Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-04 / 27. szám
2. oldal-2004. JÚLIUS 4. Evangélikus Élet ÉLŐ VÍZ Ötös találat Sokan lottóznak, és álmodoznak az ötös találatról, a hirtelen meggazdagodásról. Evekig játszanak, és várják a szerencsét. A nagy halfogás történetében (Lk 5,1-11) is valami hasonlóról van szó. Simon hirtelen gazdag ember lett: azt olvassuk, hogy szakadozott a háló az óriási fogástól. A családja élete végéig gondtalanul élhetett a csodálatos halászzsákmányból. Meggazdagodott? Bizonyára. De valami más is történt vele. Valami, ami az anyagi kincseknél jóval többet ér: Simon itt találkozott az élő Istennel. Mit jelentett ez? Először is azt, hogy meglátta Jézus gazdagságát és hatalmát. Aztán, mint egykor Ezsaiás próféta, azt is felismerte, hogy elveszett ember. Ezért kiáltott fel: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8) Jézus jósága lesújtotta. Tudta, hogy ezt a csodálatos ajándékot nem érdemelte meg. Olyan ez, mint amikor az amúgy gondosan kitakarított, tisztának látszó szobába hirtelen besüt egy napsugár, és a bútorokon rögtön meglátszik por. Jézus jelenlétében a bűn súlyt kap, fájni, bántani kezd. Simon is szeretne elfutni. Szavai hasonlítanak ahhoz, amit Adám mondott a bűneset után Istennek: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. " (lMóz 3,10) Ezt a félelmet élte át Simon, pedig nem volt halálos veszélyben, még beteg sem volt, „csak” azon a reggelen találkozott az élő Istennel. A gazdag halászzsákmány nem okozott elég örömöt neki, hanem lesújtotta. Azt érezte, hogy bűnös, és ez elválasztja őt Istentől. Ám Jézus világosságot gyújtott a szívében. Felemelő és bátorító erővel hatott rá a Mester szelíd szava: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10) Ezt élte át Simon. De boldog ember az, aki a bibliai történetekben egyszerre csak magára ismer! Sokan jutottak élő hitre úgy, hogy ezekben az elbeszélésekben a saját életük csődjére, ürességére döbbentek rá. Amikor a bűnről van szó, Isten Lelke a fülünkbe akarja kiáltani azt, amit Nátán mondott Dávidnak: „Te vagy az az ember!” (2Sám 12,7) Másokat olyan könnyen megítélünk, ám keserves az a pillanat, amikor saját magunkat kell megvizsgálnunk. Simonnak nem parancsolta senki, még Jézus sem, hogy bűnösnek vallja magát. A szívéből szakadt fel ez a bűnvallás. Van, akit csapások törnek meg - Simon szívét azonban Jézus jósága törte össze. Tapasztaljuk, hogy Isten sokféleképp keresi az utat a mi kemény és dacos szívünkhöz. Ha életünk eseményeiben felismerjük az ő kereső, megmentő szere- tetét, akkor miénk lesz az „ötös találat” - megismerjük az igazi gazdagságot, amely megelégedetté, boldoggá teheti életünket. Gáncs Aladár Meghívó Diakóniai evangélizációs konferenciát tartunk 2004. augusztus 23-tól 27-ig Gyenesdiás-Kapernaumban. A konferencia 23-án, hétfőn 18 órakor vacsorával kezdődik, és 27-én ebéddel ér véget. Együttlétünkre hívjuk a gyülekezetekben szolgáló testvéreket, valamint intézményeink munkatársait. A bibliatanulmány témája lKor 15. fejezete lesz. A konferencia költsége: 6000 Ft/fő + ágynemű-használati díj. Jelentkezni lehet július 31-ig Kendeh György diakóniai ügyvivő lelkésznél: 1134 Budapest, Kassák u. 22. A jelentkezés után részletes programot küldünk! ^ Egyházunk honlapja: www.lutheran.hu SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP Légy hű a kévésén! Lk 16,10-12 Milyen csodálatosak és különösek az Úr útjai! A jót sokszor rosszal elegyíti, az aranyat salakkal. De amiképpen a salak közül ki lehet választani az aranyat, úgy mi is tanulhatunk még egy negatív szereplőtől is. Vasárnapi igénk a hamis sáfárról szóló jézusi példázat lezárása. Jézus a hamis sáfárt nem mindenben követendő példaként állítja elénk, mégis arra biztat minket, hogy tanuljunk tőle - mindenekelőtt azt, hogyan kell a reánk bízott javakkal okosan sáfárkodnunk. Légy hű a kévésén is, hiszen - mint minden ember - te is csak sáfár vagy! Sáfárai vagyunk az Isten által ránk bízott testi-lelki javaknak. Napjainkban - különösen a testi, földi javakra vonatkozóan - két szögesen ellentétes felfogás uralkodik. Divat a pragmatikus megközelítés, amely megengedi a földi javak minden erkölcsi gátlás nélküli megszerzését és felhasználását. Ezzel áll szemben a jézusi etikát követők felfogása. Igénkben Jézus maga teszi le a vok- sot amellett, hogy a vagyon nem egyeseké, hanem Istené. Az emberek nem tulajdonosok, hanem csak sáfárok. Ahogyan Luther a Nagy kátéban az első hitágazat magyarázatánál Krisztus szellemében tanítja: „Ő adott nekünk testet, lelket, szemet, fület és minden tagot, értelmet és minden érzéket.” Ha tehát mindenünk Istentől van, akkor testi-lelki javainkért neki tartozunk felelőséggel, vagy - amiképpen Luther mondja - „hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel”. Légy hű a kévésén is, mert egykor mindent vissza kell adni Urunknak! Egyszer el kell számolnunk azzal, hogyan használtuk a ránk bízott javakat. Nem tudjuk, mikor, de eljön az óra, amikor mennyei Atyánk számadásra idéz minket. Ezt senki semmiképpen el nem kerülheti. Pokoli érzés, amikor valaki rádöbben arra, hogy elközelített a számadás pillanata, és ő Isten mérlegén köny- nyűnek fog találtatni, mert hamis volt a kévésén, hamis a sokon is. Voltaire - a kiváló tehetségű, ám hitetlen francia tudós - a neki adott talentumokat eltéko- zolta, illetve arra használta, hogy gúnyolja a vallást. Amikor életének a végéhez ért, és érezte a halál közelségét, nyomasztó teherként szakadt lelkiismeretére elhibázott élete. Álmatlanul fetrengte át az éjszakákat, és rémlátomások gyötörték. Minden vagyonát odaadta volna orvosának azért, hogy meghosz- szabbítsa az életét. A vég azonban feltartóztathatatlanul közelített. Amikor Voltaire ezt kénytelen volt belátni, kétségbeesetten kiáltott fel: „Akkor elvesztem!” Valóban gyötrelmes és iszonyú érzés lehet az ilyen kínos, önemésztő tépe- lődés, amely egy elhibázott élet végén abból a felismerésből fakad, hogy nincs mese: elközelített a számadás. Légy hű a kévésén is, és légy előrelátó. Ne csak a jelennek éljünk, gondoljunk a jövőre is - arra, ami földi életünk végeztével a halál után következik. Ma még van időnk, de holnap vagy talán a következő percben már késő lesz. Nézzük meg tehát elfogultság nélkül, hogy mennyire voltunk hűek vagy hamisak azon, amit Istentől kaptunk. Életünk könyvében két rovat van: „tartozik” és „törleszt”. Az egyik lapon az Istenünk, egyházunk és vallásunk iránti adósságaink tűnnek fel. Itt a „tartozik” rovat tele van, ám a másik üres. Egy másik lap azt mutatja, hogy embertársainknak, családunknak, nemzetünknek mit adtunk. Megosztottuk-e velük hűségesen a szere- tetet, juttattunk-e nekik az Istentől kapott javakból? Ha nem, fogyatkozásainkat, mulasztásainkat siessünk pótolni. Fogadjuk meg azt, amit igénkben Jézus a lelkünkre köt: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek? ” Kiss Miklós IMÁDKOZZUNK! Urunk! Nagyok a te cselekedeteid, és megszámlálhatatlanok a nekünk adott adományaid. Testünket te formáltad, lelkünket te adtad, erőnk, egészségünk tőled származik. Testi-lelki ajándékaid kegyelmedet és jóságodat bizonyítják, és örvendezéssel töltik el a szívünket. Mindezekért áldunk és dicsérünk téged. Ne hagyd soha elfelednünk, hogy amit adtál, arról egykor számot kell adnunk. Segíts, hogy a kévésén is hűek tudjunk lenni, hogy egykor megkaphassuk a nekünk készített örök hajlékban azt, ami a miénk. Ámen. Oratio oecumenica Hűséges Istenünk! Szeretnénk most eléd lépni ebben a csöndben és megszólítani téged hálaadásunkkal, kéréseinkkel. Figyelj szavunkra, kérünk! Megköszönjük neked az értünk és nekünk hangzott igét, a közösség örömét, amelyet a veled és az egymással való találkozásban élhettünk át. Légy áldott azért, hogy erőforrás vagy a mindennapi küzdelmeinkben, vigasztalónk a lélekpróbáló időkben, és jelenléted derűje, békéje betölti szívünket. Köszönjük hűségedet, amellyel vigyázod a földet. Köszönjük a természet szépségét, kincseit: teremtő szereteted sok-sok ajándékát. Segíts, hogy felelősen éljünk velük, és közönyünkkel, gondatlanságunkkal ne okozzunk kárt. Hálát adunk gondviselő hűségedért, amely átélhető valóság a mi életünkben is. Szeretnénk belekapaszkodni hűséges szeretetedbe, mert olyan könnyen elfelejtjük, hogy tőled van minden jó; és minden jó, amit te adsz nekünk. Istenünk, hűséges vagy hozzánk, mert elhívtál minket a szent Fiaddal, Jézussal való közösségre. O a legnagyobbat tette értünk: a hűséges szeretet áldozatát vállalta a kereszten. Áldunk téged, hogy a keresztjeiében mindannyiunkat magadhoz kapcsolsz. Segíts minket, Istenünk, hogy felismerjük hozzánk való hűségedet, és erősödjön szívünkben az irántad való bizalmunk és szeretetünk. Segíts, kérünk, hogy hűség ébredjen a szívünkben azon embertársaink iránt is, akiket ránk bízol, és akikkel hosszabb-rövidebb időre összekapcsolódik az életünk. Segíts napról napra szeretetben hordozni családtagjainkat, rokonainkat, barátainkat és az ismeretleneket is, akik körülöttünk élnek. Add, kérünk, hogy hűséggel végezzük minden munkánkat, és kitartóak legyünk hivatásunk gyakorlásában, feladataink teljesítésében. Ne engedd, hogy önérdekből, számításból tegyük dolgunkat, jutalmat, elismerést várva. Add, hogy megbecsüljük a keveset is, észrevegyük és értékelni tudjuk az egyszerű örömöket, amelyek napról napra várnak minket. Imádkozunk hozzád a testileg-lelkileg fáradtakért, akik az életet üresnek, céltalannak látják. Könyörgünk a szenvedélyek rabságában élőkért, a hontalanokért, a megvetettekért, a sikert, boldogságot hajszolokért. Kérjük, légy jelenléted gyógyító erejével a betegek, szenvedők, elesettek mellett, és küldj minket is vigasztalni, erősíteni, rólad tanúskodni. Imádkozunk hozzád vezetőinkért: tanítsd őket arra, hogy hatalmukkal ne éljenek vissza, hanem megbízatásukat felelősen teljesítsék. Add, kérünk, hogy rend és békesség uralkodjon házunk falán belül, városunk/fa- lunk lakói között, hazánkban és az egész világban. Segíts minket, hogy hűek legyünk hozzád mindhalálig, aki ígéreted szerint az örök élet koronáját készítetted el számunkra. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! •••• SAROK ................. * NÉZZÜNK KÖRÜL AZ EGYHÁZBAN 4. £ 5 3 ÉEvangélikus istentisztelet? Evangélikus istentisztelet! Jóllehet kitekintésünk elsődleges célja az, hogy megismerjük a testvér- egyházak, más felekezetek istentiszteleti életét, liturgikus gyakorlatát, most mégis maradjunk saját egyházunkban, és vizsgáljunk meg közelebbről egy - a közelmúltban a televízió által is közvetített - határon túli magyar evangélikus istentiszteletet. Három héttel ezelőtt a Duna Televízió jóvoltából az erdélyi Barcaságba látogathattunk el. A Brassóval szinte összenőtt, magyarlakta Négyfalu egyikéből, Hosszúfaluból láthattunk istentisztelet-közvetítést. A hosszúfalu-fű- részmezei evangélikus egyházközség temploma megtelt ifjakkal és vénekkel, férfiakkal és nőkkel. Mindegyikük szemében ott élt az izgalom: ünnep van, együtt lehetünk, találkozhatunk Istennel. Jó volt látni, hogy mindenki aktívan részt vett az istentiszteleten: énekelt, imádkozott, válaszolt. Az adás szerkesztője sokat segített abban, hogy ne csak nézői, hanem résztvevői is lehessünk az alkalomnak (oktatandó példa az istentisztelet-közvetítéssel foglalkozó szakembereknek). Ennek kapcsán érdemes szót ejtenünk néhány olyan részletről, amely minket, mai magyar evangélikusokat - a liturgiái reform egy bizonyos fázisában élőket - elgondolkodtathat. Istentiszteleti életünkben sok a közös vonás, de erdélyi testvéreink gyakorlatában megfigyelhető néhány érdekes sajátosság is. Ne feledjük tehát: magyar evangélikus istentiszteletről van szó! Kajcsa László, a gyülekezet lelki- pásztora, miután a prelúdium alatt bevonult az Isten szolgáját állva köszöntő gyülekezet között a templomba, az oltár előtt főhajtással imádkozott, majd keresztet vetett (!). A hívek vele együtt mondták a kezdőimádságot. Hangosan, természetesen - ráhangolódásként, alaphangmegadásként. A liturgia a nálunk is megszokott formában zajlott, de a második ének igazi kyrie volt: „Uram, irgalmazz!” Az énekverses rendbe a lelkész liturgikus éneke is beleszövődött. Természetes módon énekelte: „Az Úr legyen veletek...”, a gyülekezet pedig énekelve válaszolta: „...és a te lelkeddel”. A lekciókat fiatalok olvasták. A levélbeli ige elhangzása után a lelkész így szólt: „Boldogok, akik hallgatják és megtartják Istennek szent igéjét. Halleluja.” A gyülekezet pedig hármas halleluját énekelt rá - úgy, ahogyan majd kétezer éve teszik a keresztények szerte a világon. Az evangéliumi szentlecke felolvasása után pedig ezt mondta a lelkész: „Dicsőség az Úr Jézus Krisztusnak, akinek kegyelme nélkül semmit sem tudunk cselekedni.” A hívek erre válaszul azt énekelték: „Dicsőség néked, Krisztus”, majd respon- zumuk egy korálversbe torkollott. Az úrvacsorái liturgia bevezetéseként is hallhattuk az üdvözlést („Az Úr legyen veletek - és a te lelkeddel”), majd a lelkész és a gyülekezet - a megszokott módon - énekelte végig a bevezető párbeszédeket: „Emeljük fel szívünket - felemeljük az Úrhoz”, Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek - méltó és helyes ez”, „Valóban méltó és helyes...” Ez az úrvacsorái liturgia megéreztette a tv-nézőkkel is, hogy az énekelt szöveg mennyivel több a pusztán kimondottnál. Különösen is sokat jelentett, hogy nem énekverssel pótolták a Sanctust („Szent, szent, szent”), hanem a gyülekezet saját dallammal énekelte végig a teljes bibliai szöveget, beleértve a Benedictus mondatait is (Áldott, aki jön az Úr nevében”). Az Isten Bárányáról szóló ének is a teljes liturgikus szöveget tartalmazta, sőt helyi variánsban megszólalt az eredeti, lutheri istentiszteletben továbbhagyományozott gregorián dallam is. Sokat árult el a következő úrvacsorái liturgiái pillanat. A megtört ostyát a lelkész a gyülekezetnek felmutatva a következőt mondta: „Testvéreim, a megáldott kenyér vajon nem a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak érettünk megtöretett szent teste-é? Ezért azt mondja a Lélek és az ő menyasszonya, ez a gyülekezet: Jövel, Uram Jézus!” A gyülekezet pedig együtt, hangosan válaszolt rá: „Jövel, Uram Jézus!” Majd a lelkipásztor így folytatta: „A megáldott kehely vajon nem a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk is kiontott szent vére-é? Ezért azt mondja a Lélek és az ő menyasszonya, ez a gyülekezet: Jövel, Uram Jézus!” A hívek pedig ismét együtt, hangosan felelték: „Jövel, Uram Jézus!” „Adjatok hálát az Úrnak - énekelte a lelkész az úrvacsora végeztével -, mert jóságos ő.” „És az ő jósága megmarad örökké” - válaszolt a gyülekezet szintén énekelve. (Ez a responzum a mi magyarországi liturgiánkban is megtalálható, csak mi alig használjuk.) Magyar evangélikus istentisztelet határon innen és túl. Sok közös vonással, néhány eltérő momentummal. Az eltérés csupán abban rejlik, hogy fűrészmezei testvéreink nem vesztettek el annyit a közös keresztény és lutheri tradícióból, mint mi, akik az anyaországban élünk. Példájuk talán azt is megmutatja, hogy amit mi itt sokszor katolikusnak, idegennek tartunk, az eredetileg a miénk, magyar evangélikusoké volt. Hafenscher Károly (ifj.)
