Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-06-20 / 25. szám

Evangélikus Elet 2004. JÚNIUS 20. - 3. oldal Isten munkálkodik - a gyülekezet épül A bűnről- tisztán és hitelesen Bemutatták dr. Nagy Gyula új kötetét Volt, aki már az új könyvvel „felfegyverkezve” érkezett június 12-én a Deák Té­ri Evangélikus Gimnázium dísztermébe, és volt olyan is, aki - kihasználva a le­hetőséget - a helyszínen vásárolta meg dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök leg­újabb tudományos munkáját. A Luther Kiadó jóvoltából megjelent mű Az egy­ház mai tanítása - evangélikus dogmatika I. címmel 2000 karácsonyán napvilá­got látott kötet folytatása. A bűn lényegét, eredetét és következményeit, azaz a hamartiológiát tárgyaló második részt D. Szebik Imre méltatta. D. Szebik Imre püspök a mellette ülő elődje könyvét méltatja Fotó: Horváth-Hegyi Olivér A 20. század elején a főváros peremén új települések születtek, és indultak növekedésnek. Ezek közé tartozik Rá­kosszentmihály és Sashalom is, ame­lyeknek az evangélikusai június 13- án, vasárnap egy kerek évforduló megünneplésére, emlékezésre és hála­adásra gyűltek össze. A rákosszentmihály-sashalmi gyüleke­zet a kezdetektől lelki otthont nyújtott az ország különböző részeiből - az Alföld­ről, a Dunántúlról, Nógrádból - a fővá­rosba áramló, majd itt letelepedő vidéki­eknek. Az egyházközség 1911-től már szervezett formában - az ősi cinkotai gyülekezet fiókegyházközségeként - működött. Az ide helyezett fiatal hitok­tató-lelkésznek, id. Tóth-Szöllős Mihály­nak a gyermekek összegyűjtése, hitokta­tása, illetve rajtuk keresztül a szülők megismerése és gyülekezetbe toborzása volt a feladata. A hívek - templom híján - eleinte a Béla utcai iskolában kaptak helyet istentiszteleteik megtartására. A gyülekezet azonban nem elégedett meg ennyivel: hamarosan felvetették a temp­lomépítés gondolatát. A tervből 1934-re lett valóság: június 17-én dr. Raffay Sán­dor püspök felszentelhette a község fő­terén épült, Sándy Gyula által tervezett templomot. Most, hetven év elteltével erre emlékeztek a ma élő hívek. Az örömünnepre D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspököt hívták meg, aki feleségével látogatta meg a gyülekezetét. A meghívóra felírt zsoltárvers alapján hir­dette az igét: „Hagyjadaz Úrra a te uta­dat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. ” (Zsolt 37,5) A püspök szerint nemcsak fa­lakat kellett építeni, hanem lelkeket is össze kellett kötni, gyülekezetét építeni, a különböző hagyományokat egymáshoz közelíteni, saját gyülekezeti szokásokat, rendet kialakítani. A zsoltárvers vége az új bibliafordításunkban így hangzik: „...bízzál benne, mert ő munkálkodik." Istennek ez az évtizedeken keresztül foly­tatott munkája hozta azt az eredményt, hogy a jubileumon a teli templomban ré­giek és újak együtt tudnak örülni Isten művének - folytatta Harmati Béla. A régi­ek: a nyolcvanasok, akik még gyermek­ként voltak részesei a templomszentelés­nek. Az újak: a mai gyermekek, akik szá­mára ezen a vasárnapon tartották a tanév­zárót is. A két „gyermekkor” fogta össze az eltelt hetven évet, annak minden örö­mével és próbájával: a második világhá­borúval és az utána következő „megszál­lással”, az ‘56-os forradalommal és a rendszerváltás reményteli, előremutató eseményeivel együtt. Munkálkodott az Isten... A püspök kifejtette, hogy öröm ezt látni a gyüleke­zet múltjában és jelenében egyaránt. Az emlékezésben hangsúlyosan esett szó a hitoktatás szerepéről: oktassunk keresz­tény életvitelre is, hogy a kiművelt fők a jövőben is szolgálják evangélikus né­pünket. A templom tanítson arra is, hogy az egy hiten lévőket - és az öku- menében más testvéreket is - szeretet­nek és felelősségnek kell egymáshoz kötnie. A mai ünnep ezenkívül tanítson hálaadásra. Köszönjük meg Istennek, hogy munkálkodik közöttünk, küld ige­hirdetőket, adja Szentleikét, hogy el ne szakadjunk tőle - zárta igehirdetését Harmati Béla. A napot az istentiszteletet követő sze- retetvendégség is emlékezetessé tette: ezen az idősek újra találkozhattak, be­szélgethettek egymással, felidézhették a régi emlékeket, illetve a jelenlévők meg­hallgathatták a gyermekek énekét. A hit- tanos gyermekek szülei meglepetéssel kedveskedtek: egy asztallapnyi tortát sü­töttek. A különleges „műalkotáson” megmintázták a templomot, és láthatók rajta mézeskalácsból formált pici em­berkék is, amint a templom felé igyekez­nek. A tortából mindenki kapott egy adagot, a gyerekek pedig az őket ábrázo­ló mézeskalács figuráknak is örülhettek. Börönte Márta, a gyülekezet lelkésze is­mét egy jó ötlettel tette emlékezetessé ezt a napot gyülekezete tagjai számára. A zsoltárvers pedig kísérje tovább a híveket: Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne... ” ■ E sorok írója is hálát ad Istennek, hogy kisgyermekként hetven évvel ez­előtt ott forgolódhatott a templom épí­tésénél, és hogy most Isten szolgája­ként együtt ünnepelhetett a mai gyüle­kezettel. Tóth-Szöllős Mihály Az elnök-püspök beszédében kiemelte, hogy az újabb kötet fontos küldetést tel­jesít: nagy súlyt fektet a szentírási alap, a tiszta tanítás fontosságára. „Egyházunk nyugalmazott püspöke, dr. Nagy Gyula a rendszeres teológia professzoraként Ma­gyarországon, illetve az egyházi szerve­zeteknél végzett munkája során külföl­dön mindvégig a tiszta tanítás szolgálatá­ban állt. Törekvései a reformátorok elve­ivel álltak és állnak összhangban, és ma is iránymutatóak minden protestáns teo­lógus számára” - mondta Szebik Imre. „Nekünk, akiknek Isten igéjét kell prédikálnunk, nincs nehezebb és fonto­sabb feladatunk, mint az Ige tartalmát, a teljes Szentírás üzenetét tisztán és telje­sen továbbadni” - kezdte felszólalását dr. Nagy Gyula. Megható volt látni és hallani, ahogy az 1918-ban született, idén szeptemberben nyolcvanhatodik születésnapját ünneplő szerző az egybe­gyűltek előtt adott hálát Istennek azért, hogy tavalyi szívinfarktusa és műtétje után folytatni tudta azt a munkát, amely rá volt bízva. Hogy miért éppen ezt a ne­héz témát választotta? Az ő szavaival él­ve: „A bűnről szóló tiszta tanításra rég­óta nem volt annyira sürgetően szükség, mint ma: Istentől mindenképpen elsza­kadni akaró, önző és emberközpontú, ezért tragikus belső és külső következ­ményekkel sújtott világunkban.” Aki kézbe veszi ezt a százötven olda­las, igényes munkát, a bűn lényegéről, gyökereiről és következményeiről ol­vashat. A szerző - aki egy-egy fejezet végén bőséges magyar és külföldi szak- irodalommal is ellátja az érdeklődőket - szót ejt még a tragédiák, nehézségek után gyakran elhangzó „Istenem - mi­ért?” kérdésről, illetve a „személyes Go­nosz” realitásáról és eredetéről is. Gazdag Zsuzsanna (A kötet 950forintos áron kopható egyházunk Üllői úti könyvesboltjában.) A gyermekkórus mögött Börönte Márta, D. dr. Harmati Béla és Tóth-Szöllős Mihály Tortatemplomba tartanak a mézeskalács hívek Horváth Csaba felvételei A győri öregtemplomi gyülekezet iga- zán sokoldalú egyházfival büszkélked­het. A Petőfi téri épületben ugyanis működik egy egyházi textíliákat készí­tő műhely, amelynek ügyvezetője és mindenese Kutas Emőke, aki nem mellesleg az egyházfi teendőit is ellátja az egyházközségben. Kutas Kálmán volt szombathelyi lelkész unokája négy és fél éve szolgál az Öregtemplomban.- Képzőművészeti középiskolát vé­geztem, ahol csipkekészítést és történel­mi viseletek készítését tanultam - mesé­li Kutas Emőke. - Varrtam már magya­ros díszruhákat, történelmi jellegű utcai és barokk ruhákat, sőt készítettem ma­gam tervezte csipketerítőket és -galléro­kat is. Többször kértek fel színházi jel­mezek tervezésére is. Amikor itt, a gyü­lekezetben kiderült, hogy ilyen múlttal rendelkezem, Lackner Pál igazgató lel­kész megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem egyházi textíliákat készíteni. A kérdésre igennel válaszoltam. Az egy­házközség gazdasági bizottsága megtár­gyalta a javaslatot, és egyhangú döntés­sel támogatásáról biztosított. így aztán tavaly decemberben megnyithattam egyszemélyes textilkészítő műhelyemet a.Konvent épületében.- Miket készít a műhelyben?- Először csak kisebb munkákat vál­laltam. Például egyházkerületünk új székházának kápolnájába készítettem oltárterítőket, majd lassan bővítettem a választékot. Ma már az oltárterítők mel­lett Luther-kabátokat, talárokat, barette­ket, papi ingeket, kötött zsinórokat, Mó­MAGYAROS DÍSZRUHÁKTÓL A LUTHER-KABÁTOKIG Emőke, a sokoldalú egyházfi zes-táblákat, zsinóros díszruhákat, stólá­kat, táskákat és tarisznyákat is varrók. Magánszorgalomból pedig az egyház­hoz nem feltétlenül kötődő kézműves­termékeket - festett üvegeket, csipkéből készült apróságokat, keresztszemes hímzéseket és selyem képeket - készí­tek. Az oltárterítőket saját terveim alap­ján készítem el, és a megrendelő választ­hat közülük.- Van-e elegendő megrendelése?- Elmondható, hogy az utóbbi két hó­napban látványosan nőtt a kereslet, bár a megrendelések száma még nem érte el a felső határt. Kértek tőlem oltárterítőket a győri és a tényői gyülekezetekbe, továb­bá több környékbeli lelkésznek készítet­tem Luther-kabátot. Örvendetes, hogy nemcsak belföldről, hanem külföldről is egyre több megrendelést kapok. Leg­utóbb például a bécsújhelyi gyülekezet keresett meg, hogy nagyobb mennyiség­ben lenne szükségük talárokra, Luther- kabátokra és oltárterítőkre. Ezeket fo­lyamatosan készítem és szállítom. A na­pokban például ilyen ügyben fogok ki­utazni hozzájuk. Lackner Pál igazgató lelkész a tapasz­talatok tükrében úgy látja, hogy jól dön­tött a gyülekezet, amikor zöld utat adott ennek a kezdeményezésnek. - Úgy vél­tük, hogy nagy szükség van egy egyházi textíliákat gyártó műhelyre. Örülünk an­nak, hogy a munka egyre jobban bein­dul. Az elkészült termékek igazán ma­gas színvonalúak - és ezt nem csak a magam nevében állíthatom... Kiss Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents