Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-08-08 / 32. szám
2. oldal - 2004. AUGUSZTUS 8. Evangélikus Élet ELŐ VIZ De hol az öröm? Sokféle 'eltorzulása lehet és vau is a keresztény életnek. Az ördög, a szomorú gondolatok atyja és az örömtelenség mestere el tudja érni, hogy egy keresztény ember örömtelenné legyen. Az örömtelen keresztény - eltorzult keresztény. Hamis. Nem az igazi. A „sava- nyúképü” megtérők nem kívánatosak sem a családban, sem a munkahelyen vagy a társadalomban, de még a gyülekezetben sem. A szántóföldben kincset találó ember mindenét eladja, és megveszi azt a földet. Miért? Mi ennek a magyarázata? Mi ad neki erőt ahhoz, hogy mindent feláldozzon, mindenről lemondjon? Az öröm! Nem a tilalom, kényszer, parancs - hanem az öröm. Tudjuk, hogy a világ kínálta öröm, élvezet sokszor kiábrándulásra, csömörre vezet. Egy átmulatott vasárnap után keserves a hétfő reggel. Kedvetlenül, erőtlenül lát munkához az ember. Nehemiás 8,10-ben viszont arról olvasunk, hogy az Istenben való öröm: erőforrás! Az Istenben örömöt, békességet találó ember erős lesz. Ezsaiás arról beszél, hogy akik az Úrban bíznak, erejük megújul (Ézs 40,31). A gyülekezetben is tapasztaljuk: ha nincs benső öröm, nincs élet. Ennek egyik jele, hogy a gyülekezet tagjai nem vállalnak feladatokat. Legfeljebb pénzért, de sokszor még úgy sem. Sok helyen nincs kántor... Nincs harangozó... Sok helyen nincs hétköznap bibliaóra, mert „nem érnek rá”... De ez hamis kifogás. Azért nem jönnek, mert nem jelent örömöt. Másutt talán nincs énekkar. Valljuk be: a „nincs” mögött mindig ott van az örömtelenség. Ha ürülő templomot látunk, ennek hátterében is az örömtelenség húzódik meg. Gondoljunk az egyházi tisztségekre. Előfordul, hogy helyben nem akad egyházfelügyelő, egy másik gyülekezetből kell választani. - Lelkészhiány? Hála Istennek, fannak szép számmal teológusaink, de nem. lesz mindegyikből lelkész. Lehet ezt is magyarázgatni, de az igazi ok az örömtelenség. Nehéz lett „az Úr igája”, és már nem „gyönyörűséges”. Ha a teológusnak nem ad igazi örömöt az ige, akkor abban sem talál örömöt, hogy továbbadhatja azt. Hasonló a helyzet a kántori szolgálat esetében. Igaz, hogy komoly fizetést szinte egyetlen gyülekezet sem tud adni, de akiknek öröm, hogy az orgonapadon ülhetnek, azok „ráérnek”, örömmel orgonáinak, gyakorolnak, énekkart is szerveznek. „Kis egyház” vagyunk. Lehet ezt mondogatni, de a kis egyház, kis gyülekezet is lehet örvendező gyülekezet. Vannak, akik boldogan hallják, ha szól a hívogató harang. Ezek azok, akik hívás, kérés nélkül is mennek takarítani a templomot, szombaton viszik a friss virágot az oltárra. Ha van öröm, van munkakedv, van élet... Az evangélium népe vagyunk. Az evangélium - örömhírt jelent. Gáncs Aladár Egyházunk honlapja: www.lutheran.hu „Aki a szenvedések által valóban megüresedett, az felismerte, hogy nem ő, hanem Isten munkálkodik, és ő végez mindent. Ezért akár általa munkálkodik, akár nem - számára mindegy. Akkor sem ö dicsőül meg, ha Isten általa munkálkodik, akkor sem rendül meg, ha Isten nem általa viszi végbe munkáját: tudja, hogy neki elég, ha szenved és összetörik a kereszt által, hogy így jobban semmivé legyen. " Luther Márton: Heidelbergi disputádé) (Nagybocskai Vilmos fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP Éljünk - Ne Sok régi igazság megkérdőjelezésének vagyunk tanúi mostanában, és biztosan magunk is részt veszünk olykor abban a korántsem veszélytelen, de annál fontosabb szellemi erőfeszítésben, amelynek során mindig újra meg akarunk bizonyosodni ránk testált vagy kipróbált értékeink valódi súlyáról, csak nekünk szóló, személyre szabott értelméről. Szolgálhatja ezt akár egy-egy barátainkkal vagy a hitben testvéreinkkel folytatott nagy beszélgetés, mindennapi vagy élettisztázó imádság, az ellenfeleinkkel vagy ellenségeinkkel való összecsapás. Történhet lerázhatatatlan kényszerítő erővel, miután csuromvizes gerinctájékkal ébredünk mély, szimbolikus erejű álmokból, de előidézhetjük önmagunk számára is. Ebben is kimeríthetetlenül találékonyak tudunk lenni a tudatostól elkezdve egészen az ösztönös-tudattalan megoldásokig. A megmérendő értékek természetesen rendkívül változatosak lehetnek. Minél komolyabb a kérdés, a válaszadás módszere is annál rafináltabb, tartalma annál összetettebb lehet. Kétértelmű életünk velejárója ugyanakkor, hogy a nagy kérdések sokszor nem válnak el élesen a kicsiktől. Ifjúkori tisztánlátásunk hiánya egyre többször kínoz az évek sűrűjében. Ilyenkor mindannyian úgy segítünk magunkon, ahogyan tudunk. éljünk? Éljünk Zsid 3,12-14 Megzavarodásba menekülünk, kényszerkríziseket okozunk magunknak, barátokat keresünk, bevált régi megoldásokat próbálunk életre kelteni, munkaterápiára fogjuk magunkat. Istenhez kiáltunk a mélyből bizalommal vagy szívünket tépő fájó hitetlenséggel. A Szentfiút keressük szavaiban, szentségekben és hétköznapiság- ban. A Lélek éltető erejét kutatjuk az élet peremén. Vagy - a további megpróbáltatásoktól menekülve - elkövetjük a magunk ellen elkövethető bűnök egyik legsúlyosabbját: jéggel égetjük ki a fájdalmat. Általános igazságokat keresünk és fogadunk el a Bibliából vagy a kultúra egyéb területeiről egyszeri és megismételhetetlen életünk egyedi és csak általunk feltehető kérdéseire. Uram, irgalmazz! De tehetünk-e valamit életünk megőrzéséért, megóvhatjuk-e szívünket a hitetlenségtől és a gonoszságtól, vigyázhatunk-e eléggé, hogy el ne szakadjunk az élő Istentől, az élet Forrásától? És ha ez látszólag sikerül is, elmondhatjuk-e még mindig, hogy egészséges testünkbe nem csak hálni jár a lélek, hogy életünket ugyanaz a személy éli belülről is, mint kívülről, hogy a szent nem lett halálunk, és az egyetlen mindennapihoz nem lettünk hűtlenek? Aki ennek a buzdításnak programszerűen akar megfelelni, az a bűnfogalomnál kezdi, és a szenvedélybetegségként űzött moralizálásnál vagy az önmagába zárult lelki fagyhalálnál fejezi be a megvalósítást - talán az időközben egyre jellegtelenebbé, vagyis útmutatás-képtelenebbé váló életét is. Mondhatjuk, hogy a bűn csábítása valós veszély, de a bűn gazdája volna a világ legostobább teremtetlen teremtménye, ha hagyná tesztelni élet- körülményeinket ebből a szempontból. Ha ezt megtehetnénk, biztos nem etikakönyvekből adnának el legtöbbet a nemzetközi teológiai irodalom piacán, és biztos nem jutnának arra a megállapításra - bölcs öregekkel karöltve - vezető tudományos testületek a világ minden táján, hogy minden megszerezhető ismeret nagy kérdőjele a felhasználásának módja, és hogy a létező legnagyobb kérdés éppen ez a kérdőjel. A bűn ellen — az Életforrás elvesztése ellen - harcolni nem célravezető, mint ahogyan a szabadság megvalósítását sem érdemes célul kitűzni. Ha a bűn nemes ellenfelünk volna a lovagi tornán, akkor talán igen. Mint ahogyan a szabadság - ha önállóan létezne - talán elérhető volna. így azonban a szabadság is - mint ahogyan a bűntől való távoliét, vagyis a Forrás-közeli élet is - csak vágyható. E vágyunk egyetlen kínálkozó közege a jelen pillanat, egyetlen megragadható ereje a közösségbeli másik ember buzdítása. Nincs más. A Jelen van, és a Másik van. Se versenyezve elérhető cél, se nemes életidegen feladat, se túlvilágra függeszthető üres tekintet. A bűnt leküzdeni nem tudjuk, legfeljebb „amíg tart a ma”, egymásnak társaivá lenni, társul kínálkozni, társként jelen lenni tudunk, hogy „meg ne keményedjék közülünk valaki”. Uram, irgalmazz! Kicsi a nagyban, nagy a kicsiben. Megszokott retorikájú Jézus-igazság. „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az..." (Lk 16,10) Ami egyszer megvolt, azt látszólag nem nehéz megtartani. A kezdetben megvolt bizalmat megtartani azonban nem egyszerű. Az út a legveszélyesebb terepen vezet: a jól ismert, látszólag rendelkezésünkre álló mindennapok göröngyein, a gonosz és hűtlen napok útvesztőin, kétértelmű életünkön át. Megtarthatjuk-e a bizalmat, vagy az tart meg minket? Soha nem fogjuk tudni eldönteni, de a Jelen közegében a Másik buzdításának erejével észrevétlenül „részeseivé lettünk a Krisztusnak”. IMÁDKOZZUNK Francois Villon szavaival: „Kényúrként éltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!” Béres Tamás Oratio oecumenica Nevelj bennünket hűségre, Urunk! Te minden hűtlenségünk ellenére is hűen kiállsz mellettünk, és megmentésünkre sietsz. Segíts minket a hűségben növekedni - merítve Krisztus példájából, aki engedelmes volt a halálig, a kereszten elszenvedett kínos, magányos halálig. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! Éleszd az irántad, ügyed iránt való hűséget egyházadban! Hadd lássa néped igazán azt fontosnak és értékesnek, amit te is annak ítélsz! Segíts, hogy a divatok és elvárások helyett a te élő Igéd útmutatásához tudjunk igazodni! Hadd legyen ajkunkon hiteles és eleven az üzenet, amelyet te ránk bíztál! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! Éleszd a hűséget ember és ember között! Hiszen annyi fájdalmat okozunk egymásnak hűtlenségünkkel. Adj kitartást a házastársaknak, hogy készek legyenek egymás terhének hordozására is! Segíts szót érteni a különböző generációknak, hogy a különbségek és ellentétek ne vezessenek az egymástól való elidegenedéshez! Hadd leljenek a teher alatt roskadók mind emberükre, akinek szolidaritásában megérezhetik a te hűséges, embert emberre bízva gondoskodó szeretetedet is! Kérünk, tégy bennünket is gondoskodásod, békességed eszközeivé. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! Emlékeztess bennünket hűségedre életünk minden napján. Ne hatalmasodhasson el senkin a kétség és az elkeseredés, aki segítségül hív téged magányában, fájdalmában, gyászában, szorongatott helyzetében. Hadd leljen Igédben, a szentségekben, Lelked gyógyító erejében támaszt minden rászoruló! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! Azért, mert mindezt kérhetjük, s mert mindezek teljesülésére reményünk lehet, hálával dicsérünk téged, mindenható Urunk, szerető mennyei Édesatyánk, akiről az írással valljuk: hűséged megmarad nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké! Ámen! • • • • SAROK » • NÉZZÜNK KÖRÜL AZ EGYHÁZBAN 9. | A görög katolikus istentisztelet gazdagsága (I.) o & 3 3 Rovatunkban három héten át római katolikus testvéreink „mutatkoztak be”. A katolikus egyház másik, hazánkban is jelentős közössége a görög katolikusoké (lélekszámúk nagyjából megegyezik az evangélikusokéval). A görög katolikus egyház a nyugati egyháztestbe tagolódik, de szertartása a görög tradíciót tükrözi. A következő két héten dr. Ivancsó István professzor, a nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola tanára vall liturgiájuk gazdagságáról. (H. K.) A görög katolikus egyház Jézus Krisztus feltámadására, illetve az ő húsvéti misztériumára alapozza istentiszteleti rendjének egészét és annak részleteit azon újszövetségi ige szerint, hogy „ha Krisztus nem támad fel a halálból, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek” (lKor 15,14). így nemcsak húsvétkor és nemcsak vasárnap, hanem minden Szent Liturgiában (szentmisében) megemlékezünk az ő áldott szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról s megdicsőült új életéről, melybe a híveit is be akarja vonni. Sőt ezt tesszük a napi istentiszteletek körében is. Ugyanis a görög katolikus egyházban még ma is nyolc szertartás alkotja a liturgikus napot. Bár papságunk számára nincs előírva a kötelező zso- lozsmázás (breviárium), ám ajánlott. Vasárnapokon és az ünnepekkel kapcsolatban pedig legalább a fő istentiszteleteket a hívekkel közösen végezzük. Aki akarja - szerzetes vagy egyszerű hívő egyaránt -, a zsolozs- máskönyvből akár naponta elimád- kozhatja a szertartásokat. A liturgikus nap - bibliai alapokon - este kezdődik az alkonyati istentisztelettel. Ezt követi az esti zsolozsma, majd az éjféli istentisztelet. A reggeli istentisztelet már hajnalban kezdődik, észt pedig a négy imaóra (az első, a harmadik, a hatodik és a kilencedik) követi. A háromóránként egymást követő szertartások ciklikus rendszert alkotnak, hogy legalább részben eleget tudjunk tenni az apostoli felszólításnak: (...) „szüntelenül imádkozzatok” (IThessz 5,17). Ezeket az istentiszteleteket koronázza meg a naponta végzett Szent Liturgia, amely már áldozatbemutatás, nem csupán imádság. A hét egyes napjainak is megvan a liturgikus beosztásuk. A vasárnap az Úr feltámadásának tisztelete. Hétfőn a szent angyalokat, kedden Keresztelő Szent Jánost tiszteljük. Szerdán és pénteken a drága és elevenítő szent keresztet állítjuk tiszteletünk középpontjába. Csütörtökön az apostolok és Szent Miklós (a keleti egyház védőszentje) kerülnek sorra, szombaton pedig az összes szentre emlékezünk. Természetesen a szenteknek soha nem imádás, hanem csak tisztelet jár ki. A liturgikus év állandó és változó ünnepekre oszlik, melyeknek a húsvét a középpontja. Istentiszteleti rendünk gazdagságának kibontakozása már az apostoli időkben elkezdődött. A liturgikus fejlődés fénykorának az 5. századot lehet tekinteni, s az első ezredforduló körül le is zárult a fejlődés. Kimagasló mértékben használja egyházunk a Bibliát a szertartásaiban, kétféle módon is. Egyrészt a sugalmazott szent szövegek felhasználásában: előírás szerint a 150 zsoltárt minden héten szisztematikusan végig kell imádkozni (a kathizmák- ban), amellett, hogy minden egyes szertartásban jelentős mennyiségű állandó zsoltár is található. A nagy ünnepek vecsemyéjében ószövetségi olvasmányok is elhangzanak (általában három, de például nagyszombaton tizenöt), a nagyböjtben pedig naponta több ilyen olvasmány van a szertartásokban. Aztán a teljes Újszövetséget végigolvassuk (apostoli és evangéliumi szakaszként) egy esztendő folyamán (a Jelenések könyve kivételével). Kisebb idézetek, szentírási versek pedig minden istentiszteletben találhatók. Másrészt a liturgikus szövegek szerzői alapnak tekintették a Bibliát: oly mértékben használták fel, hogy a szertartások szövegeit szinte teljes mértékben átitatják vagy átszövik a szentírási gondolatok. Különösen megfigyelhető ez a 8—9. században virágkorát élő kánonköltészetben. Kilenc bibliai ódára alapozva fogalmazzák meg a szent szerzők sok-sok versszakban a Krisztusra vonatkozó előképeket. Jézus Krisztus húsvéti misztériumával kapcsolatban ugyancsak érvényes: megszámlálhatatlanul sok himnikus átköltése található a szenvedésének, halálának, feltámadásának, akár úgy, hogy a különböző műfajú énekek (tropárok, kontákok, sztihirák) az eseményeket éneklik meg, akár úgy, hogy azok hatásait. Ivancsó István Ne éljünk? Éljünk!
