Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-18 / 29. szám
Barta Imre felvétele 69 . ÉVFOLYAM 29. SZÁM 2004. JÚLIUS 18. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL “ Bizonyság-tétel Közösségi felelősségvállalás az állandóság országában VOLT Közös Pont A vakáció örömei és veszélyei Szélrózsa-melléklet Béke élőknek és holtaknak Az egyén személyes felelősségvállalásának, bátorságának, tiltakozásának lehetőségeit vizsgálta az a „felekezetközi és pártsemleges" konferencia, amelynek - a Keresztény Közéleti Akadémia, a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Protestáns Fórum szervezésében - július 9-én adott otthont Budapesten a Hold utcai ev.-református templom. A keresztények számára különösen is izgalmas kérdést az egykori német oktatási és államminiszter, a szociáldemokrata Klaus von Dohnányi, a Nagy Imre 15 évvel ezelőtti újratemetésén nem csekély „civil kurázsiról" bizonyságot tett Orbán Viktor miniszterelnök (képünkön), a katolikus Regnum Marianum közösségben 1969 óta tevékeny Deák István matematikus és az evangélikus Prőhle Gergely, hazánk svájci nagykövete vette górcső alá. (Ez utóbbi előadást lapunk 8. oldalán teljes terjedelmében közöljük.! Hófehér Tizenkét éves kemény munka eredményét ünnepelhette a Mezőberényi II. Kerületi (szlovák) Evangélikus Egyházközség a július 11-én megtartott ünnepi istentiszteleten. A szépen és igényesen felújított templom nem csak a gyülekezetnek, hanem a városnak is ékessége. f V» II „világítótorony” „Erős vár a mi Istenünk...” - talán a szokottnál is hangosabban szólt az ének az ünnepi istentiszteleten. Nem is csoda, hiszen a megújult templomban ott voltak a németajkú evangélikus és a református gyülekezet tagjai is, hogy testvéri együttlétben adjanak hálát Isten segítő kegyelméért. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a lámpásról szóló példázat nyomán (Lk 8,lók) hirdette az igét: lámpások, irányfények, világítótornyok a templomok is. Fényüknél hazatalálhatunk, magas tornyuk alatt védett öbölre lelhetünk. Istennek épülnek, ellentétben a „bábeli” tornyokkal, melyeket az ember magának, önnön élvezetére épít. Ég felé mutató ujjak is a templomtornyok. Azt jelzik: figyelj! Reád is vár itt az Úr! Ilyen templomok épültek Mezőbe- rényben is. Feyér Sándor lelkész az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen elmondta, hogy amikor a szlovákok megérkeztek a városba, azonnal építettek templomot is. 1722 és 1797 között négy templomról történik említés. A negyediket (a mait) 1792-ben kezdték építeni, és bár 1795-ben egy évre leállt a munka, így is már 1797 első ádventjén felszentelték. Az ősök adtak hitet és erőt a mai gyülekezetnek is a templom felújításához, mely tizenkét évig tartott. Első „menetben” elkészült a belső tér: az elektromos hálózat cseréje, vakolatcsere és felújítás, belső festés, padok cseréje, felújítása. Ezután következett a torony felújítása, a héjazat cseréje, külső vakolás, festés. E nagy munkában nem maradt magára az egyházközség. Lelkésze ezért tudott szívből jövő köszönetét mondani a városnak - polgárainak és polgármesterének-, az Országos Evangélikus Egyháznak, a NEKÖM-nek, Kondor Péter esperesnek és nem utoljára a kivitelező szakembereknek. Hosszú volt a gyülekezetei köszöntők sora is. Szemerei Zoltán kerületi felügyelő a bátorságot dicsérte: Istenben bízva, kevés pénzzel is bele mert vágni a gyülekezet a munkába. Lázár- né Skorka Katalin, az I. kerületi evangélikus gyülekezet lelkésze és Szabó Endre református esperes a gyülekezetek közötti szeretetet hangsúlyozták, dr. Rück András megyei felügyelő személyes emlékeit elevenítette fel. Köszöntötte a gyülekezetei Cservenák Pál Miklós, a város polgármestere, de a Szlovák Köztársaság főkonzulátusának képviselője is. Az ünnepi közgyűlés után fehér asztalnál ünnepelt tovább építtető és építő, házigazda és vendég. Wiszkidenszky András Finnország - te csoda Sajnos kevés pozitív tartalmú örökségünk van a rendszerváltás előtti időkből, de a finn testvér-gyülekezeti kapcsolatok ezek közé tartoznak. A magyarországi kicsinyke evangélikus egyház és a majdnem 5 milliós finn evangélikus egyház között mindig is szoros volt a testvéri kapcsolat, még a (szocialista) politikai tiltás idején is. 1966-ban első éves teológusdiák voltam, amikor magyar nyelvet tanulni és az egyházellenes szocialista valóságot megfigyelni, tanulmányozni érkezett hozzánk 1 évre egy finn ösztöndíjas diák. Nevét már csak azért is megjegyeztem, mert éppen neki köszönhetően szembesülhettem először - kezdő kisdiákként - a hazai egyházi valósággal, neki köszönhetően kezdtem ráébredni, hogy valami rettenetes hazugságban élünk. Később - szegedi lelkészként - lehetőségem nyílt testvér-gyülekezeti kapcsolatra. Ez már a 80-as évek második felében volt, a nagy politikai enyhülés idején. Ekkor már híres politikai alapállás volt az úgynevezett fínnlandizálás, vagyis a két - életre- halálra menően ellenséges - társadalmi és katonai rendszer közötti, nagyon bölcs egyensúlyozás. A nukleáris háború elkerülése érdekében is döntő fontosságú politikai alapállás volt ez. Ebben az időben adatott meg számunkra a finnországi út lehetősége a testvér-gyülekezeti kapcsolatok keretében. Ez már „Helsinki szellemében” történt, vagyis az enyhülés jegyében (a két nagy politikai tábor éppen Helsinkiben írta alá az enyhülést szolgáló dokumentumokat). A hazai külpolitikába is beleillett, hogy az evangélikus egyház már ne csak „hivatalos magaslatokban”, hanem gyülekezeti szinten is felvehesse a kapcsolatot. így lettek itthon „kiválasztott gyülekezetek”, Finnországban pedig önkéntes jelentkezők. Mindenesetre valóban csodálatos kapcsolatok alakultak ki. Az orosházi evangélikus gyülekezet már a kezdet kezdetén lehetőséget kapott finn testvér-gyülekezeti kapcsolatra. Az elődök szorgosan ápolták is ezt a lehetőséget, hiszen egy időben - a már elhunyt Benkő István lelkész személyében - finnül kitűnően tudó lelkésze is volt a gyülekezetnek. Az orosházi egyházközség testvérgyülekezete Tampere egyik kerületének - név szerint Härmälä - gyülekezete lett. A két közösség a mai napig élő kapcsolatban maradt. 1996-ban, Tamperében született meg az elvi döntés a kétévenkénti találkozóról, ami négyévenkénti utazási lehetőséget jelent mindkét fél számára. A négyévenkénti utazási lehetőség sorozatában most mi következtünk. A 24 tagú gyülekezeti delegáció egy része — fele — már tudta milyen szépség és kedvesség vár rá, a másik része el sem tudta képzelni, s hitetlenkedve hallgatta az emlékezők lelkesedését. Várakozásaink beigazolódtak most is. Régi utazókat, újakat egyaránt lenyűgözött a híres sziklatemplom Helsinkiben. S a vendéglátók szívélyessége most is csodálatos volt. A mostani egy hét - június 28. és július 6. között - „a művészetek jegyében” telt el. Csak találomra idézem fel: az 1758-as ótemplom Keuruuban, vagy Akseli Gallen- Kallela művész (fi931) tóparti és egyúttal erdei „Kalelája”, az üvegművészet színhelye Tamperében a „Villa Kosmos”-ban, a Serlachius kastélymúzeum csodálatos festményei, a híres finn zeneszerző Sibélius háza (és zenéje) - mind-mind lenyűgöztek bennünket, és lelkünk tisztulását, épülését szolgálták. Közben „átélhettük” a finn társadalmat: az autópályák, autóutak nyugalmát, de az egész társadalom kitapintható nyugalmát, fegyelmét, életszínvonalát, jólétét is. A meglátogatott városok tisztaságát, az alkalmanként sorban álló finnek türelmét (az egyik múzeum előtt történetesen miattunk keletkezett torlódás), az ésszerű, a felesleges luxus és giccs nélküli jólét jeleit. Nagyon érdekes volt átélni most is, hogy Finnország keresztény ország, ahol természetesen vannak ateisták is, de a társadalom morálját alapvetően az evangélikus keresztyénség, a lutheri etika határozza meg, és bátorító látni, hogy mennyire jól működik mindez. Most is érdekes volt átélni, hogy az egyház mennyire szerves része a társadalomnak, hogy Isten igéje - egyházi közvetítésben - mennyire jelen van az élet legnagyobb sorsfordulóinál: születésnél a keresztség szentsége, házasságkötésnél az áldás, koporsó mellett az örök élet reménysége. Finn testvéreink hüledeztek, amikor hallották tőlünk a mi vidékünk szomorú statisztikáit (a népszámlálási adatokat, a megtagadott keresztséget, a yilági temetések gyakoriságát), és annak a reménységüknek adtak hangot, hogy náluk ez a szellemilelki lesüllyedés soha nem fog bekövetkezni. Mi pedig abban reménykedünk, hogy Isten egyszer majd megadja számunkra is az ébredésf és a templomból kivert, Istentől elidegenedett emberek tömegei találják meg az utat vissza az élet tiszta forrásához, Jézus Krisztushoz. S lehetséges, hogy akkor még egyszer nekünk is lehet olyan természetes és értelmes módon vallásos és értelmesen gazdag jóléti társadalmunk, mint a finn társadalom, amely - minden erőltetetten keresett esetleges kifogás ellenére is - számomra egy csoda. Ribár János Evangélikus és református ingatlanokról döntött a kormány A kormány múlt szerdai ülésén elfogadta a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház javára 2011-ig rendezésre javasolt ingatlanok jegyzékét - jelentette be a kormányszóvivő budapesti sajtótájékoztatóján. (A sajtótájékoztatóra az Evangélikus Elet nem kapott meghívást. - A szerk.) A jegyzék 66 - köztük az evangélikus egyház által igényelt 19 - ingatlan ügyét rendezi 2004-ben, 702 millió forint értékben - mondta Gál J. Zoltán. (A jegyzék alapján az egyházak évente közük, mely ingatlanok rendezését kérik a kormánytól.) A 702 millió forintos keretből a református egyház a 2004-re rendelkezésére álló 333,5 millió forintot már felhasználta. Az evangélikus egyház 368,5 millió forintjából 66 millió felhasználásáról várhatóan ősszel születik döntés - mondta a kormányszóvivő. Az ingatlanokat természetben vagy pénzbeli kártalanítás formájában kapják vissza az egyházak. MTI *
