Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-09-12 / 37. szám

8. oldal - 2004. SZEPTEMBER 12. Evangélikus Élet &levé kérdések a „ homokviharról ” Oldalszél?- Beszéljünk róla...- Rendben van, beszéljünk róla. Miért nem? A hatvanas évek végén Gyökössy End­re egyik egyhetes evangélizációjának első mondata ez volt: „Kezdjük az ala­poknál: van Isten.” Ez jutott eszembe, amikor Orosz Gábor Viktor evangéli­kus lelkésznek „Egy homokvihar mar­gójára” című írását olvastam (Evangé­likus Élet, 2004. augusztus 22-29.). Kezdetben A homoszexualitással kapcsolatban is azzal, az alapkérdéssel kell kezdenünk, mi (volt) Isten szándéka. Nem kell teo­lógiai vagy szexuáletikai könyvek tucat­ját elolvasnunk ahhoz, hogy választ kap­junk. A Biblia első lapjain ezt olvas­hatjuk: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. ” (lMóz 2,18) A szöveget a fejezet végé­ig olvasva megtudhatjuk, hogy a férfi­nak — értelemszerűen - nem egy másik férfi, nem is az állatok, hanem az asz- szony, a nő, a nőnek pedig a férfi a hoz­záillő. Ez Isten teremtésének a rendje. Ettől kezdve a második kérdés nem az, hogy mi a véleményem, mi az egyház véleménye a homoszexualításról vagy a homoszexuálisokról, hanem az, hogy milyen a homoszexualitáson gondolko­dó ember viszonyulása az Isten rendjé­hez. Jónak, tökéletesnek tartja-e az iste­ni rendet, mely egyszer és mindenkorra a Teremtő akaratát és végtelen szeretetét tükrözi, vagy nem teljesnek, esetleg ki­egészítésre szorulónak gondolja? Megtévesztés felsőfokon Van homoszexualitás? Van. Vannak ho­moszexuálisok? Vannak. Hol van akkor a „hozzá illőt” tükröző isteni rend? Erre a kérdésre is a Bibliában találjuk meg a választ. A bűneset megrontotta a terem­tett világot, amelyről ezt megelőzően hétszer olvashatjuk Mózes első könyvé­nek első fejezetében: „És látta Isten, hogy ez jó. ” Témánk vonatkozásában a megrontás nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a bűnesetnek olyan következ­ményei váltak nyilvánvalóvá, melyek nem tükrözik az isteni szándékot, hanem azzal is, hogy ezeket - így a homoszexu- alitást is - elfogathatónak, az emberi sza­badság és méltóság, „az egy más számára nyújtott stabilitás, a kölcsönös segítség- nyújtás és a felelősségteljes szeretet” ré­szének tekintik. (A mondat idézőjeles ré­sze a cikkből származik.) A jelenések könyvében így van megírva:.....a hatal­mas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti (Káróli fordításában: elhiteti) az egész földkerekséget;... " (Jel 12,9) Ez a meg­tévesztés a veszélyesebb! Amikor a bűn csak hiba, vagy - a cikk szóhasználatá­val élve - szexuális irányultsági „fokoza- ti sor", és amikor az isteni rend és szán­dék relativizálható. Jézus megkísérlése­kor az ördög idéz a Szentírásból. Ma ugyanezt teszi, amikor a homoszexuali- tást úgy akarja bemutatni, mint a legfőbb parancsnak, a szeretetnek egyik meg­nyilvánulási formáját. Ne felejtsük el, a Újra és újra foglalkozunk különböző fó­rumokon a homoszexualitás kérdésével, ki ilyen, ki olyan hozzáállással. Leg­utóbb Orosz Gábor Viktor barátom szólt a témáról, kissé vegyes szemlélettel. Nem értem az egészet. Homokvihar? Véleményem szerint az egyháznak nincs miről beszélnie, hiszen tudomásom sze­rint a mi tanításunkat ebben a kérdésben nem befolyásolják az elmúlt néhány év­tizedben bekövetkezett változások. Tény, hogy 1992-ben a WHO törölte a betegségek listájáról a homoszexuali- tást; hogy 1996 óta hazánkban is létesít­hetnek élettársi kapcsolatot egynemű párok; hogy 2003-ban az Európa Parla­ment javasolta a homoszexuálisok há­zastársi kapcsolatának elismerését, illet­ve hogy ezt megelőzve néhány egyház már el is fogadta azt. Kérdésem a következő: mennyiben kell, hogy érintse mindez az egyházat? Sátán megtévesztő, összezavaró! Még­pedig mindenhol és mindenkor, így az egyházban is és a mai korban is, akkor és ott és addig, ahol és amíg e megtévesztő, összezavaró munkája rejtve maradhat. Népi meteorológia és a szakemberek „Ha a nap vörösen áldozik, az idő szép lesz, avagy megváltozik” - szól a rigmus ugyanannak a jelenségnek ellentétes ma­gyarázatáról. Ez jutott eszembe, amikor Orosz Gábor Viktor a cikkében olyan szakemberekre hivatkozik, akik a homo- szexualitásban a genetikai okokat 30- 70%-ra teszik, a többit - vagyis szintén 30-70%-ot- külső hatásokkal magyaráz­zák. A „leginkább mértékadó számítá­sok” pedig ezt az arányt 50-50%-ra be­csülik. A számok minősítik a szakmaisá­got, de ha nem tennék, akkor sem kell mindent elfogadni, amit úgynevezett szakemberek mondanak, mivel fognak ők mást is mondani. Csak idő és megren­delő kérdése, hogy mikor és mit. (Negy­ven évvel ezelőtt a televízióban szakem­ber ette nagykanállal a fehér port, bizo­nyítandó, hogy az emberre és a gerinces állatokra nézve a világ legártalmatlanabb rovarölő szerét hozták forgalomba. Ez volt a DDT! Szintén szakemberek garan­tálták a Contergan nevű nyugtató ártal­matlanságát, és ezek után kéz és láb nél­küli gyermekek születtek, akiket Conter- gan-bébikként ismert meg a világ.) Isten igéje ellenben örök, állandó és megbízható! A bűn bűnt szül Van-e genetikai oka a homoszexualitás- nak, nem tudom. Miután a bűneset min­dent megrontott, valószínűleg itt sem ma­radt nyomtalanul a hatása. A teljesség igé­nye nélkül vizsgáljuk meg azonban azokat a külső hatásokat, melyek a genetikailag nem homoszexuális embert azzá teszik. Csonka család, a gyermek számára nincs férfi-/apa- vagy nő-/anyaminta. Nincs olyan családi közösség, melyben a szülők egymás iránti szeretete, szerel­me példa a fejlődő gyerek számára* A lányok felé való kezdeményezésben fi­úknál a gyermekkori elmagányosodás okozhat félénkséget. (Majd jön egy fér­fi, aki kezdeményező lesz...) Fiatalkori erőszak fiúkon, amelyet az elszenvedője szégyell, bélyegként hord, nincs ereje kitörni: beletörődik. Lányoknál az édes­anyjuk felé megnyilvánult apai durva­ság. Mindenfajta férfierőszak emléke, akár családon belüli, akár azon kívüli, akár saját magán elszenvedett, akár má­sok életében látott. (Az eredmény: nők vigasztalódása egymással...) A felsoroltak tartós vagy átmeneti ho- moszexualitást okozhatnak. Ez utóbbit a divat is segítheti. „Olyan sokan csinál­ják, én is kipróbáltam. Két fiúbarátom között volt egy leszbikus kapcsolatom” - mondta az újságírónak egy lány. Végül, de nem utolsósorban erős kül­ső hatás a média, amelyből árad a „té­ma”. A homoszexuálisok számarányá­nál sokkal nagyobb a médiában való je­lenlétük. Nem véletlenül, mivel ez a ma­nipuláció része. Nincs olyan nap, hogy a homoszexualitással kapcsolatban vagy róla ne lenne hír, cikk, film, klip stb.; ezek minden korosztály tudatalattijában elvégzik a maguk munkáját. Mekkora a felelősségünk és mulasztá­sunk embertársként, szülőként, pedagó­gusként, médiában dolgozóként, keresz­Tudomásom szerint sem a WHO, sem az Európa Parlament vagy bármelyik nem­zeti parlament, illetve egyik-másik nem­zeti egyház sem változtatta meg a Szent­írás érvényességét. Az pedig egészen egyszerűen azt mondja a homoszexuali- tásról, hogy bűn. „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak ” - mondja a törvény, kiegészítve azzal, hogy akik ezt az „utálatosságot” elkövetik, azok „ ha­lállal lakóijának, vérük rajtuk” (3Móz 18,22; 20,13). Pál apostol gyalázatos szenvedélynek bélyegzi az ókorban a mi időnkhöz hasonlóan felkapott és divatos „másságot”; olyan" bűnnek nevezi, amelyben már benne van Isten büntetése is, tudniillik a szenvedélyeknek való ki­szolgáltatottság (Róm 1,26-27). Magyarázkodni persze lehet. Legyint­tényként, lelkigondozóként, egyház­ként! Mert a bűn bűnt szül! Hacsak meg nem szakad a folyamat. De ez csak a golgotái keresztnél történhet. Van megoldás Egy keresztény folyóiratban olvastam egy férfiról, aki elmondta, hogy gyerekkora óta fiúk, később férfiak felé vonzódott. Ő maga genetikai meghatározottságú homo­szexuálisnak tartotta magát, és ennek megfelelő párkapcsolatban élt. Egyszer azonban egy keresztény konferencián megismerte és személyes megváltójának fogadta el Jézus Krisztust. Az ige tükrében (3Móz 18,22; 3Móz 20,13; Róm 1,24-27; lKor 6,9) homoszexualitását bűnnek látta meg. Azóta megnősült, gyermekei szület­tek, és családjával együtt jár keresztény közösségbe. Ebben a megújult állapotában kérdezték meg tőle, megszabadult-e ho- moszexualitásától. Azt válaszolta, hogy az óembere amiként másokat is, őt is végig­kíséri - s közben kísérti - ezen az életen. Azonban naponta megtapasztalja az ige és az imádság erejét és azt, hogy Isten milyen leleményesen és fantáziadúsan óvja, védi azt a „várfalat”, melyet az ő védelmére épített. Ebben feleségének, családjának és a gyülekezetnek kiemelkedő szerepet és feladatot adott. Megértette, hogy Isten megoldása nemcsak az lehet, hogy elveszi a terhet, hanem az is, hogy az ember annak elhordozásához korábban nem tapasztalt erőt kap. Pál apostollal együtt - aki há­romszor kérte, hogy a tövist távolítsa el belőle - bizonyságtevőnk is meghallotta az Úr válaszát: „Elég neked az én kegyel­mem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9) Együtt, de meddig? Aki nemcsak a világi sajtó segítségével, hanem közvetlen belső információk alap­ján tájékozódva figyeli és nyomon követi a nyugat-európai és amerikai egyházak­ban napjainkban zajló eseményeket, tud­ja, hogy a homoszexualitás megítélése szakítópróba elé állítja az egyházakat. A homoszexualitás kérdésében elváráslavi­na zúdult az egyházakra. Civil szerveze­tektől a médián keresztül a rohamosan igazodó világi törvényekig bezárólag az egyházak és gyülekezetek számtalan nyílt vagy' burkolt azonosulási és hasonulási felszólításnak a címzettjei. Svájcban egy lelkész világi bírósági ítélet alapján pénz- büntetést kapott, mert egy homoszexuális pár egybekelését nem áldotta meg. Érde­kes és feltűnő, hogy csak a keresztény fe­lekezetek a célpontok. Egyéb - iszlám, Krisna-tudatú, hindu stb. - „egyházak” sosem. Sajnos azonban nemcsak kívülről, hanem belülről is folyik a hívek „megdol­gozása”. Emlékezetem szerint a Magyar- országi Evangélikus Egyház püspökei nem túl régen határozott, egyértelmű és igei alapú állásfoglalást tettek a homosze­xualitás kérdésében. Ennek ellenére a to­lerancia és a szeretet zászlója alatt folyik a „puhítás”. A különbözőség nem kegyes- ségi eltérés csupán, több annál. Egy évvel ezelőtt egyik lelkész testvéremmel így fo­galmaztunk: „Vigyázat tehát: a határok nem léphetők át, a keretek nem tágítha­tok. Ha megtörténik, akkor már csak ne­vében marad meg a Magyarországi Evan­gélikus Egyház.” Akik pedig a „lelki fej­lődés” eme új útját nem tudják vállalni, a nyugat-európai és amerikai példákhoz ha­sonlóan hitvalló egyházakban fogják ke­resztény hitüket megélni. Garádi Péter hetünk a Biblia tanítására, mondván, hogy az régi, és ma már nem érvényes. Mondhatjuk azt, hogy a homoszexuali­tás ma már nem bűn, hiszen mi jobban tudjuk ezt az Úristennél, és például nem bűn a lopás vagy a gyilkosság sem... Bi­zonygathatjuk, hogy a homoszexualitás „természetes” hajlam - bár vannak, akik hálával emlékeznek arra, hogy az orvosi terápia megszabadította őket ettől a „ter­mészetességtől” -, hiszen a génjeinkben rejlik a kódja... Ami természetes, az vi­szont nem mindig jó! A génjeinkben van a homoszexualitás kódja? Régi és ko­pott, de véleményem szerint igaz az egy­ház tanítása az eredendő bűnről... Nem tiszta lappal indulunk, hanem „Isten fé­lelme és Istenbe vetett bizodalom nél­kül, bűnös kívánsággal” (Ágostai hitval­Jó vitorlázónak ellenszélben is sikerül­het az irányt tartani. De nem mindenki­nek van ehhez gyakorlata. A Szélrózsa egyes értékes előadóitól az Evangélikus Elet augusztus 1-jei és 8-ai számában közöltekhez ezért kötelességem hozzá­szólni. A római egyház nevezheti „anonim ke­resztényeknek” azokat, akik derék hívő­ket múlnak felül szóban és tettben, csak a Megváltót nem ismerik. De ha Jézus min­denkihez küldő parancsa és őrajta kívül minden más utat kizáró igénye nem jut szóhoz, az,,anonim kereszténység” nem pótolja az evangélium tiszta tanítását, amely megóvhatja az egyházon kívüli szimpatizánsokat és a tol nem készült hallgatókat egy „placebokereszténység- től”, amelyből a hatóanyag hiányzik. * * * Petri Gábor gondolatszikrái ezért szük­ségesek Czakó Gábor értékes előadása után. Mert amivel az ember több a többi földi lénynél, az csakugyan nem Isten bennünk, hanem az ő „képe és hasonla­tossága”, amely bűnös önimádó lázadá­sunkkal tönkrement, de felelősségre vonható és megszólítható - éppen az egyetlen Igaz: az áldozati Bárány újjáte­remtő szava és Lelke által. A kőkorszak és az antik világ fény felé fordulása fertőzött volt emberáldozattal és szent prostitúcióval. A középkori ka­tedrái isok keleti fény felé való fordulása nem adott annyi világosságot püspökeik­nek, hogy megóvják nyájukat a pogányos babonaságtól és az Isten előtt meg nem álló érdemekre alapozó lidércfényektől. Bár feltámadt az igény, hogy „eccle- sia reformari debet in capite et in memb- ris”, azaz az egyház megújíttatásra szo­rul fejében (tudniillik előfordult, hogy három pápája is volt egyszerre a nyuga­ti egyháznak) és tagjaiban, de egyházi és birodalmi átok sújtotta Luthert, aki a vvormsi birodalmi gy űlésen a Szentírás­sal együtt világos észokokra is hivatko­zott. - A filozófia akkor még a teológia szolgálólányának vallotta magát. A francia „felvilágosodás” aztán a Terem­tő helyére tett Ész istennő megtestesítő­jeként egy prostituáltat ültetett oltárra. A pogány bölcsek istenkeresésére Pál apostol helyeslőleg utal athéni beszédé­ben (ApCsel 17), de kimondja: a tudat­lanság idejét elnézve Isten parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy „fordul­janak meg”, mert lesz ítéletnap, az ítélő­bíró pedig a feltámadással igazolt Jézus lesz. Gautáma Buddha „megvilágoso­dása” egészen más, mint Pál szembesü­lése azzal, aki maga a világ világossága. Mi személyesen csak a bűnünk bünteté­sét magára vállalt Jézusnak a Szentlé- lektől született képviseleteként lehetünk a világ világossága, ami életre szóló ko­moly elkötelezéssel jár. A fizikusok tudják: nemcsak anti- anyag létezik, de antifoton is. Az antiis- ten pedig nem bánja, ha erkölcsösek és vallásosak vagyunk (bár jobban örül az ellenkezőjének), de a fo célja, hogy Krisztus evangéliumától (jó információ­tól II. cikk)! Igen, a génjeinkben van a homoszexualitás és még egy sor más bűn, amelyekről személy szerint nem te­hetünk, de amelyek mégis valóságos bű­nökként telepednek rá az életünkre, „kárhozatot és örök halált” hozva azok­ra, akik nem szabadulnak meg tőlük Krisztus kegyelme révén. Az igaz, hogy a mind liberálisabbá váló világban nem ez lesz a legelterjed­tebb és legelfogadottabb nézet a homo- szexualitásról. Ez azonban nem kell, hogy zavarja az egyházat. Isten sohasem ígérte az ő népének, hogy mindenki sze­retni fogja... Maradjunk meg bátran a Szentírás tanítása mellett, bármivel is bélyegeznek meg a világ fiai! Az ígéret szerint a pokol kapui az egyház felett nem fognak diadalmaskodni (Mt 16,18), jától) tereljen félre vírusával, legalább fél lépéssel. - Másként: a lidércfény, a mocsárgáz (metán) öngyulladása csak mocsárba vezet. * * * Lányi András tanár úr Gazdag Zsuzsan­nának válaszolva becsületes őszinteség­gel vallja, hogy ugyan nem hisz, ám nem tud más etikát elképzelni magának, csak a krisztusit. Értékes gondolataihoz hadd tegyem hozzá: az Ószövetség nyel­vének igeragozásában a sorrend nem „én, te, ő”, hanem az első ő: Isten, utána az embertárs: a te, és csak ezután jövök én. Az én mindenek fölé emelésével az ember istentelen lázadó, embertelen far­kas és határait nem ismerő pusztító zsar­nok. Valóban a félkeresztény európai ebben a világbajnok (Róm 2,23-24!), de nem ártatlanok az áldozataink sem. Lányi tanár úrral egyetértve mondom: szeretetet adni (az energiamegmaradás ér­telmében) csak úgy tudunk, ha kaptunk s azt elfogadtuk. De a szeretet dimenziója, tere a szabadság. Egy akarat nélküli bábu nem tud szeretni, de egy engedetlenségre képes szabad lény (például egy macska) tud. - A jézust aranyszabály: ,Amit akar­tok, hogy az emberek veletek cselekedje­nek, ti is azt tegyétek!" Ennek szükségét Isten nélkül is fölismerhetjük. Hugo Gro- tius, a nemzetközi jog atyamestere szava szerint: „Et si Deus non daretur.”(Azaz: „Még ha Isten nem is volna.”) A nem nyerni akaró, sőt áldozatra kész szeretet, a szeretette nem méltóhoz lehajtó szeretet á kettős „nagy parancso­lat” második féle. De ezt a törvényt 100%-ra nem teljesítjük; a mulasztást túlteljesítéssel pótolni nem lehet (mert a szeretetparancs nem teljesíthető 101%- ra). Itt az örök megoldás a bocsánat. Az aktuális közelítő megoldásba azonban beletartozik a jó védelme és a rossz meg­fékezése. Ez meg bizony az ön- és köz- veszélyes nagy énünknek az úgynevezett személyiségi jogait, szabad(os)ságát sér­ti. A bocsánat és a szeretet erőforrása pe­dig a csődjét fölismerő ember számára Jézus. Mi azt hisszük és tapasztaljuk, hogy a krisztusi etika megélése nem ér­demszerző teljesítményünk, hanem hála és a szeretet továbbáramlása. Lányi tanár úr meglátásai igazak. Amit mond: az Isten törvényének vissz­hangja. De van ennél több is: Jézus jó hí­re, az evangélium, s mi ezzel (is!) tarto­zunk embertestvéreinknek, az ez elől el nem zárkózóknak is, ifjúságunknak is. * * * Az anonim keresztényekkel, helyeseb­ben az egyházon kívüli szimpatizánsok­kal való egyetértés és együttműködés célja és értelme Istennek a józan (!) ész­szel egyező törvényét propagálni; de célja (és ugyanakkor határa is!) a Szent­írásból fakadó és hitvallási iratainkban megvallott hit: a magunk személyes rá­bízása megváltó Urunkra, Jézusra. (Lásd Luther Kis kátéjában az Apostoli hitvallás magyarázatát!) Dr. Zsigmondy Árpád nem pedig a WHO, az Európa Parlament és a többiek felett. Ha az egyház egy ré­sze letér erről az útról, hát vállaljon érte felelősséget Isten színe előtt: nekünk ezt nem feltétlenül kell követnünk. Merjük nyíltan kimondani: a gyilkossággal, a lo­pással, az istenkáromlással együtt a ho­moszexualitás is olyan bűn, amely elzár­ja előlünk az üdvösség útját! Merjünk gyógyulást kínálni homoszexuális em­bertársainknak, nem azzal, hogy elfo­gadjuk őket olyannak, amilyenek, ha­nem azzal, hogy hirdetjük számukra a megtérés és a bünbocsánat útját! Ezért tartom mártírnak és igaz ember­nek azt a svéd lelkészt, aki börtönbe ke­rült, mert a bűnt bűnnek merészelte ne­vezni Isten igéje alapján... Adja Isten, hogy evangélikus egyházunk is ezt az utat vállalja, és ne adja fel az örök jutal­mat a pillanatnyi népszerűségért! Tubán József Homokvihar? Vihar egy kanál vízben!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents