Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-11 / 28. szám
Menczer Péter felvételei 20 04. JÚLIUS 11.-3. oldal Evangélikus Élet Házastársak indulása Ordináció Vácott Az Északi Egyházkerületben is folytatódott a lelkészavatások sora. Július 3-án a váci templomban D. Szebik Imre elnök-püspök egy fiatal lelkészjelölt házaspár, Keczkó Pál és Keczkó Szilvia ordinációját végezte. Amikor egyházunk ielkészi kara újabb lelkészekkel gyarapodik, említést érdemel eddigi életük egy-egy meghatározó eseménye, a hitüket, életüket formáló találkozások villanásszerű bemutatása. Keczkó Pál kisgyermekkorában meghatározó volt a váci gyülekezetben Bachát István gyermek-bibi iaköri szolgálata. A „nagypapásan” elmondott történetek megragadták gyermeki értelmét és figyelmét. Egész kapcsolatukat emlékezetessé és meghitté tette az az istentisztelet, amelyen a váci gyülekezetben Bachát István utoljára, Pali pedig - harmadéves teológushallgatóként - először szolgálhatott. Baán Szilvia nagyon szerette azokat az adventi és böjti evangélizációkat, amelyeken mindig más igehirdetését hallgathatta, és amelyeken az volt az érzése, hogy a szederkényi gyülekezet újabb és újabb lendületet kapott. Sokat jelentettek számára a „gyenesi hetek”. Mégis, leginkább nagymamája régi történetei ragadtak meg benne a mindennapi iskolai áhítatokról, a gyülekezet együtt lélegzéséről, mely olyan vonzóvá tette az egyházat és a közösséget. Pali életében központi helyet foglaltak el a váci ifjúsággal töltött esték, szolgálatok. Sehol máshol nem érezte azt a többletet, melyet ez a közösség nyújtott számára. Itt mutatkozott meg könnyűzenei vénája, tehetségét azóta is kamatoztatja: a gitározással fiatalok megszólítását tűzte ki célul. Gimnazistaként itt fogalmazódott meg benne először: „Nem lehet megtartani, tovább kell adni a más életút lehetőségét. Ez pedig Jézus Krisztus.” Szilvia is a középiskolai években kötelezte el magát a Ielkészi pálya mellett, de döntését csak a hittudományi egyetemen érezte igazán sajátjának. Eredetileg pszichológusnak készült. Mindenképp emberekkel szeretett volna foglalkozni, mert - hasonlóan Palihoz - látta, mennyi kisiklott élet van körülötte, s tudta, hol az igaz és csalhatatlan megoldás. Palit a teológiai évek alatt a gyakorlati teológia érintette meg, különösképpen a lelkigondozás területe, feleségéhez pedig a hazai egyháztörténet áll közel; és talán még enné is erősebb szellemi-lelki kötődést jelent számára az istenes irodalomhoz való vonzódás Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy idén a második évet fejezte be az ELTE magyar szakán. Arra a kérdésre, hogy mit jelent: „házastársam is lelkész”, az egy éve házas pártól ugyanazt a választ kaptam: „Örömmel éljük meg, hogy az együttműködés kölcsönös segítést, erősítést, egymás hiányosságainak kiegészítését, a csüggedésben erősítést jelent.” Jó volt külön-külön mindkettőjük szájából ugyanazt hallani... Szilvia a lelkészekhez való kötődést, a meghitt, igazán jó lelki-baráti kapcsolatot a hatodév során tapasztalta meg. A budavári gyülekezetben mentorával, Bence Imrével és feleségével, Mártival - túl a hivatalos „tanuló-vezető” viszonyon - megtörtént az egymásra találás, a fratemitás. A hatodév mindkettejük számára kiemelkedő és meghatározó volt. Pali először láthatta a gyülekezeti életet egészen közelről. Erre a budahegyvidéki közösség adott számára lehetőséget; gyakorlati tapasztalatot, új látásmódot mentorától, Bácskai Károlytól szerezhetett. A hatodév koronájaként emlegette azt, hogy a gyülekezetből 52-en vettek részt - közülük 16-an presbiterek - az ordiná- lásán; szeretetüket egészen valóságosan élhette át. Szilvia a szupplikációs élmények kiteljesedését tapasztalta meg, azzal a különbséggel, hogy most egy helyen, egy állandó közösségben szolgálhatott. A budavári ifjúság tagjaival kialakított őszinte, testvéri barátság jele volt, hogy ők is jelen voltak az avatáson. A tanulmányokat lezáró, egyházi szolgálatba felvevő ünnepi istentiszteleten Szebik Imre igehirdetésében a meghívó élén szereplő ige (Zsolt 84,5-6) alapján arról beszélt, hogy mennyire lényeges a Ielkészi szolgálatban a boldog élet titkának továbbadása, a házastársak egymásnak megbocsátani tudása. Isten ajándéka, hogy együtt szolgálhattok; merjetek minél többet egymás szemébe nézve Isten színe előtt beszélgetni - mondta. A frissen ordinált lelkészek erősítést kaptak, amikor Szebik Imre záró gondolatában elhangzott: az imádság koszorújában összegyűlt gyülekezet azért van itt, hogy veletek ünnepeljen az Úr dicsőségére. A liturgiában részt vett dr. Reuss András teológiai professzor és ifj. Detre János váci lelkész. Ismét útnak indultak ketten. Két lelkész, most szó szerint kéz a kézben. „Hitelesség, természetesség, őszinteség szószéken és a gyülekezeti élet minden területén” - fogalmazta meg „ars poeticáját” Pali. „Hiszek az igehirdetés megszólító, hitre ébresztő erejében” - vallotta Szilvia. Áldás és Krisztusban való öröm formáljon benneteket első szolgálati helyeteken, a pilisi gyülekezetben, kedves Szilvia és Pali! Horváth-Hegyi Olivér Aszódi harangszó Ezen a héten (július 12. és 18. között) minden délben az aszódi evangélikus templom harangja szól a Kossuth rádióban. Aszód a Gödöllői-dombság és a Cserhátalja között húzódó Galga-völgyben található. A Gödöllőtől 14 km-re északra fekvő kisváros neve a száraz patakot is jelentő aszó szavunk d képzős származéka. Első írásos említése 1404-ből való. A török hódoltság idején elpusztult település újratelepítését a Podmaniczky család szorgalmazta. Hatásukra a 18. század elején felvidéki szláv földművesek, német iparosok és zsidó kereskedők költöztek Aszódra. Az evangélikus gyülekezet templomát 1722-ben szentelték fel. Podmaniczky János Eperjesről hét mesterembert fogadott, akik 1727-től egy éven át faragták fenyőből és hársfából a három képből álló barokk oltárt. A tornyot csak harminc év múlva illesztették a templom épületéhez. A felszentelést követően 130 év múlva átépítették a hajlékot. Aszód evangélikus gimnáziumába járt 1835-től 1838-ig Petőfi Sándor is. Ennek nyomait emléktábla őrzi az egykori intézmény falán. Az aszódi evangélikus templom 29 méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló három mázsa nyolcvan kilós harangot Schaudt András öntötte 1852-ben Pesten. PEDAGÓGUSTALÁLKOZÓ ASZÓDON Ilyen még nem- Mi volt más Aszódon, mint korábÉvről évre visszatérő, fontos és kedves esemény az evangélikus iskolákban és óvodákban dolgozó pedagógusok találkozója. Ebben az esztendőben aszódi középiskolánk adott otthont az ország minden részéből érkező óvónőknek, tanítóknak és tanároknak. A címben jelzett állítás több szempontból is megállja a helyét. Csak a legfontosabbat emeljük ki: az eddigi találkozók közül ezen voltak a legtöbben. Ez az érdeklődés jelzi, mennyire ösz- szetartoznak és összetartanak intézményeinkben a pedagógusi hivatást gyakorlók. A példásan megszervezett esemény után Mihályi Zoltánnét, az Oktatási Osztály vezetőjét a tapasztalatairól kérdeztük.- Mi töltötte el örömmel az Aszódon töltött napokkal kapcsolatban, és van-e valami, amin legközelebb változtatna?- A legnagyobb élményem az volt, hogy kollégáim nemcsak azért jöttek el, hogy megmutassák magukat, hanem azért, hogy együtt legyenek. A záró istentiszteleten, ahol közel kétszázan voltak jelen, egy beszélgetésnek voltam fültanúja. Két - más-más iskolában dolgozó - kolléganő itt ismerkedett össze egymással: nyári család- látogatásra hívták meg egymást. Tehát barátságok köttetnek, szakmai, emberi kapcsolatok mélyülnek el. Az ilyen találkozóknak a közösségteremtésben van fontos szerepük. A változtatás lehetőségeit a későbbiekben mérlegelem: „messziről” jobban látszanak a problémák, amelyeket érdemes alaposabban megvizsgálni. Örömömre szolgált, hogy pontosan, precízen, jól szervezett konferencián vehettünk részt, amelynek a lebonyolításában az aszódi gimnázium igazgatója, vezetői és minden pedagógusa nagyon sok feladatot vállalt. Igazi közösségi munka volt. ban?- Először is a megjelentek létszáma. Az elmúlt években egyre és egyre többen jöttek el, ám olyan sokan, mint most, korábban nem voltak. Az evangélikus oktatási rendszerben kb. 900 pedagógus dolgozik; közülük több mint 220- an itt voltak. Számomra ez nagyon nagy örömöt jelentett, hiszen az ilyen visszajelzés azt bizonyítja, hogy érdemes megrendezni a konferenciát. Van rá igény, szeretik a pedagógusaink. Újdonság volt, hogy az Országos Elnökség tagjainak - dr. Frenkl Róbert, D. Szebik Imre, Gáncs Péter, Ittzés János, Benczúr László, Hafenscher Károly - a részvételével fórumot rendezhettünk. Egyházunk vezetői ezzel oktató-nevelő munkánkat ismerték el. Fontos az ilyen találkozó, hiszen a kérdések, problémák így közvetlenül juthatnak el országos vezetőinkhez. Újdonságnak számított az is, hogy az első napi iskolai, városi ismerkedés után a záró napon megnézhettük a környék nevezetességeit, a mária- besnyői kegytemplomot, a gödöllői kastélyt is. A messziről jött kollégák számára ez különleges élményt jelentett.- Miről volt szó a szakmai programokon?- A második napon a nevelés fogalma köré csoportosítva a mai közoktatás legégetőbb kérdéseiről hallhattunk érdekes, magas színvonalú előadásokat. Dr. Kárász Imre egyetemi tanár a Környezeti nevelés az óvodától az egyetemig című referátumában azt a fontos tézist helyezvolt... te pedagógusaink szívére, hogy a teremtett világ szeretete, védelme az egyházi iskolákban folyó nevelés alapja. Egészségnevelés az óvodától az egyetemig Mihályi Zoltánné zárszava ezzel a témával szólított meg minket országos felügyelőnk, dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár. Arról beszélt, hogy a XX. és a XXI század legnagyobb kérdése és problémája: tudunk-e önmagunk úgy létezni, hogy a fejlett társadalom nyújtotta lehetőségeket kihasználva éljük életünket, védjük, óvjuk egészségünket. Ha igen, erre meg tudjuk tanítani gyermekeinket is. Farkas István piarista szerzetes, igazgató az egyházi iskolákban zajló erkölcsi nevelés helyzetéről szólt. Az egyházi iskolák újraindításának kiindulópontja az a gondolat, hogy az adott társadalmi helyzetben ezek az intézmények más értékeket tudnak közvetíteni a gyermekek számára. Ennek alapja a mély elkötelezettség, a hit, az Isten iránti szeretet és alázat. A tanított és tanító ugyanolyan teremtménye Istennek, együtt kell rá figyelniük, az ő útját járniuk. A délutáni programban hittudományi egyetemünk tanárai tartottak előadást: Teológia és oktatás címmel dr. Szabó Lajos rektor, egyetemi tanár, Biblia és nevelés címmel pedig Szabóné Mátrai Marianna szólt a jelenlévőkhöz. Mondandójuk így összegezhető: fontos, hogy egyházi iskoláinkban a tanárok bibliai és teológiai ismeretekkel is rendelkezzenek. A harmadik napon a közoktatás különböző szintjein dolgozók szekcióüléseken beszélhették meg az elmúlt év kérdéseit, illetve az előttük álló feladatokat. Meghívott előadó volt Pósfai Péter, az OKÉV főigazgatója, illetve dr. Nagy- né dr. Stieber Tünde.- Hogyan formálódott a közösség ezekben a napokban?- Az esti beszélgetések, a közös étkezések, a külön élményt jelentő közös sportolási lehetőség, a városnézés, a szekcióülések mind-mind arra szolgáltak, hogy a földrajzilag egymástól távol dolgozó, de egy célért felelősséget vállaló pedagógusok jobban megismerjék egymást, így a későbbiekben tudjanak egymás ismereteire is támaszkodni.- Hogyan jellemezné egyetlen mondatban egyházunk pedagógusait?- Szeretik, tisztelik egymás munkáját. Jól képzett pedagógusok, akik elhivatottságból, szakmaszeretetből végzik munkájukat az evangélikus iskolákban. Köszönet érte. Lejegyezte: H. K. Egyházunk vezetői a fórumon Dr. Szajkó István felvételei t
