Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-08-22 / 34-35. szám

6. oldal - 2004. AUGUSZTUS 22-29. Evangélikus Élet Hetvenöt éve halt meg a nagy mesemondó Az erdélyi származású író, újságíró, lap- szerkesztő, Benedek Elek 1859, szep­tember 30-án született Kisbaconban. A székelyudvarhelyi református kollégi­umban érettségizett, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult. Pályája népköltészeti gyűjtéssel indult. Első je­lentős könyve népmese-feldolgozások gyűjteménye volt. Ez Székely Tündér­ország címmel 1885-ben jelent meg. Később nemcsak gyűjtötte, hanem ő maga is írta, valamint idegen nyelvről fordította a gyermekek és felnőttek fantáziáját egyaránt megragadó törté­neteket. írói munkássága fontos alappilléré­nek számított a szeretetre, becsületre és hazafiasságra való tanítás. Ezt ő maga így fogalmazta meg 1896 szeptemberé­ben, az ötkötetes Magyar mese- és mon­davilág utószavában: „(...) Mire vállalkoztam én valókép­pen? Erre: Megőrizvén a mesék s mon­dák igaz népi karakterét, irodalmi kön­töst adni rájok. Hogy bátorsággal lép­hessék át minden magyar ház küszöbét; hogy a honfoglalás ezeredik esztendejé­ben átadjam a magyar nemzetnek a ma­gyar nép ezerévi meseköltését; átadjam oly formában, hogy azt öregek, ifjak lel­ki haszonnal s gyönyörűséggel olvas­hassák; hogy a magyar népmese segítsé­gére legyen az iskolai oktatásnak s ked­ves, szívesen látott barátja a gyermekes házaknak. Itt a könyv: ítéljetek, teljesítettem-e, amire vállalkoztam. Higgyétek el ne­kem, hogy Istentől nyert tehetségem legjavát szenteltem e könyvnek. Nem hiszem, hogy aki e könyvet végigolvas­ta, ki ne érezze szívemnek nagy szerete- tét a magyar nép iránt, az édes anyaföld népe iránt, melynek véréből való vér va­gyok én is. Ez a szeretet vezette tolia­mat, ez adott erőt, újra meg újra, lanka­dó kezemnek...” A székely mesemondó 1929. au­gusztus 17-én fejezte be földi mese­mondását. B. Zs. r" ~ í 'iíM———IIIM1IBI Ne legyen tabu a testi szerelem! Linda Dillow és Lorraine Pintus leg­újabb könyve, az Intim kérdések - Vá­laszok a nők legszemélyesebb kérdései­re című hiánypótló mű arról szól, amiről mi nem merünk beszélni: férfi és nő szeretetének teljességéről. „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (lMóz 2,18) Tapasztalatom szerint a párkapcso­latokban az egyik leggyakoribb probléma az, hogy a nő nem ismeri önmagát mint nőt, a férfi saját magát mint férfit. Hiá­nyos az ismeretünk önmagunkról. Egyre több tudományos felfedezés tárja fel vilá­gunkat, de önmagunk előtt ismeretlenek vagyunk. Pedig „nincs olyan találkozás Istennel, amely ne lenne ugyanakkor ön­magunkkal való találkozás. Ugyanakkor nincs olyan önmegtapasztalás, amely ré­vén ne jutnánk Isten még teljesebb felis­merésére”. (Jálics Ferenc) A nő teremtésbeli adottsága, hogy be­széd formájában oldja meg konfliktusa­it, problémáit. Beszélgetésben jut el a nehézség leküzdéséhez - gyakran leg­jobb barátnőjének vázolva a helyzetet tisztázódik önmaga előtt is, mit kell ten­nie. A férfi ellenben szívesebben hall­gat, és önmagában dolgozza fel a kér­dést. Miután végiggondolta, és eljutott a megoldáshoz, csak akkor válaszol. Ne­héz így a párkapcsolat. A nő beszélni szeretne, a férfi pedig hallgatni a problé­mák közepette. Ha ismernénk ezt a te­remtésbeli különbséget, és igazodnánk egymás adottságaihoz, sok felbomló há­zasság megmenthető lenne. „Ismeret nélkül az igyekezet sem jó. ” (Péld 19,2) „Az igazsághoz ragaszkodva növe­kedjünk fel szeretetben... ” (Ef 4,15) A könyv egy olyan történettel kezdődik, amely rámutat a hozzáállásunkra. „Egy igehirdetőt felkértek, hogy tart­son előadást egy, a nők egészségével foglalkozó szimpóziumon. Amikor a fe­lesége érdeklődött az előadás témája iránt, egyszerűen szégyellte bevallani, hogy egy szexről szóló előadásra kérték fel. Gyorsan kigondolt valamit,'és azt válaszolta:- A vitorlázásról fogok beszélni. Másnap vásárlás közben egy fiatal nő szólította meg a lelkész feleségét:- Tegnap nagyszerűen beszélt a férje - mondta -, egyedülálló nézőpontja van a témáról. A lelkész felesége némileg bosszan­kodva így válaszolt:- Érdekes, hogy ezt mondja. A férjem végűi is csak kétszer próbálta. Az első alkalommal hányt, a másodiknál pedig lerepült a kalapja.” Miért csinált tabutémát Isten szeretet- ből fakadó ajándékából az ember? Miért tartjuk szégyenletesnek férfi és nő, férj és feleség szerelmének testi oldalát? Mi­ért nem merünk beszélni róla? A műben a szerzők fejezetről fejezet­be haladva foglalkoznak a nők leggyak­rabban feltett kérdéseivel. A Szentírás tanításait teszik elénk vezérfonalként. Rámutatnak a világ hazugságaira. Meg­érintik a szíveket őszinte bizonyságtéte­lekkel. Szakemberek tanácsaival segíte­nek megoldást keresni a kérdésekre és a félelmekre. „ Bízd az Úrra dolgaidat, ak­kor teljesülnek szándékaid. ” (Péld 16,3) A könyv borítója meglepő. Aki sze­retné megvásárolni, egy kávéscsészét ábrázoló, rózsaszín-kék színű könyvet keressen. Aranyszegélyes, régi, szép csésze látható a fedőlapon. Számomra azt jelenti: meghitt környezetben - akár kávé, tea mellett - könnyebb lehet be­szélgetnünk a szőnyeg alá söpört témák­ról. Szánjunk időt magunkra! A szerzők célkitűzései között szere­pel, hogy a nők kezébe olyan kéziköny­vet adjanak, amely segít megváltoztatni a szexhez való hozzáállásukat, gazdagí­tani a párjukkal való kapcsolatot. Lelki­gondozók számára is kitűnő segédanyag. Egyéni és csoportos bibliatanulmányok segítségével dolgozhatjuk fel a minden­napi problémákat. „Langyos”, „meleg” és „forró” kérdések felvetésével és meg­válaszolásával halad a könyv általános­tól a konkrétig. Pozitív üzenete, hogy a Szentírás az életnek ezen a térületén sem hagyja- iránymutatás nélkül az embert. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3,5) Egy konkrét példa a könyvből. Az abortusz miatti bűntudatról így írnak a szerzők: „Az abortuszból való gyógyu­lás általában 4 lépést foglal magában: elmélkedés, bocsánatkérés, a megbocsá­tás elfogadása és a meg nem született gyermek elengedése. Isten gondjaira bí­zása.” Az út imával kezdődik: „Atyám, nem akarok emlékezni. Könnyebb meg­győznöm magamat, hogy nem számít, amit tettem, hogy nem volt valami nagy dolog. Istenem, a szívem mélyén tudom, hogy ez hazugság! Amit tettem, az meg- szomorított téged. Megszomorított má­sokat is. Megszomorít engem is. A lel­kemben levő fájdalom nem fog elmúlni, amíg teljesen nem hozom eléd az abor­tuszomat és a meg nem született gyer­mekemet. Félek, de ha tudom, hogy ve­lem vagy, meg tudom csinálni. Ha ah­hoz, hogy előre lépjek, »vissza kell menni«, akkor hajlandó vagyok erre...” Egy nő bizonyságtételében leírja, hogy sikerült kigyógyulnia a bűntudat­ból, végighaladva a 4 lépcsőn. „így szól az Úr: »Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyí­talak.«” (2Kir 20,5) A könyv szerzői testvéri szeretettel kí­sérnek végig bennünket mélységeken és magasságokon át. így írták alá az előszót: „Imádkozunk érted. Linda és Lorraine.” Imádkozni fogok, hogy minél több nő testvérem merje megvenni ezt a könyvet, és legyen lehetősége végigolvasni. Ezután pedig sikerüljön alkalmat találni - akár egy csésze tea mellett - baráti beszélgetés­ben kölcsönösen megosztani a tapasztala­tokat. Mindezt azért, hogy egyre több nő jusson el a felismerésre: Isten boldogság­ra, teljes szeretetre teremtett minket! Börönte Márta A Róth Miksa Emlékház A fasori evangélikus templom bejárata felett gyönyörű mozaikot csodálhat meg a járókelő. A művészi alkotás - amely Jézust ábrázolja a nép körében - Róth Miksa tehetségét dicséri. A méltán híres üvegfestő alkotásai megtalálhatók az ország sok közintézményében és magánházában egyaránt. Az Országházban, a Magyar Országos Levéltárban, a Zeneakadémián, a Postatakarékpénztárban, a Gresham-palotában, a Magyar Nemzeti Bankban, sok templomban, nem egy bérhá? és villa lépcsőházában láthatók gyönyörű színes üvegablakai. Külföldre is eljutottak ezek a remekművek: Ausztriába, Olaszországba, Mexikóba, Norvé­giába, Romániába, Szlovákiába, az Amerikai Egyesült Államokba és a világ más részeibe. Róth Miksa 1865-b.en született Pesten. Édesapja, Róth Zsigmond üveges egyi­ke volt az utolsó céhmestereknek. Fia az ő műhelyében sajátította el az üveg készítésének ismeretét. A műhely ma­gas színvonalon gyártott színes üvegab­lakokat, de csak mértani mintákat alkal­mazott. A fiatal művész ismereteit több kül­földi útján tökéletesítette. Évszázadok után éppen ekkor alakult ki az üvegfes­tés új módszere. Az antik üveghez tér­tek vissza, és ezüstözéssel alakították ki a szép színeket. Róth Miksa tudatosan igyekezett feleleveníteni a középkori székesegyházakban alkalmazott eljárá­sokat. Mértani mintákkal ékesített, vál­tozatos üvegablakai kivételes szépség­ben pompáznak máig. Ő készítette az 1896-os millenniumi kiállítás pavilon­jának üvegablakait is. Ennek a sikerét a király érdemkereszt adományozásával ismerte el. Művészi rangját mutatta, hogy 1897- ben az ezredfordulós párizsi világkiállí­tás előkészítő bizottságában való részvé­telre kapott felkérést. A kiállításon ezüstérmet adományoztak három gyö­nyörű Tiffany-üveg mozaikjának. 1902- ben részt vett a torinói nemzetközi kiál­lításon, 1904-ben St. Louisban nagydíj­jal tüntették ki. Ettől kezdve számos mü- vészetszervezési feladattal bízták meg. Többek között 1906-ban a milánói ipar- művészeti kiállításon tagja volt a nem­zetközi zsűrinek. Ugyanebben az évben Liege-ben ismerték el egyedülálló mű­vészetét. 1910-ben a bécsi vadászati ki­állításon mutatta be Erzsébet királynéról és Ferenc Józsefről készült üvegfestmé­nyét. A Kossuth- és a Deák-mauzóleum színes üveg ablakainak tervrajzai, képei is fennmaradtak. Stílusa előbb historizáló volt, majd a magyar szecesszió egyik legnagyobb alakjává fejlődött. Új anyagot alkalma­zott, az ún. Tiffany-üveget. Ez nagyon alkalmas volt növények, virágok, vízfe­lületek érzékeltetésére. Ezek az ólmo­zott üvegablakok nagy sikert hoztak al­kotójuknak. Elnyerte velük az Iparmű­vészeti Társulat 1898-as karácsonyi ki­állításának nagy aranyérmét. Ennek a rangos kitüntetésnek a másik váromá­nyosa, Rippl-Rónai József számára nagy csalódást jelentett a vereség. A mozaikkészítés magyarországi meghonosítása is Róth Miksa nevéhez fűződik. Két olasz munkás tanította meg neki ennek a mesterségbeli titkait. Ez­után még újított is az eljárásokon. Ennek során együttműködött Zsolnay Vilmos­sal, az ő eozinját igyekezett alkalmazni munkáiban. Elkészítette többek között a Széchenyi fürdő mozaikjait is. 1885-ben önálló műhelyt nyitott a Kender utcában. Ebből költözött el csa­ládjával együtt a Nefelejcs utca 26.-ba. Az önálló műhely megnyitásától 1944- ben bekövetkezett haláláig itt élt - csa­ládjával - és alkotott. A ház a kortárs művészeti élet egyik központja lett. Ba­rátai közé tartoztak a gödöllői művészte­lep jelesei: Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, valamint az építész Steindl Imre - akinek munkatársa is lett -, Ybl Miklós, Korb Flóris, Maród Géza, Hor- d Pál, Székely Bertalan és a kovácsolt­vas munkáiról nevezetes Jungfer fivé­rek. Róth Miksa az épület emeletén la­kott feleségével, Walla Jozefmnel és há­rom gyermekével. A jól felszerelt há­romemeletes műhelyben 15-20 munkást alkalmazva dolgozott. A földszinten iro­da, műterem és könyvtár kapott helyet, illetve itt volt az égetőkemence. Az első emeleten a mozaikkészítő, a másodikon és a harmadikon pedig az üvegfestő mű­hely üzemelt. A hányatott sorsú épület 1999 óta em­lékházként működik. (Az örökösök a he­tedik kerületre hagyományozták az egyedülállóan gazdag gyűjteményt azzal a feltétellel, hogy az önkormányzat vál­lalja az emlékmúzeum létesítését.) Az emlékház első szobája volt Róth Miksa pihenőszobája. Szép, sötétbarna bútorai épen maradtak. Az egykor még Németországból magukkal hozott sötét színű irattartó szekrény, a karosszék és rézverettel gazdagon díszített írószek­rény kényelmes, polgári otthonra vall. Az ebédlő egyben társalgó is lehetett. Tonetthintaszék és ácsolt tölgyfa orosz­lános karosszék egészíti ki a remek együttest. Az itt elhelyezett vitrinben tá­rolják a művész számos kitüntetését. Ér­dekesek az emlékérmek, illetve az uta­zásai során kapott vagy vásárolt, a világ különféle részeiből származó emléktár­gyak. Apró használati tárgyak teszik hi­telessé a lakást: elefántcsont szivartartó és papírvágó kés, vázák, kancsók, üveg­csék. A falakat Róth Miksa eredeti terv­rajzai borítják. Több olajfestmény is ta­lálható itt. Ezek egyike a művész egyik legjobb barátjának, Vajda Zsigmond fes­tőnek a képe „Róth barátomnak Vajda” aláírással. Több gyönyörű, vasajtós sze­cessziós kályha is látható a lakásban. Az egyik zöld mintás kandalló a múlt szá­zad fordulójáról maradt meg jó állapot­ban. A fotók a korszakra jellemzően be­állított családtagokat igyekeztek meg­örökíteni. A falakat borító mintás tapéta az eredetinek hiteles másolata. Ez év júniusában Róth Miksa halálá­nak hatvanadik évfordulója alkalmából az emlékházban tudományos előadás- sorozatra került sor. Történészek, művé­szettörténészek mutatták be az alkotóra és az emlékházra vonatkozó kutatásaik eredményét. Különösen érdekes volt Ráday Mihály beszámolója arról, mi­lyen nehézségeket kellett leküzdeni ad­dig, amíg az emlékház megnyílhatott a látogatók előtt. Az előadássorozat kere­tében bemutatták a ház új szerzeményét, egy gyönyörű, színes üvegablakot. Az alkotást az egykori fasori diák, Neu­mann János szülei készíttették a gyer­mekeik számára. A házban hamarosan újabb kiállítás nyílik: a látogatók a műhelyt tekinthetik majd meg. Berényi Zsuzsanna Ágnes Galatai dervisek a Sziget fesztiválon Érdekes élményben volt része annak, aki a fesztivál második napján a szín­ház- és táncsátor programjára is kí­váncsi volt. Bár már megszokottá vál­tak a különböző felekezetek sátrai, előadásai, esetleg koncertjei, az isz­tambuli Galata kolostorból érkezett dervisek tánca mégis szokatlan és le­nyűgöző volt. Az előadás egy negyedórás koncerttel kezdődött, amelyen az iszlám zenének néha már a monotóniát súroló dallamai csendültek fel, ám az összhatás mégsem volt unalmas. A keresztény kultúra zenei világához szokott ember egy teljesen más hangzásvilágot fedezhetett fel. A hét zenész fuvolákon, dobokon és pen­getés hangszereken szólaltatta meg egy­házi dallamaikat. Ezután tíz-tizenkét táncos is színre lépett, magas teveszőr sapkával a fejü­kön és fekete lepelbe burkolózva. Előbb csak a színpadon sétáltak körbe a zene hangjaira, néha fejet hajtva egymás és valószínűleg Isten előtt. Aztán egyszer csak lekerült a fekete köpeny, és ott áll­tak a dervisek színpompás ruhában. Nemcsak férfiak, hanem nők is. Ismét főhajtás, majd megpördült az első szok­nya, aztán a többi. A dervisek kitárták karjaikat, behunyták szemüket, és ke­rengtek, kerengtek. A lila, zöld, fehér, narancssárga szoknyák hullámzottak a színpadon, és a laikus azon csodálko­zott, hogy nem veszítik el az egyensú­lyukat. A pörgés hirtelen abbamaradt. Újabb körséta következett, újabb főhaj­tás és újabb pörgés. Mindez háromszor ismétlődött meg. Csak egy férfi nem táncolt. Ő továbbra is feketébe burko­lózva sétált a táncosok között, mintha ellenőrizte volna, hogy mindenki meg­felelően kereng-e. Hiányoltam, hogy az előadás kezdete előtt a bemondó nem mondott néhány szót mindarról, ami majd látható lesz. Hiszen nem mindenki beszélhetett a der­visekkel. Nekem azonban sikerült röviddel az előadás kezdete előtt. Igaz ugyan, hogy a szellemi vezetőjükkel, Hasannal nem értekezhettem, mert ő csak törökül be­szélt - pedig minden bizonnyal érdekes dolgokat mondhatott volna a török nép vallásosságáról és hagyományairól, azokról a változásokról, amelyeket át­élt az alatt a negyvenöt év alatt, amióta e közösség feje. A körülötte lévő, ango­lul is beszélő fiatalabb dervisektől azonban megtudtam, hogy e rítus Isz­tambul két kolostorában tekinthető meg: az egyik a Galata, a másik a No- mande. Ezekre az alkalmakra bárki el­látogathat, faggathatja a szellemi veze­tőt, filozófiai kérdések taglalásába bo­csátkozhat vele. A beszélgetések után egy körülbelül húsz percig tartó ziker - azaz Isten nevének folyamatos ismétlé­se - következik. Ezt követi a tánc, majd koncert zárja a rítust. A tánc valójában ima, amelyben elő­ször a világ teremtéséért, azután a ter­mészet megszületéséért, végül pedig Ádámért, azaz magáért az emberért ad­nak hálát. A dervisek szerint a táncok ugyanakkor hozzásegítik őket ahhoz, hogy megtisztítsák elméjüket a világi dolgoktól, és erőt adnak nekik ahhoz, hogy a szellemük elhagyhassa testüket, így ismét egyesülhessen Istennel. Veres Emese-Gyöngyvér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents