Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-13 / 24. szám
2004. JÚNIUS 13.-5. oldal Evangélikus Élet Meglepetésről meglepetésre Könyvek Jánosy István születésnapjára A királyi udvar dalnokai Ősagárdon „Költőkről sosem álmodom, csak Arany Jánosról (...) O a gazdánk. Verseimnek is bár gazdája lenne: szavaiból szőném keleti szőnyegem... ” (Jánosy István: Delfi-i láng) Barátai, írótársai, tanítványai köszöntötték Jánosy István költőt 85. születésnapja alkalmából május 18-án. Akiket az életkoruk vagy betegségük megakadályozott az ünnepségen való részvételben, azok is szeretetük jelét küldték az ünnepeknek. Az ünneplés és a felé áradó sok szeretet csodát tett a költővel: felkelt kórházi ágyából, sétált, és a folyamatos beszédre is képes volt. A legyengült testnél is erősebb volt a szellem és a szeretet, az elismerés ereje... Az ünnepelt tiszteletére - meglepetésként - két kötet is megjelent barátai, tisztelői jóvoltából. Az egyik az Összegyűjtött versek címet viselő vaskos - 645 oldalas - könyv, amely Jánosy István valamennyi fellelhető versét tartalmazza, beleértve a nyomtatásban még meg nem jelent huszonegy költeményt is. A másik „meglepetéskönyv” címe: Jánosy István köszöntése - Születésének 85. évfordulójára. Benne a húsz-egyné- hány szerző tiszteletet, szeretetet kifejező, értékelést nyújtó szava. Megtalálható benne például Ferencz Győző, Tandori Dezső, Tüskés Tibor, Dér Endre, Kabde- bó Lóránt és Határ Győző egy-egy írása is. Megtisztelő számomra, hogy az én la- udatiómat is közölték Egy gazdagon megajándékozott élet címmmel. Hadd fűzzek néhány megjegyzést a gyűjteményes verseskötethez. A Prometheus címet viselő, 1948- ban megjelent kötet annak idején nagy feltűnést keltett. A szerzőnek odaítélték az az évi Baumgarten-díjat, de át már nem vehette, mert a kitüntetést váratlanul megszüntették. Egyéni, különös írások sora volt már ez az első publikáció is: álomvilág és a budapesti ostrom valóságos világa, egy 1946-ban végzett sivár temetés és ijesztő hangulata tárul az olvasó elé a könyvlapokon... Múlt és jövő találkozik a jelenben élő költő lelkében. A szegény anyagi világban a bőkezűen gazdag szellemi világot is ismeri és ismerteti a szerző. A lélek mélye és magasa tárul fel az olvasó előtt, az egyéni hang, a sajátos világ, a társtalan lírikus bemutatkozó kötete ez. A sokat tudó költő figyel, szemmel tartja környezetét, ugyanakkor gyakran magába merül, saját egyéniségét kutatja. Az emberiség évezredes kultúrájának világa és a 20. század magyar jelene, idegtépő, hithamvasztó valósága egymás mellé kerül. A Távol-Kelet és a Nyugat-Du- nántúl lelkülete szomszédosnak tűnik. Az európai műveltség - a görögségtől napjainkig - és a pannon derű életigenlő hangulata egységgé fonódik Jánosy költészetében. A külvilág történelme és az emberi lélekben kimutatható történések együtt kapnak visszhangot. Komoly, csöndes meditáció és a cselekvő ember bámulatos, szorgalmas energiája: mindez együtt. Jánosy István beleérzett közeli és távoli kortársai világába, de sohasem adta fel önmagát, egyéni hangját, különös stílusát, erkölcsi tartását, lírájában is tanító jellegét. „Jó ötven éve írásaiból és műfordításaiból él” - olvassuk a fülszövegben, de ez nemcsak anyagi megélhetést jelent (sőt elsősorban nem azt jelenti), hanem azt, hogy a költő minden sorával együtt él; egy-egy verse nem is érthető önmagában, csak egész életművével együtt. Márai Sándor írta, hogy ami a költészetet illeti, mindent Arany Jánostól tanult, Goethétől pedig csupán azt az atmoszférát kapta, amelyet a német költőóriás maga körül teremtett. Atmoszférateremtő ereje van Jánosy Istvánnak is, aki nemcsak érdekes formákat választ, különös kifejezéseket használ - nyelvteremtő zseniként -, hanem páratlan légkörbe vezeti az olvasót. A Pokoltánc szarvasokkal című kötetében éppúgy ezzel találkozunk, mint Az örök béke álmai címet viselőben. De érvényes ez nemcsak a fél évszázaddal ezelőtt írt müvekre, hanem a későbbi kötetekre - A kővendég, Kukorica istennő, A nagy kaszás, Helyben járó Odüsszeusz, Bátyánk a Nap - is. 1955-ben született elbeszélő költeményét, a Rákóczi ifjúságát olvasva szinte úgy érezzük, kortárs mutatja be a kor légkörét. Jánosy Istvánt nem lehet - mint ahogyan költeményeit sem - egyetlen jelző segítségével bemutatni. Szent Ferencről és Máriáról, a reformátorokról és a humanistákról egyaránt szenvedélyes meggyőződéssel tud írni. Világhírű muzsikusok - Bach, Beethoven, Mozart, Schumann - éppen úgy ismerősei, mint festőművészek: Rembrandt, Ferenczy Béni vagy saját testvére, Jánosy Ferenc. Beszélgetőtársai a klasszikusok (például Horatius), és a maiakat szintén jól érti. A magyar történelem hős katonáival és a pacifista Martin Luther Kinggel szintúgy foglalkozik, mint a szeretve tisztelt Mahatma Gandhival. Tájak és múzeumok egyaránt megelevenednek szavai nyomán. Számos versében szinte lovagi tisztelet nyilvánul meg a nők iránt: Brunszvik Teréz, Bóra Katalin, Ráhel, a legendás Veronika ugyanazt a tiszteletet kapja tőle. Heisenberg értelme és Ingmar Bergmann 20. századi misztikája egyaránt ismerős számára, mint ahogyan Dosztojevszkij bűnbocsátó kereszténysége és Illyés Gyula tudatos magyarnyelv-tisztelete is. Mindenekelőtt azonban Arany János, akit éppen úgy szeret, mint Keresztury Dezső vagy Márai Sándor, akik tanítójuknak, példaképüknek tartják Aranyt - Jánosy versei gazdájának nevezi őt. A költő hosszú élete során sokakkal találkozott; kapcsolatairól, barátai soráról külön cikket, tanulmányt lehetne írni. Eddig azt hittem, birtokomban van Jánosy valamennyi kötete. Róla és tőle, úgy gondoltam, minden írást ismerek. Most meglepetés ért: két új könyv van az asztalomon: összegyűjtött versei és tisztelőinek méltó köszöntése. Őszintén remélem, hogy a meglepetések sora még nem ért véget. Id. Hafenscher Károly (Az Összegyűjtött versek című Jánosy István-kötetet a budapesti Kortárs Kiadó adta ki. Szerkesztette Ferencz Győző.) »AKI HOSSZÚ TÁVRA TERVEZ, ISKOLÁT ÉPÍT« Tízéves az aszódi evangélikus gimnázium Az 1728-ban alapított aszódi evangélikus gimnáziumban az oktatás az államosítást követően negyvenhat évig szünetelt. A középiskola éppen tíz évvel ezelőtt, 1994-ben indult újra: június 3-án rendezték az alapító ünnepséget az evangélikus templomban, s szeptember 4-én megtartották az első tanévnyitót. Azóta zavartalanul folyhat a tanítás az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumában... A jubileum június 5-én hálaadó isten- tisztelettel kezdődött az aszódi evangélikus templomban. Az ünnepségen - melyen Detre János esperes szolgált - D. Szebik Imre elnök-püspök hirdette Isten igéjét a Zsolt 16,11 alapján: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad. ” Az ünnepélyt megtisztelte jelenlétével Benczúr László kerületi felügyelő, az iskola igazgatótanácsának elnöke; Mihályi Zoltánná, az Oktatási Osztály vezetője; Krug Ferenc, az Evangélikus Pedagógiai Központ szakértője; Nagy Tamás építész, a gimnázium tervezője; Ba- gyin József, Aszód város polgármestere, valamint a békéscsabai, miskolci, nyíregyházi evangélikus oktatási intézmények vezetői és képviselői, továbbá a középiskola egykori és jelenlegi tanárai, dolgozói, diákjai. Az intézmény dísztermében Gál Tibor igazgatóhelyettes köszöntötte a megjelent vendégeket. Az ünnepi alkalom Papp Nikolett 11. osztályos diák szavalatával és a gimnázium Háberehrn Gusztáv énekkarának közreműködésével folytatódott. Dk Roncz Béla igazgató (aki az újraindítás óta vezeti az iskolát) beszédében az elmúlt évtized legfontosabb eseményeit elevenítette fel. Külön megemlítette Kovácsné Danis Éva, Soós Éva, Gál Tibor, Koncz István és dr. Patkó György nevét, akik az intézmény alapító tanárai közé tartoznak, és jelenleg is ott tanítanak. A köszöntők sorát D. Szebik Imre nyitotta meg. Emlékeztetett arra, hogy a 38 evangélikus oktatási intézmény közül az aszódi az egyetlen, ahol új, korszerű épületben folyhat az oktató-nevelő munka. Az elnök-püspök az iskolát egy veteményeskerthez hasonlította, ahol - a bőséges termés reményében - a tudás, a hit és Isten igéjének magját ültetik el a pedagógusok. „Aki hosszú távra tervez, iskolát épít!” - zárta szavait Szebik Imre. D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök levélben küldte el jókívánságait. Mint írta, „az evangélikus iskolának olyan intézménnyé kell válnia, ahol a jé- zusi erőtérbe, a hiteles tanítványi bizonyságtétel erőterébe hívogatunk. Isten tisztelete, szeretete, imádása az embertárs iránti tiszteletet és szeretetet is megköveteli...” Benczúr László kerületi felügyelő és Mihályi Zoltánná osztályvezető üdvözlő szavait követően Zalán Péter, az Aszódi Evangélikus Iskolák Öregdiákjai Egyesületének az elnöke és Penák Dóra, a gimnázium tanára, illetve két aszódi öregdiák - az 1947-ben érettségizett Drexler Győző Edgárd és a 2003-ban végzett Páldi Roland - mondott beszédet. A megemlékezés végén Gál Tibor igazgatóhelyettes felsorolta mindazoknak a nevét, akik az elmúlt évtizedben adományaikkal támogatták az iskolát, majd az évforduló alkalmából meghirdetett szaktárgyi tanulmányi verseny eredményhirdetésére került sor. Az ünnepség záróakkordjaként az intézmény aulájában és ebédlőjében a diákok munkáiból nyílt rajz- és fotókiállítást tekinthették meg a résztvevők. Koncz István A királyi udvartartásokhoz ősidők óta hozzátartozott az udvari zenészek és énekesek jelenléte. A királyi dalnokok megénekelték az uralkodó nemes jellemvonásait, felidézték győzelmes csatáinak emlékét, sőt, ha kellett, édesbús dallamokkal felüdítették, megvigasztalták a szívét. Az alábbiakban azonban nem földi király dalnokairól lesz szó, hanem az életünk egyetlen királyáéról: Jézuséról. A Cserhát üdén zöld fennsíkján terül el az a kis nógrádi település, amelynek 1786-ban emelt temploma adott otthont az idén már hatodik alkalommal megrendezett Nógrád megyei kórustalálkozónak. A mintegy háromszáznegyven fős evangélikus község lélekszáma a jelentős vendégsereg érkezésével megkétszereződött; ez már önmagában is pünkösdi élményt jelentett. Hát még amikor több száz torok, szépen kimunkált emberi énekhang hívogatta a drága Vigasztalót Agárdi Andrásnak, Ősagárd polgármesterének az orgonakíséretével: „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj reám, égi lángod járja át szívem és a szám! ” (EÉ 244) A jelen lévő ünneplő gyülekezet valóban átélte pünkösd, a vigasztaló Szentlélek kiáradásának testvéri egységet teremtő, ma is tapasztalható csodáját. A házigazda helyettes lelkész, Szókéné Ba- kay Beatrix Jn 14,15-18 alapján tartott igehirdetése abban is megerősítette a hallgatóságot, hogy a Szentlélek Úristen ma is szállást vesz az emberi szívben, hogy pártfogoljon, segítsen, vezessen és vigasztaljon. Kiáltanunk kell az Úr Leikéért, mert ahhoz, hogy világunkban eligazodhassunk, az igazság, az erő és a józanság Lelkére van szükségünk. A vendéglátó gyülekezet nevében Laczkovszki Zoltán felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket a 150. zsoltár szavaival, majd a Nógrádi Egyházmegye esperese, az ősagárdi születésű Szabó András helyezte a pünkösdi gyülekezet szívére azt a drága üzenetet, hogy az Isten-dicséret megerősíti bennünk Krisztus beszédét. Kiemelte, hogy ma, amikor csupa természetellenes, mesterséges dolog vesz körül bennünket, értékelnünk kell azt, ami hamisítatlan és valódi. Műzene helyett hallgassuk és műveljük az igazit, amely gyönyörködteti a szívet. Szabó Andrásné, megyénk egyházzenei életének felelőse őszinte örömének adott hangot, amiért évről évre több kórus alakul Nógrád gyülekezeteiben. Míg tavaly négy, idén már hat énekkar érkezett a találkozóra. A köszöntő szavak után szép rendben bemutatkoztak a királyi udvar dalnokai: Ősagárd, Balassagyarmat, Egyházasdengeleg, Luciáivá, Szügy és Vanyarc többszólamú vegyes karai. Repertoárjuk színgazdagságát bizonyítja, hogy a reneszánsz kórusműtől Beethoven, Praetorius, Sibelius, Kodály Zoltán és Halmos László művein át az evangélikus korálokig hallgathatott vallásos tárgyú kórusműveket a vendégsereg. A komoly felkészülést, az érzelmileg telített, lélekben átélt előadást - a megszokottól eltérően - minden esetben tapssal jutalmazta a nagyszámú gyülekezet. A kórusok seregszemléje után minden jelenlévő bekapcsolódhatott a felséges Isten, a hatalmas Király dicséretébe egy közös kánon eléneklésével. Az eseményen megtapasztalt lelkesedés reményt ad arra, hogy minden részt vevő testvérünk a saját gyülekezetében a királyi udvar dalnokaként zengi továbbra is az Úr dicséretét. És arra, hogy ebbe a dicséretbe minél többen bekapcsolódnak megyénk határain túl is, szerte az országban; hogy Túrmezei Erzsébet Hit által című versének soraival elmondhassuk: „Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan századokon át új meg új alakban. Az énekes nemegyszer névtelen. Nem is ő énekel: a kegyelem! S az egész földről láthatatlan karban száll az ég felé a csodálatos dallam, és a fül fenséges harmóniát hall. Figyelj! »Hit által, hit által, hit által!«” Szókéné Bakay Beatrix PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Kölesei Evangélikus Egyházközség lelkészi állása - nyugdíjba vonulás miatt - 2004. szeptember 1-jétől megüresedik. A szolgálati lakás 3 szobás, összkomfortos. A szórványterület gondozására Opel Corsa szolgálati gépkocsit biztosítunk. A javadalmazás 110 000 Ft, amely magába foglalja a kistelepülési összeget, valamint a jelenleg heti 8 hittanóra ellenértékét. Ezenkívül a lakás rezsiköltségét is vállalja a gyülekezet. A pályázatot a Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalába (4400 Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 160/a) kell eljuttatni 2004. július 15-ig. Bővebb felvilágosítással az esperesi hivatal szolgál. Bartos Zoltánné fotómontázsa
