Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-07-04 / 27. szám

10. oldal-2004. JÚLIUS 4. r Evangélikus Elet A Szélrózsa „lelkét” az áhítatok, előadások és fórumok jelentik. Az eddigi találkozóktól eltérő­en a reggeli áhítatokat nem egyes személyek, ha­nem különböző csoportok tartják. A fasori ifi, az egyetemi gyülekezet tagjai, illetve a meviszes mozgássérültek kaptak megbízást erre a fel­adatra. Célunk ezzel az, hogy a napindító prog­ramokat jó értelemben színessé, mozgalmassá tegyük, illetve hogy a résztvevők ne csak szemlé­lői, hanem aktív közreműködői is lehessenek a találkozónak. Ugyanez a szándék vezérelt ben­nünket akkor, amikor kitaláltunk a rendezvény idejére egy állandó kiállítást, amely a „A világ világossága” mottóhoz kapcsolódik, és amely­nek témáit szintén különböző ifjúsági csoportok dolgozzák fel, jelenítik meg. Az előadókat illetően fontos szempont volt, hogy láthatóvá tegyük evangélikus egyházunk lelki-szellemi értékeit, ugyanakkor teret adjunk olyan más felekezetű vagy világi szakemberek­nek is, akiktől sokat tanulhatunk. Az első délelőtt az áhítat után Kovács Imre lelkész lesz a nagyszínpad „házigazdája". Czakó Gábor íróval, újságíróval Világ és világosság címmel mondják el gondolataikat a minket kö­rülvevő világról, a benne tapasztalható jóról és rosszról, illetve e kettő viszonyáról. A második délelőttön Bartha István lelkész beszélget Lányi András íróval, filmrendezővel. Ember és világosság címmel a korábban elkez­dett vizsgálódást leszűkítik magára az emberre. A harmadik délelőtt Németh Zoltán lelkész látja vendégül a színpadon Hofher József \eis\s\- ta szerzetest, aki több évtizede vezet lelkigya­korlatokat. En és a világosság címmel annak le­hetőségét próbálják meg felszínre hozni, hogyan válhatunk ebben az ellentmondásos világban Is­ten fényének hordozóivá. Délutánonként több helyszínen, egymással párhuzamosan futnak majd a különböző előadá­sok, fórumok, beszélgetések. Szembesülhetünk az indiai szegénység számunkra talán elképzel­hetetlen nyomorúságával, a magyarországi ott­hontalanok drámai sorsával olyan emberek ál­tal, akik tenni is próbálnak valamit az ínség ellen. Erőt meríthetünk a szájjal-lábbal festők szó szerint emberfeletti teljesítményéből, beszél­gethetünk velük, s talán egyes résztvevőkről még szájjal-lábbal festett portrék is készülhetnek... Őszintén beszélgethetünk hitbeli kételyeinkről, megválaszolatlan kérdéseinkről. Mindhárom na­pon találkozhatunk olyan szakemberekkel, akik kimondottan a fiatalokat érintő problémákkal foglalkoznak, például a szenvedélybetegségek terén. Vendégek érkeznek hozzánk Zsibrikről, ahol kábítószerfüggő fiatalokon segítenek. Be­szélgethetünk azokkal, akik ezt a munkát vég­zik, és azokkal is, akik önmagukért, szabadulá­sukért küzdenek. Hallhatunk előadást a környe­zetvédelem, a bioetika és a génkutatás tárgykö­réből. Megismerkedhetünk a tavaszi filmfesztivál egyik díjnyertes filmjének főszereplőnőjével - reménység szerint a filmet is meg tudjuk nézni -, aki a filmben egy nevelőotthonból kikerült lányt alakít, és aki sokak számára ismerős lehet agyenesi konferenciákról... Késő este - több helyszínen - áhítatok zárják a napot, melyeken a Fejér-Komáromi Egyházme­gye lelkészei, illetve püspökeink szolgálnak. Nem könnyű dönteni, amikor az embernek két vagy akár több, egy időben zajló program között kell választani úgy, hogy szíve szerint mindegyiken részt kívánna venni. Mi, a progra­mok szervezői abban bízunk, hogy sokaknak okozunk ilyen fejtörést Tatán. Németh Zoltán mRGVflRORSZflB! eüflnGÉLlHUS G6VHÁZ • IFJÚSÁGI ÉS GVeRffieHOSZTRLV IÖ8S Budapest. Üllői út 24. ® Telefon / fax; I429 2031 ® tmutu.eMifpoftal.hu ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. július 4. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Marschalkó Gyula; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Magassy Sándomé Csonka Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csil- laghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9 Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) id. Pintér Károly; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Go­lyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámu­el; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábör; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endrefly Géza. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján, 2004. július 4. Balatonalmádi du. 4; Balatonboglár de. 11; Balatonfenyves du. 6; Balatonfiired de. 9; Balatonfűzfő (ref. templom) du. fél 3; Felsödörgicse de. 11; Fonyód du. 4; Hévíz du. fél 5; Keszthely de. fél 11; Kötcse de. 10; Kőröshegy du. fél 3; Mencshely de. 11; Nemesleányfalu du. 2; Révfülöp de. 10; Siófok de. 10; Szentantalfa de. háromnegyed 10; Veszprém de. 10; Zamárdi du. 4; Zánka de. fél 9. német nyelvű istentisztelet: Balatonboglár de. fél 10; BalatonfUred du. 7; Siófok de. fél 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Róm 8,18-23; az igehirdetés alapigéje: Lk 16,10-12. ÉNEKEK: 67, 474. Erős vár a mi Istenünk címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán július 5-én, hétfőn 13.30-kor. Összeállította: Boda Zsuzsa A szimbólumok világa Líceumi hittantábor Révfülöpön Az elmúlt héten hetvennyolc soproni diák, négy tanár és hat teológus, illet­ve öregdiák segítő vett részt a révfülö­pi oktatási központban - immár szo­kásosnak mondható - nyári líceumi hittantáborban. A hat nap hat olyan szimbólumot is­mertetett meg a diákokkal és a vezetők­kel, amelyek természetes részei életünk­nek, s amelyek most mégis új arcukkal, új jelentésükkel jelentek meg előttünk. Az együtt gondolkodás, a közösen ér­telmezett jelentéstartam megfogalmazá­sa sokszor egy-egy játékban vált érthető­vé, megtapasztalhatóvá. Az asztalra ki­tett vizeskancsók láttán és sós ropik rág- csálása közben megérthettük, átélhettük, mit jelentett a választott nép panaszkodá­sa a pusztai vándorlás során, amikor Mó­zesnek kellett a keserű vizet édessé tenni vagy a sziklából enyhet adó vizet fakasz­tani. Vagy hogy mit jelentenek a saját életünkben elénk kerülő közlekedési táb­lák... Megtudhattuk, hogy mikor járunk veszélyes űrszakaszon, hogy sebesség- korlátozásra van szükségünk, illetve ar­ról is hallhattunk, hogy valóban kerülő- utat futunk-e meg, amikor nem látjuk azonnal a dolgok értelmét. Jézus szavát halottuk szólni: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. ” (Jn 14,6) Megérthettük a nagy nyári melegben, hogyan pihen meg a templom hűvösében a fáradt test, csendjében a fáradt lélek. A tihanyi kirándulás nemcsak más hely­színt, de más hangszínt is adott az együttlétnek. Az egyik délelőttön az apátság vezetője, Korzenszky Rihárd perjel okított bennünket a bibliai szim­bólumokról. Nagyszerű volt egy vérbeli, nagy tudású pedagógust hallgatni, kér­déseire megfelelni és kérésére az apátsá­gi templomban énekelni! Ez a nap még egy meglepetést tartoga­tott számunkra: Polgár Rózsa Kossuth-dí- jas gobelinművész kiállítását tekintettük meg. Az Örömhír című televíziós műsor felvétele miatt jelen volt a művésznő is. Varázslatos alkotásai mindannyiunkat le­nyűgöztek. A szívünkben elhozott emlé­kek mellett dedikált képeslapokkal térhet­tünk vissza táborunk színhelyére. A következő napi hídépítés szintén kü­lönleges feladatnak tűnt: egy bibliakör­nek két csoportot alkotva kellett fél-fél hidat készítenie kartonpapírból úgy, hogy összeilleszthető legyen, és egy kisebb súlyt (például egy énekfuzetet) elbírjon. A játék során komoly kérdésekre is vála­szokat kaphattunk. Megtudhattuk, hogy honnan hová vezet a híd; hogy mi a fon­tosabb: az esztétikum vagy a teherviselés, illetve hogy kiszámítható-e a próba ideje, vagy mindenkor készen kell állnunk. A közösség tagjai természetesen kü­lönféle vetélkedőkön, akadályversenye­ken is összemérhették ügyességüket, tu­dásukat. Nem maradhatott ki a program­ból a számháború, valamint a balatoni strandolás sem. Énekünk pedig a nap minden órájában dicsérte a Gondviselőt, és színesítette a hangulatot. Kérdéseinkre válaszokat kaphattunk ezen a héten, ám a válaszok nyomán újabb kérdések születnek bennünk - hangzott el a záró istentisztelet igehirde­tésében. - Ahogyan a világosság felé tart minden élet, úgy indul minden Istent kereső ember is az életet adó ige felé. Választ kaptunk kérdéseinkre? Ad­junk hálát érte! Maradt bennünk kér­dés? Keressük rá a választ! Akár közö­sen, a legközelebbi őszi csendeshétvé- génken! Budaker Dóra Sztehlo Gábor, a szabadkőműves Nemrég emlékeztünk meg Sztehlo Gá­bor halálának harmincadik, gyermek- mentő munkájának hatvanadik év­fordulójáról. Az ünnepségek során nem esett szó arról a korántsem lé­nyegtelen körülményről, hogy a néhai evangélikus lelkész - szabadkőműves volt. A Pax Gyermekotthon működte­tésének anyagi feltételeit nem kis mértékben a svájci szabadkőműves Alpina nagypáholy segítségével te­remtette meg. A téma kutatója külön­féle dokumentumokból idéz. írását kommentár nélkül közöljük. Magyarországon a szabadkőművessé­get többször betiltották. Valahányszor önkényuralmi rendszer jutott hatalomra, a szabadkőműves szervezeteket bűnbak­ként kezelték. így történt ez 1919-ben és 1920-ban is, amikor - a többivel együtt - az 1870 óta működő Neuschlosz, a Régi Hívek páholy működését is betil­tották. Ez a páholy addig szinte csakis jótékonysági munkát folytatott. Legje­lentősebb tevékenységének az ingyen- kenyér-ingyentej mozgalom megalapí­tását és működtetését tekinthetjük. En­nek keretében a Podmaniczky utca 45. szám alatt, a Nagypáholyház épületének földszintjén a rászorulók ingyen kaptak egy-egy bögre tejet és egy-egy szelet ke­nyeret. A kenyérosztás vezetője, „Ró­bert bácsi”, vagyis Kovács Róbert pá­holytag neve fogalommá vált. Hajlékta­lanok számára menhelyet is létesítettek. 1945-ben, a demokrácia visszaállítá­sakor rövid ideig ismét szabadon mű­ködhetett a szabadkőművesség. 1946- ban újjáalakult a Régi Hívek páholy is. Ennek volt a tagja Sztehlo Gábor, aki 1949-ben - a második felügyelő helyet­teseként - a szervezet egyik választott vezetője lett. A páholy eddig kiadatlan munkater­vében az egyik feladatként az idősebb és a fiatalabb nemzedék közötti kapcsolat ápolását, a családias légkör megteremté­sét jelölték meg. Sokat foglalkoztak a társadalom gondjaival, s keresték a megoldási lehetőségeket. A páholyban egy ízben előadás hangzott el A Biblia és a szociális gondolatok címmel. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a témához Sztehlo is hozzászólt „kiemelve annak nagy értékét, és hangsúlyozva azt a tényt, hogy a Biblia valóban az élet könyve, s így kimeríthetetlen forrása a tudományoknak még ma is és lesz az a jövőben is”. Amint a dokumentumokban olvasha­tó, 1949. június 9-én Sztehlo Gábor tar­tott előadást a páholyban, Az evangéli­um és a szociális haladás eszméi cím­mel. Minthogy a referátum szövegét nem írta le, a jegyzőkönyv csak a hoz­zászólásokat tudta rögzíteni: „Munkájá­nak anyagát nem adta át, emlékezetből pedig csak meghamisítanám annak ere­deti szépségeit. Sztehlo tv. [azaz test­vér; így szólítják egymást a szabadkő­művesek] jelenleg szabadságon van, s így nem lévén Pesten, nem tudtam a munkaanyagot megszerezni. [Bekez­dés] Az előadás a maga nemében való­ban megindító és felemelő volt. (...) Bi­zonyság erre az is, hogy a hozzászólók valamennyien lelkes melegséggel üdvö­zölték az előadót, és osztatlanul kiemel­ték annak súlyos és örök érvényű tartal­mát. Neumann Rafael tv. kiemeli az elő­adásból azt a részt, amely az egyénre és annak benső hiterősségére építi a kultú­rát, az erkölcsi magaslatok megközelí­tését. Hangsúlyozza, hogy az evangéli­umnak a tanításai anynyira egyezőek a szabadkőművesség törekvéseivel, hogy öröm volt hallgatni a hirdetett igéket. - Az előadás fényes bizonyítéka annak, hogy bármely templomban imádja Is­tent a hívő, igaz és bensőséges az imája csak akkor lehet, ha szeretet hatja azt át. íme a legfényesebb és a legkomolyabb szabadkőművesi törekvés, tanítás. Auer tv. spirituális oldalát emeli ki a nagy­szerű előadásnak. [Bekezdés] Fm. [fö- mester: a páholy választott vezetője] tv. rámutat arra, hogy Sztehlo tv. profán [vagyis nem szabadkőművesi] élete párhuzamosan halad az evangéliummal, aki pedig az evangéliummal cselekszik, az szabadkőműves. Egyébként azt kap­tuk Sztehlo tv.-tői, amit tőle el is vár­tunk. Mindezek dacára mindnyájunk nevében a legmelegebb köszönetét ér­demli meg, mert igazi szabadkőművesi feladatot végzett.” A későbbiekben Sztehlo Gábor több alkalommal hiányzott az összejövete­lekről. Ezeknek a hiányzásoknak tulaj­donítható, hogy júniusi előadásának szövege utóbb sem jelenhetett meg a pá­holy jegyzőkönyvében. (A szervezetet azonban igen komolyan vette: ezt bizo­nyítja, hogy minden alkalommal kimen­tette magát, és adományát eljuttatta a páholy pénztárába.) Hallgatóságának érdeklődését igazol­ja, hogy még ugyanebben az esztendő­ben újabb előadásra kérték fel. A páholy eddig kiadatlan jegyzőkönyvében 1949. december 22-i keltezéssel a következő sorok olvashatók: „Főmester tv. bejelen­ti, hogy Sztehlo Gábor előadása elma­rad, mert a Pax Gyermekotthont államo­sították, és az átvétel éppen most van fo­lyamatban, tehát a tv.-ünk a hirdetett előadását megtartani nem tudhatja.” A hír hallatára a jelen lévő szabadkő­művesek azonnal segíteni igyekeztek társuknak. Erről így tudósít a jegyző­könyv: „A páholy a hírt nagy sajnálat­tal veszi tudomásul, és elhatározza, hogy a megviseltetés együttérzéséről a tv.-ünket táblában értesítjük. (...) Szabó tv. javasolja, hogy Sztehlo tv.-t a Nagypáholy vegye igénybe a karitatív munkájában. Főmester tv. megjegyzi, hogy Sztehlo evangélikus lelkész is, s így az egyháza bizonyára gondoskodik majd róla. Nem kenyérkérdésről van szó, hanem annak az otthonnak az el­vesztéséről, melyet annyi szeretettel és hozzáértéssel tett igazi otthonná, és ahova az elhagyott gyerekekből álló családját összegyűjtötte.” Mint tudjuk, az állam felajánlotta az államosított gyermekotthon vezetői állá­sát Sztehlo Gábornak, s az evangélikus egyház ugyancsak felkínált neki egy fel­adatot. Egyiket sem vállalta el. Szabad- kőműves páholya 1950-ben ismét meg­választotta egy tisztségre: ezúttal a má­sodik felügyelői megbízatást kapta. Ezt a feladatot elfogadta, ellátni azonban nem sokáig tudta: a Rákosi-rendszer 1950. június 12-én az egész magyar sza­badkőművességet, benne a Régi Hívek páholyt is betiltotta. Berényi Zsuzsanna Ágnes Fotó: Babics Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents