Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-25 / 30. szám
Bottá Dénes felvételei 20 04. JÚLIUS 25. - 3. oldal Evangélikus Élet Együtt az úton Barthel-Rúzsa Zsolt és Laczi Roland ordinációja Szegeden Örömünnepre gyűlhettek össze a hívek a szegedi evangélikus templomban július 17-én, szombaton, amikor Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, dr. Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének professzora, egykori szegedi lelkész és ifj. Cserháti Sándor, a szegedi gyülekezet lelkésze felavatta Barthel-Rúzsa Zsolt és Laczi Roland végzett teológusokat, akik együtt indultak szülővárosukból, és most - a felkészülés évei után - együtt érkeztek életük fordulópontjához. Mindkét teológus számára meghatározó Volt az a gyülekezetélmény Szegeden, amely kitöltötte gyermek- és ifjúkoruk nagy részét. Külön öröm és ajándék volt Roland számára, hogy ordinációján dr. Cserháti Sándor személyében az a lelkész is segédkezhetett az avatás szolgálatában, aki őt Szegeden hatévesen megkeresztelte, és aki teológiai tanulmányai során végigkísérte a felkészülését, iránymutató teológusi, lelkészi példájával elöl járva. Rolandot kisgyermekkorában nagymamája fogta kézen, és vitte el a gyülekezet vasárnapi iskolájába, ahol a gyermég jóval ezelőtt elkerültek Szegedről. A meghatározó lelkészi példa hiányában elbizonytalanodott a korábbi elképzelését illetően, de csak egy időre: három év múlva megérett benne az elhívás bizonyossága, és jelentkezett a teológiára. Rendkívül fontos életszakasz volt számára a maglódi gyülekezetben eltöltött hatodév. Itt Péterné Benedek Ágnes mentor felügyelete alatt a gyülekezeti közösség befogadó és megtartó szerete- te, a pozitív visszajelzés és a biztatás végleg megerősítette őt a kezdeti elhívásra adott válaszában, és bizonyossá tette számára: megtalálta az útját. Rolanddal együtt készültek a felvételire, együtt is kezdték meg tanulmányaikat, és négy évig szobatársak voltak a teológusotthonban. Az egyetemen egyszerre választották meg őket a hallgatói önkormányzat vezetőségébe, ahol együtt dolgoztak a hallgatók érdekképviseletéért és a teológusközösség építéséért. Zsolt a hallgatói önkormányzat elnökeként komolyabban kezdett érdeklődni a hallgatói érdekképviselet magasabb szintű, közéleti része iránt. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájában először választmányi képviselőnek választották meg őt, majd 2002. január 1-jétől a HÖ- OK elnökeként tevékenykedik a felsőoktatásban tanuló hallgatók érdekeiért. Az ünnepi istentisztelet végén a már felavatott két lelkész közös imájában hálát adott mindazokért a támogató, terelgető emberi kezekért, melyek őket az Úr szolgálatának útjára vezették. Azt kérték, hogy mindazt a felmérhetetlen lelki gazBenkóczy Péter felvétele Az istentisztelet után Barthel-Rúzsa Zsolt (balra) és Laczi Roland fogadja a köszöntéseket mekfoglalkozások annyira megtetszettek neki, hogy onnantól a gyülekezeti közösség az élete részévé vált. A keresztény hit érlelődésének időszakában meghatározó szerepe volt az akkori szegedi lelkésznek, a hitben és tudásban egyaránt sokat adó példaképnek, Ribár Jánosnak és feleségének, Kajos Annamáriának. A konfirmációs előkészítők, az ifiórák, a, nyári gyenesdiási táborok mind abba az irányba terelték Roland nyiladozó érdeklődését, hogy a teológiai és hitbeli kérdésekkel elmélyültebben foglalkozzon a jövőben. Nyáron, amikor nem voltak ifiórák, minden vasárnapi istentiszteleten részt vett ifis társaival, és ez a közösségi és istentiszteleti élmény is azt erősítette benne, hogy teológiai tanulmányokat folytasson. 1993-ban érettségizett. Ribár Jánosék Zsolt tízéves korában került szoros kapcsolatba a szegedi gyülekezettel. Ugyancsak tízéves volt, amikor egy tragikus balesetben elvesztette szüleit. A haláluk után nagynénje vette magához őt és húgát, három saját gyermeke mellé. Zsolt és Roland között hamar kialakult a barátság, melynek elmélyüléséhez hozzájárult a sok közös élmény: a konfirmáció, az ifiórák és nyári táborok közösségi tapasztalatai. A lelki és szellemi érlelődés éveiben Zsolt számára is meghatározó volt Ribár János lelkészi példája, valamint 1992-től a szegedi piarista gimnázium légköre és szellemisége, a hittanórák és lelkigyakorlatok. Mindez felébresztette benne a teológia iránti mélyebb érdeklődést. Itt született meg az az elhatározása, hogy jelentkezzen az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. dagságot, békét, bizonyosságot és áldást, melyet Uruktól kaptak, továbbadhassák szolgálatuk során a világnak. Annak a világnak, amelyről Gáncs Péter püspök igehirdetésében hangoztatta: a lelkészi szolgálatot nemcsak az egyház számára kell végezni, hanem a világ számára is, bármilyen ellenségesnek mutatkozzon is Isten Igéjével szemben. A Zsolt és Roland által választott ige Jézus főpapi imájából ennek a szolgálatnak a nehézségéről szól: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn 17,15). A két frissen avatott lelkész ezzel az üzenettel a szívében kezdheti meg szolgálatát a világban: Roland Kiskőrösön, Zsolt pedig titkárként és a Déli Egyházkerület segédlelkészeként a püspöki hivatalban. Petri Gábor Lelkészavatás a Bakonyalján A bakonytamási evangélikus templom helyi egyháztörténeti esemény helyszíne volt július 17-én délután, amikor Ittzés János püspök lelkésszé avatta a kis bakonyi falu szülöttét, Németh Szabolcsot. Ugyanis Bakonytamási templomában ez volt az első ordináció. A gyülekezet életébe aktívan bekapcsolódó fiatalt elsősorban az egyházzenén keresztül szólította meg Isten. A fóti kánakarsz korszerű lenni - mondta személyes hangon a püspök. Iskolások és betegek között, zátonyra futott életekkel találkozva is legyen ez a vallomásod: Ezernyi út áll előttünk, de nekem ne legyen más, csak te, Uram! Az idézett igeszakaszban a válasz is benne van. Rá van szüksége a papi szíveknek és kortársainknak is. Nem maguknak akarnak a papok tisztességet, hiszen mi is a kortorképzőben kezdett orgonálni, majd önszorgalomból képezte magát tovább. Tíz esztendőn keresztül volt kántora az istentiszteleteknek. A soproni Líceumban érettségizett, innen jelentkezett a teológiára. A nemrégiben bevezetett hatodéves képzést a sárvári gyülekezetben kapta Gyarmati István mentorsága mellett. Az ordinációs istentiszteleten Ittzés János püspök Jn 6,66-69 alapján hirdette Isten igéjét. Útravaló prédikációjában elmondta, hogy életünkben sokszor megkérdezett emberek vagyunk. De Jézus nem a környezetünkről vagy önmagunkról alkotott véleményünkre kíváncsi, hanem arra, hogy őt kinek tartjuk. A világi sajtó nagy egyházi ünnepek környékén közismert emberek véleményét kérdezi Jézusról. De ha életünk minden napján ez a kérdés, már nehezebb megválaszolni, mert jönnek a megszégyenü- lések - folytatta. Vallásos reneszánsz irányzat ismerhető fel a mai világban, amikor sokan máshol keresik az örökkévalót. A Mester nemcsak a lelkészjelöltet kérdezi, hanem mindannyiunkat. Jó, hogy te nem szellemtől megkísértett emberek vagyunk. De veled van szolgálatod gazdája, így aki ránk bízta az örök élet beszédét, téged is megtart! - bátorította fiatal szolgatársát az egyházkerület vezetője. Az ünnepi liturgiában hittudományi egyetemünket dr. Varga Gyöngyi tanársegéd képviselte. A helyi lelkész - Ördög Endre esperes - ezúttal pedig már nem lelkészeként, hanem felettes szolgatársaként köszöntötte Németh Szabolcsot, aki augusztus 1-jétől a Veszprémi Egyházmegyén belül a Mencs- hely-Nagyvázsony-Szentantalfa-Zán- kai Társult Evangélikus Egyházközségben kezdi meg szolgálatát. A felnevelő bakonytamási gyülekezet részéről Németh Pál tiszteletbeli felügyelő köszöntötte Szabolcsot, aki válaszként elmondta, hogy életében a lelkészavatás pillanatát nem eredménynek, hanem állomásnak tekinti. Mindenkinek hálás, akinek segítségével eljuthatott idáig. Isten iránti háláját viszont inkább a hétköznapokban, lelkipásztori munkájában szeretné kifejezni. Menyes Gyula Nyitott templom program a Deák téren Nyár, napsütés, turisták, gyorsétterem és egy templom zárt ajtaja. Korábban így szólt volna egy átlagos hétköznap délután a Deák térről küldött rövid helyzetjelentés. Ám mostanában hétfőtől szombatig nyitott templomajtó és barátságos gyülekezeti tagok fogadják az arra járókat. Erről a - hazánkban újdonságnak számító - kezdeményezésről Tóth-Szöllős Mihállyal beszélgettünk.- „íme, nyitott ajtót adtam eléd... ” - olvashatjuk a Jelenések könyvében, a fi- ladelftai gyülekezethez irt levélben. Kinek köszönhető, hogy a bibliai sorok a Deák téren most valósággá váltak?- Külföldi példák ismeretében Gáncs Péter püspök javasolta, mi is próbálkozzunk meg azzal, hogy megnyitjuk a templomkaput az emberek előtt. A szót tett követte, így május harmadika óta kiki már hétköznap délután is bejöhet a Deák téri templomba. így lesz ez egészen szeptember közepéig, a hideg beálltáig.- Beváltotta-e a kezdeményezés a hozzá fűzött reményeket?- Az elképzelést mind a képviselőtestület, mind a presbitérium örömmel üdvözölte. Úgy vélem, az a tény, hogy átlagosan naponta száz fő tér be hozzánk, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a „Nyitott templom programot” kedvezően fogadták.- Ha jól tudom, az említett egyházi testületek nem pusztán áldásukat adták erre az ügyre, hanem a megvalósításból is aktívan kivették a részüket.- így van. Én vagyok az, akitől „mindenki megkapja a beosztását”. A tréfát félretéve: feladatom a „koordináció”. Ez azt jelenti, hogy párosával beosztom a szolgálatot vállalókat, köztük magamat is. A tizenöt presbitériumi és ifjúsági tag hétfőtől szombatig, 14 és 18 óra között ad felvilágosítást a betérő magyar és külföldi - többnyire német, angol vagy francia nyelven érdeklődő - vendégeknek.- Általában milyen kérdésekre kell válaszolniuk?- A turistacsoportok tagjai a templomot sokszor csak idegenforgalmi érdekességnek tekintik. Ők magáról az épületről - stílusáról, berendezési tárgyairól - szeretnének bővebben informálódni. Azután többször előfordult, hogy rákérdeztek a református és az evangélikus vallás közötti hasonlóságokra és különbségekre. De mivel Isten házában vagyunk, természetesen szép számmal akadnak olyanok is, akik nem újabb ismeretekre, hanem sokkal inkább imád- ságos csendre vágynak, és egy héten akár többször is eljönnek.- Ezt egy asztal, a rajta lévő Biblia és egy égő gyertya is segíti. Ráadásul miközben beszélgetünk, még halk orgonazenét is hallani...- A muzsika csak a véletlen műve. Mai társam zenész, aki összeköti a kellemeset a hasznossal: gyakorol. De a gyertya és a Biblia - most éppen egy mindenki számára jól olvasható, nagy betűs Máté-evangélium - mindig itt van. Egy másik asztalon pedig papírlapokon egy- egy szép gondolat olvasható. Ezeket - illetőleg a finn káté magyar fordítását is - magával viheti, aki akarja.- Korábban említette, hogy napi átlagban akár százan is átlépik a templom küszöbét. A számtalan találkozás közül Ön melyiket tartja a legemlékezetesebbnek?- Több olyan eset is van, amelyre szívesen gondolok vissza; ezek közül kettőt - a számomra leginkább szívmelengetőt - szeretném lapunk olvasóival is megosztani. A közelmúltban egy hetven év körüli úr járt erre. Elmesélte, hogy itt keresztelték. Megható volt látni, ahogyan előrement, hogy a keresztelőmedencét megsimogassa. És könynyes volt a szeme annak a Németországban élő magyar házaspárnak is, akik harminc- nyolc évvel ezelőtt ennél az oltárnál esküdtek örök hűséget egymásnak. Gazdag Zsuzsanna
