Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-08-01 / 31. szám

8. oldal - 2004. AUGUSZTUS 1. Színfalak mögött Rómeóval Villáminterjú Rudolf Péterrel Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter jóvoltából nemcsak Rómeó és Júlia, hanem William Shakespeare híres színdarabjának minden egyes szereplője megelevene­dettjúlius 22-én, csütörtök este a Szélrózsa nagyszínpadán. Az óriási sikert ara­tott előadás, az És Rómeó és Júlia után, a kulisszák mögött Rudolf Péterrel be­szélgettünk.- Milyen érzés volt eljátszani a színé­szek szerepálmát, az ifjú veronai szerel­mest?- Nekem személy szerint Rómeó so­ha nem volt a szerepálmom.- Most mégis „utolérte" Önt ez az alakítás, sőt rögvest számos egyéb sze­rep - többek közt a dadáé - is. Hogyan fogadta Vámos Miklós ötletét, amikor előállt ezzel a kicsit talán hajmeresztő­nek tűnő javaslattal?- Vámos Miklósnak nem kész elő­adásötlete volt. Egyszerűen csak azon tanakodott, mi lenne, ha egy előadáson belül egy-egy színész több karaktert is megformálna. Nagyon megtetszett ez a gondolat, még akkor is, ha első nekifu­tásra meglehetősen szokatlannak tűnt.- Valahol azt olvastam, hogy „csak" a gyermekeiket szerették volna ily mó­don megismertetni Shakespeare reme­kével.- Ez így nem teljesen igaz. A felesé­gemmel azon morfondíroztunk, vajon mi lehet az az ok, mi lehet az a motivá­ció, amely miatt valaki egy klasszikus­nak számító darabot így akar feldolgoz­ni. Ekkor jutott eszünkbe: vajon mi tör­ténne, ha a gyermekeink megkérdeznék tőlünk, hogy miről szól a Rómeó és Jú­lia? Hogyan próbálnánk meg mi ketten ezt a történetet - mondjuk a nappaliban - eljátszani nekik? Ezért sokat néztem - és nézem azóta is - a gyermekeimet, hogy tanuljak tőlük. Hiszen ők egy-egy mozdulattal, egy-egy tárgy segítségével megannyi érzést és dolgot képesek meg­jeleníteni. Az ő képzeletük még szaba­dabban szárnyal, nem úgy, mint a fel­nőttekké, akikre idővel mindenféle féle­lem rakódik.- Ha már a feleségét említette, hadd kérdezzem meg: milyen érzés a házas­társával együtt játszani?- A korrekt válasz az lehet, hogy egy dolog a színészet, és egy másik dolog a házasság, A kettőt el kell - vagy legalábbis el kellene - választani egy­mástól. Vagy legalábbis el kellene vá­lasztani. De persze nem ilyen egyszerű. Nyilván borzasztó rossz lenne, ha nem bíznánk egymásban, ha nem tisztelnénk a másik munkáját. Szerencsés helyzet­ben vagyunk, mert más-más okokból ugyan, de mind a ketten szeretjük, aho­gyan a másik dolgozik. Sokat tanultunk egymástól. A próbatételt az jelentené, ha kudarcok érnének bennünket ezen a területen. Mind ez idáig - hála Istennek- még csak jó dolgok történtek velünk. Egyszer például előfordult az, hogy elő­adás közben békültünk ki egymással. Ilyesmit megélni, átélni egyfajta katar­zist jelentett.- Egy percre térjünk még vissza a gyermeki játékosságra és könnyedségre. Ennek ábrázolása mellett mi jelentette a legnagyobb színészi feladatot?- Nem a gyors egymásutánban válta­kozó szerepek és személyiségek meg­formálása okozott problémát. Inkább azon kellett tömi a fejünket, hogyan va­lósítsuk meg a darab kivitelezésével kapcsolatos elképzeléseinket, hiszen egy újfajta, saját színészi nyelven kellett előrehaladnunk. A próbák nagyon fá- rasztóak voltak. Egyébként pedig egy kicsit féltünk is, mert nem tudhattuk elő­re, hogyan fogadja ezt az egészet a kö­zönség.- A Szélrózsa résztvevői előtt minden­esetre nagy sikert arattak. Más volt így, szabad téren, meglehetősen fiatal kö­zönség előtt játszani, mint mondjuk az International Buda Stage-en, ahol egyébként láthatjuk ezt a darabot?- Szabadtéren játszottunk már más­kor is, például Kapolcson, a Művészetek Völgyében. Ez egyáltalán nem gond, ilyenkor csak az esőtől tartunk. Hogy sok fiatal volt itt ma este, az kifejezetten jó, hiszen ők - amint erre már utaltam is- még nyitottabbak, befogadóbbak a da­rab lendületes gondolatmenete iránt. Ez minket is inspirál.- Végezetül egy személyes kérdés, re­mélem, nem veszi tolakodásnak. Esetleg hitbeli meggyőződésük miatt (is) mond­tak igent erre a mai fellépésre?- Nagy örömmel tettünk eleget a meghívásnak. Ami pedig a kérdés máso­dik részét illeti, arra is szívesen válaszo­lok. A feleségemnek erős a hite, én pe­dig kereső ember vagyok. A Szélrózsa sztárvendégeivel Gazdag Zsuzsanna beszélgetett Evangélikus Élet Mélyen őrzött titkok Beszélgetés Bagaméri Eszterrel Több nívós filmet is megtekinthettek a Szélrózsán a mozgókép kedvelői. Ezek egyike volt a Mélyen őrzött titkok című alkotás, mely az idei, 35. Magyar Játék­filmszemlén több elismerésben is részesült. (Gyarmuthy Lívia kapta a legjobb produceri, Böszörményi Zsuzsa a legjobb rendezői munkáért járó díjat, ezenkí­vül Hagy Ervin a legjobb férfi epizódszereplő, Bagaméri Eszter pedig a legjobb női főszereplő díját vehette át.) Az országos ifjúsági találkozó résztvevői szemé­lyesen is találkozhattak Eszterrel, akit egyébként a gyenesdiási konferenciáról is sokan ismernek.- Hogyan lesz egy tizennyolc eszten­dős lányból egy film női főszereplője?- Ennek egészen egyszerű a magyará­zata. Az idén érettségiztem a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma­tagozatán. A rendezők gyakran járnak ide szereplőket keresni. így jutottam el ennek a filmnek a válogatására is, ame­lyen aztán engem választottak ki Varró Irma szerepére.- Nem lehetett egyszerű egy állami gondozásból frissen kikerült, várandós lánynak a helyzetébe beleélnie magát annak, akinek egyrészt nagy, boldog családja van, másrészt még nem édes­anya.- Az utóbbi dolog, vagyis a terhesség átélése valóban nehezebben ment, itt a stáb hölgytagjainak segítségére volt szük­ségem; például akkor, amikor arra a jele­netre készültünk, amelynek a végén elő­ször mozdul meg Irma hasában a baba. Megkérdeztem tőlük, mit érez ilyenkor az ember, és ezt próbáltam meg visszaadni. Nevelőintézetbe sajnos nem mentünk el, de beszélgettem néhány állami gondozott lánnyal, így jobban megismertem az éle­tüket és a sorsukat. Ez sokat segített. Egyébként pedig mindig az adott nap fel­vett jelenetre koncentráltam, ebbe próbál­tam minél jobban beleélni magam.- A „gyermekváráson ” kívül mi volt az, ami még nehézséget jelentett?- Az első két héten Kanadában forgat­tunk, itt vettük fel a film utolsó, talán legdrámaibb jeleneteit, azt a részt, ami­kor Irma megtalálja az édesanyját, aki a születése után a kórházban hagyta őt. Nem volt könnyű a végén kezdeni. Az is rossz volt, hogy sem a barátom, sem a szüleim vagy a testvéreim nem lehettek velem a forgatásokon, de sokat segített az, hogy a stáb tagjai nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. A rendező, Böször­ményi Zsuzsa például kicsit anyukám­má, kicsit barátnőmmé is vált a közös munka folyamán.- Az esetleges problémákat azonban valóban sikerült jól megoldania. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Ön kapta meg a legjobb női főszereplőnek járó díjat, amelyhez - olvasóink nevében is - gratulálok.- Köszönöm. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a zsűri engem vá­lasztott, bár lehet, hogy ebben az is szerepet játszott, hogy kevés volt a női szereplő... (Nevet.) Félretéve a tréfát, úgy gondolom, hogy maga a téma az, ami érdekes. A film megtörtént esemé­nyeken alapul, felvillantja a mai ma­gyar társadalom olyan súlyos társadal­mi, szociális problémáit, mint az álla­mi gondozottak kiszolgáltatottsága vagy a béranyaság intézménye. Sokan az Árvácska című filmhez hasonlítják, amely szintén egy árva lány történetét beszéli el.- Gondolom, egy ilyen filmes díj átvé­tele után egyenes út vezet a Színművé­szeti Egyetemre.-Néni, állatorvos szeretnék lenni.- Hogyhogy?- A színművészetire nagyon nehéz bejutni. Ha pedig mégis sikerülne, nem szeretném, ha állandóan a fejemre olvas­nák, hogy én csak a „filmes múltam” miatt kerültem be. Szél Rózsa meg a sztár Találkozás Szabó Leslie-vel „Két perc csak a világ” - énekelte nem is olyan rég a Megasztár című tehetség­kutató versenyen Szabó Leslie. A Szélrózsa résztvevői azonban nemcsak száz­húsz másodpercig, hanem egy fórumbeszélgetés és egy fantasztikus hangulatú koncert erejéig is együtt lehettek a televízióból ismert zeneszerző-énekessel.- Mi szél hozott egy „megasztárt" a Szélrózsára?- Húgom, Linda egy evangélikus lel­készhez ment feleségül. Őt és a férjét az ifjúsági találkozó szervezőinek egyike, Németh Zoltán adta össze. Az ő meghí­vásának eleget téve jöttem el ide. Sajnos nem tudok sokáig maradni, a fellépés után máris utazunk a következő hely­színre, Vásárosnaménybe.- Láthatólag jól viseli az állandó ro­hanást, a hirtelen jött népszerűséget.- Igen, talán jobban, mint a többiek, hiszen hosszú ideje zenélek, és lépek fel különböző helyeken, így a folyamatos koncertezés nem teljesen ismeretien a számomra. Ami pedig a népszerűséget illeti: eleinte ugyan tetszett, hogy írtak rólam, de idővel már kifejezetten zavart, amikor a bulvársajtó a magánéletemben kezdett vájkálni.- Mint említette, hosszú ideje zenél. Mióta is?- Ötéves koromtól kezdve. Nyolc évig tanultam hegedülni, de abban, hogy azzá lettem, aki vagyok, a szüleimnek is óriási szerepük volt. Sokat segítettek az­által, hogy formálták a zenei ízlésemet.- Ne feledkezzünk el arról sem, hogy Ön nem egyszerűen zenész, hanem szö­vegíró is.- Igen. Azt hiszem, ez a nagyma­mámnak köszönhető, aki nagyon sokat mesélt nekünk.- Úgy tudom, hogy a zenélés és a szö­vegírás mellett egy időben a tánc is fon­tos szerepet játszott az életében.- Valóban volt egy olyan időszak, amikor szerettem volna a zenét és a tán­cot egyforma intenzitással művelni. Ez sajnos nem sikerült, így aztán húszéves koromban visszatértem a muzsikához, és a jövőben már csak ezzel szeretnék foglalkozni. Mondhatni, erre tettem fel az életemet. — A Megasztár című műsorba is azért jelentkezett, mert úgy gondolta, hogy ez­zel lendíthet a karrierjén?- Tény és való, hogy jó lehetőségnek ígérkezett, én azonban mégis nehezen szántam rá magam a jelentkezésre, mert korábban már nagyon sokat csalódtam a tehetségkutató versenyekben. Ugyanak­kor tisztában voltam azzal, hogy a korha­tár - 35 év - miatt számomra ez az utol­só esély. Elsősorban azért jelentkeztem, mert azt hallottam, hogy lehet saját dalo­kat is énekelni, és bíztam abban, hogy ennek az adásnak köszönhetően nem­csak én leszek ismertebb, hanem az álta­lam képviselt szöveg- és zenei világ is.- Hogyan születnek a szerzeményei?-Nem .egyfajta belső sugallatra, ha erre gondol. Sokkal inkább egy „felső hang diktálja” őket. Jó példa erre az a dal, amelyet édesanyám emlékére írtam. Felnéztem a valószínűtlenül kék égre, és úgy éreztem, hogy odafontről „leka­csint” rám az anyukám. Sokat vívódtam, hogy ezt a személyes nótát eljátsszam-e, eljátszhatom-e a Megasztár zsűrije és közönsége előtt, de végül is úgy döntöt­tem, megpróbálom. Az esetek többségé­ben egyébként először a dallam „szólal meg”, és csak azután írom meg hozzá a szöveget.-Nem sokan tudják, hogy Ön írta a búcsúdalt is, amellyel egy-egy forduló után a versenyzők elköszöntek kiesett társuktól.- Igen, ez valóban az én nótám. Saj­náltam is, hogy nem került rá az eddig megjelent két Megasztár-válogatás egyi­kére sem. Nem baj, a saját albumomon - amely reménység szerint hamarosan megjelenik - már mindenképpen rajta lesz. Addig is szeretettel hívok minden­kit a koncertjeimre, amelyeknek a hely­színéről és időpontjáról a www.szaboles- lie.hu internetes oldalon olvashat min­den érdeklődő.

Next

/
Thumbnails
Contents