Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-07-04 / 27. szám

Fotó: Bakó Károly 200 4. JÚLIUS 4. -9. oldal Evangélikus Élet Börtönlelkészek tanácskoztak a Kozma utcában Az egyházak részvétele és lehetőségei a bűnmegelőzésben címmel tartott tanács­kozást a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete június 24-én a Budapesti Fegyház és Börtön - közismertebb nevén a Kozma utcai börtön - tanácstermé­ben. A megbeszélésen - amelyen részt vettek a magyarországi egyházak vezetői, illetve űr. Bárúndy Péter igazságügyi miniszter és dr. Bökönyi István büntetés­végrehajtási vezérőrnagy is - a szervezet lelkészei áttekintették e speciális szol­gálati terület 1990 óta elért eredményeit, valamint rögzítették a bűnmegelőzés terén megteendő legsürgetőbb lépéseket. Az evangélikus egyházat Gáncs Péter, a reformátusokat dr. Márkus Mihály püspök képviselte a megbeszélésen. A néhány hete lapunk hasábjain megje­lent riport-összeállítás - amelyben bör­tönlelkészeink beszámolóját olvashat­ták, és képet kaphattak a Pesti Egyház­megye lelkészeinek Markó utcai gyűlé­séről - talán ráirányította olvasóink fi­gyelmét e különleges, nehéz, nagy fel- készültséget igénylő missziói területre. A mostani tanácskozás újabb adalékok­kal szolgált e témában. A büntetés-végrehajtási intézeteken belüli hitéletgyakorlást jogilag 1990-ben szabályozták a fogvatartottak vallásgya­korlásáról szóló igazságügyi minisztéri­umi rendelettel. Újabb tíz évet kellett várni azonban arra, hogy a börténlelké- szi szolgálat rendeletileg is szabályozva legyen, azaz státusban dolgozhassanak a történelmi egyházak lelkészei, papjai. 2000 óta a börtönlelkészek hivatásuk gyakorlása során megszokott résztvevő­ivé váltak a büntetés-végrehajtási inté­zetek mindennapjainak. A tanácskozáson Roszík Gábor evan­gélikus lelkész, a szervezet titkára ter­Titkos gyönyörök „Vidékről nagyvárosba került, kis­gyermekes anyuka vagyok. Férjem­mel együtt szeretjük az életet, a szóra­kozást, a jólétet, és olyan szexuális szabadságban élünk, amelyet az egyébként nem hívő szüleim is elutasí­tanak. Az egyetemi évek alatt megis­merkedtem a leszbikus szerelemmel, és a férjemmel néha más párokkal is találkozunk... A barátnőm időnként elvisz magával a templomba, ahol egyszerre érzem magam jól is és kelle­metlenül is. Akik arra kérnek, hogy keresztelkedjem meg, és csatlakozzam a gyülekezethez, nem ismerik a titkai­mat. Kérem, segítsen nekem tisztázni a paráznaság fogalmát. Szeretném tudni, hogy mit is ért ezen a Biblia.” Kedves T.l Bevallom, néhány hétig vívódtam azon, hogy vajon hetilapunk hasábjain keresztül kell-e válaszolnom a levélben feltett kérdésre, vagy helye­sebb, ha inkább magánlevélben teszem meg ugyanezt. Ne értsen félre: nem va­lamiféle egyházi prüdéria késztetett erre, még csak nem is arról van szó, hogy val­lomása annyira megbotránkoztatott vol­na, hogy jobbnak láttam a fél szememet becsukni és az egész dolgot elhallgatni olvasóink előtt... Késlekedésem oka in­kább az volt, hogy nem tartottam tipikus és sokakat érintő kérdésnek az ön prob­lémáját. Márpedig egyik fő célkitűzé­sem, hogy a Lelki segély rovatban első­sorban olyan kérdések kerüljenek elő, amelyek gyakran fölvetődnek bennünk, és amelyek tisztázása sokakat segít a he­lyes, Isten szerinti útra rátalálni. De ha már a rovat „kulisszatitkaiból” felfed­tem egyet, hadd avassam be egy másik­ba is önt és kedves olvasóinkat: Isten Szentleikének a vezetésére figyelek a té­mák kiválasztásakor és a kérdések meg­válaszolásakor. így nem tarthatom vélet­lenszerűnek, hogy az elmúlt héten több, a paráznaság bűnének csapdájába jutott felebarátom segélykérő kiáltása jutott el hozzám. Sajnos van közöttük olyan is, aki „meggyőződéses hívőnek” vallja magát. Ezért úgy éreztem: eljött az ideje annak, hogy a legszélesebb nyilvános­ság előtt is szóljunk erről a témáról. A paráználkodás Istennek a Tízparan­csolatban kinyilatkozatott törvénye által tiltott, házasságon kívüli nemi érintke­zés (2Móz 20,14). A fogalmat az ószö­vetségi próféták gyakran használják jel­képes értelemben, hogy kifejezzék vele Izraelnek az Úrral szembeni hűtlenségét (Ez 16). Pál apostol óva int a paráznaság bűnétől: „Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. " (lKor 6,18) Érdemes még fellapozni az Újszövetség lapjait és kikeresni a következő igehe­EvÉlet-LELKI SEGÉLY lyeket: lKor6,9.15-16;2Kor 12,21;Gál 5,19 és Mk 7,22. Az ókori pogány bál­ványáldozati kultuszok többnyire szexu­ális kicsapongásokkal jártak együtt, amelyek az élő Isten előtt egyértelműen utálatosak (3Móz 19,29; Jer 2,20 és Jer 3,6), hiszen ezeknek a gyakorlása be­szennyezi azt a szövetséget, amelyet Is­ten az ő kiválasztott népével kötött. Isten ugyanis úgy tekint népére, mint a vőle­gény a menyasszonyára: végtelen szere­lemmel, amely kizárólagosságot követel (Hós 2,18-22). Ez a gondolat jelenik meg az Újszövetségben is, amikor Pál az egyházat mint Krisztus menyasszonyát mutatja be (Ef 5,21-25). A házasság is szövetség, bensőséges, egész életre szóló kötelék férfi és nő kö­zött. Természetesen ez a szeretetközösség mindkét fél kifejezett akaratából jön lét­re. A házasság a teremtő Isten jó rendje, amelyben az ember betöltheti az utódok nemzésére irányuló parancsot. Ez ugyan­akkor nem jelenti azt, hogy a házasságon belül tilos volna a szexuális gyönyört át­élni. Az Ige is arra inti a hívőket, hogy mindig álljanak házastársuk rendelkezé­sére (lKor 7,3-5). Ezt a tanítást azért is érdemes megfontolnunk, mert sok hűt­lenség kiküszöbölhető lenne, ha az apos­tol szavait komolyan vennék a keresztény házaspárok... Szeretettel ajánlom a téma iránt érdeklődőknek Clifford és Joyce Penner „A szexualitás ajándéka” című könyvét (Harmat Kiadó, Budapest, 2003), amely sok gyakorlati tanáccsal se­gíti a házaspárokat abban, hogyan tehetik teljesebbé, boldogabbá együttléteiket. A házasságnak mindenképpen mono- gámnak kell lennie (lTim 3,2; Mt 19,5) hiszen azzal párhuzamosan, hogy vala­kinek igent mondtam, mindenki másnak nemmel kell felelnem. A házassági szö­vetség az egymásért vállalt felelősséget, a megbecsülést, a tiszteletet, az óvó sze­retet gyöngédségét is magába foglalja. Elképzelhetetlen, hogy mindezeket megélhesse egy olyan pár, amelyiknek szexuális szabadossága, hűtlensége be­szennyezi a házasságukban eggyé lett testet (Ef 5,31). Kedves T.l Meggyőződésem, hogy amikor barátnőjét elkíséri a gyülekezet­be, és az igehirdetésben meghallja Krisztus gangját, akkor felismeri, hogy nem egészséges az az erkölcsi lazaság, amelyben a férjével együtt élnek. Nem egészséges, mivel az állandó partnervál­togatás mögött nincs őszinte szeretet, és a szexuális gyönyörhajhászás mögött valójában a lélek szomjúsága rejtőzik. Fenékig kiürítheti a nemi gyönyör poha­rát, mégis szomjas marad, mert a lélek szomjúságát csakis Jézus Krisztus olt­hatja. És persze nem egészséges ez a la­zaság higiéniai szempontból sem. Gon­doljon csak bele, hogy milyen vírusokat és baktériumokat vihet haza a „kalandja­iról”... És vajon kisgyermekes édes­anyaként eszébe jutott-e az, hogy a gyer­mekéhez is hűtlen akkor, amikor édes­apjuk helyett idegen férfiakat ölel? Saj­nos a házasságtörésre az sem mentség, hogy a házasfelek kölcsönös beleegye­zésével történik, hiszen ezáltal a házas­ság lelki-szellemi közössége is sérül. Egy idő után már nem nevezhetjük há­zasságnak, inkább csupán legalizált együttélés lesz belőle... Higgye el nekem, hogy mindezeket nem ítélkezve, hanem segítő szándékkal írom önnek. Úgy szeretném, ha megis­merné a megváltó Krisztust, a mi Urun­kat, ha találkozna vele és benne az igazi szeretettel - azzal a szeretettel, amelyre a lelke mélyén vágyik! Köszönöm, hogy megtisztelt levelével, hogy szinte meg­gyónta azt, ami terheli, ami sötét gond­ként ül a szívén. Kevesen mernek szem­benézni saját énjük tükörképével. Ön megtette. Most arra van szüksége, hogy hallgassa Jézust, hogy felismerje benne a Messiást, aki a keresztfa oltárán felál­dozta önmagát az ön bűneiért is. Tudja, kedves T., volt egy másik asszony is Sa- máriában, akinek szomjazó lelkét az „élő víz” elégítette meg. Bűnnel volt terhes az élete, de a Jákob kútjánál megszólította őt az Isten Fia, és az örök élet vizét kínál­ta neki a földi gyönyörök vize helyett. Az örökkévalót az ideigvaló helyett. A tiszta vizet a pocsolya vize helyett. És az asszony elfogadta (Jn 4,1-42)... Elfogadjá-e ön is? Kérem, írja meg nekem elérhetőségeit, hiszen minden fölvetett kérdésre nem tudok itt vála­szolni (leszbikus kapcsolat, vagyonos- ság-szegénység problémaköre), de le­vélben szívesen megteszem! Az Úr áldásával: Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. jesztette elő azt a nyolc pontból álló ja­vaslatot, amelyet a Börtönlelkészek Nemzetközi Szervezetének (IPCA) 2003. októberi magyarországi tanácsko­zására készítettek. Beszámolójában ab­ból a tényből indult ki, hogy a bűnözés az egész társadalmat érintő probléma, ezért a megoldásában, illetve a bűnmeg­előzésben is részt kell vennie az egész társadalomnak. Az egyházak, sajátos helyzetükből adódóan, különleges fel­adatot és felelősséget vállalhatnak e munkában. Nem „csupán” feladatuk, ha­nem küldetésük is az aktív részvétel, hogy „a világot és a benne élő embere­ket jobbá tegyék, s harcoljanak a bűn el­len” — hangsúlyozta a titkár. A nyolcpontos javaslat konkrét terve­ket, elképzeléseket vonultat fel. így pél­dául - tudatosan az első helyen említve - imanyolcad bevezetését javasolja, vagy­is csatlakozást a nemzetközi börtönmisz- sziós imahéthez, amelyet húsvét után rendeznek meg a világ több mint száz or­szágában. Egy másik javaslat szerint a magyarországi egyházak gyülekezetei szerte az országban létrehoznák a saját, néhány fős „Effata” bűnmegelőzési missziós bizottságukat. Ezek feladata egy börtönben levő rab segítése lenne. Hasonló program működik (One church - one inmate, azaz Egy gyülekezet - egy fogvatartóit elnevezéssel) évek óta Te­xasban (USA), jó eredménnyel. Szintén megoldás lenne a bűnmegelőzés terén az úgynevezett „félúti házak” létrehozása, melyekben átmenetileg otthonra lelné­nek a börtönből szabadulok. A missziós bizottságok kapcsolatba léphetnének a börtönben lévő elítélt csa­ládjával, gyermekeivel is - persze csak ha ezt a fogvatartott kéri. A családtago­kat be lehetne vonni a gyülekezeti alkal­makba, még az egyházi üdülők is meg­nyílhatnának előttük évente tíz napra. A bűnmegelőzést szolgálná azon javaslat is, mely szerint minden nagyobb város­ban „Effata klubok” (gyülekezeti helyi­ségek) nyitnák meg ajtajukat péntek dél­utántól hétfő hajnalig, hogy a helyüket nem lelő fiatalok ne kerüljenek a drog, az alkohol, a bűn csapdájába. A pingpongo- zási lehetőséget, szerény étkezést (tea, szendvics) is nyújtó helyek híre „futótűz­ként” terjed, már hazánkban is van rá jó (egyelőre világi) példa: dr. Faragó Sán­dor gyermekorvos az ötlet atyja. A Roszík Gábor által előterjesztett pontok között szerepelt továbbá a me­gyei börtönlátogatások szervezése lelké­szek részére, egy koordinációs iroda fel­állításának terve és egyházanként egy- egy felelős személy kijelölése, aki szer­vezője lenne az egyház bűnmegelőzési szolgálatának. Bárándy Péter megköszönte a kidol­gozott javaslatokat, egyszersmind elis­merését fejezte ki a börtönlelkészek szolgálatáért. Az igazságügyi miniszter rámutatott: a jogok és lehetőségek sza­bályozása már megtörtént, az egyházak mellett mintegy száz civil szervezet fo­lyamatos jelenléte van biztosítva a bün­tetés-végrehajtási intézetekben. A cél - kissé leegyszerűsítve - az, hogy „jobb ember jöjjön ki a börtönből, mint aki oda bement”. Az előterjesztéshez többen is értékes megjegyzéseket fűztek. Márkus Mihály püspök például úgy fogalmazott, hogy az egyházak „kezdettől” részt vesznek a bűnmegelőzésben, hiszen a hitoktatás, az erkölcsi oktatás tulajdonképpen nem más, mint bűnmegelőző munka... Kérte továbbá, hogy Roszík Gábor terjessze a református zsinat elé a közzétett nyolc pontot. Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egy­házkerület püspöke hozzászólásában először missziói lelkészi „múltjára” utalt: ebbeli minőségében több ízben járt börtönmissziós alkalmakon, istentiszte­leteken, tehát jól ismeri az e szolgálati területen végzett felelősségteljes munka nehézségét. Hangsúlyozta a megelőzés fontosságát, valamint rámutatott a töme­geket befolyásoló média szerepére: a ne­gyedik hatalmi ágat kellene megnyerni a ,jó ügynek”. Ha a média élne, nem pe­dig visszaélne az erejével, akkor fel le­hetne ébreszteni a társadalom felelős­ségérzetét. Ehhez kérte a jelen lévő mi­niszter segítségét is. Több felszólaló lelkész is utalt a fia­talság megszólításának szükségességé­re: a nyári táborok, konferenciák, a Szi­get fesztivál - vagy éppen a hamarosan kezdődő Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó alkalmával el lehetne érni és be kellene vonni az ifjakat a bűnmegelő­ző tevékenységbe. Az, hogy a magyarországi (történelmi) egyházak immár teljes jogú tagjai az Or­szágos Bűnmegelőzési Bizottságnak, elő­segítheti a fenti javaslatok - amelyeknek a beterjesztését is kérte Roszík Gábortól az ÓBB jelen lévő tagja - mielőbbi gyakor­lati megvalósulását. K. D. HETI l \ J T R AVA L Ó Egymás terhét hordo zzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gál 6,2) Szentháromság ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli igéi a szeretet parancsolatának gyakorlati megvalósítására buzdítanak. Isten újszövetségi népe számára a Sinai hegyi törvény helyére Krisztus törvénye lép, s ez a mindennapok­ban az ítélkezés helyett teherhordozást is jelent. Isten ítélőszéke előtt mindenki önmagáról fog számot adni, ezért Pál intése minden kereszténynek szól: ,, Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett. ” (Róm 14,13) Jézus is óv a képmutató ítélke­zéstől, és inkább az irgalmasság, a megbocsátás és az ajándékozás „mértéktelen” gyakorlatát ajánlja: „Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. ” (Lk 6,38) Isten fog így ítélni, kárhoztatni vágy megbocsáta­ni a Krisztus törvénye alapján. Egy gyakorlati példa a leleményes, valóban teher­hordó szeretetre, amely hittel párosulva eléri célját: „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert (...). O pedig látva hitüket, így szólt: »Ember, megbocsáttattak a te bűneid.«" (Lk 5,18.20) Izrael fogságból hazatért fiai „rendkívüli” böjtöt tartottak, amikor felismerték, hogy őseikkel együtt ők is vétkeztek az Úr törvényei ellen. Ki is mondták: „Mi pedig hitszegők voltunk. ” (Neh 9,33) Ha eljutunk ennek beismerésére, Jézustól ezt a csodálatos ígéretet kapjuk: „Higgyetek Istenben! (...) Aki (...) nem kételke­dik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak meg is adatik az." (Mk 11,22.23) Márk nem közli az Úr „mintaimádságát”, de a megbocsátás kérdését fontosnak tartja, hiszen e nélkül nem tudnánk betölteni a szeretet törvényét. Pál gyönyörű hasonlata szerint mi Krisztus teste vagyunk, és egyenként annak tagjai. Sokszor bizony nem is vagyunk tudatában ennek a gyülekezeti tagságunkból fakadó fele­lősségünknek! Jó, hogy az apostol így figyelmeztet: „Kölcsönösen gondoskodja­nak egymásról a tagok. " (lKor 12,25) Pénteken Jézus passiójára emlékezve két megismételhetetlen példát is felfedezhetünk a „fogoly- és keresztcserében”: a gyilkos és lázadó Barabbás helyett Jézus viseli el á büntetést, a Krisztus király ke­resztjét pedig cirénei Simon viszi (Lk 23,17-26). A mi „keresztünknek” vajon ki a szenvedő alanya? Mi mindent foglal magába Krisztus törvényének a betöltése a mindennapi életben? Pál nemcsak a korinthusiakat tanítja így: a jó rend helyreál­lítása a gyülekezetben, az intés elfogadása, az egyetértésre jutás és békesség a testvérek között s mindezek megvalósulása a szeretet és a békesség Istenének a jelenlétét is jelzi. Az apostoli áldásban pünkösd után mi is részesülhetünk: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és s Szentlélek közössége legyen mind­nyájatokkal! ” (2Kor 1?, 13) Kérjük Urunkat: „Testvéreim javáért / fáradnom, küz­denem, / adj erőt, örök Isten, / én édes Istenem.” (EÉ 455,1) Garai András

Next

/
Thumbnails
Contents