Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-25 / 30. szám
2. oldal-2004. JÚLIUS 25. Evangélikus Élet r rr r ELŐ VIZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP Elfogadás vagy beletörődés? A televízióban sugároznak egy műsort, amelyben egy pszichiáter beszélget különböző testi-lelki bajokban szenvedő emberekkel. Rövid idő áll rendelkezésére, hogy megismerje a vele szemben ülőket, hogy rájöjjön, mi bántja, mi nyomasztja őket, njiért fordultak hozzá. Legtöbbször el is mondják a páciensek, hogy miért keresték fel az orvost. A bajok különfélék: pánikbetegség, drogfüggés, válás, magány, munkanélküliség, depresszió, alkoholizmus stb. Se szeri, se száma korunk különböző lelki bajainak, amelyek - ha huzamos ideig fennállnak - testi betegségeket is okozhatnak. Ördögi kör ez, amelyből nagyon nehéz kilépni. Ha valaki elveszíti a munkáját, bánatában inni kezd, de ha iszik, nem kap állást. A pszichiáter azt magyarázza a hozzá fordulóknak, hogy az őket ért csapásokba ne beletörődjenek, hanem fogadják el azokat. Ha csak beletörődnek, a szorongás megmarad, a lélek nem szabadul fel. A hívő embert sem kerülik el a sorscsapások. Isten nem ígérte nekünk azt, hogy gondtalan és problémamentes lesz az életünk. Az Édenkertből való kiűzetéssel elvesztettük ezt a jogunkat. Életünk küzdelmek sorozata. Az orvos a televízióban arra biztatja beszélgetőpartnereit, hogy fogadják el azokat, amit rájuk mért az élet. Arról nem esik szó, van-e erejük ahhoz, hogy elfogadják mindazt, ami elől menekülni szeretnének. Az embernek egyedül nincs ereje mindehhez. De van segítőnk, aki mindig mellettünk áll: Jézus Krisztus, Isten Fia. Ő keményen megharcolta, hogy a keresztbe ne csak beletörődjön, hanem el is fogadja azt. Csak a benne való hit adhat erőt ahhoz, hogy lelki egyensúlyunk ne boruljon fel. Hit és imádság: ezek segítenek. A hit se hullik az ölünkbe, naponta imádkoznunk kell érte, s Istennek nagy-nagy kegyelme, ha elnyerjük a benne való rendíthetetlen hitet. Enélkül nem megy. Az ő segítsége nélkül a földi szenvedéseket nem tudjuk elfogadni még akkor sem, ha az orvos erre biztat. Pál apostol írja: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. ” (Fii 3,20-21) A televízióban hallott sok-sok jó tanács csak Isten igéjével lesz teljessé, s hoz gyógyulást nekünk, esendő, bűnös embereknek. Csaba Piroska CC4 És ’ n Erős(en) várunk! Hit által örök életre ÍJn 5,10b-13 Mi az örök élet? Nemcsak valamilyen folytatás a testi halál után, hanem az egyedül igaz Isten és Jézus megismerése. Jn 17,3-ban olvassuk: „Az örök élet pedig azt jelenti, hogy megismernek téged, az egyedül igaz Istent és azt, akit elküldték a Jézus Krisztust. " Másutt arról olvasunk, hogy aki hallja Jézus beszédét, és hisz abban, aki őt elküldte, annak örök élete van, vagyis nem megy ítéletre, mert átment a halálból az életre. El kell ismernünk, hogy üres, súlytalan, tartalmatlan szó, frázis lett az „örök élet” kifejezés. De azt is tudjuk, hogy a Szentlélek által az ige súlyt kap, új lesz, és erő lesz benne. A Hegyi beszéd végén olvassuk, hogy Jézus úgy szólt, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Mi az örök élet? Nem dogmatikai választ kell adnunk, nem emberi szavakkal kell megfogalmaznunk. Pünkösdkor és pünkösd után a Szentlélek tette és teszi élővé és hatóvá az igét. Az ApCsel 4,31 világosan írja: összegyűltek, imádkoztak, megmozdult a hely, beteltek Lélekkel, és ezért bátran és erőteljesen tudták hirdetni az igét. Maga Jézus is az Úr Lelke által beszélt úgy, mint akinek hatalma van. A Biblia szavai tehát a Szentlélek által kapnak súlyt, tartalmat. Minden fogalom üressé válik - a hit és a kegyelem is ha nincs jelen a Lélek. Ha Péter pünkösdi prédikációját olvassuk, semmi különöset nem találunk benne, mégis háromezren tértek meg, mert a Lélek munkálkodott. A bibliai fogalmakat tehát nem nekünk kell magyaráznunk. A Szentlélek annak felismerésére vezet el, hogy a Biblia önmagát magyarázza. Ez a helyzet az örök élettel is. Nem sokat ér, ha emberi fantáziánkkal próbáljuk elképzelni, milyen lesz az örök élet. A részleteket a Biblia sem tárja fel. De elmondja a lényeget, és elmondja azt, amire szükségünk van. Igénkben az áll, hogy akié a Fiú, azé az élet. Vagyis aki megismerte a Fiút mint személyes Megváltóját, az Istentől született, és így örök élete van. Az örök élet nem a testi lét meghosz- szabbítása! Mint ahogyan a halál sem azonos a test halálával. lMóz 3 szerint az ember azonnal „meghalt”, miután a tiltott fa gyümölcséből evett, vagyis az első bűnt elkövette. Világos, hogy itt nem a testi halálról van szó, hanem az Istentől való elszakadásról. Az írás szerint minden ember halott, ha megszakadt az Istennel való kapcsolata. Olyan, mint a villanykörte áram nélkül! Ki van iktatva az Istennel való kapcsolat éltető áramköréből. Az egyes bűnök, a vágyak, az indulatok és azok féktelen uralma csupán következménye a holt állapotnak (Róm 1,24), amelyet egyedül Jézus megismerése szüntet meg. Amikor Jézus test szerint is a földön élt, voltak, akik nem ismerték fel benne a Megváltót. Akik nem ismerték fel, régi életükben - bibliai értelemben a halálban - maradtak. Ahogy Jn 3,6- ban halljuk: „Ami testtől született, test az. ” Mégis voltak, akiknek a szeme megnyílt... Ezt Jézus újjászületésnek nevezi. Ez a Lélek munkája. Ma is. Ma is van hitre jutás, Istentől születés. Ne csak a hitetlenséget lássuk! Az ördög látása az, hogy csak a sötétség terjed. Terjed az ige is, ha erről nem is lehet pontos statisztikát adni. Ma is érvényes Jézus meglátása, hogy az aratnivaló sok (Mt 9,37). Sok a megfáradt, bűnben vergődő ember, aki várja a Megváltót. És aki Jézus által újra Isten közelébe kerül, aki élő hitre jut, annak már földi életében elkezdődik az örök élet: a megbékélés Istennel. Eközben talán semmi sem változik körülöttünk. Testi bajaink, anyagi gondjaink, a napi terhek megvannak - de bennünk megszületett a béke. Jézus közelében zúgolódóból hálássá, céltalan és reménytelen emberből élő re- ménységű és az örök cél felé tartó boldog emberré leszünk. A mai vasárnap evangéliuma a négyezer ember megvendégeléséről szól. A testi éhségről és a testi jóllakásról. De valójában itt is többről van szó. Jézus nemcsak és nem elsősorban testi kenyeret akar adni, hanem önmagát, ezáltal örök életet. Mert nem csak kenyérrel él az ember. IMÁDKOZZUNK! Urunk, megváltó Krisztusunk! Köszönjük a vasárnapot, amely mindig meg akar állítani a múlandó élet zajában, rohanásában, hogy az örök célra, az örök életre emlékeztessen. Add, hogy ne vessük meg ezt a drága ígéretet. Legyen ez számunkra élő reménység, amely naponta örömmel tölt el, és erőt ad földi terheink hordozásához. A múlandó célok mellett hadd lássuk meg az örök célt tenálad, Jézus Krisztus által. Ámen. Gáncs Aladár Oratio oecumenica Drága Urunk! Te igéddel biztatsz minket. Igéddel, hogy higgyünk szavadnak! ígéreteid tárháza tárul föl előttünk, s mi annyiszor, de annyiszor kételkedünk. Kételkedünk megváltásunkban, kételkedünk szabadítá- sodban, kételkedünk jelenlétedben, kételkedünk eljöveteledben, kételkedünk feltámadásunkban, kételkedünk örök életünkben. Ma igéd által ismét felébreszted bennünk a hitet, a szavadba, kijelentéseidbe vetett bizalmat. S miközben ég és föld megrendülni látszik, pusztul a teremtett világ, szavad meg nem rendül, és irántunk való hűséged meg nem inog. Minden beteljesül, amit kijelentettél. Lehet, hogy régóta hiszünk benned, az Atyában, de nem hittük, hogy Jézus megváltott minket. S nem vettük észre, hogy ellened lázadunk; nem vettük észre, hogy a te bizonyságtételedet kérdőjelezzük meg. Pedig Jézus halála életünk ára, feltámadása örök életünk záloga. Azért küldted őt, hogy el ne vesszünk, azért küldted őt, hogy életünk legyen. Az ö sebei árán gyógyultunk meg. Teremts bennünk belé vetett hitet - az örök élet hitét! Őrizd meg bennünk a Krisztus-hit ajándékát, hogy el ne vesszünk! Tarts meg minket a hitetlenség, az erkölcstelenség, a tagadás és a titkos bűnök kísértései között! Őrizd meg bennünk igédet, őrizd meg bennünk Lelkedet, őrizd meg bennünk Fiadat, őrizd meg bennünk az örök életet! Tudjuk, hogy szerető és irgalmas vagy. Tudjuk, hogy tulajdon Fiadat sem kímélted, hogy nekünk életet adj. Tudjuk, hogy nem vagy süket, néma, vak és cselekvésre képtelen, mint a bálványok. Jézus nevében kérünk tehát, ígéreted szerint hallgass meg! Ámen. 3 £ 5 Cd 3 3 •• SHROK ............................................* ................ NÉ ZZÜNK KÖRÜL AZ EGYHÁZBAN 7. A római liturgia ereje (I.) Az elmúlt héten dr. Füzes Adum írása révén már betekinthettünk római testvéreink istentiszteleti életébe. Az alábbiakban az „alapismereteket” mélyíti el dr. Dobszay László profesz- szor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, liturgia-szakértő, aki korábban is megtisztelte már lapunkat írásával. E heti és következő számunkban arról vall, hogy mit jelent számára a liturgia ereje. (H. K.) A legnagyobb aggodalommal fogok e cikkhez. Nem azért, mert evangélikus lapban kell írnom a római liturgiáról, hiszen joggal tételezem fel az olvasók érdeklődő jóindulatát. Hanem azért, mert néhány hasábon kell szólnom arról, amihez egy könyv is kevés volna. Mit emeljek ki a témák sokaságából? Méltó lehet-e néhány, szinte rögtönzött gondolat a tárgy fenségéhez? S mire gondoljak: a római liturgia mivoltára, vagy arra, ahogyan az manapság megvalósul? Mivel a rovatvezetőtől kapott megrendelésben a cím így szólt: A római liturgia ereje, hirtelenjében két, egymással összefüggő dolgot emelek ki. Ma a liturgia meghatározottságáról, fi- xáltságáról írok, legközelebb pedig te- ocentrikus jellegéről. A római liturgiában az egyes szertartások lefolyása, a szövegek, a mozdulatok, a ceremoniális elemek szinte teljesen meghatározottak, fixáltak. Bár korok és helyek szerint voltak jogos változatai, de az adott helyen és korban mindenki pontosan tudta, mit kell tennie, mit kell mondania, énekelnie, s azt is tudta, hogy mire számítson. A római liturgia résztvevőjét - mondjuk így - nem érik meglepetések. Továbbá a változások nem érintettek többet, mint esetenként a liturgia 5-10 százalékát. Mi a jó ebben a fixáltságban, amely első pillantásra merevnek látszik? Objektiven az, hogy a liturgia minden mozzanatával egy gondosan meghatározott tartalmat közvetít, amelyet nem a pap, nem a közösség határoz meg. E tartalom nem is csupán homályos „elvek” szintjén van rögzítve, hanem formába van öntve, a részletek végtelen gazdagságában. A liturgia elsősorban nem arról beszél, ami itt és most igaz és érdekes, hanem ami mindig igaz, és a legmélyebben érinti létezésünket, arról tehát, ami korok és helyek fölött áll: Isten örök üdvösségtervéről és annak megvalósításáról Krisztusban. Ezért lehetett felállítani a híres szabályt: „A hit törvénye szabja meg az imádság törvényét.” És fordítva is igaz: a hit törvényét az ember az imádság törvényében veszi át a leghitelesebben. A hívő azt hiszi, amit imádkozik. A liturgikus imádság hitelesebb és erőteljesebb közvetítője a hitnek, mint a hitoktatás vagy a prédikáció. A hívő elfogadja a szót, a jelet, s amikor ismételgeti, szívében forgatja, elmélkedik rajta, akkor az egyház hitletéteményével azonosul. Lélektanilag ez a liturgiának végtelen nyugalmat ad. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljuk a liturgiát, hogy beleerőltessük a magunk és társadalmunk gondjait, hanem az, hogy aktívan ráhagyatkozzunk. (És ezzel egész vallásunknak is ezen alapvető gesztusát, az aktív ráhagyatkozást gyakoroljuk.) A tőlünk függetlenül is folyó, megszakítatlan földi liturgiába kapcsolódunk be, és rajta keresztül belépünk a mennyei liturgiába. Ezért érzi otthonosan magát a templomban a hívő. Tudja, hogy őt ott nem manipulálhatják, nincs kiszolgáltatva emberi ízlésnek, ítéletnek, ötletnek, önkénynek, hanem „egyházanyja” fogadja őt be a századokon át s ma is folyamatosan végzett istentiszteletébe. Tudja, hogy a lelkész akármit tesz, mond jól-rosszul, a liturgián keresztül biztosan el fog hozzá jutni Isten hiteles szava és még inkább Isten üdvözítő tette. A liturgia finom stilizáltságá- val állandóan érinti a lelket, de tiszteletben is tartja annak autonómiáját, s nem erőlteti rá magát. Felkínál valamit, de engedi is, hogy ez a magasabb valóság a lélekben a maga természete és a lélek állapota, készültsége szerint keltsen visszhangot. Szabály gyanánt ezt Nur- siai Benedek, a bencés szerzetesség alapítója így fejezte ki: „Mens concordet voci”, azaz „Az elme feleljen meg a szónak.” Vagyis elsődleges az a szó, az a jel, amelyet az egyházon keresztül a Lélektől ajándékul kapunk; mi ajkunkra vesszük e szót, és igyekszünk, hogy elménk hozzáidomuljon. Dobszay Lászó KÁTÉ A HATÁRON TÜLRA - adományozóvonal 06-81-330-220* Egy hívás - és valakit megaj ándékozott * A hívás díja 400 Ft + áfa. Bottá Dénes felvétele
