élmények gazdagították a jó hangú- ; latú hetet: kirándulások, fürdőzés, szaunázás, népdaléneklés, grillezés, az éppen ak- : kor Sopronban koncertező finn együttes koncertjének meghallgatása. Éreztük, ta- j pasztaltuk, hogy Isten megáldott minket igével, látással, üzenettel, és hogy ő ma is I azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön, és megismerje az igazságot, az ő drága ; Fiát, Jézust, aki egyedül adhat szabadulást bűnből, gyűlöletből, és akitől megtanul- I hatjuk a szeretet útját. I Sz. J. i Naivitás az evangélikus egyháznak a cigánymisszióval foglalkozni, nincs ennek hagyománya, romák nem járnak templomainkba, hagyjuk ezt a reformátusok­ra és a katolikusokra - hangoztatta hetekkel ezelőtt egy lelkész testvérünk. Több szempontból is megkérdőjelezhető ez a gondolkodás. Először is: hála Istennek, jó néhány gyülekezetünk befogadott már tagjai közé ci- i gány testvéreket. Másodszor: nem lehetünk büszkék arra, hogy az elmúlt évszáza- j dókban és évtizedekben nem végeztük feléjük a missziót, amelyre Jézustól kaptunk i parancsot. Harmadszor: amennyiben az Istentől kapott mai lehetőségekkel sem élünk, súlyos következményekkel kell számolnunk már a közeli jövőben is. Szám­talan községünkben kisebbségbe kerülnek a nem cigányok. Hazánkban megközelí­tően egymillió roma él. Ők szaporodnak, a magyarság fogy. Mindenkinek elemi érdeke, hogy tegyünk ezen a területen, valamit. Úgy látom, hogy a legfontosabb feladat a cigány értelmiség képzése, hogy kerüljenek ki közü­lük orvosok, lelkészek, politikusok, tanárok, akik saját népüket szeretnék felemelni. Magyarországon már a legtöbb felekezetben szolgálnak roma származású papok, lel­készek. Ha keveset is, de valamit tett a fent vázolt cél érdekében a soproni evangélikus, vendégházban tartott első evangélikus roma-magyar konferencia. Az együttlétet az Evangélikus Missziói Központ szervezésében rendezték július 27. és augusztus 1. között. A mintegy negyven résztvevő az ország különböző pontjairól érkezett: jöt­tek Pécsről, Sárszentlőrincről, Tápiószentmártonból és - a legtöbben - Budapestről. Nagyszerű beszélgetést vezetett a romák és magyarok kapcsolatrendszeréről Ignácz János sárszentlőrinci tanár, beszámolót tartott a népfőiskolái és gyülekezeti munká­ról Karíné Csepregi Erzsébet lelkész, verseket mondott Horváth Kálmán televíziós bemondó, továbbá Martin Luther Kingről tartott előadást Szeverényi János misszi­ós lelkész. Több képzőművész is érkezett a konferenciára: szebbnél szebb festmé­Isten nem személyválogató Roma-magyar konferencia Egyházunk a Biblia és a törvények tükrében Fontos témát tűzött napirendjére az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) szeptemberi összejövetelén. Milyen lámpások vagyunk? Világítunk-e kereszténységünkkel, vagy nem látja fényünket a külvilág? Az általános értel­mezésben - „hiszek otthon, a magam módján” - hiszünk-e, vagy az igazi érte­lemben, a csak Isten előtt ismert, szolgáló, imádságos lélekkel? Már a megnyitó áhítatban e kérdésekre hangolta a résztvevőket Blázy Árpád, a házigazda kelen­földi gyülekezet igazgató lelkésze. Mekis Adám acsai lelkész előadásában feltette a kérdést: kiket tekintünk egyház­tagnak? Az egyházfenntartást fizetőket, a templomba járókat, szó szerinti fordítás szerint az elhívottakat? A mi „szabad döntésünk” valójában a Szentlélek hívása. Ha elfogadjuk a meghívást, felvesszük a menyegzői ruhát, már érvényesek ránk a sza­bályok, Krisztus törvényei. Egyháztagként azután minden előnyt szeretnénk kihasz­nálni és korlátlan szabadságot él­vezni, de még a szeretetteljes meg­rovást is nehezen viseljük (a törvé­nyek ennél sokkal többre nem is adnak lehetőséget). Az 1937-es, 1966-os és a jelenlegi egyházi tör­vények különböző megfogalmazá­sai jellemzők a korra és az egyház­nak az adott társadalomban betöl­tött szerepére. 1937-ben a törvény többek között még a gyermekek vallásos nevelését is előírta, 1966- ban szűkszavúan a vallásszabad­ság keretei közé zárta az egyház­hoz való tartozást. Mai törvényünk szerint egyháztag az, aki lelki, szellemi és anyagi téren részt vesz a gyülekezet életében, vagyis a ke- resztség, a hitvallás és az anyagi terhek vállalása által egyháztagnak tekinthetők a gyülekezeti tagok. Herkely Jánosnak, az Evangéli- Mekis Ádám acsai lelkész kusok Közössége az Evangéliu­mért (EKE) titkárának a megfogal­mazása szerint az egyház azok közössége, akik Jézus országának tagjai. Az evangé­likus egyház és Krisztus egyháza egy-egy halmaznak tekinthető, amelyek között át­fedés van. Ez az átfedés legyen minél nagyobb. Krisztus egyházának tagjai bizony­ságtevők, akik szavaikkal és életükkel is megvallják hitüket. Az előadások után kialakult beszélgetésben szó esett a keresztségről, amely időn­ként - amikor látható, hogy nincs igazi Isten-keresés a kérés mögött - nehéz döntés elé állít­ja a lelkészeket; de azt is tud­nunk kell, hogy a keresztség nem emberi cselekvés. Gyors­talpaló konfirmációi felkészítés legyen, vagy valódi bizonyság- tétel elé állítsuk a fiatalokat? A Szentlélek munkája bármelyik­ben tetten érhető. Nem biztos, hogy az a hívő, akiről gondol­juk: néha tapasztaljuk, hogy a látványos megtérés kudarcba fullad. Arról is szó volt, hogy egy­házunk tagjai miképpen viszo­nyulnak az egyházhoz: egy ré­szük pártoló, aki csak hallgatja az igét, mások hitvallók, akik tesznek is valamit gyülekezetü­kért, és vannak szolgálók is - ilyenné kellene válnunk. (Más megfogalmazásban adminiszt­ratívnak, vallásosnak, illetve kereszténynek is nevezhetjük az egyes csoportokat.) A résztvevők hallhattak továbbá arról is, hogy az evangélikus egyháznak. Krisz­tus egyházának is egy a célja: az, hogy Krisztushoz jussunk. Ma mi az irányadó: a Szentírás vagy a korszellem, a világ elvárásai? - hangzott el a kérdés és zárszóként a rá adott válasz: egyedül a Szentírás. Mády Rezsőné Országos evaiigélizáció Budapest-Deák tér, október 9., szombat 10-16 óra Evezz a mélyre! (Lk 5,1-11) Első hívás! Nagy kihívás. A langymeleg, sekély vízben való strandolás után a mélyre kell evezni. Erre van szüksége kereszténységünknek. Erre van szüksége mindnyájunknak sze­mélyesen. Nem érhet a túlsó partra, nem juthat célba az, aki ragaszkodik megszokásai és megrögzöttségei védettnek vélt öbleihez. Hozzuk magunkkal erre az országos evangélizációra azokat a családtagjainkat, munkatársainkat, rokonainkat, akik szá­mára már a puszta eljövetel is fölér egy mélyre evezéssel! Ne felejtsük, órájuk is vár valaki odaát! GyJS Program 10.00: Evangélizáció 1. rész: Tódulva a sokasággal - Győri János Sámuel 11.00: Csoportos beszéd- és imaközösségek 12.30: Ebédszünet (az országos egyház szerény vendéglátást biztosít) 14.00: Evangélizáció 2. rész: Evezz a mélyre! - Balicza Iván 15.00: Mondd el mindenkinek... Beszámolók, döntések, reagálások Vendégek: Gottfried Teréz, Deli Vili, Benke Mihály, dr. Német Csilla, valamint a pesterzsébeti ifi. ■PH inni Szeverényi János A mellékletet szerke

Next

/
Thumbnails
Contents