Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-06-13 / 24. szám

8. oldal-2004. JÚNIUS 13. Evangélikus Élet Részletek az elnök-püspök és az országos felügyelő jelentéséből A Szentlélek és az egyház (...) Előtérbe került a karizmák fontos­sága. Nem lehet elvárni, hogy a szolgá­latok sokféleségében mindenki egyaránt jó igehirdető, lelkigondozó, szervező menedzser, ifjúsági munkás, hitmélyítő és misszionáló adottságokkal rendelkez­zék. Nem lehet elvárni, hogy csak a pap­ság, a lelkészek végezzenek ilyen irányú szolgálatot. A római katolikus egyházon belüli úgynevezett lelkiségi mozgalmak jel­zik, hogy a világi hívek hányféle mun­kát és szolgálatot vállalhatnak magukra a megfelelő előkészítés, az olykor fá­radságos, de később jó gyümölcsöket érlelő tanulás és imádság áldásaként. A Fokoláre mozgalom, a családsegítő kö­zösségek, az ifjúság közötti szolgálat mind-mind egy-egy világi testvér veze­tése alá tartozik. A karizma nem a nyelveken szólás, a kényszerű gyógyítás kierőszakolása vagy a mindenáron való térítés igyeke­zete, hanem a Lélektől kapott ajándé­kok továbbadása a hit ismeretében, a kegyesség gyakorlatának a megmutatá­sában, a lelki értékek utáni vágyódás felkeltésében. Bár vannak olyan, szá­munkra talán szokatlan jelenségek, mozdulatok, mint a felemelt kéz, a val­lásos könnyűzene átéléssel való éneklé­se, az ismétlődő imádságoknak a lélek mélységébe hatoló módszere (...) - nem szabad visszariadni ezek láttán. In­kább azon kellene elgondolkodnunk, vajon miért passzívabbak a protestáns kvietizmustól megnyugodott híveink? Miért lehet őket olyan nehezen aktivi­zálni akár saját családjukban is? Úgy tűnik, valamennyi felekezetben jelzésértékűek azok a megnyilvánulá­sok, amelyek a Lélek kényszerítő ereje alatt készek tenni az evangéliumért és dolgozni az egyházért. Nem szabad eze­ket elhessegetni magunktól, hanem in­kább fel kell készítenünk rájuk a híve­ket, főként a városi gyülekezeteinkben. Szentlélek nélkül nincs egyház, nincs hit. A Szentlélek nélküli kezdeményezé­A 2003-as esztendőről kell szólnia beszámolónknak, de gondolatain­kat természetesen befolyásolja a jelen évből eddig eltelt idő is. Különösen is azért, mert május elsejével hazánk az Európai Unió tagja lett. Ez ma még pon­tosan meg nem határozható változásokat — szívből reméljük, pozitív változásokat, fejlődést - hoz Magyarország legújabb kori történelmében. (...) Jelképes jelen­tősége is volt annak, hogy néhány nap­pal a csatlakozás után került sor a Ma­gyar Evangélikusok Tanácskozó Testü­letének 2004. évi — immár hagyomá­nyosnak mondható - ülésére. Nem vita­tom annak fontosságát, hogy ezen a fó­rumon is járuljunk hozzá az elmúlt fél évszázad egyháztörténelmének tisztázá­sához. Vannak adósságaink e téren, de igen lényeges, hogy legyenek élő, ható programjaink a magyar-magyar evangé­likus kapcsolatrendszer fejlesztésére, él­ve az uniós tagság által nyújtott új lehe­tőségekkel. Már az előző évi jelentésemben is he­lyet kapott annak rögzítése, hogy az egy­háznak mindig az adott kormánnyal kell tárgyalnia, és hogy a 2002-es választá­sok által előidézett hektikus légkör meg­nyugvása után korrekt kapcsolatok ala­kultak ki a kormányzattal. Ez jellemezte a 2003-as esztendőt is. Kedvezően hatott a Miniszterelnöki Hivatal Egyházügyi Titkárságának vezetésében bekövetke­zett váltás. Az új címzetes államtitkár - Gulyás Kálmán - jól kamatoztatja medi- átori felkészültségét. A MEH-et vezető kancelláriaminiszter, Kiss Péter is súlyt helyezett arra, hogy időről időre talál­kozzék a történelmi egyházak vezetői­vel. Ezeken az eseményeken a protokol­láris, illetve rutinjellegű programpontok mellett mód van az aktuális kérdések rendezésére. Hasonló mondható el arról az alkalomról is, amikor - szintén immár hagyományos módon - Mád! Ferenc köztársasági elnök karácsony előtt fo­gadja az egyházi vezetőket. Mindez tük­rözi az állam és az egyház kiegyensúlyo­zott kapcsolatait hazánkban. Ugyanak­kor - s ebben nem lehet mentség az, sek az emberi erőlködés fanyar és fo- gyaszthatatlan termékei. Ahol azonban a Lélek fú, ott engedni kell munkájának, teret kell adni neki az iíjúság tagjai és a felnőttek között. Ide tartozik a hozzánk anglikán köz­vetítéssel érkezett Alfa mozgalom ter­jedése is. Ebben az ismeretlenek egy- beterelgetése, barátságok szövődése előzi meg a Krisztussal való őszinte, mély barátság megkötését. Ez a mód­szer segítségünkre lehet a nagyváro­sokban és a főváros rengetegében élő, egymástól elidegenedett, magányos emberek összegyűjtésében, megszólí­tásában. Az elmúlt év főbb eseményei Egyházunkban kiemelkedő fontosságú esemény volt a Székesfehérváron meg­rendezett evangélikus országos találko­hogy más szervezetekre is jellemző az idő szorítása - kifogásoljuk, hogy több­nyire későn és rövid határidőre kapjuk meg az egyházat is érintő törvényjavas­latokat véleményezésre. Ebből is adódik - így volt ez a szociális törvény módosí­tásakor, de a sokkal bonyolultabb esély­egyenlőségi törvénynél is -, hogy nincs valódi lehetőség a vitára, s törvényszerű­en (olykor igen feleslegesen) konfliktus keletkezik. (...) Ú gy vélem, lassan a végéhez közele­dik a rendszerváltozást követő, im­már tizenöt éves extenzív fejlődési kor­szak, amelyet az egyházi iskolák újrain­dítása, az intézmények felújítása, meg­építése, illetve a templomépítés jellem­zett. Legalábbis mérséklődik az ütem, fokozatosan előtérbe kerül az intenzív fejlesztés kérdése. (...) Az igazi kérdés azonban a gyülekezet- és intézményfej­lesztés viszonya. Visszatérő veszély az értékek szembeállítása. Az intézmény- fejlesztés is - túl azon, hogy számos óvoda, iskola, szeretetintézmény köz­vetlenül a gyülekezetekhez tartozik - a gyülekezeti életet, a missziót erősíti, az egyház társadalmi beágyazottságát, hite­lességét növeli. Az okos egyházkor­mányzás igen aktuális feladata az, hogy a közakarat figyelembevételével megte­remtsük az egészséges egyensúlyt az erőforrások felhasználásában. (...) Az egyház és a társadalom kapcsolat- rendszere terén meg kell állapítanunk, hogy az egyházi szó még mindig nem éri el eléggé a társadalmat; nem vagy alig va­gyunk jelen ott és akkor, ahol és amikor a társadalom gondjaival, feszültségeivel foglalkoznak. Az egyházi média is nehe­zen tud kitömi a belterjességből: a saját hívek tájékoztatásának alapvető feladatát ellátja, de nehezen éri el a többséget. Az elmúlt esztendő két kimagasló egyházi eseménye volt a Székesfehérvá­ron tartott IV. országos evangélikus ta­lálkozó, illetve a Déli Egyházkerület új elnökségének a beiktatása Békéscsabán. Ezek a társadalom számára is kedvező képet mutattak egyházunkról, és egész­séges belső mozgást is jelentettek. Az zó, melyet eredményesnek, tartalmas­nak, folytatásra méltónak ítéltünk mind­nyájan. Szükség van ilyen nagyszabású rendezvényekre. Mind a helyi gyüleke­zet, mind az ország evangélikussága lel­kileg meggazdagodva térhetett vissza otthonába, azzal az elhatározással, hogy szívesen vállalja a Krisztus-követés kes­keny útját. Az egyre több lakóhelyválto­zással, a kényszerű költözésekkel együtt járó világunkban az új gyülekezetbe va­ló bekapcsolódást is segítheti egy-egy regionális vagy országos találkozó meg­ragadó élménye. Nem kevésbé fontosak a határon túli nemzetközi konferenciáink. Ezek közül ki kell emelni a Lutheránus Világszövet­ség 10. nagygyűlését, melyen a „Gyó­gyulást a világnak” mottó vezérgondola­ta határozta meg a közel ezer résztvevő tanácskozását. (...) Az Európai Egyházak Konferenciájá­nak (KEK) 8. nagygyűlésén - melyet a norvégjai Trondheimben tartottak - kon­tinensünk gondjai kerültek előtérbe, kü­lönös tekintettel az EU bővülő feladata­ira és lehetőségeire. Ez év tavaszán e szervezet egyik bizottsága már éppen itt, Budapesten tartotta tanulmányi ülését. A KEK külön irodát is berendezett fővá­rosunkban egy angliai baptista lelkész vezetésével. Legfőbb örömünk azonban az, hogy az evangélium szolgálata folytatódott az igehirdetésben, a szentségek közös ün­neplésében, a tanításban, a különböző közösségek testvéri együttműködésé­ben. Élnek gyülekezeteink, és - bár kü­lönböző körülmények között - szolgál­nak is. Oktató-nevelő munkájukat hűsé­gesen teljesítik iskoláink, óvodáink, s Lapunk 1. és 3. oldalán már beszámol­tunk a Magyarországi Evangélikus Egy­ház Országos Közgyűléséről, amely­nek június 4-én délelőtt a Budapest-Fa- sori Evangélikus Gimnázium díszterme adott otthont. Egyházi törvényeinknek megfelelően ez az a fórum, amelyen elöljáróink összegző beszámolót ad­nak a megelőző esztendőben végzett munkájukról, és szólnak az egyházunk egészét érintő főbb kérdésekről. Az alábbiakban az elnök-püspök és az or­szágos felügyelő jelentéséből idézünk. (A jelentések szövegét - teljes terjedel­mükben - az Evangélikus Közlöny kö­vetkező száma tartalmazza.) egész esztendő gazdag eseménynaptára, a három egyházkerületben lezajlott sok alkalom azt is jelentette, hogy folytató­dott az a pozitív folyamat, amelyről már az előző évi jelentésemben örömmel szóltam. (...) J elentős változás volt, hogy az orszá­gos missziói lelkész püspökké válasz­tását követően Szeverényi János esperes testvérünk személyében új missziói lel­kész állt szolgálatba. Imponáló az a di­namizmus, munkabírás, amellyel a szol­gálatot végzi, a missziói alkalmakat szervezi. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a mégannyira prioritást jelentő missziói munka se izolálódjék, akárcsak a kerületek, a munkaágak se váljanak önálló „egyházakká”. A missziói sajtó­munka is felvetette ezt a kérdést. E téren a magam részéről el tudok képzelni is­mét egy önálló missziói újságot, de eh­hez is megfelelő előkészítés, felelős döntés kell. A missziói lelkész megvá­lasztása korrekt volt, de a saját hibámat is elismerve, a tisztesség jegyében utó­lag is meg kell mondanom: jogos volt az a kritika, hogy nem volt mód további je­lölésekre. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a választás törvényes volta nem kérdőjelezhető meg, és helyes az, hogy minden segítséget meg kívánunk adni a missziói lelkésznek, illetve ennek a munkaágnak. T ovábbra is kedvező a visszhangja az egyházi médiamunkának, a meg­újult sajtónak. A médiamunkások szá­mára konferenciákat is szerveztek, vala­mint megalakult a Protestáns Újságírók Szövetsége. Mindez hosszabb távon ígér fejlődést, stabilitást. Nehéz, konfliktu­soktól sem mentes teendő volt a Luther Kiadó helyzetének a rendezése, az szeretetotthonainkban továbbra is foly­tatódik az idősekről és a sérült gyerme­kekről való gondoskodás. (Ezekről a munkaágakról külön jelentésekben tájé­kozódhatnak a testvérek.) Az elmúlt esztendőben két jelentős építkezés kezdődött meg. így került sor a balatonszárszói Evangélikus Országos Konferencia- és Missziói Otthon felújí­tott és kibővített épületének átadására. A 300 millió forintos összköltségű beruhá­zást bajor evangélikus testvéreink finan­szírozták. Köszönetét mondunk érte az Egyház Urának és a német egyháznak. Ugyancsak elkezdődött az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumának bővítése. Az új épületszárny 60 fő elhe­lyezését biztosítja. Azt reméljük, hogy ez év szeptemberében átadhatjuk rendel­tetésének az új kollégiumi részt. Ezzel régi elhelyezési gondjaink válnak meg­oldottá. A lelkésztovábbképzés intézményé­nek rendszeresítése érdekében kerül sor az úgynevezett Lelkészakadémia mun­kájának megkezdésére, amely a tapasz­talatok birtokában feltehetően néhány év múlva válik majd igazán jól bejára­tottá, és jelenthet nagy segítséget a gya­korló lelkészi szolgálatban. Lelkésze­ink belső fáradtsága és az erkölcsi érté­kek lazulása elengedhetetlenné teszi ennek a posztgraduális intézménynek a létrejöttét. Az új liturgia területén végzett felelős szolgálat ismertté tétele és fogadtatása sok kívánnivalót hagyott maga után. Új érlelődési folyamat kimunkálására és fo­kozatos ismertté tételére van szükség ahhoz, hogy lelkészeink és híveink ké­szek legyenek egy gazdagabb, elmélyül­tebb, ökumenikusabb liturgia elfogadá­sára. Bizonyos vagyok abban, hogy Is­ten elhozza ezt az időt egyházunkban. Ő tudja, hogy mikor. Két területen kell előbbre lépnünk. Az egyik a cigányok között végzett szolgá­lat. (...) A másik terület a diakónia, a szeretetszolgálat. Ökumenikus kapcsolataink egyház­Evangélikus Sajtóosztály rendezetlen örökségének reménység szerinti felszá­molása, a tiszta lap megteremtése. A reméltnél, a tervezettnél lassabban alakul az evangélikus egészségügyi centrum létrehozása. Lényeges ese­mény, illetve lépés volt az ezt irányító alapítvány létrehozása, illetve egy - je­les evangélikus orvosprofesszorokból álló - védnöki testület felkérése. Mind­ebben kiemelkedő jelentőségű dr. Cser­háti Péter munkája. (...) Az Oktatási Osztály Mihályi Éva ve­zetésévei sikerrel birkózik meg a nö­vekvő feladatokkal, igyekszik eleget tenni a közoktatás minden előírásának. Az oktatási rendszerre is vonatkozik, hogy az extenzív fejlesztés a végéhez közeledik, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne támogatnánk óvodák és általá­nos iskolák - kellően előkészített - indí­vezetői szinten zavartalannak mondha­tók. Az elmúlt héten részt vettünk a Ma­gyar Katolikus Rádió felszentelésén és üzembe helyezésén. Az új rádióadón a többi felekezet is megszólalási lehető­séget kapott. Ez a kiváltság testvéri gesztusként már az egri katolikus rádió működése során is megadatott szá­munkra. Katolikus testvéregyházunk a Vatikán képviseletében megkezdte tárgyalásait a magyar kormánnyal. Ennek részleteit még nem ismerjük, de az egyenlő elbírá­lás elve alapján a mi kapcsolatainkra és megállapodásainkra is kihatással lesz­nek. (...) Milyen legyen a Magyarországi Evangélikus Egyház? a) Legyen nyitott mindenki előtt, aki az evangélium bátorító szavára és vi­gasztaló igéjére vágyakozik. Hirdesse bátran, jó szívvel és igaz meggyőződés­sel, hitelesen és megalkuvás nélkül az örömhírt. b) Legyen öntevékeny, a munkában másokat megelőző és nem másokra váró. c) Legyen jó, derűs légkörű, megbo­csátásra kész, a másik véleményét tole­ráló. d) Legyen a lehetőségeket igénybe vevő, a kor kihívásaira választ adó. e) Legyen vendégszerető, magyar ha­gyományainknak és a péteri intésnek megfelelő. f) Legyen önfenntartásra törekvő! Jelentésem végére érvén köszönöm egyházunk egészének, minden kedves testvérünknek a szolgálatát a három egyházkerületben, a 16 egyházmegyé­ben, a közel 300 anyagyülekezetben, 500 templomunkban és a szórványok­ban, az írott és elektronikus médiumok­ban, a 38 tanintézményben, a szeretet­otthonokban. Mindnyájunknak szabad tudnia, amit Jézus Urunk ad biztatásként szívünkbe: „Aki nekem szolgál, azt meg­becsüli azt az Atya. " D. Szebik Imre tását. Jelenleg a békéscsabai kollégium ügye élvez prioritást a teendők között, ennek érdekében keressük a jó megol­dást. Ide tartozik az aszódi Podmanicz- ky-kastély sorsa is, amelyről még min­dig nem született végső döntés. Nem tartjuk továbbra sem lehetségesnek, hogy ellenszolgáltatás nélkül lemond­junk az épületről, ugyanakkor csak reá­lis megoldás támogatható. Nincs elvet­ve továbbra sem az egyetemi kar létesí­tésének gondolata, de - a város jelentős támogatása ellenére - még mindig nem állt össze egy érdemben jelenthető, tár­gyalható koncepció. (...) Megélénkült, megújult a nem lelkészi elem aktivitása. A struktúrát tekintve, a paritáselv jegyében természetesen min­denütt megválasztották, megválasztják a laikusokat a megfelelő tisztségekre. Az egyházkormányzásban is kiegyensúlyo­zott a helyzet. A működésben, az egyhá­zi szolgálatban azonban nem kielégítő a laikusok aktivitása. (...) Tisztelt Közgyűlés! Kedves Testvére­im! • • Ö rvendetesen sok pozitívuma van egyházi életünknek. A ciklus végén lesz indokolt ezek számbavétele, értéke­lése. Ugyanakkor lényeges a gondokkal történő szembesülés, az őszinte szó, a jó megoldásokra való törekvés. Csak a kor­rekt, olykor kíméletlen diagnózis alap­ján eszközölhető hatékony terápia. Ez természetesen az egyházkormányzásra is vonatkozik. Ezért is köszönöm mind­azoknak az észrevételeit, tanácsait, hangsúlyozottan kritikai megjegyzéseit, akik ezekkel megtiszteltek. Csak így dolgozhatunk jobban. Köszönöm az Országos Egyházi Iro­da munkatársainak tevékenységét, az el­nökség tagjainak - saját teendőik mellett végzett - az egyház egésze érdekében vállalt szolgálatát. Sokak munkáját tük­rözik a jelentések. Felelősek vagyunk a jelenért és a jövőért, azért, hogy az álta­lunk kidolgozott mederben zökkenő- mentesen folytathassák a szolgálatot az új nemzedékek. Frenkl Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents