Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-08-01 / 31. szám
2004. AUGUSZTUS 1.-3. oldal Evangélikus Élet Interjú Németh Zoltán lelkésszel Váralja, Bodajk, Debrecen és Kismaros után idén ötödik alkalommal rendeztek országos ifjúsági találkozót egyházunkban, amelynek ezúttal Tata városa adott otthont. Alapelvekről és motívumokról, várakozásokról és elvárásokról, újdonságról és hagyományról beszélgettem a főszervezők - a „tízek” -egyikével, Németh Zoltán lelkésszel.- Honnan ered a találkozó mottója, „ a világ világossága ”?- Minden eddigi Szélrózsának volt egy alapgondolata. Ezt a hagyományt most is szerettük volna megtartani, de nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy a korábbi találkozókkal tartalmi kapcsolatot teremtsünk. Épp ellenkezőleg: olyan témát kerestünk, amelyről eddig még nem esett szó, és amely a fiatalok számára fontos lehet. így bukkantunk a sötétség és világosság kérdésére. A Biblia ezt írja: „ Ti vagytok a világ világossága. ” (Mt 5,14) Ebből a mondatból származik a mottónk is, amely az első rész elhagyásával már nem annyira direkt, konkrét. Ráadásul szerintem azért is szerencsés, mert egyszerre utal Istenre és az ő teremtményeire. Kijelöl egy utat, ám a gondolatokat szabadon hagyja...- Milyen alapelvek vezéreltek a találkozó programjának összeállításakor?- A mottó volt a kiindulópont, és mivel három nap állt rendelkezésre, a mondanivalót is hármas egységbe foglaltuk: világ, ember és fény. A Szélrózsán hagyomány, hogy az esti áhítatok megtartására a környékbeli evangélikus lelkészeket kérik fel. A három napon három püspökünk, D. Szebik Imre, Itt- zés János és Gáncs Péter is prédikált. Szerettük volna, hogyha a közös áhítatok és a délelőtti előadások kiemelt hangsúlyt kapnának, ezért ezekre az alkalmakra nem szerveztünk más programot, a közös imádságoknak nem volt „konkurenciájuk”.- Kik tartoznak a Szélrózsa célközönségéhez?- A találkozó a fiataloknak és a fiatalokról szól. Éppen ezért - én személy szerint - ebből a szempontból közelítettem meg a dolgot, mert egy bizonyos szintig az ő elvárásaiknak kell megfelelnünk: nézzük meg, hogyan élnek mostanában a fiatalok, milyen a világról alkotott elképzelésük, és ebbe a keretbe helyezzük bele a bibliai, egyházi tartalmat! Fontos az is, hogy ne erőltessünk rá semmit a résztvevőkre, mert ebben az életkorban - gondolok itt a gimnáziumi évekre - az érzelmi élmények meghatározóbbak, mint a teológiai, dogmatikai alapelvek. Már azt is óriási eredménynek tartanám, hogyha a fiatalok életre szóló élményekkel gazdagodva távoznának. Talán így jobban meg tudjuk fogni - vagy legalább a közelünkben tartani - őket. Sokan vannak, akik - életkorukból adódóan - a korábbi találkozók „célcsoportjához” tartoztak, ám a mai napig kötődnek a Szélrózsához. Ok most szervezési munkát vállalnak, vagy egyszerűen csak ellátogatnak a rendezvényre. Természetesen rájuk is gondoltunk, amikor összeállítottuk a fórumok témáit, vagy kisgyermekeik számára óvodát szerveztünk.- A legutóbbi népszámláláskor kiderült, hogy hazánk lakosságának közel hetven százaléka vallja magát kereszténynek, de csak tíz százalékuk jár rendszeresen templomba. Sokan nem tartják a kapcsolatot egyházukkal. Van-e a Szélrózsának ilyen értelemben missziói, illetve belmissziói küldetése?- Sok kritika ért bennünket azzal kapcsolatban, hogy a találkozó nem eléggé „egyházias”, illetve hogy kissé „belterjes”. Ilyen értelemben nem kifejezetten missziói alkalom, mivel megvan a maga belső közönsége. A Szélrózsa akarva- akaratlanul rendelkezik egyfajta fesztiváljelleggel, és ezzel együtt vannak saját törvényszerűségei, amelyekre tekintettel kell lenni. Be kellett látnunk, hogy ezer- valahányszáz résztvevőnek nem lehet folyamatosan egy közös programot rendezni. Ha nem szabadulunk fel ennek kényszere alól, az nyomaszthatja a szervezőket, és kényszernek tűnhet a jelenlévők számára is, ez pedig a találkozó alaphangulatát tenné tönkre. A misszió lehetősége ennek ellenére megvan: ha a programot szabadon, ám várakozásaikon és igényeiken felül állítjuk össze, a fiatalok részben spontán módon, részben tudatosan találkoznak az egyház tanításával. Olyan hatások érik őket, amelyek tovább erősítik bennük a közösségtudatot, a belső hitet.- Említetted a fesztiváljelleget. A Szélrózsa miben különbözik a többi nagy rendezvénytől?- Nem ismerem közelebbről a világi fesztiválokat, és szervezőként más nagyobb egyházi rendezvényen sem vettem még részt, de azt gondolom, hogy például a Sziget fesztiválnak elsősorban üzleti szempontjai lehetnek. Nálunk az üzleti szempontok csak odáig játszanak szerepet, hogy meg tudjuk valósítani a találkozót. Az ezzel járó kiadásokat a belépőjegyek árából, illetve pályázatokon nyert pénzből fedezzük. Nincsenek kereskedelmi szponzoraink. A Szélrózsa önmagáért van, illetve azokért, akik eljönnek. A találkozó immár közel egy évtizedes múltra tekint visz- sza, és az a tény, hogy eddig „nem romlott el”, annak köszönhető, hogy a szervezők „hátsó szándékai” nemesek. Itt szeretném megemlíteni, hogy a „tízek” szervezőmunkájának hátterében valójában százak áldozatos munkája rejlik. Minket kétségtelenül többet említenek, de erkölcstelen lenne, ha mi aratnánk le az ő babérjaikat. Köszönjük a pozitív visszajelzéseket - mi pedig a munkatársainknak tartozunk köszönettel! Sólymos Tamás Püspökeink nem csupán jelenlétükkel tisztelték meg és figyelmükkel tüntették ki az ifjúsági találkozót, hanem szolgálatot is vállaltak a Szélrózsán. A megnyitón készült felvétel előterében Gáncs Péter, Ittzés János és D. Szebik Imre látható hitvese társaságában. ...a világ világossága Czakó Gábor író, újságíró gondolatai a fény misztikájáról az V. országos evangélikus ifjúsági találkozón Világ és világosság A bűnös ember szíve sötét, tudata homályos. A fölfedező rávilágít a rejtettre, napvilágra kerül a titok. A világ és világosság szavunk gyökere azonos, mintha nyelvünk is tudná: a teremtés a világosság megalkotásával kezdődött. A világ teremtése és világossága A világosság megteremtése az első napon kezdődött, amikor Isten így szólt: „Legyen világosság", és világos lett. A negyedik napon megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától '. Miért teremti meg Isten kétszer a világosságot? A régmúlt idők embere számára világos volt, hogy két dologról van szó: a szellemi világosság kibocsátásáról és a külső fény megalkotásáról. Fénnyel írt művészettörténet Amikor Isten a világosságot teremtette, valójában az anyag számára kikerülhetetlen törvényt, a létezés módját teremtette. A kőkorszak megalitikus építményei, az ókori piramisok tökéletesen illeszkedtek egy kozmikus világrendhez, de a román kori templomok is a világosságot keresték: a szentély kelet felé nézett, és a papok a felkelő nap felé fordulva imádkoztak a hívekkel. Egy gótikus templomnál tökéletesebben semmi sem képes megmutatni a tér, az idő és a szellem öt dimenziójának egységét. Ennek az egységnek a homályba merülése a funkcionális építészettel kezdődött, amikor a rendet, az időt és a világosságot felváltotta a perspektíva, a prakticizmus és a fény. A gazdaságkori ember „felkapcsolta a villanyt”. Amikor a hatvanas évek végén nagyanyám meghalt, talán hatforintnyi villanyszámlát hagyott maga után. A régi ember a fényt nem a wattal, hanem a bölcsességgel mint az emberi értelem legnagyobb kincsével azonosította. Felvilágosodás Az emberiség története tehát úgy is leírható, mint a világosság és a fény harmóniájának egyensúlybomlása, amely a felvilágosodással kezdődött, és amelyet az „izmusok” követtek. A világosság sokáig elsőrendű alkotóeleme volt egy műnek: a keleti ikonfestők az aranyhátteret szaknyelven fénynek nevezték. Az európai festészet már elszakadt a világosság keresésétől, a fénykultusz utolsó „rajongói” az impresszionisták voltak. A tér szerkezete többé nem a mindenséget követi, hanem a festőt: ő választja ki az enyészpontokat, meghatározza a fények és árnyékok optikai rendjét, szerkeszti a teret. Kimondva-kimondatlanul is Isten helyébe lép. Pedig az építészet, a festészet, a szobrászat, a zene mind-mind a léleknek a művészete, amely lélek maga a bennünk lakó isteni szikra. Ehhez a lélekhez mindenki odatalálhat, mindenki meglelheti a világosságot, aki befelé néz. Megvilágosodás A világosság további értelme tehát az a belső világosság, amelyet az ember élete során elér. Megvilágosodik, vagyis a világ az ember birtokába kerül. Gondoljunk itt Pál apostolnak a damaszkuszi úton való megtérésére, a buddhizmusban Gauthama királyfi megvilágosodására vagy a klinikai halál állapotából visszatértekre, akiknek fényélményben van részük. A megvilágosodás nem más, mint odatalálás a belső valósághoz, a világhoz és annak világosságához. A világ világosságát csak alázattal tudjuk megközelíteni. Eszköze a konkrét bűnbánat és a konkrét jóvátétel. Isten országa világos, a világosság a mennyel köt össze bennünket. Az igazi fény hordozói a Földön pedig mi magunk vagyunk. Lejegyezte: S. T. Gondolatszikrák Czakó Gábor előadása kapcsán Hogyan értelmezzük a magunk számára azt az ideát, hogy a lélek maga a bennünk lakó Isten? A bűn természetét mélyen átérző hívő keresztény ember számára ez a gondolat első olvasásra megbotránkoztató is lehet. „Az emberben nincs semmi isteni" - ahogy ezt Karl Barth szigorú Ige-teológiája óta hangoztatják a protestánsok. Az értelmezés zsákutcája vagy kulcsa azon a kérdésen fordul meg, hogy ki az, akiben van vagy nincs bármi, ami isteni természetű. Amennyiben az „én’’-t az ember korlátozott és gyarló, gyakran vétkező földi egojával, személyiségének kifejezési és megnyilvánulási formájával azonosítjuk, abban valóban semmi istenit felfedezni nem lehet - ennyiben következetes a protestáns antropológiai álláspont. Az ember mint teljes létező azonban nem azonosítható ezzel a könnyen behatárolható egoval. Egy másik protestáns teológus, Paul Tillich arra mutat rá, hogy Istenről nem gondolkodhatunk úgy, mint egy létezőről a többi létező mögött, fölött vagy azokon túl. Isten maga-a-lét, vagyis a lét alapja és mélysége, amely lehetővé teszi a létezőknek a létezést. Éppúgy, ahogy Istent, a fényt sem látta még soha senki, mégis tudunk róla. mert láthatóvá teszi a dolgokat. És ha egy ember a megiga- zulás hatására képes közelebb kerülni saját léte alapjához, az igazi világossághoz, ahhoz a kapcsolódási ponthoz, ahol személyisége eredeti teljességét és teremtésbeli nagyságát megélheti, akkor valóban megtapasztalja, hogy lelke legmélyén igazi lénye a maga teljességében Istenből fakad. És ha a megtérés útján valóban eljutunk ide, akkor elmondhatjuk - Czakó Gábor szavaival hogy „ az igazi fény hordozói a Földön mi magunk vagyunk ”. De hitünk szerint csakis akkor, ha a világ világossága, Jézus Krisztus ezt az igazi fényt megadja nekünk, hogy örök világosságával másokat szolgáljunk. Petri Gábor
