Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-13 / 24. szám
Fotó: Jancsa János 200 4. JÚNIUS 13.-7. oldal Evangélikus Élet Mindenki túlélte Gödöllőt A Gödöllői Református Líceumban működő Pepita Bakancs Turisztikai Egyesület az elmúlt héten első alkalommal rendezte meg a keresztény iskolások túlélőtúráját. A stratégiai és tájékozódási csapatversenyre öt egyházi középiskola tizenegy csapata jelentkezett.- Egyesületünk tagjai közül többen már a megalakulás előtt foglalkoztak természetjárással. Kezdetben baráti körben szerveztük meg a túrákat, később azonban az iskola többi diákja is szeretett volna bekapcsolódni a tevékenységünkbe - mondta el Solt Domonkos, az egyesület alelnöke. Az évek során egyre többen csatlakoztak a túrázókhoz; ez részben a gödöllői iskolában már régebben működő Kék túra táboroknak köszönhető. Ezért merült fel az ötlet, hogy az addigi baráti kirándulásokat szervezett keretek között folytassák tovább. Az egyesületi forma lehetőséget ad számukra arra, hogy olyan jellegű túrákat is szervezhessenek, amelyek többet nyújtanak a természetjárás öröménél: egyszersmind építik iskolájuk közösségét is. Egy egyházi oktatási intézmény életében talán ez az egyik legfontosabb feladat. Miután az iskolában sikeresnek bizonyult a kezdeményezés, az egyesület tagjai úgy döntöttek, hogy országos teljesítménytúrát szerveznek az egyházi iskolák fiataljainak. A tanév végére időzített túrára sajnos egyetlen evangélikus iskolából sem jelentkeztek diákok, ám így is 11 csapat regisztrálta magát a megmérettetésre. A résztvevőknek a fárasztó iskolai hét végén, éjszaka indulva kellett 35 kilométert teljesíteniük a maguk által megtervezett útvonalon. Június 4., délután hat óra. Gödöllőn már két órája szakad az eső, a korábbi napokban ugyancsak csapadékos volt az időjárás, így az erdei ösvények alaposan feláztak. A szervezők kizárólag erre a túrára készített pólóban várják a csapatokat. Többen elbizonytalanodnak, kérdezik, hogy a szakadó esőben is elindítják-e a csapatokat, - Naná! - mondja Domonkos, utalva arra, hogy végtére is túlélőtúrán vannak. Este fél nyolcra már valamennyi egység kitöltötte a jelenléti lapot, megismerte a szabályokat. Az első vállalkozó szellemű gárda fél kilenckor hagyja el a „bázisként” üzemelő református iskola épületét.- A túrázóknak négy kötelező ellenőrzési pontot kell érinteniük, ahol szellemi és logikai feladatokat oldanak meg. Ezzel az a célunk, hogy a fizikai fáradtság mellett szellemileg is megterheljük a tanulókat - ismerteti a pontszerzés nehézségeit a szervező. Pluszpontokat lehetett szerezni a fakultatív kérdésekre adott helyes válaszokkal; ezeket a feladványokat nem a kötelező állomásokon, hanem másutt kapták a vesenyzők. A tizenhat órás megmérettetés alatt csupán egyetlen csapat döntött úgy, hogy feladja a küzdelmet. A többiek szombat délben érkeztek meg az iskolába, ahol két órától meghallgathatták az eredményhirdetést. Az első helyezést és az ezzel járó vándorserleget és érmeket a Halásztelki Református Agrárium Rockonok és a poénvadász csapata nyerte el, két ponttal (!) megelőzve a Baár-Madas Református Gimnáziumot képviselő A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső triót. A harmadik helyezett a Kengyelfutó gyalog- kakukk, a Gödöllői Református Líceum csapata lett. Az eredményhirdetés után sokan fáradtan, mások büszkén lépdeltek a szállásként szolgáló tantermek felé. Az alvás után azonban valamennyi csapat úgy nyilatkozott, hogy ha a korhatár megengedi, jövőre ismét elindulnak a túlélőtúrán, amelyet a Pepita Bakancs Turisztikai Egyesület vezetői a Börzsönybe terveznek. Aki szeretne közelebbről is megismerkedni az egyesület tevékenységével, vagy további élménybeszámolókra kíváncsi, keresse fel a honlapjukat a http://pepitabakancs, uw. hu címen! Győré Balázs Csak azért is nyárünnep! Az esős időjárás sem szegte kedvüket azoknak a bakonycsernyei gyermekeknek és szüleiknek, valamint a gyülekezet tagjainak, akik június 5-én, szombaton egész napos családi és gyülekezeti napon vettek részt. Az eseményt megelőzően a rendezvényre meghívott előadók és vendégek közül sokan kérdezték a szervezőktől: „Azért megtartjátok...?” A válasz - bár a borult eget nem oszlatta el - erőt és reményt öntött a kétkedőkbe. „Nem félünk! Bátran dacolunk a rossz időkkel, akár az időjárásról, akár a korszellemről legyen is szó. Mi a reménység gyülekezete vagyunk.” Az egybegyűltek elsőként meghallgathatták az európai fesztiválokon is rangos helyezést elért Móri Fúvószenekart, amely - a rossz idő miatt - a templomban adott koncertet. A pattogós indulók hívogató hangjai után a parókia hatalmas udvarán gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt lehetőségük nyílt betekinteni a különféle kézműves-foglalkozások rejtelmeibe. Sőt ki is próbálhatták a vesszőfonás, a csuhézás, a fonás, fafaragás, a fazekasság és tűzzománckészítés fogásait. Az így elkészült munkák bizonnyal még sokáig felidézik e nap kellemes emlékeit. A gyermekekre az óvónők jóvoltából arcfestés is várt. A szülők sem unatkoztak. Barátok vagyunk, avagy evangélikusok Európában címmel folytatódott a délelőtt programja, melyen a gyülekezet vendégeiként a németországi steinen-lörachi evangélikus gyülekezet lelkésze, Wolf Quaßdorf szólt arról, mit jelent számukra a barátság és az európaiság gondolata. A három rövid blokkból álló előadásban elsőként a lelkészek személyes barátságának kezdetéről beszélt, amely - végül is ne szépítsük - egy Franciaországban megrendezett unalmas konferencia gyümölcse. Ezután a svájci és a francia határ mellett található, ötszáz lelkes gyülekezet szervezeti felépítését ismertette, beszámolt az ottani alkalmakról, sőt e baráti kapcsolat továbbfejlődéséről, az ötletek, elképzelések kétirányú áramlásáról is. A lelkész előadásának harmadik részében pedig az európaiság gondolatának továbbfejlődéséről szólt. Amíg korábban az egységes birodalom eszméjét fegyver és erőszak útján valósították meg, addig mára az európai népek 98%-ban elutasítják a háború gondolatát. Amit azonban az erőszak és a fegyver nem volt képes megvalósítani, azt létrehozza az emberi vágyakozás. Megvalósítja a reklámok által felkeltett birtoklási ösztön, amely a privát élet kényelmében és biztonságában keresi békességét és életének értelmét. S mindeközben folyamatosan csökken a kultúrára fordított pénz mennyisége és a nemzetállamok önállósága; ez viszont már zavaró. Mit tehetünk ebben a helyzetben? - tette föl a kérdést az előadó. Segíthetnek a testvérgyülekezetek közötti kapcsolatok: egymással találkozva erősíthetjük a civil társadalmat. Segíthetjük a helyi élet minőségének javítását. A német lelkipásztor végül Erich Fromm gondolatával zárta mondandóját: nem engedjük, hogy csupán a fogyasztás és a birtoklás határozza meg az embert, hanem segítjük abban, hogy képes legyen helyesen élni, létezni. Ebéd után különösen nagy sikere volt Kisteleki Zoltán színművész gyermekelőadásának, aki a három kismalac történetét elevenítette fel a kicsiknek. A volt egyházi iskola zsúfolásig megtelt épületében jó volt hallani a gyermekek nevetését és látni vidám arcukat. Délutánra az időjárás egy kicsit kedvezőbbre fordult, talán ennek is köszönhető, hogy egyre több érdeklődő érkezett. A nyárünnep egy megvalósítandó terv bemutatásával folytatódott. A bakony- csemyei evangélikusok új óvodát, illetve gyülekezeti központot szeretnének építeni. A terveket az építészcsoport vezetője ismertette, a legkorszerűbb technikai eszközök felhasználásával. Előadásának csúcspontja mégsem a kivetített virtuális makett „bejárása” volt, hanem mindenekelőtt az a vallomás, amely arról szólt, hogy a tényekkel és számokkal dolgozó mérnököt miként győzte le a megfoghatatlan, de mégis örök isteni szeretet. A templomban ezután a steineni gyülekezet Per tutti együttese, valamint a helyi gyülekezet kis kórusa adott koncertet. Nagy élmény volt a két együttes közös muzsikálása. A nap fénypontja az este kezdődött Tamás-mise volt. Ez - miként az újfajta liturgiában járatlanokat segítő füzet hirdette - egy úrvacsorás istentisztelet a léleknek és az értelemnek, mely elsősorban az egyháztól elidegenedettek számára nyújt lehetőséget az Istennel való találkozásra. Ez a sokszínű, a gyülekezet aktív részvételére építő istentiszteleti forma Finnországból Németországon keresztül jutott el Bakonycsernyére. A jelenlévők a lelkészek személyes bizonyságtétele, a keresztelőre való emlé- keztetés segítségével élhették át Isten és az ember kapcsolatának a lehetőségeit. Isten áldását kérhették, Isten iránti hálájukat kifejezve mécsest gyújthattak, imádságban megköszönhették mindazt, amit eddigi életükben Istentől kaptak. Ezt a napot is, amely minden résztvevő számára felejthetetlen marad. Szarka István - Szarka Éva ..AUILÁGUILÁGOSSÁGA 0 JUL. 21*25. ® TATA SZÉLRÓZSA S. ORSZÁGOS EUOOGELIHOSIFJOSAGITALALHOZO Ezen a helyen eddig a találkozó céljáról, a helyszínről és a fontosabb tudnivalókról olvashattatok. Most Marton Tamást, a tíz főszervező egyikét arról kérdeztük, hogy számára miért fontos ez a rendezvény, és hogy milyen emlékek fűzik a Szélrózsához.- Milyen céllal szerveztetek ilyen nagyszabású rendezvényt a fiataloknak? Honnan jött az ötlet?- 1992-ben, amikor megalakult egyházunkban az Ijúsági Osztály, egyszerre több, az egyházi ifjúságot érintő probléma került napirendre. Ezek között igen fontosnak számított, hogy az országos ifjúsági konferenciák nem tudtak minden jelentkezőt fogadni; ez különösen a „gyenesi” táborok esetében látszott nagyon. Az akkori helyzetben egyértelmű volt, hogy nem lehet növelni a konferenciák számát. így nem sok remény volt arra, hogy a barátok, testvérek legalább évente találkozzanak. Ekkor jött az ötlet, hogy kellene egy olyan alkalom, amelyen - legalább kétévente - az ország teljes evangélikus ifjúsága összegyűlhet előzetes jelentkezés és minden korlátozás nélkül.- Mit jelent, és miért fontos számodra a Szélrózsa?- Eddig egyetlen fontos célkitűzésről beszéltem, de emellett természetesen voltak más céljaink is. így az, hogy az elszórtan működő ifjúsági csoportok megismerjék egymás munkáját, és hogy minél több, az ifiben használható munkaágat mutassunk be. Ez utóbbi különösen fontos volt számomra. A missziói alap itt az, hogy az evangéliumot laikus fiatalok juttassák el kortársaikhoz - természetesen a laikusság nem a képzetlenséget jelenti. így nagy öröm volt, hogy a teljes szervezői stábban bőven voltak laikus fiatalok is. Számomra a Szélrózsa intézménnyé vált, amely a nagy létszám és az ezzel együtt járó személytelenség miatt is törekszik arra, hogy mindenkinek a sajátjává válhasson.- „Mindenkinek megfelelni” - nem rejt ez a célkitűzés túl nagy veszélyt?- Természetesen veszélyes; ha „vegytisztán” nézem, akkor nem is lehet teljesíteni. Viszont egyházunk sokszínű, és ezt a sokszínűséget vállalta. Például azzal, hogy a rendszerváltás után iskolákat alapított, szintén egy nagy ifjúsági missziói területet vállalt fel. Meggyőződésem szerint az iskolai missziót nem lehet kipipálni az órarendbe épített hittannal és áhítattal. Az egyház felelős ezekért a diákokért, a szórványban élő fiatalokért, valamint a 12-13 éves korban „kikonfirmálkodókért”. Természetesen a Szélrózsa nem pótolhatja a gyülekezeti, lelkész- és pedagógusi munkát. De a fiatalok szükségleteit és igényeit ismerve erre is szükség van, és ez is az egyház szolgálata.- Milyen konkrét élményeid kötődnek a találkozókhoz/ — Erre a kérdésre nehéz választ adni, ugyanis én a szervezés közben mindig a háttérben maradtam. Sokat lehetett látni engem szaladgálni, de a négy Szélrózsán összesen vagy két olyan program volt, amelyet az elejétől végig tudtam ülni. Nagyon sok feladatot kell elvégezni a színfalak mögött annak érdekében, hogy a találkozó programjai minél gördülékenyebben kövessék egymást. Sok érdekes és izgalmas dolog történik ilyenkor is, melyekre utólag már szép emlékként gondolok vissza, de akkor bizony megizzadok miattuk. Ezekről I nem szívesen mesélek, mert ezek belső ügyek, sok személyes háttérrel, emberséggel, feszültséggel és szeretettel. De említek három képet, amely végigpereg előttem, ha a Szélrózsára gondolok. Az első az a pillanat, amikor 1996 júliusában a vonat begördül Váraljára, és rengeteg fiatal száll le róla. A második, amikor 1995. április 10-én Siófokról Baranyai Csábival elindulunk Bonyhádra, ahonnan már együtt megyünk Cserháti Sankóval és Ocsai Zolival Váraljára, megnézni a találkozó helyszínét. Végül egy arc...- Mit vársz az idei Szélrózsától?- Nem könnyű most a helyzet, mert az előző - kismarosi - találkozó több szempontból is kiemelkedőnek mondható. Vagyis magasra került a mérce. Sok új próbálkozásunk volt akkor; ezek többsége sikeresnek bizonyult. Remélem, hogy a hibákból tudunk tanulni, ami pedig jó volt, azt meg tudjuk őrizni! De még ennél is többet szeretnék: azt, hogy olyan közeget, olyan alkalmakat tudjunk biztosítani, amelyeken minél többen érzik, hogy itt van a helyük. Nem csak a Szélrózsán, hanem Krisztus egyházában! Szél Róza ÍRRGVÍIRÖRSZÁGI EilfiRGÉllHÜS E6VHÁZ • IFJÚSÁGI ÉS GVERÍREHOSZTÁIV 1085 Budapest. Üllői út 29. ® Telefon / fax. 1423 2031 ® unmu.eMifpoftal.hu
