Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-25 / 4. szám

Evangélikus Elet 2004. JANUÁR 25. 3. oldal Áttörés 2017-ben? Beszélgetés Fabiny Tamás docenssel, a Duna Televízió szerkesztőjével A Lutheránus Világszövetség és a Vatikán a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára nagyon jelentős lépést tervez a közeledés terén - mondta Fabiny Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, a Duna Televízió vallá­si műsorainak szerkesztő-műsorvezetője, akit az ökumenikus imahét alkalmá­ból kerestünk meg. Együtt — a jövőért Korábban is tartottak már informális megbeszéléseket, egyeztetéseket az egyhá­zi testületek - az elnökség, a zsinat, a bíróság - vezetői. Azonban először került sor január 14-15-én konferencia jellegű együttlétre, amelyen a zsinat és az Or­szágos Egyházi Bíróság elnökei mellett a teljes egyházi elnökség részt vett. Az al­kalomnak az alberti vendégház adott otthont.-1999. október 31-én Augsburgban aláírták a Közös nyilatkozatot, amely a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közötti megállapodást rögzítette. Mi volt ennek a megállapodásnak a legfőbb eredménye?- Az egyezmény révén sikerült elhá­rítani az akadályokat egy olyan terüle­ten, amely évszázadokon keresztül elvá­lasztotta a protestánsokat a katolikusok­tól, és komoly hitviták forrása volt. Ezen az eseményen a magyar evangélikusok és a katolikusok is a legmagasabb szin­ten képviseltették magukat.- Lesz-e folytatás?-Nyáron tartották a Lutheránus Vi­lágszövetség nagygyűlését a kanadai Winnipegben, ahol a Vatikán részéről is elhangzott egy köszöntés, és ott jelentet­ték be, hogy 2017-re, a reformáció kez­detének ötszázadik évfordulójára na­gyon jelentős lépést terveznek a közele­dés terén.- Közeledésre utaló jelek már most is vannak.- Kétségtelen, hogy vannak apróbb je­lek. Ilyen például az igeliturgiában való közös részvétel. Ez azt jelenti, hogy a kö­zös istentiszteletek tartása már lehetsé­ges, de közös úrvacsora még nincs. Gya­korlatias és látható jele az együttműkö­désnek az ökumenikus házasságkötés li­turgiája. Ezt Magyarországon az evangé­likus és a katolikus egyház elfogadta. Korábban ez is tiltott volt. Ilyen esetek­ben reverzálist kellett adni, vagy a csalá­dok valamilyen egyéni megoldást alkal­maztak. Most a lelkészek, a papok meg­Irodalmi tanulmányainkból jól tud­juk: Jókai Mór titkolta Laborfalvi Ró­zával kötendő házasságát határozott természetű édesanyja előtt. Arról azonban talán már kevesebben hallot­tak, hogy jeles írónk a házasságkötés színhelyéül Rákoscsabát választotta. Azért döntött e Rákos menti település mellett, mert közel volt Pest-Budához, ugyanakkor elég távol ahhoz, hogy Jókainé értesüljön az eseményekről. Rákoscsaba ma már Budapest része, ám helyzete hasonlít a régmúltra, hi­szen ritkán szerepei a híradásokban - még hetilapunk hasábjain sem túl gyakran olvashatunk róla... Rákoscsaba evangélikus közössége 1880-ben szerveződött „leányegyház­zá”. 1911-ben fiókegyházi státust ka­pott. A Rákoscsaba-Pécel-Isaszegi Evangélikus Egyházközség 1929-re alakult meg. Dr. Csinos Albin, Blázy Lajos, Békés József lelkészkedését kö­vetően 1978 és 1983 között Gáncs Pé­ter, a Déli Egyházkerület jelenlegi püs­pöke volt a kis közösség pásztora. A rá­koscsabai gyülekezet 1983-ban lett újra a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyház- község része. A csabai templomot 1939. június li­án szentelte fel Rajfay Sándor püspök. A több mint hatvanesztendős épület felújí­tására 2003 szeptembere és decembere között került sor Dudás Mihály gondnok irányításával. A munkák végeztével ja­nuár 18-án, vasárnap hálaadásra gyűltek össze az egyházközség hívei és meghí­vott vendégei. A korábbi szolgálatainak színhelyére visszatérő püspököt és feleségét, vala­mint Szemerei Zo/tón'egyházkerületi fel­ügyelőt, Győri Gábor esperest és felesé­gét, dr. Kéri Lajos egyházmegyei fel­ügyelőt, Jankó Katalint, a püspöki hiva­tal munkatársát a megújult templomban Dudás Mihály gondnok és a presbitéri­um várta. Az újjászületett hajlékot a gondnok mutatta be, majd a püspök ál­dását követően az ünneplő hívek a rá­koskeresztúri templomba vonultak át. Gáncs Péter püspökként első alkalom­mal hirdette Isten igéjét a rákoskereszt­osztják a szolgálatokat, és az ökumeni­kus szertartással kötött házasságot - akár evangélikus, akár katolikus templomban tartják az esküvőt - a katolikus egyház is elfogadja szentségi házasságnak.- A közös úrvacsorának mi a legfőbb akadálya?- A katolikus egyháznak más a pap­ságfogalma. Egy evangélikus lelkészt a szó teológiai értelmében nem fogadnak el papnak, ezért e felfogás értelmében a szentmiseáldozatot nem mutathatja be, és ez jelenleg akadálya a közös úrvacso­ravételnek.- Lehet, hogy éppen ezen a téren lesz áttörés 2017-ben?- Elképzelhető. Ez persze hosszú elő­készítést igényel, és lehet, hogy ezzel magyarázható a tizennégy éves távlat, amely alatt ki tudnak dolgozni egy olyan úri templomban. Hálát adott a gyüleke­zetben folyó felújítási munkákért, és misszióra buzdította a Rákosmente evangélikusait: hogy a megújult rákos­csabai istenháza minél több embernek hirdesse az evangélium fényét. Nemcsak az itteni evangélikusok töltöt­ték meg a templomot, jöttek szép számmal formulát, ami elfogadható mind a két fél számára.- Sokan szembeötlő különbségnek tartják az egyéni gyónás intézményét, amely a katolikusoknál bevett gyakorlat, míg a protestánsoknál nem.- Elvileg ez a protestánsoknál is léte­zik, csak a gyakorlatban kevésbé élnek vele. Nálunk is megvan tehát az egyéni, illetve a fülbegyónás lehetősége, még ha nem is kötődik gyóntatófülkéhez. Ez az én lelkészi gyakorlatomban is nemegy­szer előfordult, s feloldozással, elbocsá­tással végződött. Megjegyzem, hogy a 11. vatikáni zsinat óta a katolikusoknál is létezik a gyóntatószobában végzett szentgyónás gyakorlata.- Hogyan látja az evangélikusok és a katolikusok közötti közeledés jövőjét, il­letve mit vár, mit remél tőle?- II. János Pál pápának volt erre két jó kifejezése: necessitas, illetve ir- reverzibilitas. Ez a folyamat feltartóz- tathatatlanságára, visszafordíthatatlan­ságára utal. Sok időt töltök fiatalok kö­rében. Azt látom, hogy számukra belső igény a másik felekezetének megisme­rése, a más felekezetűekkel való együtt- lét. Egymás vallásának a megismerése szempontjából nagyon fontos a média szerepe is, hiszen a miseközvetítéseket szívesen megnézik az evangélikus fiata­lok is, és érdeklődve figyelik, hogy az miben tér el az általuk megszokottól, il­letve miben hasonlít hozzá. Feltétele­zem, hogy ez fordítva is így van. Az egyházak mozgástere sajnos szűkül a szekularizáció miatt, ezért nagy luxus az elkülönülés, az erők megosztása. A jövőtől még nagyobb összefogást várok és remélek, mert ez mindannyiunk szá­mára kölcsönös érdek. Bánó Attila (Keresztény Elet, január 18.) a környező gyülekezetekből, a püspök ko­rábbi, környékbeli szolgálatainak színhe­lyeiről is. Azok pedig, akik kíváncsiak mindarra, ami kimaradt a híradásból, a http://church. lutheran.hu/rakoskeresztur címre kattintva még több mindent tudhat­nak meg e közösség életéről és múltjáról. Dr. Léránt István A megbeszélés célja a testületek munká­jának összehangolása, a tapasztalatok megosztása, a következő időszak felada­tainak áttekintése, némely időszerű kér­dés megvitatása volt. A tanácskozáson az alábbi témakörök kerültek terítékre: a háromkerületes struktúra bevezetésének és működésének értékelése; az országos közgyűlés, a zsinat, az országos presbi­térium, az országos elnökség hatásköre és kapcsolatrendszere; a törvénykönyv megújítása; a bíróságok működőképes­sége; a lelkészakadémia kérdése; a lel­készválasztás és kontrollja. Valamennyi téma fajsúlyosnak, ugyan­akkor igen időszerűnek minősíthető. Egyetértés volt abban, hogy a három­kerületes szervezet - mely immár negye­dik éve működik - beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Megélénkült az egyházi élet: kerületi csendesnapok, missziói na­pok, felügyelői, presbiteri konferenciák jelzik ezt. Kialakult egy jó értelemben vett kerületi öntudat, de ez nem járt sze­kértáborok szerveződésével. A jövőre nézve tisztázandó a kerületek kötelezett­sége és joga a hittudományi egyetemről kikerülő, a kerületből indult lelkészek el­helyezésével kapcsolatban. A lelkészhi­ány megszűnése amúgy is megkívánja az egyházi humán erőforrásokkal való jobb, tudatosabb, tervszerűbb gazdálkodást. Ide tartozik a modem igények figyelem- bevétele mind a képzésben, mind a pá­lyán, gondolva a parókus lelkészi szolgá­lat mellett az iskolákban, a kórházakban, a fegyveres testületekben, a szeretetin- tézményekben, a börtönökben és egyéb helyeken végzett szolgálatra, általában is a lelkigondozás előtérbe kerülésére. A vezető testületek működésének ed­digi tapasztalatai alapján bizonyos átala­kítás, fejlesztés hatékonyabb működést ígér. így egyesíthetőnek látszik az orszá­gos közgyűlés és a zsinat tevékenysége, egy olyan vezető grémium működtetése, mely kielégíti a legfőbb törvényhozó és végrehajtó szervezet iránti igényt (utób­bit főként az ellenőrzés szintjén gyako­rolva). Az elképzelés szerint az átfogó döntésekben az országos presbitérium lenne a meghatározó, míg az operatív te­vékenységet a jelenlegihez képest kibő­vített elnökség irányítaná. Ismeretes, hogy jelenleg az elnökség szavazati jogú tagjai a püspökök, a kerületi felügyelők és az országos felügyelő. E mellett a hét fő mellett - tanácskozási joggal - az or­szágos irodaigazgató, a gazdasági igaz­gató és az ügyész vesz részt a testület munkájában. A bővítés a zsinati és a bí­rósági elnökök bekapcsolódását jelent­hetné. Ez a kérdéskör már átvezetett a tör­vénykönyv megújításának szükségessé­géhez. Az esetleges strukturális változ­tatások számos módosítást tesznek indo­kolttá a törvényekben. A jogbiztonság megkívánja, hogy egy hatéves ciklus időtartama alatt ne változzanak a törvé­nyek. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg vita­tott változtatásokat 2005 végéig kell megtárgyalnia és elfogadnia a zsinatnak ahhoz, hogy a 2006-os választási évben már a megújított törvénykönyv legyen érvényben. Ezért a vezető testületek ad hoc bizottságot alakítottak annak érde­kében, hogy a zsinattal - elsősorban an­nak jogi bizottságával - együttműködve felgyorsítsák, szakszerűbbé tegyék a tör­vényalkotási folyamatot. Fontos feladat az egyházi bíráskodás hatékonyságának a javítása, a meghozott jogerős döntések végrehajthatóságáról való gondoskodás. Életszerűbb lenne, ha a kerületi elnökségek kapnának első fo­kon fegyelmi jogkört - ezt tartalmazza az új tervezet és a döntés ellen a bíró­sághoz lehetne panasszal fordulni. A bí­róságok egyházkerületi, illetve országos szinten működnének. A lelkészek továbbképzése - más ér­telmiségi pályákhoz hasonlóan - több- csatornás rendszert igényel. Alapvető fontosságú a hittudományi egyetem által végzett posztgraduális tudományos to­vábbképzés, emellett működtek már ed­dig is a lelkészkonferenciák. További le­hetőségeket kínál a külföldi példák alap­ján bevezetendő, teljesen gyakorlatorien­tált kurzus, mely a lelkészakadémia eine-, vezést kapta. Ez félreértésre is okot adott. Nem valamiféle új intézmény létrehozá­sáról, hanem új szolgálati ágról, új gya­korlati ismeretekről van szó. A lelkészek az említett összetett rendszerben szerez­hetnék meg a kívánt kreditpontokat - sza­badon eldöntve, hogy a posztgraduális al­kalmakon, konferenciákon vagy az aka­démián (illetve ezek között milyen arány­ban) szerzik meg a pontokat. A személyi kérdések mindig kénye­sek, annál fontosabb a megfelelő szabá­lyozás. így van ez a lelkészválasztások- nál, amelyben természetesen alapvető a gyülekezetek szabadsága, döntési kom­petenciája. Egyfajta kontrollt jelent az illetékes püspöknek ajelölt választható­ságáról tett nyilatkozata. E téren azon­ban a jelenlegi törvény szerint igen kor­látozott a püspök mozgástere, ezt lenne szükséges az érdemi állásfoglalás szint­jéig bővíteni, egyfajta egyensúlyt te­remtve a gyülekezet leendő lelkésze és a püspök leendő munkatársa között. Érde­kes, hogy több gyülekezet és megválasz­tott lelkésze - közös akarattal - megha­tározott időre állapodott meg a szolgála­tot illetően. Az egyéb kérdések közül a leglénye­gesebb az új liturgikus rend kipróbálásá­val kapcsolatos kezdeti tapasztalatok megvitatása volt. A színvonalas szakmai előkészítés mellett nem volt megfelelő a kipróbálást elősegítő kommunikáció. Ezt mutatják az olykor heves, indulatos reakciók. Nem vált eléggé nyilvánvaló­vá, hogy döntés csak a kipróbálást köve­tően születhet, a sikeres bevezetés csak a lelkészek és a gyülekezetek egyetértésé­vel alakulhat ki. Minden véleményt tisz­teletben kell tartani, feltételezve a jó szándékot, az egyház szeretetét. A litur­gikus rend meghatározásában törvénye­ink a püspököknek adnak alapvető ha­táskört, ezen is őrködnünk kell, ez sem csorbítható. Kívánatos, hogy az inter­neten már zajló vitán túl a mindenki szá­mára hozzáférhető egyházi sajtó is kísér­je figyelemmel az új liturgikus rend be­vezetésének folyamatát. Frenkl Róbert A liturgikus rend tervezett reformjával hetilapunk a közeljövőben nem csupán egy egész oldalas összeállítással készül foglalkozni, hanem - az ügy fontosságára való te­kintettel - ugyancsak e témának kívánja szentelni az EvÉlet tavaszi fórumát is. En­nek helyszínéről és időpontjáról még nem született döntés, ezúton is kérjük érdeklő­dő olvasóink türelmét. A szerk. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Építési és Műemléki Osztálya munkatársat keres. Elvárások: • Középfokú építőipari végzettség • Adminisztrációs munkában szerzett gyakorlat • Számítógép-használatban való jártasság • Önálló, szakszerű munkavégzés. A jelentkezéshez a részletes szakmai önéletrajzán kívül csatolja a végzettségeit igazoló bizonyítványok fénymásolatát. A jelentkezéseket február 10-ig várjuk a következő címre: Magyarországi Evangélikus Egyház, Titkárság 1085 Budapest, Üllői út 24., vagy a 486-3554-es faxszámra. RÁKOSCSABA ÜNNEPE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents