Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-04 / 27. szám
10. oldal-2004. JÚLIUS 4. r Evangélikus Elet A Szélrózsa „lelkét” az áhítatok, előadások és fórumok jelentik. Az eddigi találkozóktól eltérően a reggeli áhítatokat nem egyes személyek, hanem különböző csoportok tartják. A fasori ifi, az egyetemi gyülekezet tagjai, illetve a meviszes mozgássérültek kaptak megbízást erre a feladatra. Célunk ezzel az, hogy a napindító programokat jó értelemben színessé, mozgalmassá tegyük, illetve hogy a résztvevők ne csak szemlélői, hanem aktív közreműködői is lehessenek a találkozónak. Ugyanez a szándék vezérelt bennünket akkor, amikor kitaláltunk a rendezvény idejére egy állandó kiállítást, amely a „A világ világossága” mottóhoz kapcsolódik, és amelynek témáit szintén különböző ifjúsági csoportok dolgozzák fel, jelenítik meg. Az előadókat illetően fontos szempont volt, hogy láthatóvá tegyük evangélikus egyházunk lelki-szellemi értékeit, ugyanakkor teret adjunk olyan más felekezetű vagy világi szakembereknek is, akiktől sokat tanulhatunk. Az első délelőtt az áhítat után Kovács Imre lelkész lesz a nagyszínpad „házigazdája". Czakó Gábor íróval, újságíróval Világ és világosság címmel mondják el gondolataikat a minket körülvevő világról, a benne tapasztalható jóról és rosszról, illetve e kettő viszonyáról. A második délelőttön Bartha István lelkész beszélget Lányi András íróval, filmrendezővel. Ember és világosság címmel a korábban elkezdett vizsgálódást leszűkítik magára az emberre. A harmadik délelőtt Németh Zoltán lelkész látja vendégül a színpadon Hofher József \eis\s\- ta szerzetest, aki több évtizede vezet lelkigyakorlatokat. En és a világosság címmel annak lehetőségét próbálják meg felszínre hozni, hogyan válhatunk ebben az ellentmondásos világban Isten fényének hordozóivá. Délutánonként több helyszínen, egymással párhuzamosan futnak majd a különböző előadások, fórumok, beszélgetések. Szembesülhetünk az indiai szegénység számunkra talán elképzelhetetlen nyomorúságával, a magyarországi otthontalanok drámai sorsával olyan emberek által, akik tenni is próbálnak valamit az ínség ellen. Erőt meríthetünk a szájjal-lábbal festők szó szerint emberfeletti teljesítményéből, beszélgethetünk velük, s talán egyes résztvevőkről még szájjal-lábbal festett portrék is készülhetnek... Őszintén beszélgethetünk hitbeli kételyeinkről, megválaszolatlan kérdéseinkről. Mindhárom napon találkozhatunk olyan szakemberekkel, akik kimondottan a fiatalokat érintő problémákkal foglalkoznak, például a szenvedélybetegségek terén. Vendégek érkeznek hozzánk Zsibrikről, ahol kábítószerfüggő fiatalokon segítenek. Beszélgethetünk azokkal, akik ezt a munkát végzik, és azokkal is, akik önmagukért, szabadulásukért küzdenek. Hallhatunk előadást a környezetvédelem, a bioetika és a génkutatás tárgyköréből. Megismerkedhetünk a tavaszi filmfesztivál egyik díjnyertes filmjének főszereplőnőjével - reménység szerint a filmet is meg tudjuk nézni -, aki a filmben egy nevelőotthonból kikerült lányt alakít, és aki sokak számára ismerős lehet agyenesi konferenciákról... Késő este - több helyszínen - áhítatok zárják a napot, melyeken a Fejér-Komáromi Egyházmegye lelkészei, illetve püspökeink szolgálnak. Nem könnyű dönteni, amikor az embernek két vagy akár több, egy időben zajló program között kell választani úgy, hogy szíve szerint mindegyiken részt kívánna venni. Mi, a programok szervezői abban bízunk, hogy sokaknak okozunk ilyen fejtörést Tatán. Németh Zoltán mRGVflRORSZflB! eüflnGÉLlHUS G6VHÁZ • IFJÚSÁGI ÉS GVeRffieHOSZTRLV IÖ8S Budapest. Üllői út 24. ® Telefon / fax; I429 2031 ® tmutu.eMifpoftal.hu ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. július 4. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Marschalkó Gyula; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Magassy Sándomé Csonka Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csil- laghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9 Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) id. Pintér Károly; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábör; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endrefly Géza. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján, 2004. július 4. Balatonalmádi du. 4; Balatonboglár de. 11; Balatonfenyves du. 6; Balatonfiired de. 9; Balatonfűzfő (ref. templom) du. fél 3; Felsödörgicse de. 11; Fonyód du. 4; Hévíz du. fél 5; Keszthely de. fél 11; Kötcse de. 10; Kőröshegy du. fél 3; Mencshely de. 11; Nemesleányfalu du. 2; Révfülöp de. 10; Siófok de. 10; Szentantalfa de. háromnegyed 10; Veszprém de. 10; Zamárdi du. 4; Zánka de. fél 9. német nyelvű istentisztelet: Balatonboglár de. fél 10; BalatonfUred du. 7; Siófok de. fél 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Róm 8,18-23; az igehirdetés alapigéje: Lk 16,10-12. ÉNEKEK: 67, 474. Erős vár a mi Istenünk címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán július 5-én, hétfőn 13.30-kor. Összeállította: Boda Zsuzsa A szimbólumok világa Líceumi hittantábor Révfülöpön Az elmúlt héten hetvennyolc soproni diák, négy tanár és hat teológus, illetve öregdiák segítő vett részt a révfülöpi oktatási központban - immár szokásosnak mondható - nyári líceumi hittantáborban. A hat nap hat olyan szimbólumot ismertetett meg a diákokkal és a vezetőkkel, amelyek természetes részei életünknek, s amelyek most mégis új arcukkal, új jelentésükkel jelentek meg előttünk. Az együtt gondolkodás, a közösen értelmezett jelentéstartam megfogalmazása sokszor egy-egy játékban vált érthetővé, megtapasztalhatóvá. Az asztalra kitett vizeskancsók láttán és sós ropik rág- csálása közben megérthettük, átélhettük, mit jelentett a választott nép panaszkodása a pusztai vándorlás során, amikor Mózesnek kellett a keserű vizet édessé tenni vagy a sziklából enyhet adó vizet fakasztani. Vagy hogy mit jelentenek a saját életünkben elénk kerülő közlekedési táblák... Megtudhattuk, hogy mikor járunk veszélyes űrszakaszon, hogy sebesség- korlátozásra van szükségünk, illetve arról is hallhattunk, hogy valóban kerülő- utat futunk-e meg, amikor nem látjuk azonnal a dolgok értelmét. Jézus szavát halottuk szólni: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. ” (Jn 14,6) Megérthettük a nagy nyári melegben, hogyan pihen meg a templom hűvösében a fáradt test, csendjében a fáradt lélek. A tihanyi kirándulás nemcsak más helyszínt, de más hangszínt is adott az együttlétnek. Az egyik délelőttön az apátság vezetője, Korzenszky Rihárd perjel okított bennünket a bibliai szimbólumokról. Nagyszerű volt egy vérbeli, nagy tudású pedagógust hallgatni, kérdéseire megfelelni és kérésére az apátsági templomban énekelni! Ez a nap még egy meglepetést tartogatott számunkra: Polgár Rózsa Kossuth-dí- jas gobelinművész kiállítását tekintettük meg. Az Örömhír című televíziós műsor felvétele miatt jelen volt a művésznő is. Varázslatos alkotásai mindannyiunkat lenyűgöztek. A szívünkben elhozott emlékek mellett dedikált képeslapokkal térhettünk vissza táborunk színhelyére. A következő napi hídépítés szintén különleges feladatnak tűnt: egy bibliakörnek két csoportot alkotva kellett fél-fél hidat készítenie kartonpapírból úgy, hogy összeilleszthető legyen, és egy kisebb súlyt (például egy énekfuzetet) elbírjon. A játék során komoly kérdésekre is válaszokat kaphattunk. Megtudhattuk, hogy honnan hová vezet a híd; hogy mi a fontosabb: az esztétikum vagy a teherviselés, illetve hogy kiszámítható-e a próba ideje, vagy mindenkor készen kell állnunk. A közösség tagjai természetesen különféle vetélkedőkön, akadályversenyeken is összemérhették ügyességüket, tudásukat. Nem maradhatott ki a programból a számháború, valamint a balatoni strandolás sem. Énekünk pedig a nap minden órájában dicsérte a Gondviselőt, és színesítette a hangulatot. Kérdéseinkre válaszokat kaphattunk ezen a héten, ám a válaszok nyomán újabb kérdések születnek bennünk - hangzott el a záró istentisztelet igehirdetésében. - Ahogyan a világosság felé tart minden élet, úgy indul minden Istent kereső ember is az életet adó ige felé. Választ kaptunk kérdéseinkre? Adjunk hálát érte! Maradt bennünk kérdés? Keressük rá a választ! Akár közösen, a legközelebbi őszi csendeshétvé- génken! Budaker Dóra Sztehlo Gábor, a szabadkőműves Nemrég emlékeztünk meg Sztehlo Gábor halálának harmincadik, gyermek- mentő munkájának hatvanadik évfordulójáról. Az ünnepségek során nem esett szó arról a korántsem lényegtelen körülményről, hogy a néhai evangélikus lelkész - szabadkőműves volt. A Pax Gyermekotthon működtetésének anyagi feltételeit nem kis mértékben a svájci szabadkőműves Alpina nagypáholy segítségével teremtette meg. A téma kutatója különféle dokumentumokból idéz. írását kommentár nélkül közöljük. Magyarországon a szabadkőművességet többször betiltották. Valahányszor önkényuralmi rendszer jutott hatalomra, a szabadkőműves szervezeteket bűnbakként kezelték. így történt ez 1919-ben és 1920-ban is, amikor - a többivel együtt - az 1870 óta működő Neuschlosz, a Régi Hívek páholy működését is betiltották. Ez a páholy addig szinte csakis jótékonysági munkát folytatott. Legjelentősebb tevékenységének az ingyen- kenyér-ingyentej mozgalom megalapítását és működtetését tekinthetjük. Ennek keretében a Podmaniczky utca 45. szám alatt, a Nagypáholyház épületének földszintjén a rászorulók ingyen kaptak egy-egy bögre tejet és egy-egy szelet kenyeret. A kenyérosztás vezetője, „Róbert bácsi”, vagyis Kovács Róbert páholytag neve fogalommá vált. Hajléktalanok számára menhelyet is létesítettek. 1945-ben, a demokrácia visszaállításakor rövid ideig ismét szabadon működhetett a szabadkőművesség. 1946- ban újjáalakult a Régi Hívek páholy is. Ennek volt a tagja Sztehlo Gábor, aki 1949-ben - a második felügyelő helyetteseként - a szervezet egyik választott vezetője lett. A páholy eddig kiadatlan munkatervében az egyik feladatként az idősebb és a fiatalabb nemzedék közötti kapcsolat ápolását, a családias légkör megteremtését jelölték meg. Sokat foglalkoztak a társadalom gondjaival, s keresték a megoldási lehetőségeket. A páholyban egy ízben előadás hangzott el A Biblia és a szociális gondolatok címmel. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a témához Sztehlo is hozzászólt „kiemelve annak nagy értékét, és hangsúlyozva azt a tényt, hogy a Biblia valóban az élet könyve, s így kimeríthetetlen forrása a tudományoknak még ma is és lesz az a jövőben is”. Amint a dokumentumokban olvasható, 1949. június 9-én Sztehlo Gábor tartott előadást a páholyban, Az evangélium és a szociális haladás eszméi címmel. Minthogy a referátum szövegét nem írta le, a jegyzőkönyv csak a hozzászólásokat tudta rögzíteni: „Munkájának anyagát nem adta át, emlékezetből pedig csak meghamisítanám annak eredeti szépségeit. Sztehlo tv. [azaz testvér; így szólítják egymást a szabadkőművesek] jelenleg szabadságon van, s így nem lévén Pesten, nem tudtam a munkaanyagot megszerezni. [Bekezdés] Az előadás a maga nemében valóban megindító és felemelő volt. (...) Bizonyság erre az is, hogy a hozzászólók valamennyien lelkes melegséggel üdvözölték az előadót, és osztatlanul kiemelték annak súlyos és örök érvényű tartalmát. Neumann Rafael tv. kiemeli az előadásból azt a részt, amely az egyénre és annak benső hiterősségére építi a kultúrát, az erkölcsi magaslatok megközelítését. Hangsúlyozza, hogy az evangéliumnak a tanításai anynyira egyezőek a szabadkőművesség törekvéseivel, hogy öröm volt hallgatni a hirdetett igéket. - Az előadás fényes bizonyítéka annak, hogy bármely templomban imádja Istent a hívő, igaz és bensőséges az imája csak akkor lehet, ha szeretet hatja azt át. íme a legfényesebb és a legkomolyabb szabadkőművesi törekvés, tanítás. Auer tv. spirituális oldalát emeli ki a nagyszerű előadásnak. [Bekezdés] Fm. [fö- mester: a páholy választott vezetője] tv. rámutat arra, hogy Sztehlo tv. profán [vagyis nem szabadkőművesi] élete párhuzamosan halad az evangéliummal, aki pedig az evangéliummal cselekszik, az szabadkőműves. Egyébként azt kaptuk Sztehlo tv.-tői, amit tőle el is vártunk. Mindezek dacára mindnyájunk nevében a legmelegebb köszönetét érdemli meg, mert igazi szabadkőművesi feladatot végzett.” A későbbiekben Sztehlo Gábor több alkalommal hiányzott az összejövetelekről. Ezeknek a hiányzásoknak tulajdonítható, hogy júniusi előadásának szövege utóbb sem jelenhetett meg a páholy jegyzőkönyvében. (A szervezetet azonban igen komolyan vette: ezt bizonyítja, hogy minden alkalommal kimentette magát, és adományát eljuttatta a páholy pénztárába.) Hallgatóságának érdeklődését igazolja, hogy még ugyanebben az esztendőben újabb előadásra kérték fel. A páholy eddig kiadatlan jegyzőkönyvében 1949. december 22-i keltezéssel a következő sorok olvashatók: „Főmester tv. bejelenti, hogy Sztehlo Gábor előadása elmarad, mert a Pax Gyermekotthont államosították, és az átvétel éppen most van folyamatban, tehát a tv.-ünk a hirdetett előadását megtartani nem tudhatja.” A hír hallatára a jelen lévő szabadkőművesek azonnal segíteni igyekeztek társuknak. Erről így tudósít a jegyzőkönyv: „A páholy a hírt nagy sajnálattal veszi tudomásul, és elhatározza, hogy a megviseltetés együttérzéséről a tv.-ünket táblában értesítjük. (...) Szabó tv. javasolja, hogy Sztehlo tv.-t a Nagypáholy vegye igénybe a karitatív munkájában. Főmester tv. megjegyzi, hogy Sztehlo evangélikus lelkész is, s így az egyháza bizonyára gondoskodik majd róla. Nem kenyérkérdésről van szó, hanem annak az otthonnak az elvesztéséről, melyet annyi szeretettel és hozzáértéssel tett igazi otthonná, és ahova az elhagyott gyerekekből álló családját összegyűjtötte.” Mint tudjuk, az állam felajánlotta az államosított gyermekotthon vezetői állását Sztehlo Gábornak, s az evangélikus egyház ugyancsak felkínált neki egy feladatot. Egyiket sem vállalta el. Szabad- kőműves páholya 1950-ben ismét megválasztotta egy tisztségre: ezúttal a második felügyelői megbízatást kapta. Ezt a feladatot elfogadta, ellátni azonban nem sokáig tudta: a Rákosi-rendszer 1950. június 12-én az egész magyar szabadkőművességet, benne a Régi Hívek páholyt is betiltotta. Berényi Zsuzsanna Ágnes Fotó: Babics Csaba