Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-07-25 / 30. szám

Bottá Dénes felvételei 20 04. JÚLIUS 25. - 3. oldal Evangélikus Élet Együtt az úton Barthel-Rúzsa Zsolt és Laczi Roland ordinációja Szegeden Örömünnepre gyűlhettek össze a hívek a szegedi evangélikus templomban júli­us 17-én, szombaton, amikor Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, dr. Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövet­ségi Tanszékének professzora, egykori szegedi lelkész és ifj. Cserháti Sándor, a szegedi gyülekezet lelkésze felavatta Barthel-Rúzsa Zsolt és Laczi Roland végzett teológusokat, akik együtt indultak szülővárosukból, és most - a felkészü­lés évei után - együtt érkeztek életük fordulópontjához. Mindkét teológus számára meghatározó Volt az a gyülekezetélmény Szegeden, amely kitöltötte gyermek- és ifjúkoruk nagy részét. Külön öröm és ajándék volt Roland számára, hogy ordinációján dr. Cserháti Sándor személyében az a lel­kész is segédkezhetett az avatás szolgá­latában, aki őt Szegeden hatévesen meg­keresztelte, és aki teológiai tanulmányai során végigkísérte a felkészülését, iránymutató teológusi, lelkészi példájá­val elöl járva. Rolandot kisgyermekkorában nagy­mamája fogta kézen, és vitte el a gyüle­kezet vasárnapi iskolájába, ahol a gyer­még jóval ezelőtt elkerültek Szegedről. A meghatározó lelkészi példa hiányában elbizonytalanodott a korábbi elképzelé­sét illetően, de csak egy időre: három év múlva megérett benne az elhívás bizo­nyossága, és jelentkezett a teológiára. Rendkívül fontos életszakasz volt számára a maglódi gyülekezetben eltöl­tött hatodév. Itt Péterné Benedek Ágnes mentor felügyelete alatt a gyülekezeti közösség befogadó és megtartó szerete- te, a pozitív visszajelzés és a biztatás végleg megerősítette őt a kezdeti elhí­vásra adott válaszában, és bizonyossá tette számára: megtalálta az útját. Rolanddal együtt készültek a felvételi­re, együtt is kezdték meg tanulmányaikat, és négy évig szobatársak voltak a teoló­gusotthonban. Az egyetemen egyszerre választották meg őket a hallgatói önkor­mányzat vezetőségébe, ahol együtt dol­goztak a hallgatók érdekképviseletéért és a teológusközösség építéséért. Zsolt a hallgatói önkormányzat elnökeként ko­molyabban kezdett érdeklődni a hallgatói érdekképviselet magasabb szintű, közéle­ti része iránt. A Hallgatói Önkormányza­tok Országos Konferenciájában először választmányi képviselőnek választották meg őt, majd 2002. január 1-jétől a HÖ- OK elnökeként tevékenykedik a felsőok­tatásban tanuló hallgatók érdekeiért. Az ünnepi istentisztelet végén a már felavatott két lelkész közös imájában há­lát adott mindazokért a támogató, terel­gető emberi kezekért, melyek őket az Úr szolgálatának útjára vezették. Azt kérték, hogy mindazt a felmérhetetlen lelki gaz­Benkóczy Péter felvétele Az istentisztelet után Barthel-Rúzsa Zsolt (balra) és Laczi Roland fogadja a köszöntéseket mekfoglalkozások annyira megtetszet­tek neki, hogy onnantól a gyülekezeti közösség az élete részévé vált. A keresz­tény hit érlelődésének időszakában meg­határozó szerepe volt az akkori szegedi lelkésznek, a hitben és tudásban egy­aránt sokat adó példaképnek, Ribár Já­nosnak és feleségének, Kajos Annamá­riának. A konfirmációs előkészítők, az ifiórák, a, nyári gyenesdiási táborok mind abba az irányba terelték Roland nyiladozó érdeklődését, hogy a teológiai és hitbeli kérdésekkel elmélyültebben foglalkozzon a jövőben. Nyáron, amikor nem voltak ifiórák, minden vasárnapi is­tentiszteleten részt vett ifis társaival, és ez a közösségi és istentiszteleti élmény is azt erősítette benne, hogy teológiai ta­nulmányokat folytasson. 1993-ban érettségizett. Ribár Jánosék Zsolt tízéves korában került szoros kapcsolatba a szegedi gyülekezettel. Ugyancsak tízéves volt, amikor egy tra­gikus balesetben elvesztette szüleit. A haláluk után nagynénje vette magához őt és húgát, három saját gyermeke mel­lé. Zsolt és Roland között hamar kiala­kult a barátság, melynek elmélyüléséhez hozzájárult a sok közös élmény: a kon­firmáció, az ifiórák és nyári táborok kö­zösségi tapasztalatai. A lelki és szellemi érlelődés éveiben Zsolt számára is meg­határozó volt Ribár János lelkészi példá­ja, valamint 1992-től a szegedi piarista gimnázium légköre és szellemisége, a hittanórák és lelkigyakorlatok. Mindez felébresztette benne a teológia iránti mé­lyebb érdeklődést. Itt született meg az az elhatározása, hogy jelentkezzen az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. dagságot, békét, bizonyosságot és áldást, melyet Uruktól kaptak, továbbadhassák szolgálatuk során a világnak. Annak a világnak, amelyről Gáncs Péter püspök igehirdetésében hangoztatta: a lelkészi szolgálatot nemcsak az egyház számára kell végezni, hanem a világ számára is, bármilyen ellenségesnek mutatkozzon is Isten Igéjével szemben. A Zsolt és Ro­land által választott ige Jézus főpapi imá­jából ennek a szolgálatnak a nehézségé­ről szól: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn 17,15). A két fris­sen avatott lelkész ezzel az üzenettel a szívében kezdheti meg szolgálatát a vi­lágban: Roland Kiskőrösön, Zsolt pedig titkárként és a Déli Egyházkerület segéd­lelkészeként a püspöki hivatalban. Petri Gábor Lelkészavatás a Bakonyalján A bakonytamási evangélikus templom helyi egyháztörténeti esemény helyszí­ne volt július 17-én délután, amikor Ittzés János püspök lelkésszé avatta a kis bakonyi falu szülöttét, Németh Szabolcsot. Ugyanis Bakonytamási templomában ez volt az első ordináció. A gyülekezet életébe aktívan bekap­csolódó fiatalt elsősorban az egyházzenén keresztül szólította meg Isten. A fóti kán­akarsz korszerű lenni - mondta szemé­lyes hangon a püspök. Iskolások és be­tegek között, zátonyra futott életekkel találkozva is legyen ez a vallomásod: Ezernyi út áll előttünk, de nekem ne le­gyen más, csak te, Uram! Az idézett ige­szakaszban a válasz is benne van. Rá van szüksége a papi szíveknek és kortár­sainknak is. Nem maguknak akarnak a papok tisztességet, hiszen mi is a kor­torképzőben kezdett orgonálni, majd ön­szorgalomból képezte magát tovább. Tíz esztendőn keresztül volt kántora az isten­tiszteleteknek. A soproni Líceumban érettségizett, innen jelentkezett a teológi­ára. A nemrégiben bevezetett hatodéves képzést a sárvári gyülekezetben kapta Gyarmati István mentorsága mellett. Az ordinációs istentiszteleten Ittzés János püspök Jn 6,66-69 alapján hirdet­te Isten igéjét. Útravaló prédikációjában elmondta, hogy életünkben sokszor megkérdezett emberek vagyunk. De Jé­zus nem a környezetünkről vagy önma­gunkról alkotott véleményünkre kíván­csi, hanem arra, hogy őt kinek tartjuk. A világi sajtó nagy egyházi ünnepek kör­nyékén közismert emberek véleményét kérdezi Jézusról. De ha életünk minden napján ez a kérdés, már nehezebb meg­válaszolni, mert jönnek a megszégyenü- lések - folytatta. Vallásos reneszánsz irányzat ismerhe­tő fel a mai világban, amikor sokan más­hol keresik az örökkévalót. A Mester nemcsak a lelkészjelöltet kérdezi, ha­nem mindannyiunkat. Jó, hogy te nem szellemtől megkísértett emberek va­gyunk. De veled van szolgálatod gazdá­ja, így aki ránk bízta az örök élet beszé­dét, téged is megtart! - bátorította fiatal szolgatársát az egyházkerület vezetője. Az ünnepi liturgiában hittudományi egyetemünket dr. Varga Gyöngyi tanár­segéd képviselte. A helyi lelkész - Ör­dög Endre esperes - ezúttal pedig már nem lelkészeként, hanem felettes szol­gatársaként köszöntötte Németh Szabol­csot, aki augusztus 1-jétől a Veszprémi Egyházmegyén belül a Mencs- hely-Nagyvázsony-Szentantalfa-Zán- kai Társult Evangélikus Egyházközség­ben kezdi meg szolgálatát. A felnevelő bakonytamási gyülekezet részéről Németh Pál tiszteletbeli fel­ügyelő köszöntötte Szabolcsot, aki vá­laszként elmondta, hogy életében a lel­készavatás pillanatát nem eredménynek, hanem állomásnak tekinti. Mindenkinek hálás, akinek segítségével eljuthatott idáig. Isten iránti háláját viszont inkább a hétköznapokban, lelkipásztori munká­jában szeretné kifejezni. Menyes Gyula Nyitott templom program a Deák téren Nyár, napsütés, turisták, gyorsétte­rem és egy templom zárt ajtaja. Ko­rábban így szólt volna egy átlagos hét­köznap délután a Deák térről küldött rövid helyzetjelentés. Ám mostaná­ban hétfőtől szombatig nyitott temp­lomajtó és barátságos gyülekezeti ta­gok fogadják az arra járókat. Erről a - hazánkban újdonságnak számító - kezdeményezésről Tóth-Szöllős Mi­hállyal beszélgettünk.- „íme, nyitott ajtót adtam eléd... ” - olvashatjuk a Jelenések könyvében, a fi- ladelftai gyülekezethez irt levélben. Ki­nek köszönhető, hogy a bibliai sorok a Deák téren most valósággá váltak?- Külföldi példák ismeretében Gáncs Péter püspök javasolta, mi is próbálkoz­zunk meg azzal, hogy megnyitjuk a templomkaput az emberek előtt. A szót tett követte, így május harmadika óta ki­ki már hétköznap délután is bejöhet a Deák téri templomba. így lesz ez egé­szen szeptember közepéig, a hideg be­álltáig.- Beváltotta-e a kezdeményezés a hozzá fűzött reményeket?- Az elképzelést mind a képviselőtes­tület, mind a presbitérium örömmel üd­vözölte. Úgy vélem, az a tény, hogy át­lagosan naponta száz fő tér be hozzánk, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a „Nyitott templom programot” kedvező­en fogadták.- Ha jól tudom, az említett egyházi testületek nem pusztán áldásukat adták erre az ügyre, hanem a megvalósításból is aktívan kivették a részüket.- így van. Én vagyok az, akitől „min­denki megkapja a beosztását”. A tréfát félretéve: feladatom a „koordináció”. Ez azt jelenti, hogy párosával beosztom a szolgálatot vállalókat, köztük magamat is. A tizenöt presbitériumi és ifjúsági tag hétfőtől szombatig, 14 és 18 óra között ad felvilágosítást a betérő magyar és kül­földi - többnyire német, angol vagy fran­cia nyelven érdeklődő - vendégeknek.- Általában milyen kérdésekre kell válaszolniuk?- A turistacsoportok tagjai a templo­mot sokszor csak idegenforgalmi érde­kességnek tekintik. Ők magáról az épü­letről - stílusáról, berendezési tárgyairól - szeretnének bővebben informálódni. Azután többször előfordult, hogy rákér­deztek a református és az evangélikus vallás közötti hasonlóságokra és különb­ségekre. De mivel Isten házában va­gyunk, természetesen szép számmal akadnak olyanok is, akik nem újabb is­meretekre, hanem sokkal inkább imád- ságos csendre vágynak, és egy héten akár többször is eljönnek.- Ezt egy asztal, a rajta lévő Biblia és egy égő gyertya is segíti. Ráadásul mi­közben beszélgetünk, még halk orgona­zenét is hallani...- A muzsika csak a véletlen műve. Mai társam zenész, aki összeköti a kelle­meset a hasznossal: gyakorol. De a gyer­tya és a Biblia - most éppen egy min­denki számára jól olvasható, nagy betűs Máté-evangélium - mindig itt van. Egy másik asztalon pedig papírlapokon egy- egy szép gondolat olvasható. Ezeket - illetőleg a finn káté magyar fordítását is - magával viheti, aki akarja.- Korábban említette, hogy napi átlag­ban akár százan is átlépik a templom kü­szöbét. A számtalan találkozás közül Ön melyiket tartja a legemlékezetesebbnek?- Több olyan eset is van, amelyre szí­vesen gondolok vissza; ezek közül ket­tőt - a számomra leginkább szívmelen­getőt - szeretném lapunk olvasóival is megosztani. A közelmúltban egy hetven év körüli úr járt erre. Elmesélte, hogy itt keresztelték. Megható volt látni, aho­gyan előrement, hogy a keresztelőme­dencét megsimogassa. És könynyes volt a szeme annak a Németországban élő magyar házaspárnak is, akik harminc- nyolc évvel ezelőtt ennél az oltárnál es­küdtek örök hűséget egymásnak. Gazdag Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents