Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-09-12 / 37. szám
Horváth-Hegyi Olivér felvételei Ev angélikus 69. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 2004. SZEPTEMBER 12. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 149 Ft A TARTALOMBÓL H Kapu- és tanévnyitás Tudni kell szeretni! Zsidó nyári fesztivál Ifjúsági melléklet Kérdések a „homokviharról” Farmer és Luther-rózsa ;____ Megú jult és bővített, a kor elvárásainak megfelelő óvodaépületének szentelésére gyűlt össze Nagytarcsa gyülekezetének és városának apraja- nagyja a 2004/2005-ös munkaév kezdetén, szeptember 5-én 16 órakor. Az Északi Egyházkerület püspöke, D. Szebik Imre a templomban tartott istentiszteletet követően imádságot mondott, és az Úr áldását kérte a közel nyolcvan gyermeket befogadó Szivárvány Evangélikus Óvodára. Az istentiszteleten Detre János, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese, Baranka György nagytar- csai lelkész, valamint Tagai István nagytarcsai felügyelő segédkezett. Ezt követően a kicsinyek gyermekénekekkel tettek bizonyságot Istenhez való tartozásukról, rávilágítva az egyházi nevelés fontosságára, erősítve és emlékeztetve a keresztény szellemiségű óvodának a magyar társadalmat is építő, erkölcsi tisztaságban megtartó szerepére. „Hanem a szabad szeretetre való kedvet egyedül a Szentlélek olthatja a szívbe, amint Pál is mondja... (IKor 5,5). A Lélek pedig nem adatik másként, egyedül a Jézus Krisztusban való hit által, ezzel és ebben, amint az előszóban mondja. S a hit sem származhat máshonnét, egyedül Isten igéjétől avagy evangéliumától, amely Krisztust hirdeti, Isten emberré lett fiát, aki meghalt és feltámadott értünk, amint ... meg van írva (IKor 3,25; 4,25; 10,9). ” Luther Márton: Előszó Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléhez (Szita Szilvia fordítása) Jeremiás beszlani siralmai Jaj, jaj, jaj! Magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett, mint az özvegy. Sírva sír az éjszakában, könny áztatja az arcát. Gyászolnak Eszak-Oszétia útjai, jajveszékelnek Beszlan terei, kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorkodnak, szemükből könny patakzik. Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! Az utcákon a földön feküsznek a gyermekek és a vének. Szüzeim és ifjaim fegyvertől estek el. Ellenségei reájuk törtek, álarcos terroristák kerítették be őket. A gyermekeket mint vágójuhokat kezelték. Falat emeltek köréjük, nem juthattak ki, súlyos bilincsbe verték őket. A játékokra bombát szereltek. A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt. A gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik. Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! Vadásztak rájuk, mint a madárra. Verembe taszították őket, köveket dobtak rájuk. Vakon botorkáltak a sötétben, vértől beszennyezve. Ha felsírt egy kislány, golyószóróval hallgattatták el, a kisfiúkkal saját vizeletüket itatták meg. Minden léptüket figyelték, a szabadba nem mehettek ki. Miért gyilkolták az iskolában a diákot és a diáklányt? Miért lőtték fejbe az öreg tanárt? Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! A gyermekek álarcos terroristák kezébe estek, a hatalmasok tehetetlenül nézték az erőszak diadalát. Mintha az Úr is visszavonta volna segítő jobbját, engedte, hogy rettegésben tartsák őket. Meztelenül hevertek egymás hegyén-hátán, jajszavukat nem hallotta meg senki. Kint fegyver ölte meg őket, bent tú'zhalál. Szénné égtek a kicsiny testek. Vér borította az ünnepre szánt fehér ruhákat. A mezítelenül menekülő gyermekek hátukba kapták a gyilkos golyókat. Édesanyák keresték rémülten kicsinyeiket, apák tíz körömmel kaparták az üszkös romokat... Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! Az úgynevezett művelt világ sajnálkozva csóválja a fejét, politikusok kezüket tördelve nyilatkoznak. A televíziós társaságok műholdas kapcsolatot hoznak létre, ä tudósítók videotelefonon jelentkeznek be, a média élőben közvetíti a tömeges halált. Az esti híradó hosszan időz a szétroncsolt tetemeken. A producer örül, hogy a műsor nézettségi indexe megugrik, legfeljebb azért bosszankodik, hogy a rivális csatorna még szörnyűbb képeket szerzett be. Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! Hallod-e, Uram, hogyan gyalázkodnak, mi mindent terveznek még ellenük? Látod, Uram, milyen bosszúvágyók. Szakállas harcos, amíg csak tölténye van, okádja a gyilkos tüzet. Mellette fekete özvegy súgja: „Ne kíméld őket!", és keze már ott van a gyújtózsinóron. Utolsó szavával azt hörgi: „Teérted teszem, hiszen így esküdtem!" Jaj, prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon, hanem hiábavaló látomásokkal vezettek félre téged! Tudjuk-e mondani: „Bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekednek!"? Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! Gyászol a város, jajgat a csönd. Romokban a tanulás háza, véres a padló, véres az ég. Beszlan vénei némán ülnek a földön, port hintenek a fejükre, zsákruhába öltöztek. Földre hajtják fejüket Észak-Oszétia szüzei. Rettegés és csapda lett a sorsuk, osztályrészük pusztulás és összeomlás. Szemük szüntelen könnyezik, megállás nélkül, míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr. Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. Veséimbe eresztette tegzének nyilait. Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott meg. Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig? Miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanná napjainkat, mint régen voltak! Talán mégsem vetettél el minket végképp! Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz! Fabiny Tamás ADOMÁNYGYŰJTÉS A BESZLANI TRAGÉDIA KÁROSULTJAINAK MEGSEGÍTÉSÉRE A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, szolidaritást vállalva a múlt hét közepén kirobbant túszejtés áldozatainak hozzátartozóival és a terrorakciótól szenvedő oszétiai város, valamint a térség lakosságával, adománygyűjtő felhívással fordul a magyar lakossághoz. Az elmúlt napokban számos megkeresés érkezett, amelyekben sokan felajánlották segítségüket a beszláni áldozatok hozzátartozóinak. Az Ökumenikus Segélyszervezet, mint az észak-kaukázusi térségben 1995 óta folyamatosan aktív humanitárius szervezet, a terrorcselekmény hatásának komolyságát figyelembe véve már kidolgozta segélyprogramját. A közeli napokban induló program keretében többek között a következő segítségnyújtási formák valósulhatnak meg:- egészségügyi felszerelés juttatása a Beszlan környéki, elsősegélynyújtó felszereléssel küszködő kórházak számára;- pszicho-szociális segítségnyújtás helyi szakemberekkel a volt túszok számára, a terrorcselekmény alatt kialakult sokk, trauma és stressz feloldására - esetleg üdültetési program gyermekek számára;- iskolaszerpótlás diákoknak, iskolai felszerelés (pl. tábla, íróasztal, székek) az iskoláknak. Az ökumenikus segélyszervezet az alábbi számlaszámra fogad adományokat azoktól, akik segíteni kívánják a beszlani áldozatok hozzátartozóit segítő munkáját: 11705008-20464565 A segélyszervezethez interneten is el lehet juttatni (dombornyomásos bankkártyáról) adományokat a www.okumenikus.hu oldal on-line adományozás oldalán. 4 # U
