Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-09-05 / 36. szám

4. oldal - 2004. SZEPTEMBER 5. Evangélikus Élet Konferencia — az egyház és a tudomány szolgálatában A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma üléséről Nem várták meg a tanév kezdetét a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának tagjai, akik augusztus 23. és 26. között tartották konferenciájukat a Dunamelléki Egy­házkerület budapesti székházában. A nyitónap plenáris ülésén - érthető ok­ból - megkülönböztetett érdeklődés övezte dr. Klaus Douglass evangélikus lelkésznek, a nagy vihart kavart Új reformáció című könyv szerzőjének előadását. Dr. Klaus Douglass Fotó: Füle Tamás A magyar fővárosban is hű maradt önmagához a német reformátor, amikor egy szemléletes történettel intonálta „Az európai protestantizmus a 21. század elején” témacím jegyében kifejtett mon­dandóját. E szerint a parasztember talált egyszer egy sastojást, amit hazavitt, és a kotlós alá tett. Amikor a sas kikelt, úgy viselkedett, ahogy azt a tyúkoktól látta. A paraszt megpróbálta őt rávenni arra, hogy „sasként cselekedjék”, de nem járt sikerrel, mert a madár mindannyiszor visszatért társaihoz. Végül elvitte egy magas hegyre, oda, ahol a kapirgáló ap­rójószágokat már nem lehetett látni. A sas ekkor széttárta szárnyát, a nap felé röpült, és nem is tért vissza soha töb­bé... Előadásában dr. Klaus Douglass arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a lelkészeknek, de - az egyetemes pap­ság elve miatt - a gyülekezetek minden tagjának nagy a felelőssége. Hiteles, megélt kereszténységükkel, „szenvedé­lyes lelkületűkkel” szárnyakat kell adja­nak az embereknek, és meg kell győzzék őket arról, hogy nem a földhöz, hanem a mennyhez tartoznak. Hogy szárnyalniuk kell a nap (Jézus) felé, mert „ők nem tyúkok, hanem sasok”. Európa protestantizmusának bemuta­tása után a hazai helyzetkép felvázolásá­ra vállalkozott dr. Fazakas Sándor refor­mátus teológiai tanár. Abbéli véleményét osztotta meg a hallgatósággal, hogy a té­mához kapcsolódó tudományos munkák (anélkül, hogy egyértelműen tisztáznák, mit is értenek pontosan protestantizmus alatt) vagy egyfajta krízisjelenségről szólnak, vagy pedig a magyar protestan­tizmus előtt álló lehetséges utakat veszik számba. Az előadó konkrétan is utalt Ká­sa Lászlóra, aki szerint a protestantiz­musnak három feltételt - az ökumeniz- mus elmélyítését, az államtól való elkülö­nülést, nem utolsó sorban pedig a hitbeli megújulást - kell abszolválnia ahhoz, hogy be tudja tölteni történelmi szerepét, és képviselhesse erkölcsi értékrendjét. Hogyan legyen a protestantizmus egyszerre hagyományőrző és korszerű? - tette fel a kérdést dr. Fazakas Sándor, majd rögvest meg is válaszolta azt: a lé­nyeg a reformátori középpont szem előtt tartása, vagyis az, hogy Isten igéjére fi­gyeljünk. G. Zs. Déli harangszó Augusztus 30. és szeptember 5. között minden délben a bobai evangélikus templom harangja szól a Kossuth rá­dióban. Boba Vas megye nyugati részén, a Marcal folyó medencéjében, Celldö- mölktől nyolc kilométerre található. A községről már a 13. századi oklevelek is említést tesznek. A hagyomány sze­rint IV. Béla király hősi tetteiért egy elnéptelenedett falut és mellé földeket adományozott egy Babai nevű vitéz­nek. Az ősi birtokon a Babaiakon kí­vül a Babai Porkoláb és a Móritz csa­lád osztozott. A községet eleinte Ba­bának, majd a 19. század elején Bábá­nak nevezték, 1863-tól pedig a Boba név használatos. A Kemenesalján az 1540-es évek­ben rohamosan elterjedt a reformáció tanítása, és szinte az egész vidék evangélikussá lett. A bobaiak templo­ma azonban csak II. József türelmi rendelete után épülhetett fel - torony és harangok nélkül. A hajlékot 1784­ben Perlaky Gábor szuperintendens szentelte fel. 1820-ban a győri mester, Mendel János két harangot öntött a bobaiaknak. A torony azonban csak 1841-ben készült el. A gyülekezet lelkészi teendőit 1800-tól 1814-ig Döbrentei Lajos lát­ta el. Az ő fia, Döbrentei Gábor a Ma­gyar Tudományos Akadémia első tit­kára lett. A 19. század utolsó két évében re­noválták a bobai evangélikus templo­mot. Az újjáépült hajlékot Gyurátz Ferenc püspök szentelte fel 1899-ben. Az első világháború nagy vesztesé­geket okozott a településen. Az ott élők közül sokan a frontokon marad­tak. Még a nagyharangot is „besoroz­ták” katonának. A bobai evangélikus templom 27 méter magas tornyában két harang la­kik. A délidőben megszólaló 3 mázsa 20 kilós szerkezetet a soproni Selten- hofer Frigyes mester öntötte 1925-ben. (Forrás: Rtv Részletes) Még van hely a Szentírás történelmi helyeinek megismerését szolgáló túrákra. I. 2004. szeptember 28-október 8. között 11 nap Egyiptomban (Alexandria, Kairó, Gíza, a bibliai Gósen földje, Memphis, Luxor, Karnak, a Királyok völgye, az ősi kopt egyház kincseinek megtekintése, nílusi hajóút stb.). Minden költséget magában foglaló ár: 295 000 Ft. II. 2004. november 18-25. között 8 nap Izraelben (A Hegyi beszéd helyszí­nének, Galileo vidékének és a Galileai-tengernek, Kapernaumnak, a Holt- tengerernek és Jeruzsálemnek a megtekintése). A teljes szolgáltatás ára: 189 000 Ft. III. 2005. április végén 11 napos „damaszkuszi út", amely Szíriát, Libanont és Jordániát érinti majd. (A részletek még kidolgozás alatt.) Ara: kb. 250 000 Ft. Részletes tájékoztatást az Ökumenikus Tanulmányi Központtól (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3., 1/466-4790) vagy Gimesi Zsuzsa lelkésztől (70/508-7624) lehet kérni.- - '• t > * ___ ÉS ipaaii Vanyarci házszentelő Az ezer fős vanyarci gyülekezetben folyó lelki munka segítésére új segéd- lclkészi lakást szentelt 2004. augusz­tus 29-én délután D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, vala­mint Szabó András, a Nógrádi Egy­házmegye esperese, vanyarci lelkész. Az esperesi székhely több, mint két éve az egyházmegye második legna­gyobb gyülekezetének helyén, Vanyar- con van. Ebben a gyülekezetben utoljá­ra az 1830-as években volt esperes. A gyülekezeti és esperesi teendők miatt 1997 óta itt élő és dolgozó Szabó And­rás kettős szolgálatának idejére segítsé­get remél, s most ennek feltételeit való­sították meg. A gyülekezettel és D. Sze­bik Imre püspökkel egyetértésben tavaly döntés született egy új s„gudlelkészi la­kás építéséről. Az eredetileg a gyülekezeti ház tető­terébe tervezett lakás gondolata, főleg anyagi okok miatt addig formálódott, míg végül a falu főutcájának egyik régi parasztháza került a presbitérium látó­körébe. Az építkezéshez szükséges anyagiak fedezetét nagyobb részt belső forrásból biztosították. (Egyházi kárpót­lás révén két - eredetileg gyülekezeti tu­lajdonú - iskolaépületért kapott hat mil­lió forintot fordítottak kizárólag ennek a lakásnak a kialakítására.) A felújításra váró házat másfél millió forintért vásárolta a gyülekezet abban az utcában, ahol a legtöbb hűséges, temp­lomba járó evangélikus található. A vá­lyogfalak és a gerendázat meghagyásá­val, az épület teljes felújításával közel 100 négyzetmétert nyertek, amihez ga­rázs, nyári konyha és kamra is tartozik, így az építkezés költsége 11,5 millió fo­rint volt. D. Szebik Imre a templomban délután négy órakor kezdődő ünnepi istentiszte­leten a Mt 19,16-26 alapján tartott ige­hirdetésében így fogalmazott: „minden épület Isten dicsőségére épül, legyen az templom vagy lelkészek lakása. Az épü­letek egyetlen célt szolgálnak: Isten or­szágának építését, a lelki munka feltéte­leinek megvalósulását. Öröm, hogy a vanyarci gyülekezet a gyülekezeti ház és a felújított, rendben tartott templom után segédlelkészi lakásra is tudott gon­dolni.” Az istentiszteleten az akkor véget érő egyházmegyei zenei tábor fiataljai, vala­mint a gyülekezet felnőttkórusa Szabó Andrásné vezényletével énekkel, furu­lya- és orgonaszóval adtak hálát Isten­nek. Az épület megáldására a templom­tól 800 méterre lévő helyszínen került sor, amit az új ház megtekintése, vala­mint szeretetvendégség követett. Mivel idén a vanyarci gyülekezet az Evangélikus Hittudományi Egyetem ha­todéves hallgatóját, László Milánt fo­gadja, a barátságos, minden igényt ki­elégítő, jó fekvésű épület első évben ha­todéves lakásként fog szolgálni. Hosszú távon - ha már nem lesz szükség segéd­lelkészre - Szabó András esperes tervei között szerepel a ház lelkészi üdülőként, pihenőhelyként való használata. Horváth-Hegyi Olivér Tanuljunk egymástól! Beszélgetés Hildegard Bergdolt lelkésznővel, a Bajor Evangélikus Egyház Női Munkaágának vezetőjével Évtizednél is hosszabb múltra tekintenek vissza a bajor­magyar kapcsolatok egyházunkban. Az együttműködést több területen igyekeztek egyre szorosabbá tenni. Nem volt (és nincs) ez másképp a női misszió vonatkozásában sem. A közelmúltban például Hildegard Bergdolt lelkésznő látoga­tott hazánkba bajor asszonyok kicsi, ám annál lelkesebb csapatával.- Ön 2003 januárja óta a Bajor Evangélikus Egyház Női Munkaágának Stein városában lévő központját vezeti, amely immár hetven éve működik. Ennyi tapasztalattal a hátuk mö­gött mondhat még újat Önöknek az alig több. mint öt esztendős magyar Női Misszió?- Ne higgye, hogy nálunk van a bölcsek köve! Igaz ugyan, hogy mi hosszabb múltra tekinthetünk vissza, mint Önök itt, Magyarországon, de mi is jó hasznát vesszük az új ötleteknek és benyomásoknak.- Tudna erre konkrét példát is mondani?- Hogyne, méghozzá egy egészen frisset. Amikor a magyar női misszió vezetőjétől, B. Pintér Mártától a „Gyermekeiket egyedül nevelő anyák” konferenciájáról hallottam, tudatosult bennem, milyen fontos probléma a német társadalomban és egyházban az egyedülálló szülők helyzete és gondozása. Úgy érzem, hogy ezen a területen még nagyon sok tennivalónk akad, és az itt látott példa egy lehet a nálunk is megvalósítha­tó lépések közül.- Mi köti össze a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Okta­tási Központban június I. és 4. között - Az egyesülő Európa ke­reszténysége előtt álló új kihívások címmel - megrendezett konferenciát a női misszióval?- Találkozásunk során természetesen bibliai témával is fog­lalkoztunk, kontinensünk első keresztény asszonya, Lídia sze­mélyében. Példájából próbáltunk erőt meríteni a magunk szá­mára. Az ő élete nyomán gondolkodhattunk el azon is, hogy a kereszténység nemzetek és országok fölötti, a kontinens örök­ségének része. Magyarország számunkra azért izgalmas, mert most lépett be az Unióba. Mint akiknek a szülőföldje már jó ideje ennek a közösségnek a tagja, nagyon érdekeltek minket az itt élők tapasztalatai, tervei, reményei éppúgy, mint esetleges félelmeik.-Az eltérések mellett minden bizonnyal sok hasonlóságot is felfedezett a bajor és magyar résztvevők között. Hiszen, ha más nem, de a hit és az „asszonysors” mindannyiukban közös.- Egy nő is felelősnek érzi magát a világért, és az egyházért. A véleményformáláshoz, valamint a valóban hatékony és ered­ményes tevékenységhez nélkülözhetetlen a politikai események és összefüggések ismerete - a nők részéről is. Ami pedig a vallást és a felekezeteket illeti: a kontinensün­kön végbemenő változások kihatással vannak és lesznek az állam és az egyház kapcsolatára, ennek keretében minden bizonnyal az evangélikus női munkaágon belül végzett szolgá­latokra is. Éppen ezért a bajor-magyar kapcsolattartást és ta­pasztalatcserét a továbbiakban is nagyon fontosnak tartjuk. Gazdag Zsuzsanna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents