Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-04 / 27. szám
Horváth-Hegyi Olivér felvétele 20 04. JÚLIUS 4.-3. oldal Evangélikus Élet Toronyóra lánc nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Néhány tehetősebb testvérünk 50 vagy 100 forintot ajándékozott az ügyre - megköszöntük nekik is de mellettük ott voltak azok az áldozatkész kisnyugdíjasok, akik közül többen fél- vagy egy teljes havi nyugdíjukat ajánlották fel erre a célra, csodálatos bizonyságát adva evangélikusságunk és templomunk iránti szeretetüknek. Még ha csaknem az összes nagyvállalatot hidegen hagyta is a helyi Szuperinfóban közzétett hirdetésünk, közülük ketten azért jelentős összeggel segítették ügyünket...) Június 27-én mi másról is szólhatott az igehirdetés, mint arról, hogy mi a torony és a toronyóra szolgálata. A torony - mint az iránytű - azt mutatja meg, hogy életünknek Isten felé beállított életnek kell lennie. A toronyóra pedig az idő múlására figyelmeztet minket: arra emlékeztet, hogy eljön az a pillanat, amikor meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt. Hiába találtunk ki olyan fogalmakat, mint az örök barátság vagy az örök szerelem - itt a Földön minden múlandó. Az idő mint fékezhetetlen szállítóeszköz visz bennünket Krisztus ítélőszéke elé. Mi hát a tennivalónk? Az, ami a vasárnap igéjében olvasható: a bűnös asszonyhoz hasonlóan boruljunk le mi is Jézus lábaihoz (Lk 7,36kk). Az istentisztelet után rövid ünnepi közgyűlés következett, amelyen a két vállalkozó közvetlen szavakkal beszélt arról, hogy ez a nap nemcsak a gyülekezet örömünnepe, hanem az övék is. Hangot adtak abbéli reményüknek is, hogy idővel számos olyan templomtorony lesz hazánkban, amelyekben az általuk továbbfejlesztett mechanikával működnek majd az órák. A gyülekezet tagjai között akadtak olyan bátor vállalkozók, akik a „premier” napján a toronykupolába is felmentek, hogy megnézzék a számlapok mögött megbúvó kis szerkezeteket. Ribár János Egy valóra vált alom Lörincz Csaba ordinációja Pásztori Miről álmodnak a tizenhárom éves fiúk? Sportkocsiról, futballkarrierről, netán egy szőke copfos bakfisról? Talán mindegyikről. Mindenesetre - többségükben- nem a lelkész! hivatás műveléséről. Nem úgy, mint a kiskamasz Lörincz Csaba, akinek a szívét tizenhárom évesen ejtette rabul Krisztus hívó szava, amikor- a bokori evangélikus templom harangszentelési istentiszteletén - először hallotta prédikálni D. Szebik Imre püspököt. Egy gyönyörűséges álom vált valóra, amikor tizenkét évvel később, az elmúlt szombaton a pásztói evangélikus templom oltára előtt a példakép, D. Szebik Imre püspök lelkésszé avatta őt. (A liturgikus szolgálatban részt vett Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, valamint Lehoczky János Endre helyi lelkész is.) A 2001-ben épült, modern vonalú templom nagyszámú ünneplő gyülekezetének egyszerre dobbant a szíve arra a felismerésre, hogy a hűséges Isten megáldotta a kicsiny nyáj áldozathozatalát, hiszen közülük hívta el ifjú szolgáját! Amikor felcsendült a Szólj, Uram, és küldj el című, fület gyönyörködtető kórusmű, és elhangzott az az ige, amely Lörincz Csaba és családja életében olyan meghatározó volt - „ Mindeddig megsegített bennünket az Úr" (lSám 7,12)-, lehetetlen lett volna figyelmen kívül hagyni azt a párhuzamot, amely Csaba és a bibliai Sámuel között fennáll. Az ifjú Sámuel elhívását és Silóban eltöltött, Isten szolgálatára felvértező éveit juttatják eszünkbe Csaba útjának állomásai: a pásztói hittantanár édesanya, Lőrinczné Csépe Ilona imádságai, a gyermek el- hívatása, a szolgálatra való tudatos és áldozatos felkészülés évei a soproni líceumban, illetve a teológiai stúdiumok Budapesten, a lipcsei ösztöndíj és a Kecskeméten eltöltött gyakorlati esztendő, Kis János lelkész terelgető szere- tete mellett. Szebik Imre igehirdetésében kiemelte, hogy „az Úr hívó szavára igent mondani csak az tud, akiben a Szentlélek elvégezte ezt, akinek a vállára helyezte ezt a gyönyörűséges igát”. Különösen megragadó pillanat volt, amikor Csaba ajkáról felhangzottak az Apostoli hitvallás átélt szavai, és lelkészi eskütételében elkötelezte magát arra, hogy teljes erejével és minden tehetségével igyekszik megfelelni evangélikus lelkészi hivatásának, Isten dicsőségére és embertársainak üdvösségére. Amikor a lelkészi koszorút alkotó idősebb és ifjabb szolgatársak - köztük a hittudományi egyetem tanárai, lelkészi mentorok, Nógrád megyei pásztorok és a római katolikus egyház képviseletében dr. Varga Lajos kanonők - Isten igéjével és kézrátétellel, a megerősítésért könyörgő ősi imádsággal megáldották az Úr ifjú szolgáját, minden jelen lévő lélek azt kívánta, hogy Csaba rátalálhasson arra a szolgálati területre, amelyen Isten országának építőmestere lehet. Az ordinációs istentisztelet úrvacsorái közösséggel folytatódott: ezen a frissen felavatott lelkipásztor először oszthatott úrvacsorát szerettei és lelki testvérei, az ünneplő, örvendező gyülekezet körében. Kedves gesztus, hogy Csabát érzelemgazdag zeneművek előadásával örvendeztette meg a kecskeméti, a lucfalvi, a sámsonházi és a pásztói kórus. Az ifjú lelkészt szavalattal és jókívánságokkal, szép ajándékokkal halmozták el az Északi Evangélikus Egyházkerület, a hittudományi egyetem részéről és a megyéből, valamint a megyén túlról érkezett gyülekezetek képviselői. D. Szebik Imre köszöntőjében hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a lelkészi önképzés, a folytonos tanulás, a Szentírásban való elmélyülés a teológusévek befejezése után is, hiszen a lelkipásztor így viselhet gondot helyesen önmagára és gyülekezetére. Kis János kecskeméti lelkész annak a reményének adott hangot, hogy Csabát úgy fogják szeretni a rábízottak, ahogyan a kecskemétiek megszerették. Dr. Szabó Lajos köszöntőjében elmondta, hogy Lörincz Csabát érzékeny, csendes, megbízható fiatalembernek ismerte meg, akinek karizmája van a nehéz sorsú emberek lelkigondozásához, és aki kedveli a nyüzsgő-mozgó, élő közösségeket, ahol mindig történik valami, ezért olyan szolgálati területre van szüksége, amelyen mindezeket megtalálhatja. A Lörincz család adakozó szeretetéből terített asztalok mellett sokáig folyt a testvéri beszélgetés az életükben megtapasztalt isteni csodákról és a találgatás arról, hogy „merre, hová küldi az Úr választott szolgáját?”. Hogy hová, merre...? Az álmokat beteljesítő Úr tudja. És aki egész életében megtapasztalta hűségét, ezután is rá meri bízni életét. Szókéné Bakay Beatrix A béke követségében Beszámoló a piliscsabai nó'konferenciáról És a földön békesség... - Küldetésünk egy erőszakkal terhes világban címmel rendezett tanácskozást a Női Misszió június 22-27. között a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban. Az ország minden tájáról érkezett mintegy ötven asszony közös bibliatanulmányozás, illetőleg meghívott előadók referátumai alapján dolgozta fel az összejövetel címéül választott témát. Rossz kívánságok és békegalamb. A két egymással nagyon is ellentétes fogalom különös egységet alkotott ezen a június végi találkozón. A jelenlévők ugyanis egy-egy papírból kivágott békegalambra írták fel azt a bíráló megjegyzést, szitokszót, amelyet a leginkább szégyellnek, megfogadva, hogy többet nem mondják ki. „Ez a játékos ötlet nagyon is komoly dolgokra világított rá, megmutatta, hogy az agresszió nem rajtunk kívül áll, hanem csírájában bennünk van” -jegyezte meg az egyik résztvevő. Az idei, immár hatodik alkalommal megrendezett nőkonferencia témáját az Egyházak Világtanácsa által 2000-2010- re meghirdetett, Az erőszak leküzdésének évtizede nevet viselő kampány adta. „Az elmúlt egy hét célja nem egyszerűen az agresszió leleplezése, hanem sokkal inkább a béketeremtés módjainak megismertetése volt” - nyilatkozta lapunknak B. Pintér Márta szervező. E cél elérését egyebek mellett dr. Szilágyi Agnes előadás-sorozata segítette, amelyben a test és lélek egyensúlyának fontosságáról esett szó. A szenvedélybetegek felé irányuló szolgálatról Magassy Sándorné lelkésznő, a kisközösségekről pedig id. Pintér Károly lelkész tartott beszámolót. Nagy érdeklődés kísérte az Alfa Szövetség titkárának, Vajnai Klárának a referátumát is. A szervezet munkatársa - nyolcgyermekes édesanyaként - valóban hitelesen állhatott ki a magzati élet védelmének ügye mellett. Utolsóként az Evangélikus Élet munkatársa - e sorok írója - tartott előadást, Erőszak a médiában címmel. A tartalmas hét a béketeremtés módjainak a felvázolásával még inkább tudatosította a résztvevőkben azt, milyen nagy az egyház és az egyes keresztény hívő felelőssége egy békésebb, emberhez méltóbb világ megvalósításában. Gazdag Zsuzsanna Isten Esztert úgy segélje Lelkészavatás a vönöcki templomban A Vas megyei Vönöck evangélikus templomában június 25-én, szombaton Gáncs Péter püspök lelkésszé avatta Szűcs Eszter végzett teológust. Jóllehet a gyülekezet a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerülethez tartozik, Ittzés János püspök átengedte az ordináció szolgálatát püspöktársának, ugyanis a felavatott lelkész férjével, Szabó Szilárddal együtt a déli kerületi Pécsett kezdi meg segédlelkészi szolgálatát. Az ordinációban Kovácsné Tóth Márta vönöcki lelkész és Fabiny Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense segédkezett a püspöknek. A minden gyülekezet életében különleges alkalomnak számító lelkészavatás egyik felemelő része az eskütétel. „Én. Szűcs Eszter esküszöm az élő Istenre, (...) hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfelelni igyekezem... ” - hallhattuk az istentiszteleten. Kicsoda Szűcs Eszter? Kovácsné Tóth Márta meghatottan idézte fel, hogy Eszter nagyapja e kemenesaljai gyülekezet presbitere és pénztárosa volt. Majd kifejezte örömét, hogy az amúgy halk szavú lelkészjelölt a szertartás során milyen erőteljes hangon mondta a Hiszekegyet. A lelkész hozzáfűzte: Esztert mint kis hittanost egykor ő tanította a hitvallásra. Egy ilyen alkalom így nemcsak a család, hanem a küldő gyülekezet és az úton elindító lelkész házaspár öröme is. .....az Úr Jézus Krisztus evangéliumát a te ljes Szentírás szerint, egyházunk hitvallásai értelmében tisztán és igazán hirdetem... ” A hívás talán az őrimagyarósdi ifjúsági táborok során hangzott a legerőteljesebben. Eszter úgy érezte: Istennek lelkészként van terve vele. Megkezdte hát egyetemi tanulmányait, amelyek során egyebek mellett a Szentírást és a hitvallási iratokat kellett alaposan tanulmányoznia. Mindez azonban nem maradhat számára iskolai tananyag: a tartalmukat hitébresztő módon lehet és kell átadnia. Ettől a pillanattól lelkészi esküje is kötelezi erre. „...a szentségeket Krisztus rendelése szerint helyesen szolgáltatom ki... ” Van, amit nem lehet megtanulni a teológián, bármilyen szorgalmasan készül is valaki. A hívekkel való közvetlen és folyamatos kapcsolattartás örömét vagy éppen a liturgikus magatartást az úgynevezett hatodév során lehet közelebbről megismerni. Szűcs Eszter a Pest megyei Csömör gyülekezetébe került. Solymár Péter mentor és felesége, Márta családtagként kezelte Esztert. Szavaik szerint „az éléskamrától a lelkészi hivatalig” fogadták őt be, leginkább mégis szívtől szívig. Most a csömöriek két autóbusz- nyi küldöttsége jött el az ordinációra. Szeretetüket azzal is kifejezték, ahogy az avatást követő bőséges agapéhoz is hozzájárultak. „...a reám bízottakat híven pásztoro- lom, és a lelkipásztori titkot megőrzőm... " Úgy tűnik, Eszter különleges karizmája a személyes pásztorolás. Hamar megtanulta, hogyan kell a betegek, az elesettek mellé odaállni. Hatodévesként szívesen ült akár másfél órát is a kistar- csai szeretetotthon egyik-másik lakójának ágya mellett. Jó remény van arra, hogy a mások terhét vállaló, lelkipásztori tapintatot, sőt titoktartást igénylő szolgálatát bölcsen tudja majd végezni. „ ...egyházunk építésén nemcsak szóval, hanem példás élettel és szolgáló szeretettel munkálkodom... ” Teológusévei alatt „Szilárd támaszra” lelt egy nagyváradi származású fiatalemberben, aki immár nemcsak házas-, hanem szolgatársa is. Különleges ajándék, ha két ember így együtt dolgozhat, ugyanakkor sokszor feszültségek forrása is lehet. Reménység szerint sok jó példát látnak majd arra, hogy miként járulhat hozzá egy lelkész házaspár hiteles élettel és jó munkamegosztással az egyház építéséhez. „...egész lelkészi szolgálatomat odaadó hűséggel végzem Isten dicsőségére és embertársaim üdvösségére." Az ünnepi istentisztelet végén az immár felavatott lelkész imádkozott, majd áldást osztott, így is bekapcsolódva az ősi ároni szolgálatba. A lelkészi szolgálat lényege ragadható meg ebben: aki most kapta az áldást, immár osztja is azt. Hat tanulmányi év után Eszter megkezdi a „hetedik esztendőt”. Ez - ellentétben a bibliai sabbátévvel - bizonyára nem a nyugalom esztendeje lesz, hanem reménység szerint a szorgos munkáé. Kezdődhet a vetés, majd talán az aratás munkája is. Ehhez azonban tudni kell, hogy „a növekedést az Isten adja" (lKor 3,6). Erre emlékeztetett a Szűcs Eszter által választott ige nyomán Gáncs Péter püspök is. Az apostol szerint „ minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása " (Jak 1,17). Igehirdetésében a püspök hangsúlyozta, hogy nem „valami”, hanem „valaki”, azaz Jézus Krisztus jelenti ezt a legnagyobb ajándékot. Jakabnak ez a verse valóságos Krisztus-himnusz. A stabilitás himnusza egy bizonytalan, változó, dekadens világban. Szűcs Eszter immár e jó adomány és tökéletes ajándék birtokában végezheti lelkészi szolgálatát. Fabiny Tamás Fotó: Szűcs Attila
