Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-07-25 / 30. szám

2004. JÚLIUS 25. - 7. oldal Evangélikus Élet Egy elveszett tanítvány nyomában ERIK a kudarcra ítélt? Doktori habilitációs oklevelet szerzett a debreceni református teológián dr. Fabiny Tamás, az Evangélikus Hittu­dományi Egyetem Újszövetségi Tan­székének docense. Értekezésének té­mája izgalmas a bibliaolvasók számá­ra, még ha a teológia tudományában kevéssé járatosak is: mintegy 220 ol­dalas (valamint további 100 oldalnyi illusztrációval ellátott) munkájában Júdás Iskariótes, azaz az „áruló .lú­dás” személyének, sorsának titkát kutatja.- A benyújtott dolgozat pontos címe sokat elárul, de rögtön sok kérdést is megfogalmaz: „Az elveszett tanítvány — Júdás Iskariótes az Újszövetségben és annak hatástörténetében, különös tekin­tettel személyének a zsidósággal való összekapcsolására”. Miért „elveszett” az áridó tanítvány?- Három oka is van, hogy ezt a címet adtam a dolgozatnak. Az első a János evangéliumának 17. részében, Jézus ún. főpapi imádságában olvasható mondat. Jézus itt konkrétan arról a tanítványról beszél, aki árulójává lesz, és beteljese­dik szörnyűséges sorsa: .....senki sem ká rhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás" (Jn 17,12). Ez a fordítás nem pontos, sőt sú­lyosan torzít. Az eredeti görög szöveg­ben nem elkárhozásról, hanem elveszés­ről van szó. Júdás tehát mint az elveszés fia kerül említésre Jézus legmegrendí- tőbb imádságában! A másik ok, hogy valójában nagyon keveset tudunk Júdás életéről. Honnan jött, hogyan élt, mie­lőtt tanítvány lett, miként csatlakozott a tizenkettőhöz? Ködbe vész a sorsa, csa­ládja, foglalkozása, az, hogy esetleg lel­ki trauma érte-e, amely Ura elárulására vezette ezt az ember?! Régóta izgatja ez az írók fantáziáját is: Kodolányi János nagyszerű könyve, az Én vagyok tulaj­donképpen egy irodalmi kísérlet Júdás megfejtésére: kimondva-kimondatlanul Júdás-könyv. (Munkámban számos egyéb irodalmi feldolgozást is elem- zek.) A harmadik ok pedig az asszociá­ció a tékozló fiú példázatára (Lk 15. fe­jezete): nézetem szerint Júdás ebben az értelemben is elveszett, hiszen valami­kor Jézus legbensőbb köréhez tartozott, majd a „disznóvályúknál” kötött ki ­vajon őt is visszavárja-e az Atya szere- tete, kegyelme...?- Milyennek lássuk tehát ezt az em­bert a rendelkezésre álló források: az evangéliumok alapján? Már erlangeni doktori évem alatt meghatározó volt számomra a zsidó Jé­zus-kutatás; mint altémával ezzel foglal­koztam. Felfigyeltem arra, hogy a „zsi­dó Júdásról” viszont elenyészően kevés munka áll rendelkezésre. Mi lehet ennek az oka? Már az evangéliumokban meg­figyelhető az a tendencia, amely később az exegézisekben, a magyarázatokban még markánsabban előkerül: Júdás a legzsidóbb tanítvány a tizenkettő közül. Őt ruházzák fel a legtöbb zsidós karak­terrel. Nomen est omen: Jude = Júdás = zsidó. Jézus kínszenvedése, kereszthalá­la miatt minden felelősség egy emberre hárul, és a kereszténység rajta keresztül sokszor antijudaistává, antiszemitává alakul. Ebben a folyamatban a pszicho­lógiai rávetítés éppúgy tetten érhető, mint a bűnbakkeresés örök emberi voná­sa. Júdás kárhoztatása, vádolása a többi tanítvány (a Jézust a döntő pillanatok­ban ugyanúgy otthagyó, megtagadó Si­mon Péter, vagy a szerteszéjjei futó töb­bi tanítvány!) felmentéséhez is „szük­ségszerű”. Ő a démonizálható antihős az evangéliumban...- Széles körű képzőművészeti kitekin­tést is végzett a munka során. Miként áb­rázolták Júdást a művészek, és mit jelen­tenek az egyes szimbólumok?- Nagyon érdekes, hogy már kezdet­től fogva megjelennek a művészeti alko­tásokon a fent említett jellemvonások. Csak néhányat említek: például elkülö­nítve ábrázolják a többi tanítványtól. Fe­je felett vagy fekete a glória, vagy egy­általán nincsen. Öltözéke sárga - ami a zsidóság színe. (NB. sárga csillag...) Kezében pénzes zacskó. Haja és szakál­la vörös. Giotto a Júdás-csókot megörö­kítő festményén hatalmas, horgas orral, szinte karikírozva ábrázolja. Másutt jel­legzetes zsidó kalapban látjuk. Lukas Cranach egyik festményén korabeli ru­hában festi a tanítványok közé Luthert, Melanchthont, Júdást azonban ókori fi­guraként, vörös hajjal, vörös szakállal, sárga ruhában.- Mindezek az evangéliumokból vezet­hetők le, vagy később, az exegéták, a ha­tástörténet formálta az alakját ilyenné?- A legkorábbi evangélium, Márké, szűkszavú. Júdás haláláról például nem is ejt szót. A kicsit későbbi - Mátéé és Lukácsé - már bővebb, Jánosé pedig egyenesen ellenséges! Az apokrif- Bib­lián kívüli - iratokban még több a nega­tívum. Újságírónyelven szólva: „rosz- szabbodik Júdás sajtója”. Születésétől fogva elátkozott, áruló szerepre determi­nált személy. Roppant érdekes, hogy a középkori passiójátékokban Júdást azzal a zsidóval azonosították, akit az adott közösség a legjobban gyűlölt! Németor­szágban, Hollandiában előfordult, hogy megverték a színészt, vagy kővel bedob­ták a zsinagóga ablakát! Ebben a dolgo­zatban az is volt a célkitűzésem, hogy megpróbáljam lebontani mindazt Júdás­ról, ami az évszázadok során rárakódott: passiókban, ikonográfiában, írott forrá­sokban, festményeken és így tovább.- Ki is hát Júdás valójában? Hogyan közelítette meg személyiségét?- Ebben a hatástörténet módszerének alkalmazása volt segítségemre. Ez az a teológiai tudomány, amely megvizsgálja a bibliai szövegek későbbi hatását az embe­rek gondolkodására, a művészetre, zené­re, irodalomra. E módszernek Ulrich Luz berni exegéta az egyik kiváló képviselője. Ki tehát Júdás? Röviden azt mondhat­nánk: a megváltás eszköze. Nélküle nem ment volna végbe Isten üdvterve. Az is ér­dekes, hogy az ő halála és Jézus halála tér- ben-időben közel egyszerre történt. Egy 4-5. századi dombormű a Megváltó és árulója halálát egymás mellé helyezi, no­ha tudjuk, hogy nagypénteken Júdás halá­la megelőzte Jézusét - pontos módját ille­tően azonban még az evangéliumok sem harmonizálhatok. Máté máshogy ír róla, mint a precíz orvos, Lukács a Cselekede­tek könyvében. Az ókorban és a közép­korban pedig valami horrorisztikus, drasztikus módon, kijött belekkel ábrázol­ják őt... Tragikus hős, sorsa tragédia, ma­ga is áldozat, persze nem üdvtörténeti ér­telemben. Áldozata az ügynek, a külső körülményeknek. Kiközösítik, hátat fordít neki mindenki. A kérdést azonban fel kell tennünk: mi nem vagyunk-e Júdások? Megalkuvás, hitetlenség, árulás nem jelle- mez-e minket is?- Vagyis: Júdások vagy Péterek? Ez­zel a címmel a pályaelhagyó papokról jelent meg egy kötet pár évvel ezelőtt... Van-e felmentés Júdás számára is?- Már az evangélium közöl egy reha­bilitáló félmondatot, amikor Júdás ezt mondja: vétkeztem, ártatlan vért árul­tam el. Tehát bűntudat, bűnbánat támadt benne. Óriási jelentőségű mondat ez! Még tart Jézus pere, tanúkat hallgatnak meg mellette és ellene, s akkor az áruló­ja így szól: ez az ember ártatlan! Csak türelme nem volt már, hogy megvárja a végét, s végrehajtotta önmagán a halálos ítéletet. A tékozló fiúhoz visszatérve úgy gondolom: Isten kegyelme még Jú­dás vétkénél is hatalmasabb lehet...- Mennyi ideig készült a munka, és tu­lajdonképpen milyen okból habilitált a református teológián, nem pedig „ide­haza”?- Négy évig írtam, és a közelmúltban elhunyt Jürgen Roloffi volt erlangeni „doktor-Vaterem” emlékének ajánlom. Az új felsőoktatási törvény értelmében csak olyan főállású egyetemi oktatók ta­níthatnak, akiknek van habilitációs dok­tori vizsgájuk. Ez egy szakmai minősí­tés, nem tudományos fokozat, az egye­tem akkreditációjához szükséges az ok­tatók habilitációja. Debrecenben én vol­tam az első evangélikus, aki ezt megsze­rezte, más felekezetű testvéreink közül azonban már többen habilitáltak az EHE-n, például Szabó István püspök, vagy Tomka Miklós, Bállá Péter, Zsen- gellér József. Teológiai körökben kiala­kult szokás, hogy nem hazai terepen, ha­nem egy társegyház egyetemén nyújtják be dolgozatukat bírálatra.- Olvashatja-e majd a szélesebb kö­zönség a doktori dolgozatot? S adós még német nyelven írt, erlangeni dokto­rijával is...- Igen, ez utóbbit magyarra fordítom, a Júdás-monográfia pedig már szerepel a Luther Kiadó 2004-es kiadási tervé­ben. Remélhetőleg színes illusztrációk­kal ellátva fog megjelenni, amelyek vi­zuálisan is segítik Júdásnak, az elveszett tanítványnak a megismerését. Kőháti Dorottya Tavaly március 15-én az ünnepélyes avatást követően megkezdte működését az Evangélikus Regionális Ifjúsági Központ (ERIK) győri irodája. Most, másfél évvel a megnyitás után annak jártunk utána, hogy milyen eredménnyel műkö­dik az iroda. Amint kiderült, a győri ERIK időközben szép csendesen elsorvadt, beszüntette tevékenységét... A győri irodát a szegedi, a nyíregyházi és a pécsi regionális centrum után azért hív­ta életre egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottsága, hogy legyen egy központ, ahol az ifjúsági munkát regionális szinten koordinálni lehet. Szerettek volna egy közvetítő rendszert létrehozni, amelyben mindenki megtalálja azokat a lehetőségeket, amelyek­kel a leghatékonyabban és legjobban tudja végezni szolgálatát. A regionális központ segítségével egyetemi gyülekezet szervezését tervezték, és keresték a hatékonyabb if­júsági munkát elősegítő kapcsolatot a régióban tevékenykedő más evangélikus ifjúsá­gi szervezetekkel. Az is feladata lett volna az ERIK-nek, hogy figyelje azokat a pá­lyázatokat, amelyeken egy-egy ifjúsági projekt megvalósításához pénzt lehet nyerni, illetve hogy mindezekről értesítse az ifjúsági vezetőket. A pályázatok megírásához is segítséget akartak nyújtani. Hosszabb távú célként fogalmazódott meg, hogy olyan eszközöket szerezzenek be, amelyeket az ifjúsági munkában állók kikölcsönözhetnek. A tervek tehát nagyszabásúak voltak, de jelen állás szerint a munka megszakadt. Ócsai Zoltán, az irodának helyet adó győr-nádorvárosi gyülekezet lelkésze annak idején maga is optimistán nyilatkozott az induló ifjúsági központról, most azonban kicsit csalódott.- Nagy szükség volna egy jól működő központra, amely koordinálja az ifjúsági munkát, mert ez a szolgálat ebben az egyházmegyében is meglehetősen gyenge lá­bakon áll. Az iroda megnyitását követő egy évben - amíg egy polgári szolgálatos munkatárs itt dolgozott - folyt bizonyos munka. Az iroda vezetője felvette a kapcso­latot azokkal, akik az ifjúsági munkában tevékenykednek. A programszervezésben is segített. Volt némi pályázatfigyelés is, de miután letelt az egyéves szolgálata, és el­ment tőlünk, minden leállt. Ki kellene találni, hogyan lehetne új életet lehelni ebbe a jó kezdeményezésbe, amely tudomásom szerint Pécsen nagyon jól működik. Olyan munkatársra lenne szükség, akinek koncepciója, konkrét elképzelései vannak, és meg is akarja valósítani őket - mondta a lelkész. Ez azonban nem könnyű, mert aki hadra fogható, és szívesen végezne ilyen mun­kát, annak már valamelyik ifjúsági szervezetnél - a bárkásoknál, a KIE-ben, az evan­gélikus iskolában vagy a cserkészeknél - megvan a szolgálati területe. Lénárt Viktor ifjúsági lelkész, aki maga is részt vett a győri ERIK ünnepélyes fel­avatásán, elmondta, hogy sajnálatos módon nemcsak a győri, hanem a szegedi és a nyíregyházi központ sem működik.- A pécsi ifjúság viszont büszke lehet, mert ottani központunk nagyon eredménye­sen tevékenykedik - jelentette ki az ifjúsági lelkész. 150-200 fő részvételével tarta­nak ifjúsági istentiszteleteket. Sikeresek a passiójátékaik. Ez is bizonyítja ezeknek az ifjúsági központoknak a létjogosultságát - tette hozzá.- Amikor elindítottuk ezt a programunkat, lelki szemeink előtt az a drámai hely­zet lebegett, amelyben evangélikus egyházunk jelenleg van. Aggasztó mértékben fogy az evangélikusok száma. Gyülekezeteink derékhadát az idősebb generációk ad­ják, fiatalt alig-alig lehet látni. A fogyás megállíthatatlannak tűnik. Meggyőződésem szerint alapvető fontosságú lenne egyházunk jövője szempontjából a minél hatéko­nyabb ifjúsági munka. Egyházunknak koncentráltan kellene e szolgálati terület felé fordulnia. Nem kizárólag anyagiakra gondolok most - bár az is fontos szempont -, hanem arra is, hogy szükség volna az együtt gondolkodásra, a folyamatos fejlődést elősegítő koncepció kidolgozására: miképp lehetne megszólítani, mozgósítani evan­gélikus fiataljainkat annak érdekében, hogy aktívan részt vegyenek gyülekezeteink, egyházunk életében - folytatta Lénárt Viktor.- Jó példaként áll előttem Szlovákia, ahol hat regionális körzetet alakítottak ki, amelyekben főállású lelkészek végzik azt a munkát, amely nálunk elsorvadni látszik. Hol voltunk mi attól a négy ERIK-központunkban, hogy főállású lelkész koordinálja a munkát? A mi esetünkben elsősorban a segítő szándékú lelkesedés működtette az irodákat. Úgy érzem, hogy nem fedeztük fel ennek a munkaágnak a jelentőségét, fon­tosságát. Talán a gyülekezetek és a lelkészek sem mérték fel mindig igazán, hogy mi mindenben segíthettek volna ezek az ifjúsági központok. Például amikor pályázatfi­gyelő rendszereket ajánlottunk, a kollégák részéről alig érkezett visszajelzés hozzánk.- Úgy vélem, ha majd ténylegesen is érezzük egyházunk lélekszámának fogyását, lesz közös akarat a helyzet javítására, és lesz fellendülés ezen a területen is. Én min­denestre, hitemből fakadóan, optimista vagyok. Az Úristen kezében tudom egyhá­zunk jövőjét, és bár néha vakok vagyunk, idővel megkapjuk tőle a látás képességét. Akkor pedig majd kristálytisztán felismerjük, hogy mi a feladatunk - zárta helyzet- értékelését Lénárt Viktor ifjúsági lelkész. Kiss Miklós Segédlelkész-kiküldések a Déli Evangélikus Egyházkerületben Barthel-Rúzsa Zsolt segédlelkészt augusztus 1-jétől félmunkaidőben püspöki tit­kárként a Püspöki Hivatalba, Domokos Jenő segédlelkészt augusztus 1-jétől a szarvas-ótemplomi gyülekezetbe, Laczi Roland segédlelkészt augusztus 23-tól a kiskőrösi gyülekezetbe, Laczki János segédlelkészt augusztus 1-jétől az orosháza-szentetomyai, rákóczi- telepi, kardoskúti gyülekezetekbe, Szűcs Eszter segédlelkészt augusztus 1-jétől a pécsi és a környékbeli gyülekeze­tekbe küldte ki Gáncs Péter püspök. Segédlelkész-áthelyezések a Déli Evangélikus Egyházkerületben Nepp Éva pilisi segédlelkészt az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökének hozzájárulásával augusztus 16-tól a bajai gyülekezetbe, Szabó Szilárd segédlelkészt a püspöki titkári szolgálatból augusztus 1-jétől a pé­csi gyülekezetbe helyezte át Gáncs Péter püspök. Isten áldása legyen a segédlelkészek induló, illetve új helyen folytatandó szolgálatán! MEGHÍVÓ Az Evangélikus Szenvedélybeteg-mentő Misszió gyógyító csendeshetet tart a Szarvasi Középhalmi Misszióban július 26-tól 30-ig. Érkezés hétfő 13 óráig*ha­zautazás szombat délelőtt. Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek és meggyógyítom. " (Mt 8,7) Szeretettel hívjuk lelki gyógyulásra, megerősödésre vágyódó, szenvedélybeteg­ségben és depresszióban szenvedő testvéreinket. Lelkésztestvéreinket pedig kérjük, biztassák és segítsék a rászorulókat, hogy az alkalmon részt vehessenek, szükség esetén családtagjukkal együtt. A rászorulókat lehetőségünk szerint támogatjuk. Részvételi díj: 6000 Ft személyenként. Bibliát, jegyzetfüzetet mindenki hozzon magával. Jelentkezni és érdeklődni írásban vagy telefonon lehet dr. Sárkány Angyalnál (5500 Szarvas, Kiránduló u. 9., mobil: 30/409-8012) vagy Selmeczí Lajos ny. lel­késznél (2890 Tata, Feszty Á. u. 14., tel.: 34/383-819). A habilitációs oklevél átadásának ünnepsége a Debreceni Református Kollégium dísztermében (a háttérben dr. Fabiny Tamás szülei) Fotó: Barcza János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents